Kötet,  Fejezet

1501    II,   3|              megkötni minden szem homokot.~És azóta jöttek-mentek a népek,
1502    II,   3|          Átokházának hívta a maga nyelvén. És mindig olyan Mihályok éltek
1503    II,   3|                 olyan Mihályok éltek rajta és temetkeztek bele, akik verejtékkel
1504    II,   3|        ragasztották össze a homokszemeket, és miután elverejtékezték életüket
1505    II,   3|                  Mihályoknak, akik szürkék és mégis aranycsillámosak,
1506    II,   3|                    aranycsillámosak, puhák és mégis sziklánál keményebbek,
1507    II,   3|                   minden lábtól taposottak és mégis elpusztíthatatlanok.
1508    II,   3|            Mihályok mindig megmosolyogják, és fölokosítják a gyönge felfogású
1509    II,   3|                   szolgálhassa a hon üdvét és a dûlõúton járó többi Mihályok
1510    II,   3|                     Megírtam én azt akkor, és akkor szerepelt Mihály elõször
1511    II,   3|                   a jusst az italméréshez, és én is megkaptam az õsökhöz.~
1512    II,   3|                 esztendõvégi zárószámadása és mérlege. Látta Misikén az
1513    II,   3|                 Rózán az ördögbõrszoknyát, és hallotta vígan kornyikálni
1514    II,   3|                    Mihály szemébõl a hála, és Róza munkába vette a kötõje
1515    II,   3|                    két ló pedig a harmadik és negyedik.~- Két ló? Hiszen
1516    II,   3|                 kereszttestvére Mihálynak, és tartják vele az egyensúlyt
1517    II,   3|              Elõvettem a napszámos-listát, és szólítottam Mihályt.~- Magának
1518    II,   3|                     hogy beázott a padlás, és az éjszaka is vizes szalmán
1519    II,   3|                 Genfben.~Telt-múlt az idõ, és Mihálynak színét se láttam
1520    II,   3|                   Mihály, pecsétes papírt, és abban az van, hogy igazolni
1521    II,   3|             küszöbömig. Ott kihúzta magát, és hátraszegett hüvelykujjával
1522    II,   3|                  én ezt gerendás szobákban és jegenyék alatt. Valahol
1523    II,   3|                   nem vagyok magyar állam, és nem tettem Mihállyal semmi
1524    II,   3|                     adtam vissza az írást, és vettem elõ a szivarosládát. -
1525    II,   3|                   mártogatták a csendõrök, és mikor fölébredt, olyan vizesen,
1526    II,   3|                Most már rágyújtott Mihály, és mire elment, egészen összetestvéresedtünk.
1527    II,   3|            foglalkoznak. Gilisztát keresni és aranyfibulát találni semmivel
1528    II,   3|                     mint aranyért turkálni és gilisztát lelni.~- Röfff,
1529    II,   3|                    harmadszor is a disznó, és a hang tónusában most már
1530    II,   3|                  kurjantott a gondviselés, és egy ecetfasuttyogóval le
1531    II,   3|              nyugodtan fekvõ fibula elõtt, és szemügyre vette jobb válláról
1532    II,   3|                  jobb válláról bal vállára és bal válláról jobb vállára
1533    II,   3|              nyakkal. Õ csak a piros, zöld és kék gömbölyûségeket látta
1534    II,   3|                  aztán megrázta a taraját, és a gyakorlati kísérletezés
1535    II,   3|              kukoricaszemhez, de keménynek és mozdíthatatlannak találta.
1536    II,   3|                    se. A rubinok, türkizek és zafírok állták a helyüket
1537    II,   3|         királykisasszony viselte a vállán, és ha tudta volna is, Andris
1538    II,   3|                tolluktört, rozsdás kulcsok és néhai macskák közt egészen
1539    II,   3|               nevezetû Mityók szomszédnak, és az leszáll a mélységbe rendet
1540    II,   3|               csodálkozik majd az asszony, és hogy adják meg az elismerést
1541    II,   3|                    neki ilyen kitalálásai.~És valóban nincs is semmi hiba,
1542    II,   3|                Mityóknak jól vált az esze, és az aranyfibula is egészen
1543    II,   3|                  arany csak villogni akar, és mindegy neki, hol villog,
1544    II,   3|               aranynak ilyen a természete. És úgy lehet, hogy mikor királyokat
