Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|              le is nézik egy kicsit. Mégiscsak más az: úrnak lenni a kerítetlen
 2     I,   1|              hogy „lám, szegény apu, mégiscsak gondos, rendes ember volt”.~
 3     I,   2|            mondja rá, hogy addig már mégiscsak megmarad, míg ezt az egy
 4     I,   2|            amit akar, a gyevi magyar mégiscsak jobban tudja a faluja nevét,
 5     I,   2|             mondta, a kisebb írta.~- Mégiscsak deákfélék lesznek - nyugodott
 6     I,   2|            se esik ugyan jól, de így mégiscsak jobban fog a toll, mint
 7     I,   2|         korpa! Mert akárki mit mond, mégiscsak jobb az, hogy sült-tökkel
 8     I,   2|         kínálhatták volna a tallért, mégiscsak azt ugatta volna meg, aki
 9     I,   2|         kelmed is megkapta a magáét. Mégiscsak okos ember, igaz ember ez
10     I,   2|              aranyforinton.~No azért mégiscsak elképedtek egy kicsit a
11     I,   2|        muszáj róla írást adnom, hogy mégiscsak nagy ember volt ez a király,
12     I,   2|               De azért a második érv mégiscsak meggyõzte õket. Vasárnap
13     I,   2|             se nagyobb, de a szégyen mégiscsak kisebb. Imre gróf is igen
14     I,   2|     kancelláriából. Mert a megye, az mégiscsak más, mint a katonaság, az
15     I,   2|            is, de patkóért, lakatért mégiscsak a szomszédokhoz mennek,
16     I,   2|   Stancsicsnak felragyogott a szeme. Mégiscsak sikerülni fog Bécset megmagyarosítani!~-
17     I,   2|              is bebizonyította, hogy mégiscsak magyar ember. Kétszer szedett
18     I,   2|             akármilyen kicsi voltam, mégiscsak voltam ám én a Kossuth Lajos
19     I,   2|             magában a nagyasszony -, mégiscsak baj lesz abból, ha háborúszagot
20     I,   2|                gondoltam magamban -, mégiscsak valami lehet ez a Titulász
21     I,   2|              is járt iskolába, s így mégiscsak tud egyet-mást Bem apóról.
22     I,   2|        népszerûség oda, egy tábornok mégiscsak akkor legnépszerûbb, mikor
23     I,   2|            az útügyi hatóságoknak.~- Mégiscsak keresni kellene valahol
24     I,   2|     perzekútor is, de azért utoljára mégiscsak rávetve Jóskára a rabvallató
25     I,   2|           hogy itt a mi környékünkön mégiscsak õ vitte köztünk legtöbbre
26     I,   2|             Lajost. Igaz, hogy aztán mégiscsak lecsukatta, s amire akkor
27     I,   2|       tantervbe. Laucsiknak most már mégiscsak meg kellett próbálni, lehet-e
28     I,   2|             juttattam, hogy vallott, mégiscsak be kellene számolnom arról
29     I,   2|             cifrának, másrészt pedig mégiscsak nyomra találtam. A Burkus
30     I,   2|    megköhögtette a füstölt túró. Hm, mégiscsak könnyelmûség az, hogy õ
31     I,   2|              apámnak is.~- No hát én mégiscsak azt mondom - felelt -, hogy
32     I,   2|            kedve.~A jövendõmet azért mégiscsak Kunz tanár úr találta el
33     I,   2|       dühösen a dikicsét a mester. - Mégiscsak orcátlanság kell hozzá,
34    II,   1|          mert hiszen ebben az idõben mégiscsak õ viselte a legfontosabb
35    II,   1|           nem is lelkes állat, akkor mégiscsak lehet abban valami igaz,
36    II,   1|       magyarázta neki, hogy a király mégiscsak figyelmes férj, akárki mit
37    II,   1|         tökéletességûek. - Akkor hát mégiscsak jobb lesz fölmenteni a birkanyírót!~-
38    II,   1|   éremfénnyel csillan a napsütésben, mégiscsak érdemfityegõ. A gloár legszerényebb
39    II,   1|            legszerényebb fajtájából. Mégiscsak büszkeség. Ráköp a köpönyege
40    II,   2|            már belekerül az újságba, mégiscsak elõkelõbb így.)~Jolán tehát
