Kötet,  Fejezet

 501     I,   2|                   a hetilapokban mélabúról és színes divatmellékletekrõl
 502     I,   2|           csikorogtak a lába alatt nappal, és ezüstforintosok csillogtak
 503     I,   2|                többi birkózik vagy pandúrt és zsiványt játszik a szalmásistállóban.
 504     I,   2|                 akkor megveszem a könyvet, és jóllakhat Vörösmarty Mihály.~
 505     I,   2|               lépett, s mivel a söprûkötés és a frakkviselés közt összeférhetetlenség
 506     I,   2|                  takácsnövendék - megvette és mellényt varratott belõle
 507     I,   2|                Mert az sohase lett tarkás, és sohase vörösödött ki, mint
 508     I,   2|                    istene rosszkedvû volt, és nem adott hánynivaló havat
 509     I,   2|                 számlákat a kuncsaftoknak, és ezért mindig becsapnak ezek
 510     I,   2|                 nem jött, akárhogy várták, és így hiába esett az a szép
 511     I,   2|                pesti újságokba is irkálni, és még a nevét is alája tette
 512     I,   2|                 nagyon sokadoznak a népek, és igen néznek lefelé a Tiszán.~(
 513     I,   2|                 szerkeztetés az a gõzhajó, és milyen gépelye van annak. (
 514     I,   2|           rendõrfõnök meglátta a prüszkölõ és füstokádó masinát, eszeveszett
 515     I,   2|                     ki gyalog, ki lóháton. És ki lehetett venni azt a
 516     I,   2|                    az egyetemi klinikákat, és a grófot Gruber fõtisztelendõ
 517     I,   2|                   fogadta a meghívást maga és hajóskapitánya nevében,
 518     I,   2|          magisztrátusbeli volt, „elülülõk” és „alelülülõk”.~A szegedi
 519     I,   2|                  nagyon vállas ember volt, és cigánybarna arca nem különösen
 520     I,   2|                porciót a marhapaprikásból, és leöntött rá egy meszely
 521     I,   2|                  szedett a halpaprikásból, és kegyelmet talált színe elõtt
 522     I,   2|                 Aztán szivarra gyújtottak, és igen nyájas és szellemdús
 523     I,   2|                 gyújtottak, és igen nyájas és szellemdús társalgás indult
 524     I,   2|               ebben a szóban költészet van és kéjgyönyör. Széchenyi maga
 525     I,   2|                   tõle kaptuk a durva kend és a rideg maga helyett ‑,
 526     I,   2|              cigarróra gyújtottak az urak, és megindult a refektóriumban
 527     I,   2|                    refektóriumban a nyájas és szellemdús társalgás. A
 528     I,   2|           cserkészgetett a Makkos erdõben, és õzet lõtt, amirõl csak közelrõl
 529     I,   2|                annál mélyebb lett a csend. És mikor õ is elhallgatott,
 530     I,   2|            hetvennégy esztendõs aggastyán, és könnybe lábadt szemmel megsimogatván
 531     I,   2|         anekdotázni. Fölkeltek mindnyájan, és elkísérték Széchenyit a
 532     I,   2|             sarokról a gróf visszafordult, és gondolkozva nézegette a
 533     I,   2|              marsol, megfordul a sarokról, és visszanéz az elhagyott kvártélyra,
 534     I,   2|                annyival nehezebb is lenne, és nem lehetne vele hajókázni
 535     I,   2|          látogatását fogadta - csupa német és szerb emberét -, akiket
 536     I,   2|                  kellemes utunk véget ért, és ki tudja, jövünk-e még így
 537     I,   2|               hívták akkor a városatyát ‑, és meghajolt Széchenyi elõtt:~-
 538     I,   2|                egyik legszebb kertje lesz, és a Széchenyi nevét viseli,
 539     I,   2|                   nemzedékek! A ti nagyobb és szélesebb tudástok benneteket
 540     I,   2|                      gondolták magukban -, és vet egy kis segedelmet a
 541     I,   2|                  még ezt az ötven aranyat, és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~
 542     I,   2|                    másik ötven aranyat is, és ráförmedt Kerekire:~- Hát
 543     I,   2|               aztán hátat fordított nekik, és igyekezett el a hálálkodások
 544     I,   2|              hívnak - szólt vissza a deák, és búcsúzóban meglengette a
 545     I,   2|                       Mink vagyunk itthon, és õk akarnak kiirtani bennünket!~-
 546     I,   2|                    aztán összetalálkoztak, és eltévedtek a vetések közt.
 547     I,   2|             Elfintorította a bimbó-száját, és rámutatott az apja kardjára:~-
 548     I,   2|                   ugyan tessék elhajítani!~És a csókai bíró elhajította
 549     I,   2|              elhajította az öreg mordályt, és helyette Marikát kapta az
 550     I,   2|         telehányták a kalapját krajcárral, és megmondták neki, hogy õszi
 551     I,   2|               akkor nem ment közügyszámba, és az újságok nem írtak róla
 552     I,   2|              bizonyosan mesterbajnok címet és plakettet kapott volna érte -
 553     I,   2|             személyben lévén posta, távíró és telefon.~Beszélték, hogy
 554     I,   2|                    uram már eléje guggolt, és az ölébe vette a fölmérendõ
 555     I,   2|      Zrínyi-csapatának nyolcezer horváttal és tizenkét ágyúval. A két
 556     I,   2|                   Elmagyarázták neki, hogy és mit mondjon Perczelnek,
 557     I,   2|                    mit mondjon Perczelnek, és a lelkére kötötték, hogy
 558     I,   2|                  mosolygott Szombati uram, és mutatta is a lábát, amit
 559     I,   2|             kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott kézzel megállott
 560     I,   2|                    tábornok pedig fölkelt, és körüljárta pihenõ hadát.
 561     I,   2|               ledobta a válláról a zsákot, és szomorúan meresztette ránk
 562     I,   2|                 képe. Kiugrott az árokból, és elkáromkodta magát:~- Az
