Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         Csak bátran, Fercsikém!~Hát mért ne lettem volna bátor. Csengettyûzött
 2     I,   1|        szabó, de még szolgabíró se. Mért hagyod itthon az eszedet,
 3     I,   1| felebarátnõm kíváncsiságát is: hogy mért nem hordok én most bajuszt.
 4     I,   1|                döbbentem meg. - Hát mért nem lehet?~- Kivan a percent,
 5     I,   1|         mint az én kezem alól.~Hogy mért hagytam aztán abba közjóra
 6     I,   1|           tekintély a katedráról. - Mért írtad a májust kis m-vel?
 7     I,   1|             javát-baját az életnek. Mért van mégis, hogy két egymás
 8     I,   2|             papot, fölkérdezi tõle, mért olyan rongyos a palástja.~-
 9     I,   2|            bírónak teremtett.~- Már mért teremtett volna? - tátotta
10     I,   2|        haragosan a madarakat. - Hát mért nem küldtétek be az adót
11     I,   2|             nem lehet az.~- Hát már mért ne lehetne?~- Azért, mert
12     I,   2|         lett a kacagás.~- Hát aztán mért mondasz ellent, te bolond? -
13     I,   2|      Szépenjáró Fátyol Kalára.~Hogy mért volt a vitéz Kis Kampó olyan
14     I,   2|        Kampó olyan szófogadó fiú, s mért lett az országos méltóságra
15     I,   2|        hallottam, mint most hallom.~Mért tartsam például véka alatt
16     I,   2|            a ti fertálytokban, hogy mért köti az rá magát az ilyen
17     I,   2|             ti habókos asszonyaitok mért jönnek énhozzám, mikor te
18     I,   2|            is derül rá belõle, hogy mért nem örököltünk errefelé
19     I,   2|          otthonról.~- Hát akkor meg mért tájcsoltok? Aztán mit sugdolództok,
20     I,   2|          magukhoz való eszük.~- Már mért ne engedhetnék? - tamáskodik
21     I,   2|           hüledezett a palatinus -, mért mondta akkor az a Széchenyi,
22     I,   2|      elkobozva a könyv.~- Hát aztán mért kobozták el? - füttyentette
23     I,   2|             kegyelmednek, hát akkor mért köszönjek én kelmédnek elõbb,
24     I,   2|       krajcárt kóstált.~- Hát akkor mért fizettetett velem húsz forintot?~-
25     I,   2|           Sándor bácsi.~- Ugyan már mért ne löhetne, tésúr, vagy
26     I,   2|         minek tisztöljem az urat?~- Mért nem lehet, Sándor bácsi?
27     I,   2|        szelíden. - Hát Ferenc Jóska mért hihetött magának, mikor
28     I,   2|            le is töhetöm a pipát.~- Mért tennéd le, Sándor? Szíjad
29     I,   2|          azok a csúnya destruktívok mért beszélnek mindig úgy, mintha
30     I,   2|           fene gondolta. Õ a hibás, mért nem tett rá magyar pecsétet.
31     I,   2|         vissza nem küldték azóta.~- Mért küldték volna? Nem kért
32     I,   2|           Hja, könnyû a papoknak!~- Mért volna könnyû? - kérdezte
33     I,   2|       Különösen azt nem értem, hogy mért hívják az egyik fajta politikát
34    II,   1|           Uram, én megmondom neked, mért haragszik ránk az Isten.
35    II,   1|   szörnyûlködött a király -, de hát mért nem tesznek ellene panaszt
36    II,   1|     bársonyhasú székbe.~- Hát aztán mért haragszol mester? - kérdezte
37    II,   1|         szerette. Aki apáca lett.~- Mért vette el, ha nem szerette?~-
38    II,   1|             gályarab egy bilincsen. Mért nem válnak el? Mi köti a
39    II,   1|       voltak, mikor megérkeztek. De mért kérdezi az úr?~A szatócs