1545    II,   3|                    elhalad a boltok elõtt, és rászól egy úriember:~- Hé,
1546    II,   3|           tarisznyát leszedjék a válláról, és egy szót se mer szólni,
1547    II,   3|                 rosszat - nyugtatja magát, és míg az írás készül, körülnéz
1548    II,   3|              elmélázni az õsök hagyatékán, és fölépítgetni lelkében az
1549    II,   3|                    nagyobb volt a forgalom és kevesebb az adó. Megméricskélte
1550    II,   3|                   az utolsó ötvenpengõsét, és fölment vele a gazdájához,
1551    II,   3|              várost, most már kis betûvel, és mindenkinek elpanaszolta,
1552    II,   3|              döbbent meg a múzeumos ember, és rátenyerelt a fibulára. -
1553    II,   3|                 derült fel az igazgató úr, és átadta az írást, amivel
1554    II,   3|                 egy kicsit a lelkiismeret, és ha nem volna így kisemmizve
1555    II,   3|                  elõvette az irattáskáját, és mosolyogva kiszedte belõle
1556    II,   3|              kereskedõ elment, mosolyogva, és mosolygott az igazgató úr
1557    II,   3|                   szél, hanem ki is jöhet, és így mindig frissen tartja
1558    II,   3|                   ésszel élõ ember vagyok, és nem kérkedem vele, hogy
1559    II,   3|                   bevette magát a tanyába, és csak estefelé óvakodott
1560    II,   3|                    egy kicsit sértõdötten, és áthajított egy hancsikot
1561    II,   3|                   mondta rá, hogy ,,nono”, és ez a világon a legokosabb
1562    II,   3|            erõsített meg Illés a hitemben, és bement a tanyába, kihozott
1563    II,   3|                  kihozott egy rossz subát, és alám gyûrte, hogy jobb ülés
1564    II,   3|                       kurjantott rá Illés, és hozzávágta a megreformált
1565    II,   3|               Illés, de kissé kelletlenül, és nem emelkedett fel a trónusról.~-
1566    II,   3|              meglepetve kapta föl a fejét, és csusszant egyet a létrafokon,
1567    II,   3|            tenyeremre tettem egy ötvenest, és odatartottam elé.~- Ehol-e,
1568    II,   3|                  emelte föl Illés a fejét, és még csak nem is tüsszentett,
1569    II,   3|                   láttam minden küzdelmet, és teljes vereséggel hagytam
1570    II,   3|                    kérdést sokszor hallom, és érdekes, hogy mindig parasztoktól.
1571    II,   3|                   is inkább nyeltem egyet, és azt mondtam:~- Persze hogy
1572    II,   3|                csak leugrottam a kocsiról, és szaladtam a tanya elé. Megkeveredett
1573    II,   3|                   ha méltányosnak találom, és arrul maga írást ad nekem.
1574    II,   3|                  lábát, majd ha lesz lova? És ki áll azért jót, hogy a
1575    II,   3|                   a Jánosomat mint követet és megbízott minisztert a legrongyosabb
1576    II,   3|             továbbment az õsz, öreg ember, és nem tett vele semmi csúfságot.~
1577    II,   3|                   kellene-e még napszámos, és belenyugodott, mikor fejcsóválással
1578    II,   3|         Tapasztottam a Tóth Péterné házát, és ahogy csinálom a sarat,
1579    II,   3|                kitlije zsebébe Cuci János, és kitett az asztalra egy bronzcsákányt.
1580    II,   3|                    homlokba hulló tincsét, és eligazították a halántékukra,
1581    II,   3|            bontatja igazgató úr a temetõt, és fölvesz bennünket napszámba,
1582    II,   3|            Jánosról, aki nem hagyta magát, és bizonyságot tett róla, hogy
1583    II,   3|              kolléga módjára karoljon fel, és ne gáncsoljon el mint veszedelmes
1584    II,   3|                  mondja némi kényességgel, és ki is szabadítja a belsõ
1585    II,   3|               mikor már túl van a nehezén, és kezd szivárogni a pipából
1586    II,   3|                   aztán egészen megfordul, és elállja az utat.~- Ez tilos
1587    II,   3|                 tilos út, hé - néz sunyin, és szól félregörbített szájjal.
1588    II,   3|                 jóember?~Eltátja a száját, és pislant egyet-kettõt. Nem
1589    II,   3|             számítva elhúzódik az utamból, és megcsöndesedve mondja:~-