41    II,   2|    mosolyodik el a bíró. - Hát akkor mégiscsak kendhez húz az asszony,
42    II,   2|         benne foglaltatik, hogy lám, mégiscsak értetlenek ezek a városi
43    II,   2|      hippológus volt, azért utoljára mégiscsak leesett a lóról.~Hanem azért
44    II,   2|         leesett a lóról.~Hanem azért mégiscsak ez a jeles szakember volt
45    II,   2|      grammatikában vagy a logikában. Mégiscsak klasszikus mondat ez, akárki
46    II,   2|           jól van úgy, ahogy van, de mégiscsak más lenne az, ha ott pöfögne
47    II,   2|            merjen-e szólni, ne-e, de mégiscsak megszólal:~- Az atrecukat
48    II,   2| bizonytalanul szusszant egyet.~- Mán mégiscsak a legöregebbet. Az a legtöhetõsebb,
49    II,   2|         világnak, de a szegedi hídon mégiscsak megállt falatozni. Hát ahogy
50    II,   2|       báránynak.~- Mindegy az, azért mégiscsak valami különös öröm ér engem
51    II,   2|          pedig, ha támolyogva is, de mégiscsak némi diadalérzettel vitte
52    II,   2|             Kicsit sajgott ugyan, de mégiscsak megmentette vele az ötödik
53    II,   2|          György király képe elõtt.~- Mégiscsak igazgató úr ért legtöbbet
54    II,   3|           egyet a világ, no, mondok, mégiscsak fölokosítom én magát.~Azzal
55    II,   3|           követet küldött. A koporsó mégiscsak gátolja az embert a mozgási
56    II,   3|        reménye horgonyát, hogy hátha mégiscsak akad egy kis giliszta vagy
57    II,   3|         fogára, akkor a rendes ember mégiscsak elõjön, de a köszönést hallatlanná
58    II,   3|        királyok fogára való körtében mégiscsak kár esett, de azt maga a
59    II,   3|         ostor. De azért a jobb lábát mégiscsak visszahúzza, lassan, gondolkozva,
60    II,   3|               emléköt”, és már akkor mégiscsak inkább a valamiformájú katonagomb
61    II,   3|            semmit, de azért utoljára mégiscsak diadalt kukorított. A tyúkokban
62    II,   3|             nézett rá a gyerek, hogy mégiscsak odadobta neki a bolondságot -
63    II,   3|              kollégáitól, s utoljára mégiscsak magára hallgatott, bevitte
64    II,   3|             némi kétségek között is, mégiscsak megjelent idõre. Bátorítónak
65    II,   3|       kincset keresek, hanem õsöket. Mégiscsak többet tartanak az ember
66    II,   3|              Hát a csontot.~Most már mégiscsak le kellett leplezni magamat.~-
67    II,   4|              nagy nembõl való lélek, mégiscsak rámosolyodott a kis bóbitára,
68    II,   4|             kicuppogta az édeset, de mégiscsak a tejecskét nyeldegélte
69    II,   4|     ilyenökbe avassa magát.~De azért mégiscsak fölvillant a szemében a
70    II,   4|        mestörségöt. Pedig lássa, mán mégiscsak az a mienk...~És most már
71    II,   4|            az a mienk...~És most már mégiscsak azt mondom, Messzi Imriske,
72    II,   4|          bölcs apád azt mondja, hogy mégiscsak az a tietek.~Mert mi lenne
73    II,   4|             napba nézett. Erre aztán mégiscsak megszólaltam, mert ilyenkor
74    II,   4|            sütõs aszfalton. De azért mégiscsak elkaptam, mielõtt a nagy
75    II,   4|       ispitában.~Kórházjárt embertõl mégiscsak illendõ megkérdezni, hogy
76    II,   4|          iskola, ilyen kis gyereknek mégiscsak távolást van az, különösen
77    II,   4|            állás, de ha nem csurran, mégiscsak cseppen valami. Lovat, tehenet
78    II,   4|           kutyának.~- Úgy nézem, itt mégiscsak megtelepedett.~- Hát addig,
79    II,   5|            megbénultnak látszott is, mégiscsak évszázadról évszázadra javított
80    II,   5|     botorkálva, ha visszacsúszva is, mégiscsak elõbbre vitte az emberiséget.