 563     I,   2|               szõke haját.~- Milyen gyerek és mekkora hõs!~Azzal levette
 564     I,   2|             kezébõl, akkor befelé fordult, és csendesen elaludt.~Napáldozattájon
 565     I,   2|                boltos összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta:~- Az
 566     I,   2|                szedett bennünket édesapám, és elmesélte, milyen világ
 567     I,   2|                 életû: Magyarország címere és a Kossuth Lajos neve.~Én
 568     I,   2|                 vagy nem, a kiskésit neki. És mivel mi mindig lojális
 569     I,   2|             Löwenbundnak nevezték magukat, és elnyávogták magukat, mikor
 570     I,   2|                  lett belõle Murad Tevfik, és hogy mire végezte mint aleppói
 571     I,   2|               azonban elhagyta a kolóniát, és Szíria, Egyiptom bebarangolása
 572     I,   2|          mérnökséget, a szakácsmesterséget és a táncmûvészetet, majd Angliában
 573     I,   2|               tiszt, kétszázötven közember és néhány nõ a magyarok közül,
 574     I,   2|                  dülcsászával, dondurmával és egyéb émelyítõkkel kínálgatják
 575     I,   2|                   nem érnek, ahol a dervis és a szakim - az orvos - várják
 576     I,   2|                  áldozatot.~Stein tábornok és Zerlecky ezredes csakugyan
 577     I,   2|                arcához emelte, beleköpött, és illõ komolysággal földhöz
 578     I,   2|                  apóból Murad Tevfik basa, és hamarosan Aleppó kormányzója,
 579     I,   2|                   kijárt minden tisztesség és pompa, ami a padisah tábornokait
 580     I,   2|                  segédtisztjével, Fialával és a naplóíró õrnaggyal. Õk
 581     I,   2|              magyar vadászebét, a Milordot és a Komiszt. Gyakran megesett,
 582     I,   2|                csata lefolyását. Ha Milord és Komisz vitték el a gyõzelem
 583     I,   2|           Aleppóban nagy katonai parádéval és a Rákóczi-indulóval fogadta
 584     I,   2|                Musztafa basa. A „Hos geldi és szefa geldi” (légy szívbõl
 585     I,   2|               napóleoni taktikának. Milord és Komisz az õsi taktika szerint
 586     I,   2|             csifutokkal, s egyébként csönd és béke volt Szíria fõvárosában.
 587     I,   2|                  lesz, abban csak a Monkir és Nakir angyaloknak telik
 588     I,   2|               lenni, megerõsíteni a várat, és idejében muníciót szerezni
 589     I,   2|                 visszahanyatlott az ágyba, és lecsukódott a szeme. Az
 590     I,   2|                    mosdatások forró vízzel és hideg vízzel, aztán letapasztották
 591     I,   2|                 érdemrendjét, egyenruháját és kardját.~Az érdemrend az
 592     I,   2|                   a tábornok csonka kezét, és igen szép beszédet intézett
 593     I,   2|                    meg az országgyûlés is, és bármit tesz, a habsburg-lotharingiai
 594     I,   2|                    Kemál pasától.~A kardot és az egyenruhát Párizsban
 595     I,   2|                  kezdõdik hamvazószerdával és végzõdik húsvétvasárnappal. (
 596     I,   2|               Paulnak, mert szamár voltam, és nem lett belõlem pap.~Különben
 597     I,   2|                  hívták Török Nagy Pálnak, és mint ilyen cselekedett mindenféle
 598     I,   2|                 darabig lappangott az éren és nádon, s csak az istenfélõ
 599     I,   2|           cserepárnak, elnevezték Paulnak, és nyolc esztendeig oktatták
 600     I,   2|                  járta akkor az uraknál -, és szeretett volna tûzhöz jutni.~
 601     I,   2|                    szügyébe vágta a fejét, és úgy vitte vissza a lovasát
 602     I,   2|                mint más animal fumans-nak. És hogy az Ernec milyen emberséges
 603     I,   2|                  összevetették a vállukat, és ügyet se vetettek rá, hogy
 604     I,   2|                 ért, fölugrott, szalutált, és odanyújtotta neki az eleven
 605     I,   2|                   jobb keze hüvelykujjával és mutatóujjával beleigazgatta
 606     I,   2|                   a legelevenebb parazsat, és megadta jó szívvel a használati
 607     I,   2|             emberek, hajdan szabadsághõsök és késõbb hatvanhetes követek -
 608     I,   2|              ágyban. Itt mindenki orgazda, és mindenütt betyár-herberg
 609     I,   2|                   ahogy kipattant az ajtó, és berobbant rajta a „tévedt
 610     I,   2|                 Pest megyei törvényszéken, és följegyezte, hogy milyen
 611     I,   2|                bokrétát tartott a kezében, és szólt neki nagyharang, kisharang,
 612     I,   2|                   voltak a Bogarak, az apa és öt fia, s egyik se olyan
 613     I,   2|               Ferenc Jóska volt a császár, és Paplógó József volt a madarásztói
 614     I,   2|                     Kifogatott a Matyival, és megadta magát a sorsnak,
 615     I,   2|                   tökéletes a túróslepény, és olyan bor mellé, hogy az
 616     I,   2|               magának maradandó érdemeket, és ezen a réven sûrûn érintkezett
 617     I,   2|               mönnék - mondta készségesen, és egy kicsit följebb tolta
 618     I,   2|                 egy tányér rántottcsirkét, és odatolta Jóska elé.~- No,
 619     I,   2|                uram - mosolygott a betyár, és kedvetelten turkált a tálban
 620     I,   2|                   húzott egyet az üvegbõl, és most adja vissza az elismerést.~-
 621     I,   2|                   Aztán összeszedte magát, és vállat vont.~- Vannak a
 622     I,   2|             tekintetös uram?~- Igyál Jóska és beszélj.~- No, írja az úr -
 623     I,   2|              barátságosan a tekintetes úr, és belecsavargatta egy protokollumba
 624     I,   2|                   volna a két piros képét, és az öklével ráütve ki nem
