| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] érzök 1 érzsem 1 es 3 és 2061 eschatológiánál 1 eselovics-palacsivinyi 2 eselovics-palacsivinyinak 1 | Frequency [« »] 4079 hogy 3775 nem 3736 is 2061 és 1845 de 1701 volt 1555 csak | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances és |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| olyan ötödfélesztendõs, és már körül tudtam bukfencezni 2 I, 1| magát a polgári divattól, és télen viselt szalmakalapot, 3 I, 1| Zsibritának kellett a sapka, és nyáron õ hordta a szalmából 4 I, 1| Szerencsére puhára estem, és így politikai pályám anélkül 5 I, 1| Letappogtam magamról a hamut és beoldalogtam a szobába. 6 I, 1| hóna alá fúrtam a fejemet, és néztem, hogy mozog a szája:~- 7 I, 1| Édesanyám - állítottam be közé és a jó Isten közé -, mit vacsorázunk 8 I, 1| minden államnak támasza és talpköve az adó, s hogy 9 I, 1| vágni Ring kapitány úrnak, és mindig csak az esti harangszó 10 I, 1| utána egy kancsó vizet, és csak akkor szólalt meg, 11 I, 1| jártak minden esztendõben, és konskribálták az adót. Egy 12 I, 1| utána az összeírási íveket és a tintásüveget. No meg az 13 I, 1| romlásnak indult nadrágokra és kabátokra. Már úgy ötven 14 I, 1| szakállába, de gyámoltalan és együgyû volt, mint a gyerek. 15 I, 1| hozzánk vecsernye után, és lámpagyújtásig segítette 16 I, 1| szidni. Akkor fölkászolódott, és a nyakamba akasztotta a 17 I, 1| elégedetten megveregette vállamat, és megígérte, hogy ha az Isten 18 I, 1| volt, de fekete karimával, és az eredeti hivatása az volt, 19 I, 1| ellenállni a kísértésnek, és egy óvatlan pillanatban, 20 I, 1| már vizet ereszt a tök, és elnyálkásodik a méze. Visszakívántam 21 I, 1| kívül voltam a kisajtón, és nekiestem a kenyérnek. De 22 I, 1| kenyérnek. Inkább sírva fakadt, és visszaerõltette rám az ajándékom.~- 23 I, 1| Én és a zene~Ne tessék rossznéven 24 I, 1| Szíveskedjék lehetõleg érthetõen és röviden arra a kérdésre 25 I, 1| olvashatatlan aláírású úr, és ellenjegyezte egy másik 26 I, 1| én viszonyom az énekhez és a zenéhez. Szégyen, nem 27 I, 1| a pólyában, megy vele le és fel a szobában, s a szabad 28 I, 1| pontjára lehetõleg értelmesen és röviden feleltem.~A zenéhez 29 I, 1| Megálltam az ablak alatt, és megrikkantottam a körtemuzsikát.~ 30 I, 1| princeknek egy keresztanyjuk van és sok keresztnevük. A szegényember 31 I, 1| annál több a keresztanyja, és ez sokkal okosabb berendezkedés. 32 I, 1| második krajcáron kezdték és azon az óhajtáson, hogy 33 I, 1| alvéget, felvéget bejártam, és minden komán, komaasszonyon, 34 I, 1| széltestvérek a nádtetõn, és harsogva-zúgva kergették 35 I, 1| elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen 36 I, 1| hajnalnak, piros köpönyegje van és aranykoronája. Persze az 37 I, 1| libbenjen, abban megbotlik, és megmutatja az emberi alakját.~ 38 I, 1| kinyitottam a padlásajtót, és megindultam fölfelé. De 39 I, 1| könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyû 40 I, 1| aggodalmasan csóválta meg a fejét, és panaszosan fordult édesapámhoz, 41 I, 1| hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel csak úgy 42 I, 1| Nekem a világon minden élt, és én mindig egészen tisztán 43 I, 1| azt is, mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az az 44 I, 1| elnyávogta magát kint a tetõn, és mindjárt tudtam is, mi baja 45 I, 1| leejtette a pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt, 46 I, 1| megesett rajta a szívem, és szerettem volna kiszaladni 47 I, 1| van már az idõd gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse 48 I, 1| hogy az nem magyar betû, és azt nem is tanította. Aki 49 I, 1| ment. De õ az ölébe húzott, és megcirókálta a bozontomat.~- 50 I, 1| kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon 51 I, 1| fogadni tanítómesterünknek se, és voltak kedves, derék, barátságos 52 I, 1| teleszalad a szemem könnyel, és megcsókolom a szívemmel 53 I, 1| harmadik elemibe jártam, és elõször léptem a közszereplés 54 I, 1| találtak, sápadt kis arcom volt és fésût nem álló vad-fekete 55 I, 1| Amellett a torkot is edzette, és nagy önbizalmat csepegtetett 56 I, 1| Stross szomszéd boltjába, és ott fölruháznak a Jézus 57 I, 1| pucolni szokott. Rám is adták, és bizonyosan nagyon jól állhatott, 58 I, 1| olyan nagy volt minden és én olyan kicsike! Igen, 59 I, 1| beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és