Kötet,  Fejezet

1001    II,   1|                gyõzi szoptatni a gyereket, és nem kell bele annyi kenyeret
1002    II,   1|                   jó ember, hogyha ráérsz, és vidd el arra a címre, amit
1003    II,   1|            nagybátyámat, aki selyemtakács, és a hozzám való emberségedért
1004    II,   1|                   homlokára, a két szemére és a megáldott ölére, aztán
1005    II,   1|                 aztán fölült az öszvérére, és nekivágott a nagy útnak.
1006    II,   1|                    olcsón mérték a kosztot és a kvártélyt. Itt megette
1007    II,   1|                  kezd, hallja, hogy nyílik és csapódik a mellette levõ
1008    II,   1|              Kitámolygott a havas udvarra, és elkezdett töprengeni. Biztos,
1009    II,   1|                    üt, magát keveri bajba, és mégse menti meg õfelségét.
1010    II,   1|              dolgát, megszabadul a király, és õbelõle nagy embert csinál.~
1011    II,   1|                  Kifizették a számlájukat, és elmentek. Neki nem mondta
1012    II,   1|                nevetett a rendõrinspektor, és a szatócs is legjobbnak
1013    II,   1|            legjobbnak látta mentegetõdzni, és bocsánatot kérni. Még örült,
1014    II,   1|                    nem keveredett gyanúba, és elhatározta, hogy fölmegy
1015    II,   1|                   azért eladta az öszvért, és jegyet váltott magának a
1016    II,   1|               ugyan visszaereszt a király, és nem Bouret asszonyt hozatja
1017    II,   1|                    svájci elnevette magát, és elkezdte dúdolni a friss
1018    II,   1|                  friss szerelmi pletykákat és kalandokat, amiket hajnalig
1019    II,   1|                    a rendõrség a fõurakról és dámákról. A rapportot mindig
1020    II,   1|                 aki nem volt ijedõs ember, és különben is megszokta már
1021    II,   1|                 neki, hogy menjen dolgára, és ne ártsa magát a máséba,
1022    II,   1|              félóra múlva megint ott volt, és követelte, rögtön vigyék
1023    II,   1|                  meg egy papformájú ember, és õ hallotta, hogy azt Damiens
1024    II,   1|            kinevették, hanem ki is dobták, és megmondták neki, hogy ha
1025    II,   1|                    ha annak eljár a szája, és eldicsekszik vele fûnek-fának,
1026    II,   1|                    béarninek a lyoni úton, és nála nélkül vissza ne térjenek.~
1027    II,   1|             lefogták Jean Bouret istenfélõ és királytisztelõ francia polgárt,
1028    II,   1|                  cipelték vissza Párizsba, és anélkül hogy kihallgatták
1029    II,   1|                  nagy bûnösök cellasorába, és ottfelejtették harminckét
1030    II,   1|                    magával tehetetlen, vak és süket aggastyánt. Malesherbes,
1031    II,   1|                    pusztulását megsiratta, és nyöszörögve kérdezte fûtõl-fától,
1032    II,   1|                 csinálni az Alte Marktból, és a zsarnok vérével akarták
1033    II,   1|                    így szövegezik a kecske és a káposzta problémáját.)
1034    II,   1|                  stralsundi polgármestert, és megmondta neki, hogy ha
1035    II,   1|          benneteket, csupa rozikruciánusok és illuminátusok vagytok, azért
1036    II,   1|              mindjárt viszik az õrszobára, és öt botot mérnek rá, oda,
1037    II,   1|                összehívatta a kommunitást, és fölszólította a nép írástudóit
1038    II,   1|             fölszólította a nép írástudóit és véneit, hogy mindenki adja
1039    II,   1|                megrázta az elnöki csengõt, és megállította a szónokot,
1040    II,   1|   legtekintélyesebb halkereskedõje volt.~- És uraságod hajlandó lesz ezen
1041    II,   1|               haragos kalmár elfehéredett, és tátogott a szája, mint a
1042    II,   1|                híres volt a lojalitásáról, és most se fogja azt engedetlenséggel
1043    II,   1|         bemocskolni. Ami törvény, törvény, és annak eleget kell tenni.
1044    II,   1|                 õkegyelmessége ötöt vágat, és ezellen nincs apelláta.
1045    II,   1|                     arra én tízet vágatok, és azellen se lesz apelláta.
1046    II,   1|                  ott aztán eheti a meszet, és ihatja rá a tengervizet.~
1047    II,   1|             adhatják annak, milyen hûséges és engedelmes alattvalók, annál
1048    II,   1|         lerombolandó, a helye felszántandó és sóval behintendõ.~III. Gusztáv
1049    II,   1|                    stralsundi obstrukción, és helytartójának a következõ
1050    II,   1|                mint hogy hazahurcolkodott, és képpel se fordult többet
1051    II,   1|                bevezették a közvilágítást, és a nagy esemény emlékére
1052    II,   1|                   már kezdett rozsdásodni, és a homloka már fölmagasodott
1053    II,   1|                  hogy megszabadult a fehér és fekete fogú szörnyetegtõl.
1054    II,   1|                    húzván a tiszti sapkát, és összébb fogván magán a kerek
1055    II,   1|                Sorokhovain utcában laknak, és abból élnek nagyon szûkösen,
1056    II,   1|                    A cár vérszemet kapott, és a Sorokhovain utca legelhagyatottabb
1057    II,   1|             hódolatteljesen kezet csókolt, és olyan boldogan vett búcsút
1058    II,   1|                   rendõrfõnök vezetésével, és minden házból elhurcolták
1059    II,   1|                   kaffogott az öreg szüle, és becsapta az ajtót.~A cár
1060    II,   1|                 még kezet is csókolt neki, és azzal táncolt be a lelkecském
1061    II,   1|               Musset az akadémiai frakkra. És ekkor derült ki, hogy nem
1062    II,   1|                  ahogy a subáján látszott, és valahol favéget kóstoltathattak
1063    II,   1|                    dög - gondolta a költõ, és nagy hajlandóságot érzett