 625     I,   2|              Tessék? - sápadt el a betyár, és a gyomrához kapott.~- Biz
 626     I,   2|    halhatatlanságra õ is szert tett Szeged és Kistelek között. Nem akarok
 627     I,   2|                   engem elvisz a markoláb, és összeszedik az irodalmi
 628     I,   2|            órájában karikásostor pattogása és pandúrpuskák ropogása hallatszik
 629     I,   2|                    írók, igen jónevûek is, és osztrák kollégák, akik jó
 630     I,   2|                  az fáradjon ide a királyi és császári székvárosokból,
 631     I,   2|              császári vonás is volt benne, és klasszikus stúdiumokat is
 632     I,   2|           Félegyházán. Tisztes nyugalomban és istenfélelemben élt ott
 633     I,   2|               engem fia gyanánt szeretett, és sokat beletakargatott a
 634     I,   2|                  sírján jószagú somkórókat és szép, nevetõ pipacsokat.
 635     I,   2|             gyújtottam volna a képe elõtt, és térden állva ne kértem volna,
 636     I,   2|              világháborúban a Hindenburgét és a Ludendorffét. Bizonyosat
 637     I,   2|                célra, nyomozásra, betyárok és orgazdák összefogdosására,
 638     I,   2|                     Az pedig rákacsintott, és odasúgta neki, megemelve
 639     I,   2|                magához parancsolta Rádayt, és kiadta neki az ordrét, hogy
 640     I,   2|                    fölhagy a mesterséggel, és penzióba teszi magát. Átveszi
 641     I,   2|                   úgyse éri föl a legényt. És az ilyen kis mikulamák teremtés
 642     I,   2|                Szépszájú Kati monogramját, és Kati nem font koszorút somkóróvirágból
 643     I,   2|                   Sándor bácsi parancsolt, és Kati szót fogadott, vagy
 644     I,   2|                    szerette a nyugodalmat, és nagyon tisztelte Sándort.
 645     I,   2|              utasítás nélkül is odatalált, és kilebbent a szobából. A
 646     I,   2|           csakugyan lemond a királyságról, és beáll betyárok kergetõjének,
 647     I,   2|            valahogy kiszökött a menyecske, és odaborult a betyár vackára.
 648     I,   2|                   lelökte magáról a subát, és átfogta a menyecske vállát,
 649     I,   2|                   a feje a betyár mellére, és rászorította a száját, hogy
 650     I,   2|                aztán visszament a tanyába, és betaszította az ajtót. A
 651     I,   2|                    a helyedbe hozzam üket, és én igazítsak egyet a kezedbe,
 652     I,   2|                   ahogy az megállt elõtte, és megcsóválta a fejét.~- Csúnya
 653     I,   2|                halottra rácsukta az ajtót, és leült az ereszet alatt az
 654     I,   2|                    rá egyszerre, leteperte és nyomban vasra verte. Tõrbe
 655     I,   2|                    nem rajongtak a grófért és a nevéhez fûzött módszerekért.
 656     I,   2|               söprûn lovagoló boszorkányok és egyéb nagytekintélyû kísértetek
 657     I,   2|                   a másikról, kicsoda. Apa és fiú hónapokon keresztül
 658     I,   2|                  az udvar felé néztek apró és homályos ablakszemei, dupla
 659     I,   2|              Senkinek se volt még több oka és nagyobb jussa a káromkodásra,
 660     I,   2|                bilincset. Ebben az órában. És arra veretem rá, aki csak
 661     I,   2|                   tartogat, pompéji bögrék és egyiptomi szobrocskák közt,
 662     I,   2|            szedegesse ki belõle a titkait, és az volt neki ígérve, hogy
 663     I,   2|                    hogy lement Laucsikhoz, és megkérte, szabadítsa meg
 664     I,   2|             mindenféle hasznos oktatásokat és gyakorlati tanácsokat, de
 665     I,   2|                    próbát tettek Kecskemét és Szeged közt, s ha a körülmények
 666     I,   2|                patriarkális útonállásokkal és vérontásokkal. Szinte azt
 667     I,   2|              végzõdik. Azon túl a Betyaren és Kanaszen nevû emberevõk
 668     I,   2|                     de csak úgy „möglöhet” és „alighanem” alapon, Sándor
 669     I,   2|                 szögeket vertek a sínökbe, és azokat srófokkal erõsítötték
 670     I,   2|                   azért húzi a lénungot.~- És a te dolgod micsoda, Sándor?~-
 671     I,   2|                    de nagyon barátságosan, és hagyta passziózni Sándort
 672     I,   2|                  orra összeért az állával, és mikor azt hallottam, hogy
 673     I,   2|                  Laucsik ült az asztalnál, és pipázgatva újságot olvasott.
 674     I,   2|              lélekidomár, várta a kérdést, és készen tartotta a választ.
 675     I,   2|               választ. Letette az újságot, és sóhajtással felelt:~- Rosszabbat
 676     I,   2|                   ha rájuk tette az ujját, és mozgatta hozzá a száját.~-
 677     I,   2|                   kereskedõket is megöltek és fölprédáltak. Azzal fenyegetõdztek
 678     I,   2|               beleköpött volna az újságba, és azt mondta volna, hogy a
 679     I,   2|                    csak Kossuthot éltette, és a negyvennyolccal feküdt
 680     I,   2|                   Sándor vallat kegyetlen, és Laucsik Máté tagad rendületlen.~
 681     I,   2|                  idõben már tisztes polgár és nekigömbölyödött bormérõ,
 682     I,   2|                  se lögyön énmiattam kára.~És diktált egy álló hétig,
 683     I,   2|                  vasútmegállítások tervét, és lefölözte a hasznukat.~-
 684     I,   2|                   rokonságot találni közte és azok közt a vérben dolgozó
 685     I,   2|       tevékenykedtek, mint a mi Sándorunk, és nagyobb méretekkel dolgoztak.
 686     I,   2|          kívántatik a sáncárok betömésére, és annyi katonáját ítélte halálra,
 687     I,   2|                    feladat megoldása volt, és azonfelül sikerült is. Mikor