közölte aggodalmát Agócs 60 I, 1| föl is nyalábolt valaki, és ráállított a márványkorlátra, 61 I, 1| oltáron lakott üvegházában, és mégis oda sütött rám a mosolygása, 62 I, 1| sütött rám a mosolygása, és mégis rásimította a kezét 63 I, 1| ebben a szédülõs magasban, és azóta is ott tartja nehéz 64 I, 1| ott tartja nehéz órákban, és tudom, hogy el se veszi 65 I, 1| próbált még ilyent életében, és olyan fohászokat morgott 66 I, 1| illendõeknek a kerubinok, és én már kezdtem álomba zsibbadni 67 I, 1| gyertyán kinyílt a lángvirág, és Szente tanító úr megrántotta 68 I, 1| szétvetettem a két karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak 69 I, 1| oldalán a sátántaposást, és szalutált a lángkardjával.~- 70 I, 1| alattam. Átölelte a térdemet, és a hangja már simogatott:~- 71 I, 1| is jajdítottam magamat, és pedig jó kiadósan.~- Jaj, 72 I, 1| lehajolt a lábam fejéhez és - Berta kisasszonytól hallottam 73 I, 1| alatt, azután megfagyott, és hozzátapasztott a kõhöz.~- 74 I, 1| a kemencébõl kiszedtük, és különben is ismerte a fajtámat, 75 I, 1| a városi elõfogatosért.~És így ültem életemben elõször 76 I, 1| haladhatott a bõrruhás kiskunok és berliner-kendõs asszonyok 77 I, 1| szemüket a meghatottságtól, és dicsérték a szép úri kitalálást, 78 I, 1| is panorámát csinálnak, és szavalatot tartanak az oltár 79 I, 1| sütögeti a lenyúzott talpaimat. És akkor támadt elõször világtalan 80 I, 1| összebújtunk valamennyien és csendesen morogtunk:~- Ide 81 I, 1| szedd össze a holmidat, és menj haza. Aki elalszik 82 I, 1| kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, 83 I, 1| valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a 84 I, 1| temetkezési-társulati tisztviselõ, és tessék megfigyelni, hogy 85 I, 1| amikor az iskolába beadtak, és az egész ház odavolt az 86 I, 1| az volt a címe: Adomák és veszemék, írta Dvorcsák 87 I, 1| nem kár. Kaptam a kapát, és olyan szerencsésen megkapáltam 88 I, 1| cérnát, föltette a pápaszemét és fölkapaszkodott a padlásra. 89 I, 1| Kellemes és hasznos tudományok~Ez a 90 I, 1| ennyi tudomány láttára, és alázatosan megkérdezte Gergulics 91 I, 1| Sõt nagyon is közlékeny és nyíltszívû úriember volt. 92 I, 1| bevezetett a tudományba, és annyira kegyelmébe fogadott, 93 I, 1| Richilda, vagy a varázstükör és Koplaló Mátyás, meg a három 94 I, 1| A fiúcska körülnézett, és megakadt a szeme azon a 95 I, 1| legnagyobb mézeskalács-huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón, 96 I, 1| megint nyílik az ajtó, és megint betoppan rajta egy 97 I, 1| mézeskalácsokhoz.~- Válassz, és kotródj!~Öt perc múlva tele 98 I, 1| volt a bolt gyerekekkel, és egy negyedóra múlva ki volt 99 I, 1| mégis meggondolta a dolgot, és az én fülemnek esett neki. 100 I, 1| egy kicsit megenyhült, és már mosolygott is, mikor 101 I, 1| Szétosztogattam a szívem édességeit, és most kifosztva, koros fejjel 102 I, 1| percegését a kályhában, és várván az idõt, amikor belép 103 I, 1| Sárga bugyogó, piros mándli és zöld kalap árvalányhajjal.) 104 I, 1| aranypapírból való betûket, és fölvarrtam õket a kabátom 105 I, 1| jobbrul-balrul. Nagyon szép volt az, és az Úristennek bizonyosan 106 I, 1| leparancsolta rólam az ordókat, és aggóskodva csóválta meg 107 I, 1| az egész nagy bibliát, ó és új testamentumot, beleértve 108 I, 1| meg az apokalipszist is, és az a sok zsidó király rendkívül 109 I, 1| mindig Jezabelnek neveztem, és kijelentettem neki, hogy 110 I, 1| utcában táltos hírében álltam, és jelességeimet hivatalosan 111 I, 1| legnagyobbat az iskolában, és azt számoltam le az asztalra, 112 I, 1| elkapta rólunk a szemét, és lesütötte a fejét.~- Látom 113 I, 1| most már ordított.~- Nahát! És még szegénységi bizonyítvány 114 I, 1| egy kis írást arrul, hogy és mint. Azt azután be kell 115 I, 1| meg, mikor az apám lejött, és szótlanul megfogta a kezemet. 