1064    II,   1|                    négylábú szõrgombolyag, és nemcsak utat engedett a
1065    II,   1|                    hátra idegesen a költõ, és a lírikusok kétszínûségével
1066    II,   1|           készpénznek a kutya a hízelgést, és a világért el nem maradt
1067    II,   1|                   nyírt puszpángok között, és felkocogott vele a márványlépcsõn.~-
1068    II,   1|                     nyugodott meg a költõ, és hízelegve veregette meg
1069    II,   1|               végig a kutya a költõ kezét, és ahogy nyílt az ajtó, elsõnek
1070    II,   1|                 költõ, fölugrott a székre, és sáros testét végignyújtotta
1071    II,   1|             segítette ki zavarából a gróf, és õszinte undorral megvakarva
1072    II,   1|                hogy nagy kincs a hû kutya, és hogy kedvében járjon a költõnek,
1073    II,   1|                  Charlemagne idejében élt, és párviadalban mentette meg
1074    II,   1|                bele a kutya a diskurzusba, és hunyorgó szemmel biztosította
1075    II,   1|                  sederedett a két úr közé, és mivel egyik se merte odébb
1076    II,   1|              hempergett a virágágyak közt, és megszaggatta a pávák farkát.~
1077    II,   1|                    A kutya megrázta magát, és telefröcskölte vízzel a
1078    II,   1|             nyájassággal fogadták a költõt és kutyáját. Gyöngéd tapintattal
1079    II,   1|                       Még egy kis türelem, és mindjárt kidobjuk õket!~
1080    II,   1|                egyre tûrhetetlenebbé vált, és senki se tudta, mit kellene
1081    II,   1|                    a kappant az asztalról, és befeküdt vele a tálaló alá.~
1082    II,   1|              lakájok kinyitották az ajtót, és nekigyürkõztek a szörnyeteg
1083    II,   1|              kalandor kisuttyant az ajtón, és eltûnt az élet vadonában
1084    II,   1|         hozzásegített a halhatatlansághoz, és két ember közt holtig való
1085    II,   1|                polgárhoz illett akkoriban, és természetesen illik ma is.~
1086    II,   1|                   meg a város társadalmát. És mivel Amerikában mindig
1087    II,   1|             tartóztatta a jámbor hajadont, és a szabadlábra helyezés biztosítékát
1088    II,   1|                 biblia szorgalmas olvasója és alapos ismerõje, nekiült
1089    II,   1|           kiszedegette belõle az öreg Juda és a menye történetét, a Lót
1090    II,   1|                 formai okból elutasította, és Samuel Francis Traint hazaküldte
1091    II,   1|                    ne mártogassák szurokba és meg ne hempergessék tollba.
1092    II,   1|                    bûnösnek érzem magamat, és várom az ítéletet, amelyik
1093    II,   1|                 visszavezették a börtönbe, és ott hetekig puhították,
1094    II,   1|               azonnal indítsa meg a hajót, és szöktesse meg a rabot.~De
1095    II,   1|               innensõ végéig, ott megállt, és csak onnan lengette a sapkáját
1096    II,   1|           lefolytatásának - mondta a bíró, és kitûzte a fõtárgyalás napját:
1097    II,   1|            elmeháborodottságát. Zajos taps és viharos kacagás az egész
1098    II,   1|                     mint elmeháborodottat, és én magát mint elmeháborodottat
1099    II,   1|             mindenki felugrott a helyérõl, és össze-vissza kiabált, ami
1100    II,   1|                    bibliáját is otthagyta, és soha többet nem foglalkozott
1101    II,   1|                  legföljebb tizennégyszer, és akkor már csak annyi hely
1102    II,   1|                  legfeljebb még Portofinót és San Nicolát lehetne beleszorítani.
1103    II,   1|               benne. Hotelja van tizenhét, és utcája kettõ.~Mindez a Reiseführerekben
1104    II,   1|             pofoncsapott bronzkalapja van, és az lehet vagy fél mázsa
1105    II,   1|                 rézmérnök, se a rézkirály. És aki erre rá nem jön, azt
1106    II,   1|                    nagyon megörültem neki, és az elsõ percben azt hittem,
1107    II,   1|            hangszerek - hegedûk, cimbalmok és hárfák -, amelyeket családi
1108    II,   1|               otthon fújdogál a szelecske, és hõsüllyedés várható, csapadékkal.
1109    II,   1|                fogadott szót a hatóságnak, és nem bontotta le a házát.
1110    II,   1|               Harmadszor született két fia és két lánya. Hogy aztán negyedszerre
1111    II,   1|                    fölvette a vedova nevet és rangot, és viseli öt év
1112    II,   1|                    vedova nevet és rangot, és viseli öt év óta becsülettel.
1113    II,   1|             Nyitott egy kis bottiglieriát, és abban méri a vino cattivót. (
1114    II,   1|                   révén - a viharos tenger és a rossz bor egyformán cattivó.)
1115    II,   1|             egyformán cattivó.) A halászok és bárkások igen kultiválják
1116    II,   1|              asszony? Kié ez a sok gyerek, és mit akarsz velük?~Zia Nia
1117    II,   1|                   csípõjére tette a kezét, és rászikrázott a szemével
1118    II,   1|                    vidd õket a te házadba, és ezután keress nekik kenyeret
1119    II,   1|                  visszaugrott a szobájába, és nem telt bele egy miatyánknyi
1120    II,   1|                    szemmel, ahogy koromhoz és mesterségemhez illik. A
1121    II,   1|                mindent mutogat, ami nincs, és nem mutat meg mindent, ami
1122    II,   1|                  volna az olvasókönyvekbe, és valahányszor a francia kisfiúk
1123    II,   1|                   kiadták neki az obsitot, és mehetett, amerre látott.
1124    II,   1|                   Talán Marseille-be ment, és nem találta meg a régi bárkáját,
1125    II,   1|            bárkáját, talán Cannes-ba ment, és nem találta meg a régi kertjét,