 688     I,   2|                   magáé volt, hanem a koré és a végzeté is. A betyár maga
 689     I,   2|                  elfutotta a vér az arcát, és veszett dühvel rázta meg
 690     I,   2|                   párhuzamot vontam köztük és a mi Sándorunk közt. Pedig
 691     I,   2|                   Sándor csak a veszélybõl és dicsõségbõl igényelte az
 692     I,   2|                   osztották szét a bankót, és vékával mérték az aranyat,
 693     I,   2|                 részeltek a csínytevésben, és Sándornak egy rézkrajcárral
 694     I,   2|                   Kossuth szabad katonáját és a rémuralom áldozatát látta
 695     I,   2|                    kötõtût dugtak közéjük, és Sándor mint strimflikötõ
 696     I,   2|               ráolvasnak a javasasszonyok, és a fájós tagot megkenik tûröm-olajjal,
 697     I,   2|                 tekintélyes szerepet visz, és nem is igen rendelnek mást.
 698     I,   2|                    Jézuska nevével kezdik, és azon végzik, hogy „nyúlháj,
 699     I,   2|                   bekövetkezett a városba, és kinézelõdvén magát a piacon,
 700     I,   2|                   de a birkák eldöglöttek, és most már az volt a kérdés,
 701     I,   2|                   az ábrázata a magyarnak, és hazasietett, hogy hazulról
 702     I,   2|                                     Triász és társai~Az Ovidius Metamorfózisai-ban -
 703     I,   2|                uradalomban loptam a napot, és hallottam, hogy az öregbéres
 704     I,   2|                  plebejus körökben Triász. És így találkozik az ember
 705     I,   2|                tõlem a passzust a Nyomozók és Csordások, akármerre jártam.
 706     I,   2|                 béres mondta, hogy „nono”, és azt is hozzátette, hogy
 707     I,   2|                    épkézláb embere. Triász és társai is mind ott szûköltek
 708     I,   2|                   az elsõ magyar nagykövet és meghatalmazott miniszter,
 709     I,   2|            mindjárt hanyatt vágódom benne, és föl se kelek estig.~- No
 710     I,   2|                  kis kosarat, kocsiba ült, és áthajtatott Budára.~Azaz
 711     I,   2|                 Visszafordította a kocsit, és a rendõrségre hajtatott.
 712     I,   2|                gúnyosan mosolygott.~- Úgy? És ez önnek formalitás? Azt
 713     I,   2|                  végighallgatta a piktort, és igazat adott - a kerületi
 714     I,   2|                mosolyogva hallgatta végig, és mosolyogva utasította el.~-
 715     I,   2|                 adj egy hatost a csõsznek, és lop az neked annyi füvet,
 716     I,   2|         kaszasuhintásra megtelt a kosárka, és Vágó boldogan rohant vele
 717     I,   2|                volt, mint a lepkéké. Koruk és társadalmi állásuk szerint
 718     I,   2|                    Budapest polgármestere, és Lendl Adolf igazgatta az
 719     I,   2|                 Mombázában hajóra rakatta, és a hajót egyenesen Fiuméba
 720     I,   2|                    behunyta szelíd szemét, és elsóhajtotta magát:~- Ah,
 721     I,   2|             legpuritánabb zsiráfkeblet is, és egészen bizonyos, hogy a
 722     I,   2|                   meghallották a zsiráfok, és ettõl kezdve ha egymásra
 723     I,   2|                miatt beviteli tilalom van, és én ezen hasított csülkûeket
 724     I,   2|                  ki nem ereszthetem.~Az õr és a hasított csülkûek összenéztek.
 725     I,   2|           tehetségük a keleti marhavészre, és oly jó erkölcsû teremtések,
 726     I,   2|                    visszamenni Budapestre, és a zsiráfproblémával fölkeresni
 727     I,   2|                    hogy a zsiráfnak lófeje és szamárfarka van. Ilyenformán
 728     I,   2|            gödöllõi koronauradalom õzeit.) És mivel a polgármester a fõváros
 729     I,   2|                   felé, szippantott egyet, és boldog bõgést hallatott.~-
 730     I,   2|                                        Cs. és kir. sas a Kunságon~Egy
 731     I,   2|          Társalkodó, vagy is az illendõség és jó erkölcsû magaviselet
 732     I,   2|                    betûi: „Hát még egy cs. és kir. sasmadarat!”~A tanár
 733     I,   2|                 mindjárt.~Azzal leguggolt, és kihúzta az íróasztal alól
 734     I,   2|                    úr a borítékot. - A cs. és kir. közös pénzügyminisztériumból
 735     I,   2|                    A fõ az, hogy nem a cs. és kir. sas került a papírkosárba.~-
 736     I,   2|                 váltottam ki. Valami König és Adler küldi a nyakunkra.
 737     I,   2|                  jó direktor úr, nem König és Adler az, hanem König-Adler.
 738     I,   2|                   már csak ennyi van a cs. és kir. sasból.~A skatulya
 739     I,   2|                      Megkopasztották a cs. és kir. sast? - kérdezte hüledezve
 740     I,   2|                   maradt még rajta toll.~- És most hol van a madár?~A
 741     I,   2|                   egymással a pedagógusok, és fölkeresték a másik ügyvédet
 742     I,   2|                 jobban simul a kalaphoz.~- És mi lett a sassal, ügyvéd
 743     I,   2|                  az összevissza esztendõk, és elment Thallóczy Lajos is,
 744     I,   2|               filozófus igazgató is. A cs. és kir. sas ottfelejtõdött
 745     I,   2|                ocsmány kéregpapírfigurába, és addig tapostam a cipõm sarkával,
 746     I,   2|                    subában reprezentált -, és soha nem avatkozott a gyerekei
 747     I,   2|             csakugyan tudomást vett rólam, és a nyakam közé szedett egy
 748     I,   2|                   Tanárom a szívére ölelt, és genie-nek nevezett. (Persze
 749     I,   2|                   második osztály számára, és Klinda Károly dolgozta át
 750     I,   2|                    is vannak belerajzolva. És csakugyan benne van az a