1590    II,   3|                     mondja fölemelt fejjel és szigorúan. - Én a csõsznek
1591    II,   3|                  fölmönt szavazatot tönni, és mögkérdözték tûle, hogy „
1592    II,   3|                    ti vagytok a kéregetõk, és õk a pártfogók? Hátha egyszer
1593    II,   3|                  arcraborított kalap alól, és meg-megrándul a bajusz alatt.
1594    II,   3|                Ahogy összenyalábolom õket, és visszavonulóban vagyok összes
1595    II,   4|                  kisgyereknek érzem magam, és a szívemen nõtt fejfák alól
1596    II,   4|                    neki meg négy lova van, és azoknak farka is meg sörénye
1597    II,   4|                   odasomfordál a kicsihez, és taszít rajta egyet. - Hát
1598    II,   4|                 béka!~A kicsi méregbe jön, és úgy könyököli oldalba a
1599    II,   4|                 más, csak az a pisze baba.~És mikor megint a nagyobb taszítja
1600    II,   4|                  taszítja vissza a kicsit, és körömmel, szikrázó szemmel
1601    II,   4|                  ami a balon, azt a másik. És most nekivadulva ki tudnák
1602    II,   4|             politikusokat juttatja eszébe, és egy kicsit talán az országot
1603    II,   4|                    hatalom kirakata elõtt, és véresre marcangolják egymást
1604    II,   4|            jegyében. Hogy tudnak-e rólunk, és nyújtják-e felénk a kezüket?
1605    II,   4|                  Pál Phaleron kikötõjében, és az igazságot hirdette Theseus
1606    II,   4|              mondott el, galambõsz hajával és kerek fehér szakállával,
1607    II,   4|                   hogy nem hajolt le érte, és kiszóltam a konyhába édesanyámnak:~-
1608    II,   4|                     aki esztergályos volt, és elvitt õhozzájuk. Ott voltam
1609    II,   4|           õhozzájuk. Ott voltam egy hétig, és megtanultam csigát esztergályozni.
1610    II,   4|                  hogy esztergályos leszek, és rá se gondoltam többet a
1611    II,   4|           öblögetett, a szívére szorított, és elmondta, hogy most már
1612    II,   4|                  meg mást, csak engem neki és õt nekem.~- Akkor ki akarok
1613    II,   4|               emlegettem többet az apámat, és tájára se mentem a temetõnek.~
1614    II,   4|                tudtam rettegni a haláltól, és éjszakára mindig odatoltam
1615    II,   4|                  megcsókolta a homlokomat, és azt mondta:~- Kisfiam, én
1616    II,   4|                     mert akkor megizzadsz, és mindjárt megfájósodik a
1617    II,   4|           ládafiában azt a barna papirost, és mondd meg neki, hogy ki
1618    II,   4|               Sárga-fehér cukor van benne, és neked csak avval hasznos
1619    II,   4|            keresztanyámmal, már este volt, és szülém lelke a csillagok
1620    II,   4|                    de tudom, hogy ott van, és vigyáz rám, ahogy megígérte.
1621    II,   4|                 hallgatódzva néztem körül. És nagyon megfájdult a szívem,
1622    II,   4|                   a havat a sírunk felett, és nem éreztem semmi hideget.
1623    II,   4|                    kezefejére. Olyan kicsi és olyan fehér, mint a gyermekfûlánc
1624    II,   4|                   volna az egyórás fiának, és generálisruhát szánt volna
1625    II,   4|                Hajnal András kubikos volt, és fantáziája nem ért tovább
1626    II,   4|                    talicska elé van fogva, és segít azt húzni az apjának,
1627    II,   4|                öltözve, de azonfölül hámot és nyaklót is visel. A mûvelt
1628    II,   4|                   pusztákon, a tanyák közt és a szõlõkben, s ahol vermet
1629    II,   4|                    a vályognak való sarat.~És Matyika, akiben hét határ
1630    II,   4|              akiben hét határ asszonyainak és állatainak a teje vált hússá
1631    II,   4|               állatainak a teje vált hússá és vérré, úgy nekigömbölyödött,
1632    II,   4|                   a fejét a trófeák közül, és rávigyorodott a szülõjére:~-
1633    II,   4|                  hazulról megy el munkába, és haza megy munka után.~Ettõl