116 I, 1| akkor a világi élethez, és honnan tudhattam volna még 117 I, 1| piszkosak, szurokkal dolgoznak, és ha találkozom velük az utcán, 118 I, 1| Szerbe-számba szedtük a komákat és sógorokat is. De hát azok 119 I, 1| ujjára a csizmadia-inasok, és úgy húztak magukkal a kocsiúton 120 I, 1| szégyenlõs népek voltunk mink, és nem értünk rá az ilyen úri 121 I, 1| hatalmas, szép nagy bálvány, és asszonyt, gyereket el nem 122 I, 1| ismerte az egész várost, és anyámat is mindjárt nevén 123 I, 1| könnyû szívvel mondtam, és erre az anyám is fölvidult 124 I, 1| kitanít könyvkereskedõnek - és nem kíván érte többet, csak 125 I, 1| mentek a Veni Sancte-ra, és megzörgették a zsalugátert, 126 I, 1| a kisajtót, a kerítést, és bekiabáltak a kapu hasadékán:~- 127 I, 1| mire betakarodott gyerek és tanár. Akkor aztán megkerültem 128 I, 1| ölben vitt be az iskolába, és többet aztán sose kértek 129 I, 1| hónapom marad erre az életre. És ha én a befelé síró fajtából 130 I, 1| szemére csapta a kalapját, és ránk intett nagy ravaszul:~- 131 I, 1| vizecskét a fejemre csorgatták, és õ vállalta értem a felelõsséget 132 I, 1| különben szabómester volt, és az édesapám csak posztólopó 133 I, 1| posztólopó komának hívta -, és mindjárt rõffel térített 134 I, 1| égre Közel keresztapám, és egészen úgy mekegett a rezgõ 135 I, 1| szívbéli nagy jóindulatát, és minden pénteken bekocogott 136 I, 1| derekától a farkáig sárga, és egész hosszában-széltében 137 I, 1| megkaptam a bagószagú csemegét, és most következett a harmadik 138 I, 1| keresztapám nem volt gõgös ember, és nem kérette magát, hanem 139 I, 1| báránybõrsapkával a fején és a görbe szõlõmetszõkéssel 140 I, 1| a fordított-kásás tálat, és nincs az a macska, amelyik 141 I, 1| megint talál nekem halcukrot, és végül a radnai szent szûz 142 I, 1| lelkecském - fogta meg a kezemet, és lekerült velem a vakdûlõre.~ 143 I, 1| malac szöszmötélt a gyepen, és szimatolva emelte föl rózsás 144 I, 1| kisgyerek?~Azzal leguggolt, és megrázogatta a tarisznyát, 145 I, 1| keresztapám összerezzent, és nagyot rántott rajtam:~- 146 I, 1| dörgölõdzött a lábához, és szóval is kérlelte szegényke:~- 147 I, 1| embernek. Megrúgta a malacot, és kirántotta a csizmaszárából 148 I, 1| Fölkapott egy nagy göröngyöt, és ráfogta a kis kanászra.~- 149 I, 1| kijöhetsz.~Szót fogadtam, és mire kijöttem, Messzi keresztapám 150 I, 1| pálinkaszagot Mártonon, és így nem feddhette meg azokkal 151 I, 1| zsinóros magyarban járt, és ezüstbõl való diókat hordott 152 I, 1| diókat hordott a mellényén, és akkor õ is csak a sarokról 153 I, 1| afféle szõrhíd a negyvennyolc és hatvanhét között. Hanem 154 I, 1| bele. Vett lyukas bográcsot és húrjahagyott tamburát, törött 155 I, 1| tamburát, törött handzsárt és rozsdás köpölyözõt, ostyasütõt 156 I, 1| rozsdás köpölyözõt, ostyasütõt és hajsütõ vasat, hegedûvonót 157 I, 1| hajsütõ vasat, hegedûvonót és bábsütõ-mintát, s attól 158 I, 1| barátságosan a kísértõkre, és ment elõre céltudatosan, 159 I, 1| szérûn.~Márton fizetett, és vitte a kalapot. De hogy 160 I, 1| az ördög incselkedéseit, és most már csakugyan szaladt 161 I, 1| szemét, amely barna volt és aranypettyes, mint a szûcsé.~- 162 I, 1| macska abbahagyta az ásítást, és villogó szemmel szaglászni 163 I, 1| megtörülgette a könyökével, és lehajtott fejjel sompolygott 164 I, 1| visszazuhantotta a fejét a vánkosra, és mormogva húzta magára a 165 I, 1| fájás nyilallt a szívébe, és abban a percben odaadta 166 I, 1| megrongálhattam azóta az isteni és emberi törvények szöges 167 I, 1| nagy kabátban, görbe bottal és - úri kalapban, amely a 168 I, 1| alatt. Szürke ruhát hordott és dinnyekalapot, de a kalapot 169 I, 1| mondta õszinte utálattal.~~És sokszor eszembe jut, mikor 170 I, 1| jelenti, hogy ifjú voltam és bohó. Sokkal komolyabb férfiú 171 I, 1| tartózkodtam a nevetéstõl, és Henri quatre-szakállt eresztettem. ( 172 I, 1| valamivel, s tanári fizetésem és magánvagyonom nem tették 173 I, 1| mi az a rejtelmes Kréti és Pléti, aminek az ótestamentum 174 I, 1| ótestamentum emlegeti a hetiták és filiszteusok csordáját. 175 I, 1| nekik, hogy üljenek le, és reszketõ kézzel húztam elõ 176 I, 1| nyugodtan lépdegéltem eléje, és halálos csöndben ejtettem 177 I, 1| Rántott egyet a vállán, és fölállt.~- Jöjjön ki.~Most 178 I, 1| férfiak ösztönös gesztusával, és odaállt elém. Bicskával 179 I, 1| A gyerek megzavarodott, és szót fogadott. Elbátortalanodva 180 I, 1| fiú lesütötte a szemét, és a szája tátva maradt.~- 181 I, 1| fogadni. Maga odaköpött elém, és nekem azt viszonoznom kellene, 182 I, 1| én is a helyemre mentem, és elkezdtem magyarázni a gabonaüszög 183 I, 1| ellenkezés nem lett volna köztem és a vaj között.~Azt persze 184 I, 1| bólogattak az öregebb kollégák, és láttam az arcukról, hogy 185 I, 1| ki annyi kiváló geográfus és természettudós, mint az 186 I, 1| szilvafáján a tízperces szünetben, és egész hozzámig kergette 187 I, 1| majorossal eszmét cseréltem, és ráfizettem az üzletre egy 188 I, 1| levontam a konzekvenciákat, és befejeztem tanári pályámat.