1126    II,   1|                   kertjét, talán hazament, és nem találta meg az otthonát.
1127    II,   1|                   tétlen heverjen a napon, és nézze a szitakötõk játékát,
1128    II,   1|                  bodzabokor alatt aludjon, és nyers répát ebédeljen, hogy
1129    II,   1|                tyúkot rekviráljon magának, és szomszédtalan tanya asszonyára
1130    II,   1|                    lett, kisgyermekek réme és nemzeti szégyen, akivel
1131    II,   1|                  Természettõl vidor kedély és gyakorlati filozófus. Nemcsak
1132    II,   1|                    fölötte a borágókék ég, és olyan elégedetten nyújtózik
1133    II,   1|              köpönyege fölhajtott szélire, és fényesíti a gloárt. Szétveti
1134    II,   1|                    András-kereszt módjára, és lehunyja a szemét.~A virágcsatában
1135    II,   1|                   festeni borbélycímernek, és a szakértõ följegyezné az
1136    II,   1|                  aztán nagyot lóbál rajta, és belehajítja a tengerbe.
1137    II,   1|                   a posztórongyot a napon, és végigmotozza földerítõ mozdulatokkal.
1138    II,   1|                   benyomul minden feslésbe és szakadékba, olyan készséggel,
1139    II,   1|                 köpönyeget, összegöngyöli, és odábblöki, aztán leveti
1140    II,   1|                     aztán leveti az ingét, és azt teríti szét a térdén.
1141    II,   1|                     s maga is olyan karcsú és olyan fehér, mintha virágzó
1142    II,   1|                  tapsolva integetnek felé, és nárciszcsomókat, krókuszcsokrokat,
1143    II,   1|                  düh torzítja el az arcát, és valami rettenetes átkot
1144    II,   1|                   világra, ahogy felugrik, és hadonász az összeszorított
1145    II,   1|               Battistero márványlépcsõire, és megebédel köröm közül, szemben
1146    II,   1|             maguknak az istenfélõ signorok és signorinák. Másodszor sehol
1147    II,   1|                    ilyen smaragdszín a fû, és ha az beletörik az ember
1148    II,   1|                   a zöld fûbõl a kék eget, és hallgattam a körülöttem
1149    II,   1|            körülötte híres fiai, Sem, Khám és Jáfet járják a forlánát,
1150    II,   1|               Utolsó ítéletnek, a Pokolnak és a Halál triumfusának, hogy
1151    II,   1|              Valami nagyon megijeszthette, és nagyon megharagíthatta ezeket
1152    II,   1|                   arkangyalokkal álmodván, és mikor kinyitották a szemüket,
1153    II,   1|                 egy ferde tornyos kártyát, és megcímeztem egy mérnök barátomnak.
1154    II,   1|               száznyolcvan oszlopa megvan, és egyáltalán nem látszik meg
1155    II,   1|               annak idején messer Bonannus és messer Guglielmo rosszul
1156    II,   1|           Guglielmo rosszul alapozták meg, és ezért lett belõle világhírû
1157    II,   1|                   ellenem ez az aknamunka, és hétszáz éve nem veszi észre
1158    II,   1|                   neki, hogy õ az egyenes, és a világ a tántorgó? Inkább
1159    II,   1|            tántorgó? Inkább elhittem neki, és megígértem azt is, hogy
1160    II,   2|            spájz-ajtóban kisírt szemekkel, és éppen ott tartott, hogy „
1161    II,   2|                  szobalányt. (Mári ugyan õ és szolgáló, de ha már belekerül
1162    II,   2|              lakatosért déli harangszókor, és odajárt érte esti harangszóig.
1163    II,   2|               Nyolc lakatosmûhelyben járt, és mind a nyolc helyen azt
1164    II,   2|                    eléje térdelõ leánykát, és megígérte neki, hogy ha
1165    II,   2|                 akkor nagyon csúszós lesz, és õ már negyven év óta nem
1166    II,   2|                    a lakatos látogatására, és mivel élni addig is kell,
1167    II,   2|              csinálnának internáló tábort, és annak minden celláján két
1168    II,   2|             szemüvegét, megnézte a kulcsot és azt mondta:~- A helyzet
1169    II,   2|                    a helyzet is megfordul, és felülkerekedik az országos
1170    II,   2|                csakugyan megjelent másnap, és most már sokkal itthonosabbnak
1171    II,   2|                  hogy menjek be a spájzba, és toljam belülrõl a kulcsot,
1172    II,   2|                esperesi cingulusos szivart és a Notre Dame de Sionból
1173    II,   2|                 bizonysága a nagy múltnak, és mivel a talpa szét van nyílva,
1174    II,   2|                   legény lábán, mint Tóni, és a Tóni kis fekete bajuszán
1175    II,   2|                   a Mátyások sokat próbált és sok mindenben megfordult
1176    II,   2|                   ellenségét lecsökkentik, és az õ szavát akarják hallani
1177    II,   2|                     Értem - mondja a bíró, és fölkászálódik az asztaltól. -
1178    II,   2|                    most már megmérgesedik, és nekivörösödve hadonász a
1179    II,   2|               alatt a fejkendõje csomóját, és negédesen megrántja a vállát.~-
1180    II,   2|                hítt oda? - kérdezi Mátyás, és odavillan a bíróra a szeme
1181    II,   2|                    kiegyenesíti a derekát, és fölényes bölcsességgel néz
1182    II,   2|                kiabálni kellett a Jakabra, és most utána kell ereszteni
1183    II,   2|                Nagy Antal meg is hallotta, és odasúgta Papdi Sós komának,
1184    II,   2|              kiveszi a pipát a foga közül, és megkocogtatja vele az asztalt:~-
1185    II,   2|                  nyomja a fejibe a sapkát, és a szeme sarkával odavág
1186    II,   2|                     ne hagyja kend magát”, és a koma valóban nem hagyja
1187    II,   2|                       Nono - mondja Gergõ, és kiugrik a szoba közepére. -
1188    II,   2|                    szintén fölegyenesedik, és megbátorítja magát egy nyelet