1634    II,   4|            parancsolván, hogy sokasodjanak és szaporodjanak. Mert mi lenne
1635    II,   4|              asszonnyal, akkor több acatot és kevesebb ünnepet teremtett
1636    II,   4|           elhelyeztetett a nagy diófa alá, és oltalmába ajánltatott a
1637    II,   4|                   hátára kapta a gyereket, és bevitte a faluba az orvoshoz.~
1638    II,   4|                letétették vele a csemegét, és a lelkére kötötték, hogy
1639    II,   4|                    kezével kitépi a lábát, és elnézdegéli, hogy milyen
1640    II,   4|                   kezével a feje alá nyúl, és elõveszi a kenyérkét. Morzsolgat
1641    II,   4|            napszámoskodik özvegy Hajnalné, és tejbe kéri a fele napszámot.~
1642    II,   4|                    A pitypalattyok vernek, és hegedülnek a tücskök.~-
1643    II,   4|                  rossz életû löttem volna, és orozva költ fattyat vetöttem
1644    II,   4|                   befogadnák a gyerökömet, és nem kérnék a bizonyságlevelet,
1645    II,   4|                   van, a csillagok fölött, és idelent fajvédelem van?
1646    II,   4|                   közt, birkák közt, ürgék és bíbicek közt, távol a tudományoktól
1647    II,   4|                közt, távol a tudományoktól és egyéb világi huncutságoktól.
1648    II,   4|                 Pál tehát bejött Szegedre, és behozott téged is. Átvitt
1649    II,   4|                 Hát beállítottatok hozzám, és sípolt a fûrészgép, szórta
1650    II,   4|                    magából a cséplõmasina, és akik néztük, végigborzongatta
1651    II,   4|                    mégiscsak az a mienk...~És most már mégiscsak azt mondom,
1652    II,   4|                  értelmes ember a te apád, és neki van igaza, nem az adótiszt
1653    II,   4|                    megrontsam az életedet, és elvegyem tõled azt, amirõl
1654    II,   4|                   ha kihoználak a malacaid és birkáid közül az emberek
1655    II,   4|                emberek közé, a katángkórós és kutyatejes parlagról az
1656    II,   4|            aszfaltra, amely fölkátyúsodott és porzik, mint az országút,
1657    II,   4|                     a palotasorok villany- és gázlámpái alá, amelyek esztendõk
1658    II,   4|                    rongyos, éhes városért? És piros képedet, ragyogó szemedet,
1659    II,   4|                szemedet, amelyben nyílt ég és szabad mezõk örök szépségei
1660    II,   4|                     egyetemi katedrát is - és rongyos lenne a cipõd, és
1661    II,   4|                  és rongyos lenne a cipõd, és közös lenne a szalmakalapod
1662    II,   4|                   lányoddal, feleségeddel, és elsápadnál a szíved gyökeréig,
1663    II,   4|                   a te megtagadott véreid, és a halálos órád párnáján
1664    II,   4|                amelyikben otthagytad õket, és beálltál úrnak...~Maradj
1665    II,   4|            malackáid közt, Messzi Imriske, és vigyázzatok egymásra a szép
1666    II,   4|             tenyerében van a mi kenyerünk, és ha kinyitja a tenyerét,
1667    II,   4|                    megnõsz, majd megérted. És ha akkor lesz kedved az
1668    II,   4|               lehetsz követ, exportálhatsz és börzézhetsz, és ha jól forgatod
1669    II,   4|              exportálhatsz és börzézhetsz, és ha jól forgatod magad e
1670    II,   4|                    leszek, Messzi Imriske, és félig megvakult a sok írástól,
1671    II,   4|                hozzád életed keresztútján, és járj ki nekem egy ágyat
1672    II,   4|           reumácskát is hoztunk magunkkal, és körülbelül ez szokott a
1673    II,   4|                   a Szék-tó szittyósaiban, és a Mák ángyó keze alá adtuk
1674    II,   4|                   tartományba, mint maguk, és aztat is csak ügyelömbe
1675    II,   4|                 kint ült a tapasztóföldön, és étette a tizenegy hetes
1676    II,   4|                     mondja Etal, keserûség és büszkeség nélkül, olyan
1677    II,   4|          cigarétlit szíj vasárnap délután, és a bicskát is beleteszi a
1678    II,   4|                mikor elmén a dugott-bálba. És õ lesz az, aki meggyújtja