~ 189 I, 1| percent szerint osztályoznak, és nem az internátus fõkönyve 190 I, 1| különbséget tenni az oospóra és zygospóra közt, s nem bizonyosak 191 I, 1| a sorsnak, s mint szolíd és jóerkölcsû ifjú, elõkelõ 192 I, 1| kedden este hattól hétig, és azért kaptam a város pénztárából 193 I, 1| ahogy bemutatkoztam neki, és ideadta az elõírt tankönyvet 194 I, 1| Dugonics Titusz, baromorvoslás és észak-amerikai szabadságharc. 195 I, 1| különben érdemes öreg pedagógus és nekem mindmáig igaz jó barátom.~- 196 I, 1| megtapogatta a karomat, és aggodalmasan csóválta meg 197 I, 1| kukorékolás, nyávogás fogadott, és a minden bûzök közt a leginfernálisabb 198 I, 1| elhagyatottságnak, a magától való és tenyésztett durvaságnak 199 I, 1| õbennük, se õk énbennem. És nem kellett hozzá méterrúd 200 I, 1| kanciláltnak, kancsináltnak, és csak azért nem tört ki a 201 I, 1| egész magyar képviselõház és fõrendiház együtt se tud!~ 202 I, 1| Megpróbáltam a nevezetes és költséges törvényt a gyerekeimnek 203 I, 1| feküdj rá szépen a karodra, és aludj egyet hét óráig.~Máig 204 I, 1| naponta negyedfélórát alszik. És máig se teszek szemrehányást 205 I, 1| tantervbõl a közismeretet, és negyven inasgyereknek az 206 I, 1| egy iparoskeblû honfitárs, és az számon vegye a tanítótól, 207 I, 1| nézzen rám a vizsgabiztos, és leszamarazzon az inasaimon 208 I, 1| érdemeltük. Ha Ali babát és a negyven rablót adhattam 209 I, 1| volna föl vagy Aladdint és a xaxabarlangi lakatot, 210 I, 1| ember lejött a katedráról, és amennyire nagy hasa és kurta 211 I, 1| és amennyire nagy hasa és kurta karjai engedték, megölelt 212 I, 1| Szerényen meghajoltam, és minden érdemet az inasokra 213 I, 1| Leszalajtott egy villámot, és széthasíttatta vele az apám 214 I, 1| kormánypárti, mert az úri párt, és a szomszédot az urakhoz 215 I, 1| hanem Csiribiri Eszíknek, és halálos-holtáig nem fogadta 216 I, 1| hogy megereszkedett a föld, és meglazult benne a fejfa.~ 217 I, 1| Persze visszatettük a fejfát, és jól megdömöcköltük körülötte 218 I, 1| A függõ föltekintetvén és bizánci stílusúnak találtatván, 219 I, 1| vezér oroszlánnal álmodott, és Ajtony úr vitézei fekhetnek 220 I, 1| iktatott egy ásítást az õsök és a vasúti kedvezmény közé -, 221 I, 1| hogy már régen furcsa, és sokan megszokták. Az újságokból.~- 222 I, 1| Még kacsintott is hozzá, és négyzetre emelt gócnak látszott.~- 223 I, 1| Tömörkény István múzeumigazgató és firkász kérvényét a Lánchídról 224 I, 1| akkor elõ lehet venni, és úgy lehet, akkor már olyan 225 I, 1| elsõ könyvkereskedésbe, és megvettem az elsõ könyvet, 226 I, 1| riadót a hazaáruló Szekfûrõl, és pár nap múlva már lánggal 227 I, 1| ettem, vödörbõl mosdottam, és bizony egy kicsit meguntam 228 I, 1| jelentette ki az indítványt, és fölkért három polgártársat, 229 I, 1| az önálló vámterületrõl, és fejtse ki, hogy azt már 230 I, 1| hogy „Andrássy Gyula úr”, és Andrássy azzal sért vissza, 231 I, 1| Persze, persze, pardon! És mit gondolsz, van valaki 232 I, 1| hogy ez a Szekfû könyve, és milyen öröm lesz ezt elhamvasztani 233 I, 1| megölelte Tömörkényt is, és hóna alá fogta a Dienstreglamát. 234 I, 1| menjen csak vissza érni, és elõ se jöjjön ezer esztendeig, 235 I, 1| ütne ki a koponyák közt, és nagy fogcsattogásra kellene 236 I, 1| békességben megvannak az õsök, és nagy örömére szolgálnak 237 I, 1| körülveszik õket a népek, és eltûnõdnek a régi szép idõkön. 238 I, 1| okoskodik az ésszel élõ ember, és így tanulok én magam is. 239 I, 1| hogy elolvasnak mindent, és aki az egyik vasárnap tanult, 240 I, 1| õsember, a neanderthali ember és az európai ember koponyája. 241 I, 1| munkából, amelynek képére és hasonlatosságára készült 242 I, 1| sértegettem az emberi méltóságot, és azt ajánlja, hogy távolítsam 243 I, 1| fal, amin tanítani lehet, és odatettem azt a képet, ami 244 I, 1| képet, ami éppen odaillett, és a kezem ügyébe esett. Most 245 I, 1| Azonban telt-múlt az idõ, és én nem értem rá alkalmasabb 246 I, 1| azt is hirdetem írásban és képben, hogy a koponya fejlõdött 247 I, 1| fölöttes hatóságom van, városi és állami. Ez azért bölcs elrendelés, 248 I, 1| meg az állami gazdám is, és egyik se volt hajlandó fejemet 249 I, 1| sajtó útján támadtak nekem, és keményen megparancsolták, 250 I, 1| hogy azt az istentagadó és ma már teljesen tudománytalan 251 I, 1| konferenciát rögtönöztek, és azon elhatározták, hogy 252 I, 1| emberek.