1189    II,   2|                röcsög.~Megint összemennek, és most a koma kérdezi:~- Röcsög-e,
1190    II,   2|                    pohár bort, fújt egyet, és odafordult Antalhoz:~- Hogy
1191    II,   2|                   öreg pap tétován megáll, és odanéz.~- Tudja-e, mi lesz
1192    II,   2|               kócos lány is, aki vele van, és Memphis-cigarettát szív
1193    II,   2|                ember, akinek körtefeje van és ereszetes szemöldöke, aminek
1194    II,   2|               közelebb éröd.~A fiatal önt, és úgy oda koccintja az üveget
1195    II,   2|                   a tisztelt úr fölrezzen, és helyrerántja a nyakát.~-
1196    II,   2|             vadonatúj bõrtárcáját a kupec, és kihajít belõle két huszonötezrest.~
1197    II,   2|                  magának - mondja az öreg, és elfordítja a fejét. - Pincér
1198    II,   2|                   fölött gúnyosan az öreg, és nagyon tetszik neki, hogy
1199    II,   2|                   Abbahagyja a mûvészetet, és csak úgy a száján köpi a
1200    II,   2|                    is alhatott az újságon, és álmodhatta, ha akarta, hogy
1201    II,   2|                  akarta, hogy õ az Esküdt, és lapáttal szeleli a bankót,
1202    II,   2|                    passzusíró fiatal urat, és bekiáltatott vele minden
1203    II,   2|                  nincsenek ilyen magyarok, és a fõispánok se járnak a
1204    II,   2|           fõispánok se járnak a lóvásárba, és csak abban az egyben régi
1205    II,   2|                   valóban járnak a sánták, és látnak a vakok. Mármint
1206    II,   2|        vásárkapitány elé. Hozza a passzust és magyarázza:~- Báró Sztirinya
1207    II,   2|               eresztett gubancos haja van, és az állát kiverte az egyhetes
1208    II,   2|              szállodában ragad az emberbe, és a csizma felperdült orra
1209    II,   2|                minden megilletõdés nélkül, és nagyobb hitel kedvéért bele
1210    II,   2|                  leveszi a tasla kalapját, és féloldalt fordítva a fejét,
1211    II,   2|                    szélirõl, aki a lovával és passzusával együtt rosszban
1212    II,   2|                 fésülködik, újságot olvas, és szíve mélyén lenézi a parasztot,
1213    II,   2|                 ültetnek, borjút nevelnek, és sokkal több eszmét cserélnek
1214    II,   2|              sublótból a selyemkendõjével, és ha lámpagyújtáskor az iskolásgyerek
1215    II,   2|                   közé.~Ez a tanyai közjog és nemzetközi jog dióhéjban,
1216    II,   2|                   kõpadkán a fácskái közt, és letörülgeti róla a sarat
1217    II,   2|             kezébõl a nyomtatott papirost, és hiába veregetik a csizmaszárát
1218    II,   2|                  elfogadja a magyarázatot, és megengesztelõdve feleli:~-
1219    II,   2|                  is lössz!~A bátya föláll, és a mutatóujját fölemelve,
1220    II,   2|                  kiértünk a kõházak közül, és a homokon meglassúdott a
1221    II,   2|                    a gõzös a tanya sarkán, és ahhoz lehetne igazítani
1222    II,   2|                    lenne a kukoricák közt, és ott állna a bakter, és piros
1223    II,   2|                     és ott állna a bakter, és piros zászlóval köszöngetne
1224    II,   2|                    köszöngetne a gazdáknak és gazdasszonyoknak, akik emberségesen
1225    II,   2|                 két ujját a szájába tette, és elkezdett füttyögni és tappogni
1226    II,   2|                     és elkezdett füttyögni és tappogni a hordón. Persze,
1227    II,   2|                   csak tökéletlenség volt, és nagy nevetség lett belõle.
1228    II,   2|                 uraknál, ajánlván életüket és vérüket a vasútért, mindenféle
1229    II,   2|                 volt az annak idején, urak és úrlovak egyformán fölháborodtak
1230    II,   2|                ülünk az eperfák hûvösében, és végignézek a kopasz fejeken,
1231    II,   2|                    kellene kordován-csizma és a gatyakorcra pirosbársony-tokos
1232    II,   2|                  Még mindig õ a fõszóvivõ, és õhozzá intézi a szót barátom,
1233    II,   2|                   tüzesedik neki a mérnök, és elmagyarázza, hogy nemcsak
1234    II,   2|                  az alájuk bújó mosolytul, és a pipák is fölpezsdülve
1235    II,   2|             azonban kiköhentett a subából, és az öreg bajuszok megint
1236    II,   2|               odakint az impérium teljesen és változatlanul a Szél ángyóé.
1237    II,   2|                  elvékonyodtak a királyok, és mindnyájunkat meggázolt
1238    II,   2|                nõtt, aztán kiházasították, és kerestek más fogadott gyereket.
1239    II,   2|              csöndesen a fejét Szél ángyó, és a szeméhez emelte a fejkendõje
1240    II,   2|               elhallgattatja Pista bácsit, és megint õ veszi át a szót.~-
1241    II,   2|                    az álla alatt a kendõt, és megindul kifelé. Egy kicsit
1242    II,   2|                  hogy Tilalmas Nagy István és Szél ángyó örökbe fogadnák
1243    II,   2|               fogadnák a magyar királyfit, és kivinnék Domaszékre, és
1244    II,   2|                    és kivinnék Domaszékre, és felnõne úgy, hogy politikust
1245    II,   2|                 hogy politikust nem látna, és megtanulná azt, hogy szegény
1246    II,   2|                  csinálja a villámhárítót, és hogy a királynak gyalog
1247    II,   2|              kapott a kecskeméti ember is, és megrázta a kezét a makai
1248    II,   2|              kondult meg a hajnali harang, és Márton apónak kipattant
1249    II,   2|              angyalkák tapsikoltak feléje, és szép fehér fejére csókokat
1250    II,   2|                    subáját a sírok felett, és nézi a csillagokat, amíg