 751     I,   2|              mérgesen fölkapná az újságot, és amögött törné az eszét,
 752     I,   2|              államférfi határozottságával, és ezzel billentettem fel családi
 753     I,   2|                   akadémiai levelezõtagtól és a kerületi rendõrfõkapitánytól.
 754     I,   2|               Összeszedtem a tudományomat, és megmentvén a kultuszminisztert,
 755     I,   2|                  Járjon utána személyesen, és nagy öröme lesz benne, ha
 756     I,   2|                  minden tanárom szeretett, és mind jövendölgetett rólam
 757     I,   2|                  mert szép nagy fejem van, és abban sok ész elfér, Zólyomi
 758     I,   2|                   mert szép kis fejem van, és abban nem szalad szét az
 759     I,   2|                 hogy legyek misszionárius, és menjek el Kínába vértanúságot
 760     I,   2|             ábrázoló geometriát tanította, és e minõségében szerezte azt
 761     I,   2|                    tárgyilagos ember volt, és nemcsak a kúpszeletekre
 762     I,   2|                    a kék bársony kalapját, és kiment, de még akkor is
 763     I,   2|            Trigonometriából érettségiztem, és a trigonometriába semmivel
 764     I,   2|             fölsorakoztatta azokat a német és spanyol auktorokat, akik
 765     I,   2|                  leült, az ügyvéd felállt, és azon kezdte:~- Tisztelt
 766     I,   2|              társaság.~~Szerkesztõ voltam, és kétségbeesett harcokat vívtam
 767     I,   2|            rendkívül vitéz emberek voltak, és a vörös plajbász mindig
 768     I,   2|              szövetségesünk érzékenységét!~És kitörülte a kis szót. Másnap
 769     I,   2|                  tán bicskával is kivágta. És megüzente, hogy a magyar
 770     I,   2|                 részeg!~Erre kaptam magam, és lenyomattam vezércikknek
 771     I,   2|                    a hadviselés érdekeit”, és kegyetlenül törülte az egészet.
 772     I,   2|                 aztán én is megharagudtam, és írtam egy vezércikket, amelyiknek
 773     I,   2|             értenék egymást félre a népek, és mikor a németek „fáért”
 774     I,   2|                Úristen elhibázta a dolgot, és nem torkot teremtett tízet,
 775     I,   2|                   ital számára tartogassa, és ami mondanivalója van, azt
 776     I,   2|               apátfalvi csizmadiamûhelybe, és a két rokonlélek közt megindult
 777     I,   2|              filozófus fölemelte az öklét, és kinyújtotta a mutatóujját.
 778     I,   2|                 erre megemelte a kalapját, és olyan nagy volt az öröme,
 779     I,   2|                   derékon kapta a kalauzt, és elkezdett vele langauszt
 780     I,   2|              Hogyhogy?~- Hát kérem, bejön, és mutatja nekem az ujjával,
 781     I,   2|                 ingyen teremtett. Mike Pál és Szépszavú Ime János még
 782     I,   2|                  hogy a hal oktalan állat, és abba a halóba is belemegy,
 783     I,   2|               komáromi kis kalendáriumban, és szigorúan fogtomra vették
 784     I,   2|                  ütött kevélyen a mellére, és adta vissza a kacsintást
 785     I,   2|                 hogyan lesz abból tudomány és múzeumok kincse. Mert most
 786     I,   2|                  az alispán, mikor a nevét és a mesterségét meghallotta:~-
 787     I,   2|               ártana, ha mind összeszedné, és elvinné Pestre. Vagy legalább
 788     I,   2|                    kellene valahogy fogni, és skatulyába rakni. A módja
 789     I,   2|                    Elõálltak szép sorjába, és tülökkel, furulyával, dudával
 790     I,   2|                  azt minden rendes dudás.) És a megyeház tér megtelt olyan
 791     I,   2|               udvarára, bezáratta a kaput, és megkérdezte tõlük, hogy
 792     I,   2|                    tudós szíve a legényen, és ki suttyantotta a kapun,
 793     I,   2|                  baj, hogy állta a szavát, és tíz perc múlva visszatért.
 794     I,   2|                  rengett bele a megyeháza, és ordított veszettül:~- Erisszenek
 795     I,   2|                   a cigányt fogták vissza, és megkezdõdött a mulatozás
 796     I,   2|                   a fülére húzza a dunnát, és igyekszik nagyot álmodni.~
 797     I,   2|                    megharagudott a legény, és megfenyegette az öklével
 798     I,   2|                    azt bedugta a tetõ alá, és meggyújtotta:~- No, kutya,
 799     I,   2|                   néni „nehéz körösztjét”, és míg beértem vele a sárfalú
 800     I,   2|              istenáldotta búza történetét, és mikor bevégezte, azt tette
 801     I,   2|                    mondogatták az emberek, és ügyet se vetettek a búzára,
 802     I,   2|                 felét kiöntötte a szérûre, és csak a másik felét hagyta
 803     I,   2|                ahogy a földje széléhez ér, és át akar bújni az eleven
 804    II,   1|                   miletoszi asszony miatt, és szép Erippe csakúgy felkerült
 805    II,   1|                    már akkor megöregedtek, és otthon maradtak a suton,
 806    II,   1|                 úgy hívtak, hogy Xanthosz. És szép Erippének nem volt
 807    II,   1|            pártfogásával kereste kenyerét, és olyan fürge üzletember volt,
 808    II,   1|                   torkolatában, görög árut és mûvelõdést cserélve a keleti
 809    II,   1|                 vitték a rózsát, a gyapjút és a tajtékot, és hozták helyettük
 810    II,   1|                   a gyapjút és a tajtékot, és hozták helyettük a gabonát,
 811    II,   1|                 szárított halat, a vadbõrt és az eleven rabszolgát. Olyan
 812    II,   1|                    egymással a város vénei és írástudói, de olyan csúnyán,
 813    II,   1|              parton a legmagasabb sziklát, és arról levetették magukat