1679    II,   4|                   heverek a tanya végiben, és nézem a fecskék földet szántó
1680    II,   4|                  öreg Mák egy piszkafával, és elkezdi vele kurgatni az
1681    II,   4|                  utoljára a lábamba akadt, és hasra vágódott. El is tüsszentette
1682    II,   4|                 adható az a dühös megvetés és keserû gúny, amit Illés
1683    II,   4|                      A legény vállat vont, és megpattintotta a gyereket
1684    II,   4|           bõrnadrág a különös ismertetõje, és rossznéven veszi Matykótól,
1685    II,   4|                   a krumplis tarhonyáéhoz, és egy tatárfejû, szutykos
1686    II,   4|           forradalmat, deákos tanultsággal és paraszti ésszel...~- Hallod-e,
1687    II,   4|                  szedelõdzködünk hazafelé, és rakják föl a kocsira a cellecullánkat,
1688    II,   4|               elejbem áll a francia költõ, és mondja ijedten:~- Tekintetös
1689    II,   4|                   Elkomolyodok egy kicsit, és a francia költõ azt hiszi,
1690    II,   4|                   régi szép fametszetekbõl és régi szép humoreszkekbõl -
1691    II,   4|           többnyire nyájasak, leereszkedõk és közlékenyek, különösen,
1692    II,   4|                   kell vinnie a fajvédelem és fajfenntartás gondolatát,
1693    II,   4|                     egyrészt kedvezésekkel és kitüntetésekkel, másrészt
1694    II,   4|               másrészt háttérbeszorítással és büntetéssel kell küzdenie
1695    II,   4|        mustrálgatják a bútort a szemükkel, és tán szegényellik is, és
1696    II,   4|                    és tán szegényellik is, és mikor nyitja az orvos a
1697    II,   4|                     hogy egyesével jönnek, és feltûnõ röviden végeznek
1698    II,   4|                    az eladó megbetegedett, és már hat hónapig nyomta az
1699    II,   4|                    szállták meg az orvost, és az apa így adta föl a szót:~-
1700    II,   4|                    csak legyint a kezivel, és azt mondja:~- Persze, fölfázott
1701    II,   4|                 asszonyon a kendõ rojtját, és most már az vette föl a
1702    II,   4|                 mögfordítjuk is az ágyban.~És ha az orvos ezek után a
1703    II,   4|                    a haját tépte mérgében, és úgy kérdezte, hogy most
1704    II,   4|              nyivákol az elõszoba-ajtóban, és az orvosom azt mondja:~-
1705    II,   4|                 kapaszkodik a szoknyájába, és a kis ember nem akarja ereszteni
1706    II,   4|                    a kis emberek okosabbak és logikusabbak, mint a nagyok?
1707    II,   4|                   lábacskáját a küszöbben, és ordít, mint a szívenszúrt
1708    II,   4|                mondja engesztelõen Zuginé, és nyilván egyetlenke szoknyáját
1709    II,   4|                mire a bórembukk megdöbben, és elereszti a szoknyát. Mikorra
1710    II,   4|            bórembukk nagy lélegzetet vesz, és még rémületesebben bõg,
1711    II,   4|                   megcsalatásé, a félelemé és a haragé.~De hát nekem is
1712    II,   4|                   hengert csinálok belõle, és belefújok:~- Tru-tú, tru-tú,
1713    II,   4|                mered a szemével, szájával, és azt mondja:~- Még!~És én
1714    II,   4|            szájával, és azt mondja:~- Még!~És én fújom a statisztikai
1715    II,   4|                     gurul oda az anyjához, és rángatja azt lefelé magához.~-
1716    II,   4|                   madonna örök mosolyával, és fölöleli magához a kicsit.~-
1717    II,   4|                   mondta meg, hogy kiktõl, és én nem találgatom. És azt
1718    II,   4|              kiktõl, és én nem találgatom. És azt hiszem, a kitûnõ Pezenhoffer
1719    II,   4|               katolikus-e vagy protestáns. És talán Kovács Alajos se kívánja
1720    II,   4|                   iránt való kötelességét, és nem jól szolgálja a fajvédelem
1721    II,   4|               napocskát, a földi rongyosok és éhesek oltalmazóját, és
1722    II,   4|                    és éhesek oltalmazóját, és szabadjára engedi a rémítõket,
1723    II,   4|                  szívében süssön ki a nap, és onnan oltalmazza a rongyosokat