1251    II,   2|           csillagokat, amíg el nem alszik. És mivel ezért is nappali napszám
1252    II,   2|                 szalonnadarabok is vannak.~És mikor leveszi a bográcsot
1253    II,   2|                 bele Börcsök a tarhonyába, és ülést szerkesztve a subából,
1254    II,   2|                   maga elül a töpörtyûket, és õeléje tologatja a kanalával.
1255    II,   2|                szürenkeztünk a borbélynál, és vártuk, hogy a mester munkába
1256    II,   2|                 Városon ezt nehéz kivárni, és ezért van a városokban életbeléptetve
1257    II,   2|                  életbeléptetve a juliánus és gregoriánus naptár mellett
1258    II,   2|                  hitét-lelkét MacDonaldnak és Mussolininek, csak még egyszer
1259    II,   2|                  gondolathoz, hogy karddal és sonkával Kínáig is el lehetne
1260    II,   2|             Andráséhoz. Ami pedig a lábfej és a sapkás fej közé esik,
1261    II,   2|                 dûlõbõl, ahol a krumpliban és répában tartózkodó kalóriával
1262    II,   2|              szalonnával szokott mosakodni és kolbásszal törülközni. S
1263    II,   2|                    gyomorban mögpárolódik, és fölszáll a fejbe.~- Mán
1264    II,   2|                  ha valóban rám tekintene, és nem pemecselné a szappanhabot
1265    II,   2|                  Lefizetem a vértanúdíjat, és Istennek ajánlom a társaságot.
1266    II,   2|                 lócára András sógor mellé, és leakasztom a szegrõl a tarka
1267    II,   2|               lejjebb csúsztatta a sapkát, és rám nevetett a tenyere ellenzõje
1268    II,   2|                  koppant a fején a husáng, és az ötödik dûlõbeli ember
1269    II,   2|                    mosolyodott el a másik, és elõkereste a baltát, hogy
1270    II,   2|                    bent a messzi városban, és semmi okuk se volt azt álmodni,
1271    II,   2|                  ember azonban ébren volt, és már Mátyás-napkor tudta,
1272    II,   2|               csomagolta be. Hanem az égen és földön voltak mindenféle
1273    II,   2|                    volt, mint a vöcsöknek, és úgy sírtak, mint a szélkiáltók.
1274    II,   2|             udvarral járt minden teléskor, és úgy mutatta Szent Dávidot
1275    II,   2|                  úgy mutatta Szent Dávidot és Cicellét, mintha firhang
1276    II,   2|                  idõ, levet ereszt a föld, és az fölszalad a fiatal fákba,
1277    II,   2|         mezõrendõri kihágásokat elkövetni, és olyankor szokott Virgonc
1278    II,   2|                    született meg a tavasz, és akkor is vetéltnek. A vizecskék
1279    II,   2|                    bólintott a réti ember, és nemsokára õ is megkapta
1280    II,   2|                  hanem elkáromkodta magát, és utánaugrott a csikónak.
1281    II,   2|                     ez volt az elsõ szava, és elõhúzta a gatyakorcbul
1282    II,   2|          megismerte a pipát a cinezésirõl, és az is eszibe jutott, hogy
1283    II,   2|                     Egy - mondta a halott, és elfújta a föllobbant masinát.~-
1284    II,   2|                     parancsolta.~Lehajolt, és odakapott a zacskóhoz, olyan
1285    II,   2|               padlás szájában pipálgatott, és nézte a sebesedõ vizet.~-
1286    II,   2|                   az istállóbul a tehenet, és mikor az rábõdült az idegenekre,
1287    II,   2|                  öreg lovat az istállóból, és megcsapkodta a hasát az
1288    II,   2|                   nekivetette a kéménynek, és szundított egyet. Jó nagyot,
1289    II,   2|                   uralkodik.~Kireggellett, és csakugyan nem úszott egyéb
1290    II,   2|                   Nem sok ügyet vetett rá, és onnan a kémény mellõl nem
1291    II,   2|                    A Virgonc! - ismert rá, és elkáromkodta magát. Noé
1292    II,   2|                    van, de akkor föllázad, és a legmagosabb högyet is
1293    II,   2|                mikor kikötöttek a falunál, és meghallotta, hogy egy centit
1294    II,   2|            fillérrel jobb, csak hússzal.~- És az ötpengõs?~- Huszonkettõvel.~-
1295    II,   2|                       Huszonkettõvel.~- No és a szivarcsodák? A sztaniolba
1296    II,   2|                 Most már mindnyájan rágtuk és öblögettük a bort. Tán egy
1297    II,   2|               hallgatja õket, s jól nevelt és illendõségtudó ember ma
1298    II,   2|                   mondani. Ki van próbálva és kritikailag megvizsgálva
1299    II,   2|         megvizsgálva minden módszer, ötlet és lelemény, oknyomozólag ismertetve
1300    II,   2|                   bene, ezeket az abbáziai és velencei emlékeket mindig
1301    II,   2|               igazán boldogan a képviselõ, és kinyitotta a dobozt. - Negyven
1302    II,   2|                   sok volt a méltóságos úr és kevés a borravaló. Ez irányú
1303    II,   2|               Fogtam az egész marék kórót, és a csepegõ szárakat belecsavartam
1304    II,   2|             kidobódott az Altwien-vázából, és helyébe került az ökörfarkkóró.
1305    II,   2|                    megállt az asztalomnál, és alkalmat adott rá, hogy
1306    II,   2|                   minden méltóságos úrral, és minden hölgynek én fejtettem
1307    II,   3|              belõle rövidfejû kõbaltásokat és bronzcsákányos hosszúfejûeket,
1308    II,   3|                    ki tudta vágni a rezet, és ott se apadt el elüle a
1309    II,   3|                  kitakargatták a homokból, és felvetõdött a kérdés, mifélék
1310    II,   3|                   gödörben van az enyhely, és azért nem érheti szó az
1311    II,   3|                   megint vissza a gödörbe, és csak ott etetni a fenével
1312    II,   3|                  volt valódilagos bankóban és hatvan fillér bronzban.
1313    II,   3|                száját egy rövid szivarral, és azt mondtam neki, hogy majd