 814    II,   1|              összehívta az eladó lányokat, és magas szárnyalású beszédet
 815    II,   1|          törvényszolgákkal a tengerpartot, és meghagyta nekik, hogy amelyik
 816    II,   1|                 tövig kell nyírni a haját, és három esztendõre el kell
 817    II,   1|                    venni, hanem a szõlõbe, és fölakasztották magukat a
 818    II,   1|               tartozott, hanem a termõföld és vele együtt a szép családi
 819    II,   1|            fülükben aranykarikát viseltek, és szõrös mellüket nemigen
 820    II,   1|             megtudható Diodorus Siculusból és Pausaniasból, mind a kettõ
 821    II,   1|              született filozófusok voltak, és különben is nagy megnyugtatásukra
 822    II,   1|                    különösen mikor a szem- és fültanúktól a részleteket
 823    II,   1|                 csillagos éjszaka vitt el,~És igaz értéke hajnalon tárul
 824    II,   1|                  emberi nyelven beszélnek, és a tollukkal lövöldöznek;
 825    II,   1|                    Három esztendõ telt el, és tizenkétszer kellett bocskort
 826    II,   1|                  váltságul. Ez a barátság, és ezt az igazságot kívánják
 827    II,   1|                   érek én az én gazdámnak, és ilyen könnyen elengedi leghûségesebb
 828    II,   1|             elmondta neki, amit megtudott, és megkérdezte tõle, ennyi
 829    II,   1|                    szép Erippe aranyhaját, és megcsókolta ibolyakék szemét.
 830    II,   1|                pedig kirántotta a kardját, és úgy ütötte le a fejét szép
 831    II,   1|                Xanthosz elüvöltötte magát, és ráugrott a gallusra, de
 832    II,   1|                      ölelte aztán magához, és odább rúgván szép Erippe
 833    II,   1|                    hajnal, mint otthon.~- „És igaz értéke hajnalon tárul
 834    II,   1|             Miletosz vidékérõl került oda, és õ tanította görögre Vergiliust.
 835    II,   1|                Aragónia királya, Barcelóna és Urgek grófja és Montpellier
 836    II,   1|                  Barcelóna és Urgek grófja és Montpellier hercege. Montpellier
 837    II,   1|                    a võ ugyan király volt, és a lány csak hercegkisasszony,
 838    II,   1|                  volt, kicsire nem nézett, és úgy számított, hogy az õ
 839    II,   1|        bosszúságban vagyunk mi itt a karok és rendek közt.~Az ifjú királyné
 840    II,   1|                    vele, hogy miféle karok és rendek közt kell a felséges
 841    II,   1|                   En Pere elnevette magát, és ettõl fogva En Garcia lett
 842    II,   1|               talál meghalni? Marakodjanak és osztozkodjanak rajtunk a
 843    II,   1|              böjtöljenek, zsolozsmázzanak, és kérjék az Istent, hogy fordítson
 844    II,   1|                  Mikor aztán letelt a hét, és eljött a vasárnap este,
 845    II,   1|                    jóéjszakát kívánt neki, és - mint ahogy máskor is szokta -
 846    II,   1|             bájából semmi el ne vesszen:~- És amikor mindenek elcsendesedtek
 847    II,   1|               belépett huszonnégy tanácsúr és az apátok és a priorok,
 848    II,   1|           huszonnégy tanácsúr és az apátok és a priorok, valamint tizenkét
 849    II,   1|                   tizenkét nemes asszonyok és kisasszonyok, mindnyájan
 850    II,   1|                  hites törvényszéki írnok. És mikor valamennyien elhelyezkedének,
 851    II,   1|               maradtak, azok térdre estek, és buzgó imádságba fogtak.
 852    II,   1|                    buzgó imádságba fogtak. És a király és a királyné elmulatozának
 853    II,   1|              imádságba fogtak. És a király és a királyné elmulatozának
 854    II,   1|                     akit igen szeret vala. És egész éjszaka nyitva valának
 855    II,   1|                    város minden templomai, és minden népek imádkozva kérték
 856    II,   1|                   a mi Urunkat, Istenünket és a mi asszonyunkat, Szûzanya
 857    II,   1|                    a tanácsurak, az apátok és priorok, a nemes asszonyságok
 858    II,   1|              priorok, a nemes asszonyságok és kisasszonyok, kezükben az
 859    II,   1|                 fel a nyüzsgésre a király, és felkapta az ágya végéhez
 860    II,   1|                 gyülekezet térdre hullott, és felemelt karral kiáltotta:~-
 861    II,   1|                    a király felismerhette, és elképedve kérdezte:~- De
 862    II,   1|                   tettek a montpellieriek, és - mint a krónikás végzi
 863    II,   1|                szövette a szeretõi ingeit, és ezért minden hónapban színe
 864    II,   1|                  egész iparukra háramlott, és mindnyájan egyetértettek
 865    II,   1|                 sátorkészítés mesterségét, és mint apostol is azzal kereste
 866    II,   1|               tudta ezt mint jó keresztény és tanult ember, azonban mégis
 867    II,   1|          odakuporodott az új házasok közé, és sugdolódzni kezdett az új
 868    II,   1|                   tapogatni a kancsó után, és nagyon meglepõdött, mikor
 869    II,   1|                hallott valami duruzsolást, és mintha valami büdöskõszag
 870    II,   1|               kinek a szarvát szorongatja, és ez nagyon megnyugtatta.
 871    II,   1|               engem válassz védõszentednek és gyújts gyertyát minden pénteken
 872    II,   1|                nagyon megtetszettél nekem, és téged választottalak ki
 873    II,   1|                mester értelmes férfi volt, és kézadással válaszolt az
 874    II,   1|              nyújtotta ki álmában a kezét, és éppen urának a szívére találta
 875    II,   1|                 elszaladt a katedrálishoz, és megkereste rajta az éjszakai
