Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        vérehagyottan emelkedett föl.~- Szent Isten, ennek a kisgyereknek
 2     I,   1|                Márton sógorékat ezen a szent napon? Majd éppen az õ gyereküket
 3     I,   1|                arról mi nem tehettünk.~Szent István délutánján elverte
 4     I,   1|               a víz összesodorta. Ez a Szent István nap azóta a mi családunkban
 5     I,   1|           halcukrot, és végül a radnai szent szûz oltalmába ajánlva bennünket,
 6     I,   1|           kalapját megemelte a Bánatos Szent elõtt. De ezt se a jó Isten
 7     I,   1|            elsõ-utolsó részlete volt õ szent felsége nagy adósságának -,
 8     I,   1|           jössz te?~- Én bizony István szent királyunk oroszlámosi táborából.~-
 9     I,   1|              csak kiadjátok, gyerekek! Szent célra kérem, a nemzet nevében.~-
10     I,   2|                arról is, hogy a magyar szent koronának sokkal jobb helye
11     I,   2|            Vadonatúj aranyforint volt, Szent László képe az egyik felén,
12     I,   2|        zsírocskát, amibõl talán István szent királyunk szürcsölgette
13     I,   2|        görlicemadarat nem tiltja tán a Szent Mahumend? Mert avval akarnék
14     I,   2|             cipelsz?~- Nem a’, hanem a szent Mohamed próféta, vesszen
15     I,   2|              egymás után hallottál egy szent mondást! Hát akkor engem
16     I,   2|            rettenetesen megsértetted õ szent felségét! Mars az áristomba,
17     I,   2|              oly erélyesen szétütött a szent szövetség közt, hogy a kisprincnek
18     I,   2|                számít.~- De én, mint a szent korona tagja, a cselédemmel
19     I,   2|      mindenszentek litániájába, de még Szent Krispinig se jutott el -
20     I,   2|               olyanokat, amilyeneket a Szent István napi búcsún szokás.
21     I,   2|          szamosújvári börtön volt az õ Szent Ilonája, ahol - szabómesterségre
22     I,   2|         Szerepelt azok közt még Páduai Szent Antal is, márpedig azzal
23    II,   1|            kivették magukat valamelyik szent ligetbe, s ott mindenféle
24    II,   1|           határba. Férfiak törtek be a szent ligetbe, mégpedig nem az
25    II,   1|               a hálókamrája ajtaján.~- Szent János-áldást, urak - mondja
26    II,   1|              védõszentje minden idõben Szent Pál volt, aki tudvalevõleg
27    II,   1|              kilépett:~- Atyám, miféle szent az?~A páter elnevette magát.~-
28    II,   1|         felelte:~- Mi az ördögnek? Hát Szent Belfegornak.~- Hát az miféle
29    II,   1|           Belfegornak.~- Hát az miféle szent?~- Az az én védõszentem.~
30    II,   1|              székesegyházat, hanem még Szent Remigius templomát is. Ennyi
31    II,   1|         köztünk Miasszonyunk, a reimsi Szent Szûz! - kiáltotta Thibaut
32    II,   1|           felemelvén jobb karját, mint Szent Pál apostol a reimsi takácsok
33    II,   1| felfüggesztette a székesegyház falára, Szent Pálnak, a takácsok védõszentjének
34    II,   1|             keresztények köpködnének a Szent Ferdinánd szobra körül,
35    II,   1|            spádéjukat, és compostellai Szent Jakabot hívták tanúul ahhoz
36    II,   1|           Apollonia asszony. Akit négy szent pártfogásába ajánlottak,
37    II,   1|            ilyen tömegével töltötte be Szent Lajos királyi székét.~A
38    II,   1|                 amilyenben a bayonne-i Szent Szûz tartja az övét.~Azzal
39    II,   1|              meg! Esküszöm a bayonne-i szent szûzre! A lyoni fogadóban
40    II,   1|         bizonyságát annak, hogy se nem szent, se nem õrült, hanem igen
41    II,   1|                Bod Péter is azt írja a Szent Herteokratészben - ilyen
42    II,   2|               éppen ott tartott, hogy „Szent Özséb püspök, könyörögj
43    II,   2|                érettünk!”~- Mért éppen Szent Özséb? - bámultam rá.~-
44    II,   2|               köll mán minekünk, hanem Szent Mihály lova.~No, gondoltam
45    II,   2|          Persze az régen volt, mikor a szent korona tanát így értelmezték
46    II,   2|               teléskor, és úgy mutatta Szent Dávidot és Cicellét, mintha
47    II,   2|           szaladás. Itt lössz a víz.~- Szent Isten, ne ijesztgessen,
48    II,   3|             régön történt mán ez, most Szent Istvánkor lössz húsz esztendeje.~-
49    II,   3|           mikor Kiszomboron rátaláltam Szent László nyilas vitézeire.
50    II,   3|                emberek, hogy ez László szent királyunk pénze. Az õ népe
51    II,   3|                ültem. Hát jobb is az a Szent Mihály lovánál.~
52    II,   3|              mikor bekeszegelt hozzám. Szent Isten, de megöregedett ez
53    II,   3|    ujjcsontocskával. A másikban István szent király ostyavékony dénárja
54    II,   3|               találták a nagy temetõt, Szent István király korából.~-
55    II,   3|                ásatni többet, s István szent király népének csontjait
56    II,   4|            akinek oltára elõtt elámult Szent Pál Phaleron kikötõjében,
57    II,   4|               csomósodásban.~- Teremtõ szent Isten, mi lehet ez? - állt
58    II,   4|                 úgy ajánlotta a radnai szent szûz oltalmába. Persze foganatosabb
59    II,   4|             volt ott, mert a Máriácska szent képét kirothasztotta belõle
60    II,   4|                jobban hisznek a csépai szent takácsban meg a galambosi
61    II,   4|           lehet meztéláb állni Isten õ szent felsége elé.~- Hány bátyád
62    II,   4|               tudja magát kisírni, aki szent tenyerébe szedi az asszonyok
63    II,   4|             hogy a magyar boszorkányok Szent Mihály napján fognak egy
64    II,   4|               nem volt „tagja a magyar szent Koronának”.~A mi életünkben
65    II,   4|          paraszt talán többet tud a mi Szent Istvánunkról?~Egész bizonyos,
66    II,   4|                telt neki.~- Mit tudnak Szent Istvánról?~Azt, hogy augusztus
67    II,   4|              mije volt Magyarországnak Szent István, arról egy igét se.~
68    II,   4|               aki eddig égött.~Ez való szent igaz volt, de a rendõr,
69    II,   4|         emberek azt is uzoválják, hogy Szent Mihály napkor felhúzzák
70    II,   4|               csizmát, és nem vetik le Szent György napig, mert az öreg
71    II,   4|             sugdosott a fehér galamb a szent ember szõrös fülébe. Õ azonban
72    II,   4|                azért tudja, mert éppen Szent Franciska napja volt. Azt
73    II,   4|              ember nem tudhatja. De az szent bizonyos, hogy az illetõ