1314    II,   3|           Nagypartban.~Csúnyán nézett rám, és csak úgy foghegyrõl felelte,
1315    II,   3|               Azzal közelebb hajol hozzám, és súgva mondja, hogy meg ne
1316    II,   3|             Küsmödi visszaóvakodik hozzám, és letesz az asztal sarkára
1317    II,   3|                 haragszik az Isten ostora, és különösen miért énrám haragszik?~
1318    II,   3|                    kereste a nagy királyt, és meg is találta, nem is egyszer,
1319    II,   3|               Germánok, szarmaták, jazigok és egyéb kuncsorgó népek, akik
1320    II,   3|                   a dicsõség a jazigokról, és most a hunokra virradt föl.
1321    II,   3|              ilyent nem is szabad mondani, és különben is a romantika
1322    II,   3|                    sok bizánci stílus van, és én se nagyon formázom Theodosius
1323    II,   3|            miközben elõkotorássza a pipát, és úgy tapogat a dohányzacskó
1324    II,   3|                   csõsz odaoldalog hozzám, és fölkérdez, ki vagyok, mi
1325    II,   3|           fölkérdez, ki vagyok, mi vagyok, és mi jussom van nekem a gránicon
1326    II,   3|                    Fölteszem a szemüveget, és a freiburgi német boltos
1327    II,   3|                hivatalos ember nyel egyet, és zavarodottan pillog oda
1328    II,   3|                 így ni - írom fel a nevet, és nagyobb ijedelem okából
1329    II,   3|            szóbeszéd lesz a disznótorokon, és Putyi Császár Rókust még
1330    II,   3|                 letett a hatalmaskodásról, és csak szelíd rábeszéléssel
1331    II,   3|                Visszaadja a német levelet, és tisztességtudóan mondja:~-
1332    II,   3|             madarat! - mosolygom el magam, és rákiáltok az embereimre. -
1333    II,   3|                   hozzádörgöli a magáéhoz, és kijelenti, hogy ekkora gyerekben
1334    II,   3|                  elmosolyodik a menyecske, és elõhívja a kukoricagóréból
1335    II,   3|                zsebbõl az unokáim arcképe, és vélemények cseréltetnek
1336    II,   3|                 városi hengerbuckót vetni, és zsenge lelküket megmételyezi
1337    II,   3|                   a menyecske nagykövetnek és a két trajcigfircig ügyvivõnek.
1338    II,   3|                     A magáé lesz - mondom, és magamban nekiszánom Imrének
1339    II,   3|                    ember az ereszet alatt, és se tett, se vett, akárhogy
1340    II,   3|                    adok kendnek kétszázat, és lehet, hogy kap kend még
1341    II,   3|               vagyok, hogy aranynak nézem, és úgy fizetem, akkor kendnek
1342    II,   3|                     Leült a szõlõ hátjára, és nézte a munkát. Egész estig
1343    II,   3|                   hanem pipát a foga közt, és abban jóféle krumplilevél
1344    II,   3|         szõlõgyökerek közt matató kezérõl, és meg-megreszketõ szájával
1345    II,   3|            madárfejet formázó arany díszt, és incselkedve fordultam hozzá:~-
1346    II,   3|                kikapta a pipát a szájából, és elordította magát a szíven
1347    II,   3|                Hideg vízzel locsoltuk fel, és úgy támogattuk be Imrével
1348    II,   3|                Róza lelke szálldosott ott, és siratta a tõkét, akit együtt
1349    II,   3|                 együtt ültettek az urával, és most megöltek a városi urak.~
1350    II,   3|               amelyik a zabtarlót beszegi, és ez elég furcsa ténykörülmény.
1351    II,   3|                    igazítani, ha megáll -, és ez nem számít a nap heverdel-szakaszai
1352    II,   3|                    mert csak én vagyok úr, és mégis egyedül én követek
1353    II,   3|              beszélgetni is. Mikor az ásók és lapátok munkában vannak,
1354    II,   3|                   lapátok munkában vannak, és az õsök csontjait kocogtatják,
1355    II,   3|                  lehámozzuk róla a földet, és söprûvel, kefével megagyusztáljuk,
1356    II,   3|                   retikül nem használatos, és nem is azért van keresõben,
1357    II,   3|                 aztán megcsóválja a fejét, és morog hozzá valamit. Hogy
1358    II,   3|                   mind megengedett dolgok, és bele vannak értve a napszámba.
1359    II,   3|                    tegyék le a szerszámot, és húzódjanak egy kicsit az
1360    II,   3|               üvegfújó zsugori ember volt, és kurtára szabta a csövet
1361    II,   3|                 hát õértük felelõs vagyok, és igenis, lehevertetem õket
1362    II,   3|            ponyvával, hogy föl ne forralja és el ne szívja a forróság.~
1363    II,   3|                  hozzájutna a vizecskéhez, és elkezdte nyalogatni a pecsétviaszkot.
1364    II,   3|                    oszt az asztalra ütött, és kiadta a nyargalót az egésznek.~-
1365    II,   3|                    a régészeti atlaszokat, és mutogatom a mindenféle kõbõl,
1366    II,   3|           nekiörülnek ezer esztendõ múlva, és beviszik a múzeumba. Azt
1367    II,   3|                    bolond, aki fizet érte, és akit igazgató úrnak kell
1368    II,   3|               pimpimpárét, pipitérvirágot, és csak akkor néznek nagyot,
1369    II,   3|                 neki a malacka a leletnek, és megdöfögeti az ormányával,
1370    II,   3|                   szép vonás a malackától, és az idealizmus teljes hiányát
1371    II,   3|                     vállán a nyitókapával, és meglátja a porhanyó földbõl
1372    II,   3|                 meg nem engedett eszközét, és most már õ folytatja a csontok
1373    II,   3|                   veri az esõ, süti a nap, és mállasztja a szél. Magasabb
1374    II,   3|              besúgja a dolgot a múzeumnak, és az igazgató úr képében megszállja
1375    II,   3|                  igazgató úr huncut ember, és úgy forgatja magát, hogy