40    II,   1|    szegõdött, kíváncsian arra, hogy mért akar Zia Nia kikocsikázni
41    II,   2|              könyörögj érettünk!”~- Mért éppen Szent Özséb? - bámultam
42    II,   2|             kijönni a zárból.~- Hát mért nem szólsz nekem? - kérdem
43    II,   2|    hangsúllyal, mint a feleségem.~- Mért szólsz ilyenkor nekem? -
44    II,   2|             hogy õ kérdezzen.~- Hát mért ment kend haza rosszkor?~-
45    II,   2|          acskót.~- Tudom, tudom, de mért mondja kend, hogy rosszkor
46    II,   2|         beleírva. Löhetségös?~- Hát mért ne volna lehetséges? - vonunk
47    II,   2|         Ugyan mondja mán mög az úr, mért ne vónék? - ereszti lejjebb
48    II,   2|        Mostan nincs királ.~- De hát mért nincs?~- Mert nincs olyan
49    II,   2|      Kicsodát?~- Az Árpád királt.~- Mért csekélyli, Szél ángyó?~-
50    II,   3|            torokkal.~- Nini, de hát mért kell ehhez a török császár?
51    II,   3|           az... izé, nehéz ember.~- Mért volna nehéz? Láttam én már
52    II,   3|             Kezdtem megérteni, hogy mért tartják a szõregi kéményseprõt
53    II,   3|        akkor a krumplit meg a répát mért méltóztatik fölszedetni?
54    II,   3|        hatot, ha vakot vet a kocka. Mért fájjon azért az én fejem,
55    II,   3|             napszámot. De hát akkor mért nem mondják? Csak nem kívánhatják,
56    II,   3|             nyájasan -, hogy legyen mért piszkálni a fogát.~Döncõ
57    II,   3|          löhet érteni, de hát akkor mért nem így írják?~Vállat vontam.
58    II,   3|         hogy egészen megkeveredjen. Mért mondhatta neki az az úriember,
59    II,   3|            de nem hagyom helyben.~- Mért?~- Mert maga is csak úgy
60    II,   3|          trónusról.~- Kérdezze már, mért jöttem - kezdtem a diplomáciai
61    II,   3|           nagy kísértésre.~- Neköm? Mért adná azt maga neköm?~- Holnap
62    II,   3|          csúffá tönni a földemet.~- Mért nem engedi?~- Csak.~Ezt
63    II,   3|             lehessen tûnõdni rajta, mért hozták? Nyilván csak azért,
64    II,   3|            nem arra való hely.~Hogy mért nem arra való, nem mondta
65    II,   4|              itallal töltözõ tanyát mért hagynád ott a lezüllött,
66    II,   4|         örök szépségei tükrözõdnek, mért cserélnéd el városi fiatalok
67    II,   4|            szót:~- Kérdözze mán no, mért töreködtünk be magához,
68    II,   4|           nem tudni, mit akar, mert mért lennének a kis emberek okosabbak
69    II,   4|         ködöket, szeleket, havakat. Mért ne hozakodnék elõ ilyenkor
70    II,   4|               Nem. Odaadtam neki.~- Mért adtad oda?~- Neki jobban
71    II,   4|            azt kérdezem tõled, hogy mért mondod Ferenc Jóskát elsõ
72    II,   4|               Ó, te, te, te... hogy mért nem tégödet kívánt el az
73    II,   4|           nem köszön vissza senki.) Mért is haragudnám? Hátha az
74    II,   4|        kicsit megszégyenli magát.~- Mért nem adnak kendtök helyet
75    II,   4|        akkor becsuknának.~- Hát mán mért csuknák be kendöt?~- Hát
76    II,   4|            értek, az az, hogy akkor mért nincs minálunk örök tavasz?
77    II,   4|          most is sok olyan kellene. Mért volt nagy? Mert eltörölte
78    II,   4|           se szabad, úgy se szabad. Mért? Mert Isten tiltja, mert
79    II,   4|           asszonynak az álla. - Hát mért nem jár? Hiszön nem töszök