~Aludtunk rá egyet, és másnap a következõ felírást 253 I, 1| szolgáltál volna Boszniában, és el lehetne olvasni az írásodat.~ 254 I, 1| fölvette a papírt, belenézett, és csalódottan letette.~- Hja, 255 I, 1| egy szegedi színmûvész, és megkérdezte tõlem, hogy 256 I, 1| el. Még fiatalabb voltam, és verset írtam, addig csak 257 I, 1| fák jellemérõl egy tisztes és komoly könyvben, arra kérem, 258 I, 1| otthon maradni, könyörgöm, és szemügyre venni a ligetben 259 I, 1| városban van egy liget, és minden ligetben van mutatónak 260 I, 1| dolgok vannak a katedra és az erdõk között, mintsem 261 I, 1| attikai salátaboglárkáknak, és különben is az egyetlen 262 I, 1| ujjaknak az ablaküvegen le és fel való huzigálása, s ezt 263 I, 1| ellenkezés, mint gazdag és szegény rokonok közt.~Az 264 I, 1| fákkal hajnali harmaton és levélaltató alkonyaton, 265 I, 1| levélaltató alkonyaton, déli verõn és szemergõ esõben, látom õket 266 I, 1| esõben, látom õket születni és haldokolni, fiakat nevelni 267 I, 1| haldokolni, fiakat nevelni és meddõnek maradni, birkózni 268 I, 1| birkózni a maguk életéért és a jövendõ ivadékért a földdel, 269 I, 1| a nappal, a szelídekkel és vadakkal, az emberekkel 270 I, 1| vadakkal, az emberekkel és a gubacsdarazsakkal, hódítani 271 I, 1| gubacsdarazsakkal, hódítani és terjeszkedni, gyámoltalan 272 I, 1| gyámoltalan fajokat furfanggal és erõvel kiszorítani, jövevényekkel 273 I, 1| visszavonulni, elcsenevészni és végleg eltûnni a színtérrõl - 274 I, 1| hogy itt merõben a mi vad és embertelen küzdelmünk folyik, 275 I, 1| közöttük, lengék, szikárak és kíváncsian nyurgák. A juharok 276 I, 1| jólelkûség, sok könnyedség és finomság van bennük, meg 277 I, 1| nyárfák rendkívül komorak és elkeseredettek, forradásos 278 I, 1| elkeseredettek, forradásos testük van és bozontos koronájuk, még 279 I, 1| négyszögletes, kihegyezett és fûrészes levelük is csupa 280 I, 1| muszáj, bokornak is megél, és még az embernek is kedvében 281 I, 1| meg õsszel, ujjongjanak és ágkarjaikkal tapsikoljanak 282 I, 1| csodálja meg legjobban, és ámulattal meséli otthon, 283 I, 1| magát benne az akác, e derék és hasznos közpolgár, aki azonban 284 I, 1| utolsó fa, amelybe a nimfák és driászok lelke még hazajár, 285 I, 1| hazajár, nekem szívbeli ügyem, és egyszer egész kötetre való 286 I, 2| mindjárt elértette a szót, és szalajtotta a csatlósokat 287 I, 2| sáskákat szedegetett a mezõn, és átkozta az olasz földet, 288 I, 2| majd kiesett rajta a fejük, és siettek haza kinyittatni 289 I, 2| ennyire elkorcsosodtunk, és már három tál töltött káposztába 290 I, 2| helyett megépítettük az újat, és fölszépítettük mindennel, 291 I, 2| sisakján koronát viselt, és olyan mérgesen nézett ki 292 I, 2| jöttek rá a város vénei és írástudói, hogy kivel van 293 I, 2| sisakot húzott a fejére, és ilyen vérfagyasztóan tudott 294 I, 2| kedvében járjon vele. No és mi következik abból, hogy 295 I, 2| városháza elõtt egy állványra, és egy álló hétig nézte egymást 296 I, 2| borzasztó megijedtek a pestiek, és leküldték Pulszky Ferencet, 297 I, 2| hogy meglakta a városunkat, és nagyon rendes embereknek 298 I, 2| förmedt rá a fõbíróra, és megígérte neki, hogy a lábához 299 I, 2| kapott észbe a fõbíró, és hirtelen a fiú szeme elé 300 I, 2| jelentést tenni a királynak, és megkérdezni tõle, hogy mármost 301 I, 2| Mátyást elkapta a bosszúság, és hirtelen kiegyenesedett. 302 I, 2| felejtkezni a szegedi városba, és három nap éli világát nálunk. 303 I, 2| mert most hétköznap van, és csak olyan szögényöknek 304 I, 2| drágaköves aranypalástot, és ráborította az Isten szolgája 305 I, 2| elõször, megszégyellte magát, és megkérte a jobbján ülõ aranybojtos 306 I, 2| hordoznod kell a süveget, és fütyülnöd benne napszámra. 307 I, 2| császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse angyalbõrbe. 308 I, 2| elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette a két diákot.~- 309 I, 2| belõle a patakkavicsot, és belecsúsztatott a tarisznyájából 310 I, 2| ejtette az állát bámultában és rémületében, mikor a fejedelem 311 I, 2| egyszerre elcsendesedett, és egy szót se szólt többet. 