 876    II,   1|                 orral, szilvamag szemekkel és egy kicsit álmosan, bizonyosan
 877    II,   1|                    azt a maga szorgalmával és becsületességével szerzette.
 878    II,   1|             egyébbe nem öltözködõ dámákat, és azokat elnevezte malacoknak,
 879    II,   1|                   mindenféle rongyosokkal, és az új találmányt a király
 880    II,   1|         pároztathatod õket kedved szerint, és akárhogy uralkodsz felettük,
 881    II,   1|                  asszonyi gömbölydedségnek és minden asszonyi karcsúságnak,
 882    II,   1|                 írást vett ki a kebelébõl, és nevetve dörgölte a városbíró
 883    II,   1|               éppen negyvenesztendõs volt, és az öreg emberek nagy erkölcstelenségnek
 884    II,   1|                    egyesítette a férfiakat és nõket, elõbb-utóbb nyakát
 885    II,   1|                   damaszkuszi rózsaillatú, és olyan pirosan izzott a szilvamagszeme,
 886    II,   1|                    mester feltápászkodott, és odahajolt az ágy fölé. Már
 887    II,   1|                    boldogan elmosolyodott, és odakapott az állához. A
 888    II,   1|                   a nyakába, hanem kettõt. És éltek örömben a szép falusi
 889    II,   1|                 Nicolette asszony az urát, és azt mondta neki:~- Jaj,
 890    II,   1|                    meghozta a brokátruhát, és még tízszer szebbnek látta
 891    II,   1|                  kihozta az aranypapucsot, és ha olyan fáradt nem lett
 892    II,   1|               oldalán állt Thibaut mester, és nagy fennszóval megszólította:~-
 893    II,   1|                    együtt Isten félelmében és egymás örömében?~Nicolette
 894    II,   1|                   a percben zörgõs csonttá és ragadós rothadássá omlott
 895    II,   1|            visszanyervén mint piros orcájú és barna fürtû deli férfi.~
 896    II,   1|                    minõségben - vezeklésül és Isten dicsõségére - ékes
 897    II,   1|                  testi vagyon az nagyúrnak és igen bellicosus komor ábrázattya -
 898    II,   1|              elveszített, de olyan állandó és olyan eredményes háborút
 899    II,   1|                 saját népe ellen. A magyar és a német lexikonok huszonötezerre
 900    II,   1|                ozmán birodalom történetét, és abból kétszázat ennek a
 901    II,   1|                  padisah viselt dolgainak, és úgy számítja, hogy nem is
 902    II,   1|              tárcát. Õ végezte ki nagynevû és szépcímû kollégáit, az összes
 903    II,   1|              kapudán basákat, kislaragákat és kaszinedárokat. Az ökörbõrbe
 904    II,   1|                  fõzés, s a mozsárba törés és az államrend más ilyen biztosítékai
 905    II,   1|                  fáradt kezébõl a pallost, és õ maga szedte le a dívánülõ
 906    II,   1|              kézzel, mintaszerûen, gyorsan és biztosan dolgozott. Edzett
 907    II,   1|                    Edzett testû, nagyerejû és férfias sportok minden ágában
 908    II,   1|             parasztba, mégpedig messzirõl, és szalajtotta a szárnysegédjét,
 909    II,   1|           bosztandsi járt elõtte, botokkal és kövekkel takarítván el az
 910    II,   1|                süvege, a ló megbokrosodott és levetette urát. Egy órát
 911    II,   1|                    misék százait Zrínyiért és Frangepánért - futotta a
 912    II,   1|                mert cicamacáztak, danoltak és nevettek a réten. Ez a szultán
 913    II,   1|                melegágya volt a honfibúnak és a forradalomnak. Murad szultán
 914    II,   1|      konstantinápolyi állami levéltárakban és európai követjelentésekben
 915    II,   1|                rabszolgaivadéknak szidtál, és azt mondtad, hogy ha lesz
 916    II,   1|             rongyai közül egy borosüveget, és vigyorogva meglötyögtette
 917    II,   1|             szultánt csinál a csavargóból, és hõssé teszi az ilyen magamforma
 918    II,   1|                  csöppig a csavargó borát, és rögtön díszkaftánt húzatott
 919    II,   1|                 naplement olyan szép volt, és annyira nem zavarta semmi
 920    II,   1|              szedett elõ a köpönyege alul, és elkezdte tömögetni.~- Vigyázz,
 921    II,   1|                    akkor reggelre a Monkir és Nakir angyalok számolnak
 922    II,   1|                 kurta szárú buzogányát is, és úgy eldögönyözte Allah árnyékát
 923    II,   1|                   top-hánéi rendõrfõnököt, és sorra botoztatta a kavaszokat
 924    II,   1|                    botoztatta a kavaszokat és kémeket, senki sem tudta,
 925    II,   1|              környékén, tíz zacskó aranyat és teljes amnesztiát ígértek,
 926    II,   1|                   szénné feketedett karót, és azt odanyújtotta az ulémának:~-
 927    II,   1|                   igen.~A szpáhi diktálta, és az írástudó írta:~- Az ember
 928    II,   1|               miniszterét, Lerma herceget, és tudatta vele a nagy inkvizítor
 929    II,   1|                  Hát magának is megjelent? És mondja, mit felejtett magánál?
 930    II,   1|                    Kifordította a zacskót, és a herceg káprázó szeme elé
 931    II,   1|           szentekkel szûrte össze a levet, és mindig azon törte a fejét,
 932    II,   1|        visszajuttatni Allah impériuma alá. És addig fõzte a taplót, hogy
 933    II,   1|            szolgálnak, mindenféle mesterek és árusok neked fizetik a sarcot.
 934    II,   1|              vitézség, a spanyol költészet és a spanyol tudomány is beáll
 935    II,   1|             elviszi az iblisz a gyaurokat, és megint mink leszünk az urak
 936    II,   1|                össze a papucsát a próféta, és visszautazott a tubafa alá.~
 937    II,   1|         gránátvirágokból vetek neki ágyat, és mantillának lehozom számára
 938    II,   1|             Consuelát, a legkisebb lányát, és azt mondta neki:~- Szemem