1376    II,   3|               megkérdi, milyen mély a kút, és hogy ugyan él-e még annak
1377    II,   3|                   ott, ahol leggömbölyûbb, és azt mondja neki, hogy „eszem
1378    II,   3|           megkínáltatik törkölypálinkával, és méltónak ítéltetik arra,
1379    II,   3|                  Az istállótól a kutyaólig és a lucernástól a dinnyeföldig.
1380    II,   3|                   dehogy - mondja a gazda, és érzõdik némi büszkeség a
1381    II,   3|               népek, ha urakkal beszéltek, és meg akarták mutatni, hogy
1382    II,   3|                   õk is haladnak a korral, és vajzzá finomították a csontvázat.~
1383    II,   3|                 szedjük ki a nagy partból, és már a dudást is megtaláltuk
1384    II,   3|              kifúrott farkas-szemfogakból, és neki magának is olyan farkas-fogai
1385    II,   3|                    azt mondom, hogy balta. És számot írok mindenre, mércsikélem
1386    II,   3|                   a vajzok hosszát-szélét, és skatulyába teszem még a
1387    II,   3|                    becsattantom a bicskám, és összemarkolom a szalámibõrt,
1388    II,   3|                     arra én rámosolyogtam, és megkérdeztem tõle, hogy „
1389    II,   3|                  mint meghatalmazott követ és miniszter:~- Gyüjjön hamar!
1390    II,   3|                    A vajz fekszik a hátán, és barátságosan vigyorog, mintha
1391    II,   3|                      fordítok nekik hátat, és leguggolok a cserepekhez.~
1392    II,   3|                     A meghatalmazott követ és miniszter megfogja a karomat.
1393    II,   3|                   hogy az hörcsögös ember, és mindjárt füstre akarja tenni,
1394    II,   3|                 fejét, hogy beviszi hozzá, és sikerült neki visszahozni
1395    II,   3|                méhecskéket ne zavargassuk, és mikor az árkokat behúzzuk,
1396    II,   3|                  hû, ijedezték tõle népek, és montak, azért feljelentenek
1397    II,   3|                telekkönyvi térképvázlatot, és elkezdte azt nekem magyarázni.
1398    II,   3|           Vigyázatra intettem a munkásaim, és mentegettem magam Máder
1399    II,   3|                   a kéményseprõipar elõtt, és megszorítottam az öreg szittya
1400    II,   3|                    elém a legkisebb Máder, és megbökte a térdemet, mert
1401    II,   3|                teljesítmény volt a kétéves és háromhónapos princtõl, aki
1402    II,   3|                 címerét, a kormos fityulát és a kéménykotró drótseprût.
1403    II,   3|             ásókanállal döfködte a földet, és bogárszemével elhárította
1404    II,   3|            Szõregrõl, hanem a dolgozó öreg és ifjú Máderékét is. Jó az
1405    II,   3|           cseresznyefájukat a tudományért, és nem kérnék meg az árát,
1406    II,   3|                 látott, mikor fölkerestem, és nagyon barátságosan kérdezte
1407    II,   3|                    szántáskor a csontok.~- És ásattak valamikor méltóságos
1408    II,   3|                  úr nem mondott véleményt, és azt hiszem, nagyon sietett
1409    II,   3|               Mármint a sokezer éves tálak és csuprok révén, amiket a
1410    II,   3|            kiadásban Szõreg oldalakat kap. És Szõreg híressé tételében
1411    II,   3|                nyugodtan a fenevadak közt, és gügyögni nekik barátságos
1412    II,   3|                   volna, hanem a kutyának, és ellenvéleményt jelent be,
1413    II,   3|                   zsebemben a régészetnek, és Dusán revánsot adott. Leszakította
1414    II,   3|          Leszakította a legszebb körtéjét, és a táskámba tette a használati
1415    II,   3|                    meglátná az árokparton, és arra se tartaná érdemesnek,
1416    II,   3|                   Dusán, kérvén tõle napot és esõt, barmok hízását, csigák
1417    II,   3|                     barmok hízását, csigák és kagylók szaporaságát, kelevények,
1418    II,   3|        szaporaságát, kelevények, köhögések és hazajáró lelkek távoltartását,
1419    II,   3|                  kent hozzá egy kis hájat, és loccsantott rá a méhsörös
1420    II,   3|            belehajította a pörnyésgödörbe, és fabrikált magának emberségesebb
1421    II,   3|               bronzember ebbõl a gödörbõl, és miért bízta rá a fenõkõ-istenre,
1422    II,   3|                    tûzre, míg õ visszajön, és hol csellenghetett el úgy,
1423    II,   3|        engedelmességhez szoktatott férfiú.~És így Dusán ott guggol földje
1424    II,   3|                 egy kicsit megilletõdötten és becsületes képével, nyílt
1425    II,   3|              megláthassák mindenféle népek és nemzetek, és irigykedve
1426    II,   3|              mindenféle népek és nemzetek, és irigykedve mondogathassák,
1427    II,   3|                   a vékony kis ezüstpénzt, és összekurjantottam a magyarjaimat.~-
1428    II,   3|                  lekívánkozott a fejemrõl. És akaratlanul is biztattam
1429    II,   3|                 meggondolatlan beszéd volt és egészen fölösleges ígéret.
1430    II,   3|                   fizetek, én parancsolok, és az enyém minden, ha hatot,
1431    II,   3|                Schliemann okos ember volt, és nem csinált ilyen bolondot.
1432    II,   3|              muzulmánjait kukoricát sütni, és addig a felesége kötõjébe
1433    II,   3|               akarom, hogy higgyen bennem, és ne tartson úri huncutnak.~
1434    II,   3|                    az abbahagyja a munkát, és jelentést tesz. A csontvázhoz
1435    II,   3|           bekísértek az emberek a vasútig, és szíves barátsággal kívántunk
1436    II,   3|                   hogy sokallják a munkát, és keveslik a napszámot. De
1437    II,   3|                    odalépek, elhallgatnak, és tömik befelé a sós-paprikás