312 I, 2| végignézett a bolondon, és azt felelte:~- Polont lukpul 313 I, 2| nagyját válogatják a témáknak, és a kicsiket láthatatlanná 314 I, 2| történetírás szóba nem állt, és meg nem kérdezte tõlük: - 315 I, 2| Hamarább itt volt, mint Szeged, és azt hiszem, már az Attila 316 I, 2| Szeged ide nem ül a nyakára, és el nem fogja elõle a napot, 317 I, 2| Tápé volna a metropolis, és Szeged volna a gyékényfonó. 318 I, 2| ki nem hiszi, lépje ki.) És be kell neki érni azzal 319 I, 2| nem vesz tudomást Tápéról, és ezt Tápé azzal fizeti vissza, 320 I, 2| sürgött-forgott legelöl, és bátorította a többit:~- 321 I, 2| beleegyesültek mindnyájan, és amikor megérkeztek, libasorba 322 I, 2| követ is hasra vágta magát, és szórta szanaszét a sok szép 323 I, 2| õket igaz szívû barátokká és egymás magasztalóivá. Mert 324 I, 2| különben elõgetett volna, és beleragadt volna a csirizestálba.~ 325 I, 2| eszmecserék állandó tárgya, és ezek az eszmecserék vagy 326 I, 2| szamárszömöldöke-fû levelivel, és én addig nem okosodhatnék 327 I, 2| ahol leggömbölyûbb vagy, és én holdtöltétõl holdfogytáig 328 I, 2| hazadöcögött a Latrán utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak, 329 I, 2| nyomatékot adott a szónak, és az asszony tudta már tapasztalásból, 330 I, 2| A gazda frissebb volt, és mosolygott, mint a tót rózsa, 331 I, 2| becsületes Pali Pál István, és vár-e már nagyon engem, 332 I, 2| ordította el magát a török, és esze nála nélkül vitte ki 333 I, 2| a fekete ábrázatú Harut és Marut angyal! - hörögte 334 I, 2| Avval rúgott egyet magán, és ereje maradékával beugrott 335 I, 2| cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen maradt mind 336 I, 2| bég, de kivénült belõle, és beállt vízimolnárnak. Áldott 337 I, 2| mégis megemberelte magát, és belenyúlt az odúba. Ki is 338 I, 2| elfelejtené az évszámokat, és csak úgy találomra írna 339 I, 2| rendbehozta a kerítést, és azért kapott tõlük egy növendékbirkát, 340 I, 2| a négy lábán összekötve és a nyakába vetve hurcolna 341 I, 2| bürge, mert hát mint komoly és megállapodott ember, csakugyan 342 I, 2| fohászkodta el magát Móra Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött 343 I, 2| megcsóválta azt a feje fölött, és úgy dobta vele fültövön 344 I, 2| egyszerre magához tért, és elkezdett kurjongatni, hogy 345 I, 2| jámbor képe nem lett volna, és olyan törökösen lelógó hosszú 346 I, 2| közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.)~- No, 347 I, 2| keresztbetett karral a borbély. És elmondta úgy, ahogy volt, 348 I, 2| disznóevõ hitetlen gyaúrt, és miképpen adott az õneki 349 I, 2| égnek emelte a szemeit, és azt felelte:~- Egy az Isten 350 I, 2| felelte:~- Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája.~- 351 I, 2| enyhült barátságosra a basa, és kiemelkedvén a kerevet vánkosai 352 I, 2| a dolog?~- Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! - 353 I, 2| bürgével?~- Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája! - 354 I, 2| hóhér.~- Vidd ezt a kutyát, és nyúzd meg, nekem pedig a 355 I, 2| molláh, fogd az írónádad, és írd föl ennek a kutyazsírral 356 I, 2| a békanyálas latyakból, és kezdett odább szédelegni, 357 I, 2| valamikor, hogy nagyhatú, és hetedhét szilvafa ellenében 358 I, 2| kadarkalével telt poharat, és ráförmedt haragosan:~- Hát 359 I, 2| hajnal van, akkor hajnal van, és... ha nem... haj... hajnal 360 I, 2| almáriumból a tökmagolajos üveget, és belelöttyentsen a pohárba 361 I, 2| törvénytevés bágyadtságát, és egyszerre szemet szúrt neki 362 I, 2| Mire a bíró úr felállt, és az ötitcést megkotyogtatva 363 I, 2| bíráskodása történetét, más kis és nagy kunoktól is azt hallottam, 364 I, 2| hirtelen bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem csizmájára. 365 I, 2| tanácsnokok is elnevették magukat, és õk is körülcirógatták az 366 I, 2| komolyan hitelt adott neki, és különös pártfogásába vette 367 I, 2| kinyitotta a benyíló ajtaját, és beeresztette az agarat. 368 I, 2| uram - mondta az apród, és beeresztette az agarat.~ 369 I, 2| annál veszettebbül vonított és ugrált, s nem is csöndesedett 370 I, 2| apródnak segített nyulászni, és soha egy szóval nem panaszkodott 371 I, 2| tarisznyájából egy kristálykulacsot, és kortyant belõle egyet. Megkínálja 372 I, 2| a fejedelem a beszéden, és nagyon örült neki, mikor 373 I, 2| hurcoltatta a mokány kis székelyt, és rákiáltott:~- No, Szûr Péter, 374 I, 2| favágónknak.