 939    II,   1|                    apja szakálla alá bújt, és onnan pusmogott ki.~- Én
 940    II,   1|              Mohabim. Én csak a lányod ura és szolgája leszek, de tetõled
 941    II,   1|       belekapaszkodni, aztán arcra bukott, és föl se kelt többet.~Így
 942    II,   1|                   megszégyenült csillagász és a büszke borbély.~
 943    II,   1|                Practica Judicialis a címe, és Johannes Petrus de Ferrariis
 944    II,   1|                    ne érj a pecsenyénkhez, és ne csipegesd róla a ropogóspiros
 945    II,   1|                akkor téged húzunk nyársra, és addig forgatunk rajta, míg
 946    II,   1|                    ahogy parancsolva volt, és kiállt az ajtóba, várva
 947    II,   1|                   nem - mosolygott a bíró, és megemelte a fedõt. - Allahra,
 948    II,   1|                mindegy - nevetett az arab, és odaintette az egyik szerecsen
 949    II,   1|               pedig odaültette a küszöbre, és azt mondta a halálra ijedt
 950    II,   1|                   Legföljebb fülön fognak, és bevádolnak nálam mint bírónál.
 951    II,   1|                    Kirántották spádéjukat, és compostellai Szent Jakabot
 952    II,   1|                   beköhintett a küszöbrõl, és Salamonon erõt vett a bátorság.~-
 953    II,   1|                  megrökönyödik a szamárka, és leheveredik az utca közepére.
 954    II,   1|                     illára vette a dolgot, és beszaladt az elsõ nyitott
 955    II,   1|               mozdulatával ráruházta fiára és örökösére. Annak azonban
 956    II,   1|                  úgyhogy nagyot sikoltott, és behunyta a szemét. Hát mikor
 957    II,   1|                  kiszakított szamárfarkat, és elõadta a vele esett sérelmet.~-
 958    II,   1|                elõhozatta a bíró a Koránt, és elkezdte vallatni a szúrákat.
 959    II,   1|                   keresett.~- Egy az Isten és Mohamed az õ prófétája!
 960    II,   1|                 eredj föl a toronyablakba, és úgy ugorj rá erre a jámbor
 961    II,   1|              Masallah! - bólintott a bíró, és intett a kardcsiszárnak. -
 962    II,   1|                  fia élve született volna, és megnõtt volna, akkor bizonyosan
 963    II,   1|               kapusnak az apját, s a donok és donnák minden kapunyitáskor
 964    II,   1|                 ragyogott fel a bíró képe, és barátságosan megveregette
 965    II,   1|                    olasz eredetû lehetett, és így nagy sérelem érte Troyes-t,
 966    II,   1|                   udvaribolond-szállítója, és a troyes-i bábák, ha egy-egy
 967    II,   1|                  már modern uralkodó volt, és szeretett a maga feje után
 968    II,   1|          bevetõdött a roueni községházára, és szóba ereszkedett ott Karafulával,
 969    II,   1|             lehetett találni a hivatalban, és így Ferenc király is csak
 970    II,   1|                   legnagyobb ellenségének, és muzsikaszó mellett táncol
 971    II,   1|                  töröltem a császár nevét, és helyébe az önét írtam be,
 972    II,   1|                   odaállt a jobb oldalára, és magyarázta neki, hogy a
 973    II,   1|              asztalnokoknak, pohárnokoknak és egyéb udvari légyfogóknak -
 974    II,   1|            selyemben suhogott el a misére, és minden délután másképp fodorított
 975    II,   1|                    Pénzt!~Haydn, a szerény és igénytelen nyárspolgár zseni,
 976    II,   1|              lipcsei nagy cég, a Breitkopf és Härtel a korhoz képest emberségesen
 977    II,   1|             Elcifrálkodott, elbegyeskedett és eldínomdánomozott mindent.
 978    II,   1|              kapott a füléhez a karnagy. - És ezek közt kell élni Haydnnak!~-
 979    II,   1|                   Weber Aloysiát szerette, és Weber Konstanzét vette el.~
 980    II,   1|                   a tükör elõtt. Ez fontos és nehéz munka. Alkotó mûvészet.
 981    II,   1|           fejedelme összeharapta a száját, és kihúzta helyébõl a spinétet.
 982    II,   1|                    hördült fel Anna Mária, és mérgesen odébb rúgta azt
 983    II,   1|                   sütõvas.~Haydn odaugrott és fölkapta a papírt. Nem káromkodta
 984    II,   1|                    amit te összefirkáltál. És még te mondasz engem tékozlónak?~
 985    II,   1|                    volt az, aki csörömpölt és tombolt. Földhöz vágta a
 986    II,   1|              Földhöz vágta a hajsütõvasat, és nem törõdött vele, hogy
 987    II,   1|         nyomorúságát. Romokat maga mögött, és romokat maga elõtt. A Krisztust
 988    II,   1|                    maga elõtt. A Krisztust és a Szûz Anyát, akikhez minden
 989    II,   1|                  minden reggel imádkozott, és akik cserébe neki adták
 990    II,   1|                neki adták töviskoronájukat és hét tõrüket.~Sokáig állt
 991    II,   1|                  tõrüket.~Sokáig állt ott, és észre se vette, hogy a ház
 992    II,   1|                  valaki veregeti a vállát, és mormog valamit. Egy rendesen
 993    II,   1|                  vérben dolgozó mesternek, és fölcsillant a szemében a
 994    II,   1|                   kikukucskált az ablakon, és elpittyesztette a száját.~-
 995    II,   1|                 Azzal elõkereste a kottát, és fölé jegyezte apró betûivel:
 996    II,   1|                  betûivel: Ochsen-menüett.~És úgy mosolygott hozzá, hogy
 997    II,   1|                  pántlikát az asszonyoknak és a pálinkát a férfiaknak,
 998    II,   1|              férfiaknak, imádta az Istent, és tisztelte a királyt, ami
 999    II,   1|                 akit nehéz volt tisztelni, és nem volt könnyû imádni az
1000    II,   1|                 csak a színét dicsérgette, és az életnek se tapogatta