1438    II,   3|               vetett háttal ül a dûlõúton, és gledicsiatüsökkel döfködi
1439    II,   3|                 valami érthetetlen dühvel, és a végén csattan a szava,
1440    II,   3|             helyzet magaslatára emelkedem, és nevetve visszavonulok. Megértem,
1441    II,   3|                  hogy ez volt a hadüzenet, és most már kíváncsian lesem,
1442    II,   3|                 hidegen villognak az ásók, és nekikeseredve zuhognak a
1443    II,   3|             emberek kiugrálnak a gödrökbõl és szedelõdzködnek. Elõveszem
1444    II,   3|               Elõveszem a cigarettadobozt, és kiporciózok harminchat Hunniát. -
1445    II,   3|                    legközelebb van hozzám, és nyújtom neki a részit.~A
1446    II,   3|                  ne vegyék az elsápadásom, és idõm legyen gondolkozni.
1447    II,   3|                  Felelem, ahogy a becsület és az okosság követeli.~- Amit
1448    II,   3|                hogy „gyere mán, te büdös”, és eteti a fenével azt is,
1449    II,   3|                    olyan úr, mint a többi, és mög akari csalni a szögényi
1450    II,   3|              Körülnéztem a szögényi népet, és láttam rajtuk, hegy „kétfelé
1451    II,   3|                 Jakab bácsi fölbátorodott, és megemelte. Méricskélte elõször
1452    II,   3|                 elõtte szóló véleményéhez, és továbbadta a követ. Járt
1453    II,   3|             ékszerésszel, amelyikkel akar, és adja el az aranyát úgy,
1454    II,   3|                  Hát akkor menjenek ahhoz, és értsenek szót a tulajdon
1455    II,   3|                 odasúgta hozzám, míg Döncõ és Péter fölszöszmötölõdtek
1456    II,   3|               belõlük. Fölkapta az ásóját, és összehujantotta a bandát.~-
1457    II,   3|                  Lesunyt fejjel állt elém, és a markomba csúsztatta a
1458    II,   3|               kerítésre aggatott motyóját, és fedezékbe húzódott vele,
1459    II,   3|                    volna mérgében az ásót, és dühösen nekilátott volna
1460    II,   3|                     kanalat az asszonynak, és azt mondja neki: - no, bokrétolj,
1461    II,   3|                     hogy szemet szúrjanak, és könnyen eltakarhassák õket
1462    II,   3|                   Mert János pszichológus, és ismeri a fajtát, amelyhez
1463    II,   3|                 egy kis ásatási „emléköt”, és már akkor mégiscsak inkább
1464    II,   3|                    nem károsodik a múzeum, és a célnak is megfelel. Tudniillik
1465    II,   3|                disznótor lesz a komáéknál, és ott mindenféle világi dolgoknak
1466    II,   3|                    rezet a bugyellárisból, és azt mondani a népeknek:~-
1467    II,   3|                    a múzeumot fölkaroltam.~És akkor a népeknek be kell
1468    II,   3|                 egy hosszú lábszárcsontot, és a kis ásójával közévág a
1469    II,   3|                     hogy nagyokat aludjon, és addig se jártassa az eszit.
1470    II,   3|                    hogy elfogynak az õsök, és az utolsó sírt kell berajzolni
1471    II,   3|              egy-egy nagy ásatás véget ér, és ott kell hagynom a kukoricaföldeket,
1472    II,   3|                     a kedves, öreg hunokat és gepidákat, akikkel olyan
1473    II,   3|            paprikát ennem paradicsomlében, és „Mahlzeit”-ot mondani utána,
1474    II,   3|                   olvasnom, regényt írnom, és hõmérõt duggatnom a hónom
1475    II,   3|                   holott csak melegem van! És éppen most, mikor kezdenek
1476    II,   3|                   meg a napszállati ködök, és találtam a semlyék mögött
1477    II,   3|                    õszi tücskök pirregnek, és az ember azt hiheti, hogy
1478    II,   3|                 Jánosra az utolsó hunokat, és elmegyek búcsút venni fûtõl,
1479    II,   3|              szélcsikók nyihognak fölötte, és a csillagokig vágják a szikráló
1480    II,   3|                 delelnek a sövény tövében, és szidják a szelet, amely
1481    II,   3|                  Jakab bácsi gondol egyet, és megbiccenti fejét a visszahódított
1482    II,   3|                   marka átfogta a kezemet, és huncutul fénylõ szeme rám
1483    II,   3|            Megszégyenlem magam egy kicsit, és megnyájasítom a szót.~-
1484    II,   3|                  bácsi leinti a gyerkõcöt, és mentegetõdzve fordul hozzám.~-
1485    II,   3|                    közé harapja a szivart, és daccal vágja ki a szót.~-
1486    II,   3|              homlokomról a hideg verejték, és észrevettem, hogy hiába
1487    II,   3|                   bácsi lehasalt a földre, és elordította magát.~- Döncööõ!
1488    II,   3|                     Vezessétök a vályúhoz, és mártsátok mög benne eccör-kéccör
1489    II,   3|                  odaszaladtam volna hozzá, és testvér gyanánt megölelgettem
1490    II,   3|        kitisztította a torkából a homokot, és megszólalt.~- Dehogy maradt.
1491    II,   3|                közvéleménynek Jakab bácsi, és a kutyahitû büszkén emelte
1492    II,   3|               becsület helyre van állítva, és a bandában megint õ a vezér.~
1493    II,   3|                 bandában megint õ a vezér.~És telik-múlik az idõ, egyszer
1494    II,   3|              mindnyájan elmegyünk õsöknek, és a varjú se károg utánunk,
1495    II,   3|                    többi nagy hadvezéreket és státusférfiakat megette,
1496    II,   3|             elparancsolta innen a vizeket, és szárazföldet állított a
1497    II,   3|         angyalokkal a világ nagy mappáját, és két ujja közül egy csipet
1498    II,   3|             homokból. Legyen annak folyása és örvénye, hullámzása és feneketlensége,
1499    II,   3|             folyása és örvénye, hullámzása és feneketlensége, és nõjön
1500    II,   3|              hullámzása és feneketlensége, és nõjön abból ki olyan ember,