~Meg is tették, és szókimondó Szûr Péter attól 375 I, 2| szorította a hegedûjét, és úgy hátat fordított a cigánysornak, 376 I, 2| engedelmesen elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig 377 I, 2| hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva deli 378 I, 2| füllentette egy kicsit szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány.~- 379 I, 2| végigosont az alvó katonák közt, és lehajtott fõvel ballagott 380 I, 2| fölemelte a sátor ponyváját, és elfojtott hangon bekiáltott:~- 381 I, 2| a két kezével a cigány, és kiejtette hóna alól a hegedût. 382 I, 2| poharazgatott a labanc tisztekkel, és úgy elmulattatta õket bohókás 383 I, 2| a német. Mégis meglátta. És azt gondolta magában:~- 384 I, 2| a ládájából a tarsolyt, és fakó port hintett belõle 385 I, 2| A por persegni kezdett, és a kis szoba egyszerre tele 386 I, 2| szalad a penna a papíron, és alig gyõzi a versenyt vidám 387 I, 2| elõvett egy leveles-könyvet, és fölírta a lap szélére a 388 I, 2| lábát a szálkás papírban, és nagyon göröngyös betûket 389 I, 2| ollyan szép idõk járnak. És az idõ sokkal vidámabb az 390 I, 2| nem ollyan gyakorta való és mintha erõszakkal volna...~ 391 I, 2| nyújtózott, kinyitotta az ajtót, és kinézett az iszalagos tornácra.~ 392 I, 2| ki a Marmara-tengerbõl, és rápiroslott a fejedelem 393 I, 2| jobbra, balra Csáky gróf és Máriássy, a két generális, 394 I, 2| volt nem érteni a török és örmény szenteknek.~- Nem 395 I, 2| Akkor megnyílt az ajtó, és megszólalt a fejedelem. 396 I, 2| Isten számunkra elvetette. És ne bántsuk ezt a földet, 397 I, 2| lehorgasztotta a fejét, és a deák is lenyelte, amit 398 I, 2| fejedelem meghajtotta a fejét, és bement az ágyasházba, a 399 I, 2| szügyébe vágta a fejét, és olyan bánatosan meredt maga 400 I, 2| kakukk, elhagyta az ágyát, és halkan megkocogtatta a deák 401 I, 2| gubancos tamaricska-bozótot, és belesett a tisztásra.~A 402 I, 2| a deák, könyökére dûlve, és míg piros arcán végigcsorogtak 403 I, 2| állat beleveszett a vízbe, és nem maradt egyebük a szegedieknek 404 I, 2| az õseink úgyis életüket és vérüket ajánlották neki. 405 I, 2| magyar uraktól, mikor a vita és a sanguis megmentette a 406 I, 2| kocsiját a Burg kapuja elõtt, és egyedül hagyta benne Landercy 407 I, 2| abbahagyta a tanácskozást, és haragra gyulladva vágott 408 I, 2| nyugodtan a kancellár -, és megyek is hozzá vissza mindjárt, 409 I, 2| beszélgessünk, nem az enyémekrõl. És én újra azt ajánlom, hogy 410 I, 2| mást tenni, mint mosolyogni és szót fogadni. A királynõ 411 I, 2| belõle, aki kuruc volt, és senki se szegõdött volna 412 I, 2| megrökönyödött gyerekek kezébõl, és csörtetett be az üres termeken 413 I, 2| hívták akkoriban a papagájt, és azt tartották róla, hogy 414 I, 2| heverésztek a pokrócokon, és lustán pillogtak föl az 415 I, 2| olvasott õ már ilyent a Salamon és Markalf históriájában is -, 416 I, 2| odatoppant az asztalhoz, és kivágta ködmöne ujjából 417 I, 2| fogott. Ahogy a Salamon és Markalf históriájában tanulta.~- 418 I, 2| öreg kuruc aztán letérdelt, és megcsókolta a királyasszony 419 I, 2| vásznon, ahogy mosolygott és haragudott, ahogy a lováról 420 I, 2| ahogy a lováról leugrott, és a botjára támaszkodott, 421 I, 2| Voltaire-nek kitette a szûrét, és ahogy a tábornokainak saját 422 I, 2| szembe Tilalmas Szöri Mátyás és Példa Kövér Imre nevezetû 423 I, 2| nagykocsmából a kultúra templomába, és szabadjegyben fizették nekik 424 I, 2| rendet csinálni a kronológiai és nemzedékrendi zûrzavarban. 425 I, 2| báróságért, de mind szamár volt, és azért Mária Trézia mindnyáját 426 I, 2| õ is öreg asszony volt, és azt mondta a csikósnak:~- 427 I, 2| mindég turbékolhatnékja van, és annak is meglapul, aki nem 428 I, 2| Hetvenhat, felség.~- Jó. És mennyi református?~- Negyvennyolc.~- 429 I, 2| Negyvennyolc.~- Helyes. És a katolikus?~- Harmincnyolc.~- 430 I, 2| elnevette szokott szigorúságát, és megkínálta egy csipet tubákkal 431 I, 2| harcsabajuszok, a konyabajuszok és a tusabajuszok csak tisztességbõl 432 I, 2| szét a nagy hadimedáliákat, és azt mondták volna a pedinterjeiknek, 433 I, 2| bújtatta a minisztereit, és bekaronkozott közéjük a 434 I, 2| kiválaszt közülük egyet, és azt mondja a királynak:~- 435 I, 2| elismerését Példa Kövér Imre, és megnyugtatja a népeket, 436 I, 2| kívánja az erkölcsi világrend és a kubikosaim jogérzete.~ 437 I, 2| az engedélyt a kölyöknek. És mondja csillogó szemmel, 438 I, 2| sajtójogi megtorlás nagyon gyors és közvetlen lehetne. Csak 439 I, 2| függ, hogy hol mondják, és ki mondja. Ez az idézet 440 I, 2| másodszor szállta meg Bécset, és onnan szemet vetett Magyarországra. 441 I, 2| szolgabíró volt valahol Temesben, és olyan jó magyar ember volt, 442 I, 2| Hóna alá vette a ládát, és beállított vele Bissingen 443 I, 2| Burgba.~- Kegyelmet úr, ez és ez vagyok, erre meg arra 444 I, 2| rendõrfõnök ügykörébe tartozik. És én nem engedem magam kompromittálni 445 I, 2| szügyébe vágta a fejét, és loholt Schillerhez, a bécsi 446 I, 2| az õ ügykörébe tartozik, és bizalmasan azt a tanácsot 447 I, 2| mézeskalácsos itt meg itt, és olyan nagy mézeskalácsszíveket 448 I, 2| perzekútort.~A legény odanyargal, és jelenti, hogy a pántlikák 449 I, 2| Napóleon forradalma a Dunántúl, és ezért dicséretre méltó a 450 I, 2| várkert csenevész bodzái közt, és a legkisebb princ. Sándor 451 I, 2| feláldozza életét õfelségéért és az ausztriai státusért, 452 I, 2| legyen. Nagytudományú orvos és szókimondó, nyers-nyakas 453 I, 2| mikor az ország egyházi és világi bárói nem akartak 454 I, 2| háziorvosa Széchenyinek, és legmeghittebb baráti körébe 455 I, 2| belespricceli az orrába, és el van látva egész napra. 456 I, 2| szövetséges hatalmak ellen, és oly erélyesen szétütött 457 I, 2| mosolyodott el a palatinus, és kivett az asztalfiából három 458 I, 2| aztán meggondolta a dolgot, és egyet visszatett. A másik 459 I, 2| ledobta a gyerekek közé, és ezzel megadván az alapot 460 I, 2| kamara regisztrátorának, és „jeles tudományos míveltségû 461 I, 2| kilométeres vonalon Párizs körül, és az elsõ telegram, amit e 462 I, 2| be - a Habsburg-monarchia és Törökország.~Andrean Németországban 463 I, 2| másikat, a lécek fölemelkedtek és lecsapódtak, az egyik jobbra, 464 I, 2| aztán elnevette magát, és rákacsintott Lenhossékra. - 465 I, 2| felhasználta a palatinus jókedvét, és mindjárt átnyújtotta neki „ 466 I, 2| üzenet Budától Bécsig.~- És vissza? - kérdezte a palatinus.~- 467 I, 2| átvette a memorandumot, és biztosította gráciájáról 468 I, 2| távirgány rajzolattyát”, és az asztal alá vágta.~- Megyek, 469 I, 2| a hermelines kép elõtt, és értzherceg Josef, a palatinus, 470 I, 2| keserûséggel megcsóválta a fejét, és égy csepp pajkossággal ráöltötte 471 I, 2| Ferencre, ausztriai császárra és jeruzsálemi, magyar, cseh, 472 I, 2| dalmát, galíciai, lodomériai és illíriai királyra.~ 473 I, 2| tenyereltették bele a sárba, és a hintóban ülõ úrhölgytõl 474 I, 2| meg a szent-szövetséget, és a kisemberek már kezdték 475 I, 2| hogy odaállt a lovak elé, és el nem akart mozdulni addig, 476 I, 2| elmégy a városkapitány úrhoz, és megmondod neki, hogy tiszteltetem, 477 I, 2| a fejét a városkapitány, és szaladt szót érteni a fõbíróhoz.~ 478 I, 2| a grófnak titkára volt, és a Felsõmagyarországi Minerva 479 I, 2| szarva: kemény, tekervényes és üres”. Vagy, hogy „micsoda 480 I, 2| részre osztja: csalókra és csalatottakra?” Azt is megtette, 481 I, 2| verekedni rendelték ki õket, és a törvény elvonta elõlük 482 I, 2| magyar Juniusnak neveztek, és a fontolva haladó jelzõvel 483 I, 2| szerint a lakatosmûhelyek és kovácsmûhelyek muzsikája 484 I, 2| a kovács mûhelye elõtt, és szóról szóra ezt a muzsikát 485 I, 2| a nyakukat csavargatták, és nem tudtak egyéb tanácsot 486 I, 2| azt a két rossz putrit, és veresse szét õket.~- De 487 I, 2| házát a hátára, jó ember, és vigye ki a Tisza-partra 488 I, 2| persze, elvették a garaskát, és a görög látta, hogy ez rossz 489 I, 2| megcsináltatni a rongyos ködmönt is, és a kováccsal megtalpaltatni 490 I, 2| Csirigán kiugrott az ágyból, és esze nélkül szaladt az ablakhoz. 491 I, 2| Fele úton volt a harminc és negyven közt, s legalább 492 I, 2| jurátusok csizmapucolója és szótárkészítõ. De õ a tizenegyedik 493 I, 2| városbíró egy kicsit megenyhült, és elmosolyodott. Hja, magyar 494 I, 2| Az volt a címe: Magyar és német beszélgetések.~- Ezt 495 I, 2| gyerekek kezébõl a könyvet, és úgy mondják, valami olyast 496 I, 2| csóválta a fejét Boráros, és felnyitotta a nyelvkönyvet. 497 I, 2| De mindjárt be is csukta, és visszaadta a szerzõnek. 498 I, 2| a pesti inasgyerekeket, és ingyen taníthassam õket.~- 499 I, 2| szemöldökét a városbíró. - És mire akarná kend a pesti 500 I, 2| Rousseau filozófiájával és saját maga által termelt