1724    II,   4|                   oltalmazza a rongyosokat és éheseket?~~Az egyik csalót
1725    II,   4|                    nevezetes emberek közé, és én voltam benne a ludas,
1726    II,   4|                    is fogtam a bátorságom, és erõs támadást intéztem a
1727    II,   4|                   a bódéban újságot árult, és a bódé elõtt gesztenyét
1728    II,   4|                  alássan.~Ezt a fölmagzott és kimûvelt ember kettõs gõgjével
1729    II,   4|                gõgjével mondta a nagytõke, és láttam, hogy a Palkó három
1730    II,   4|                    baj, hogy írástudatlan, és néha mögcseréli az újságlapokat.
1731    II,   4|                emeletre a táblabíró úrnak, és a táblabíró úr lapját hajítja
1732    II,   4|                hangzott a válasz, kérkedés és panaszkodás nélkül.~Annyi
1733    II,   4|                      Kopp, kopp”, keményen és önérzetesen koppantak a
1734    II,   4|                 bejön a kávéját meginni.~- És ma?~Ma nem látta. Ma a Mári
1735    II,   4|                     senki se hívja másnak, és ha valami tudatlan ember
1736    II,   4|                    jártam az iskolájukban, és megkérdeztem, melyikük az
1737    II,   4|                    kérd el a szomszédodét, és nyisd föl akárhol - segíti
1738    II,   4|               tanító úr.~Pétör szót fogad, és éppen arra az olvasmányra
1739    II,   4|           Borzasztó szép olvasmány, nyolc- és kilencéves gyermekek örömére
1740    II,   4|                  alatt kitört a vészteljes és végzetterhes világháború.~
1741    II,   4|                    gyötrelmet a vészteljes és végzetterhes mondat, amibõl
1742    II,   4|            Józsefnek?~Pétör egyet szippant és egyet nyel. Aztán még egyszer
1743    II,   4|              ablakra veti okos kis szemét, és ott megtalálja, amit keres.
1744    II,   4|               mintha én találtam volna ki. És hogy ér-e ez a Pétör annyit,
1745    II,   4|               annyival is, hogy Pétör van, és Pétör nagyon értelmes gyerek,
1746    II,   4|               emberek számára rendeltetett és szabatott tudomány.~Igen,
1747    II,   4|                  szabatott tudomány.~Igen, és Pétör még most se unta meg
1748    II,   4|                   még jobban, mint otthon, és minden oka megvan rá, hogy
1749    II,   4|                  borzasztó sok gyerek van, és Pétör olyan, mint a bárány:
1750    II,   4|               mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan díszítõ jelzõhöz,
1751    II,   4|                    ugyan az idõhatározókba és a többi neveléstudományi
1752    II,   4|                    vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony.
1753    II,   4|                    elvörösödik az örömtõl, és orrcimpái reszketnek a gyönyörûségtõl,
1754    II,   4|                Húgod?~- Az - mondta Pétör, és férfiasan sírásra fakadt. -
1755    II,   4|                  Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta
1756    II,   4|           teremtésemben, mint a vészteljes és végzetterhes világháború
1757    II,   4|                   bõrû, mint a vakart hal, és kék szemû, mint a mosott
1758    II,   4|                anyja, ducolgatta a karján, és csókolta szemét-száját.~-
1759    II,   4|               Bogárszeme volt a kislánynak és kondorfekete haja, s már
1760    II,   4|                  volt ura az édesanyjának, és Marika igazság szerint nem
1761    II,   4|                   nélkül, fekete szeplõnek és fekete hajúnak, és ezért
1762    II,   4|               szeplõnek és fekete hajúnak, és ezért nem tudott soha jó
1763    II,   4|                    gazdája lehessen benne, és becsukhassa az ajtaját garázda
1764    II,   4|                  teszi meg temetõcsõsznek, és ezért száz pengõt fizet
1765    II,   4|                     hogy hajnalban, délben és este, meghúzza a temetõ
1766    II,   4|                    ideje a keresztvetésnek és az Üdvözlégy elmondásának.
1767    II,   4|                    mindenki gyõzi fuvarral és pénzzel. A pap úr ezért
1768    II,   4|                   berámázva Kossuth atyánk és Rudolf trónörökös képe közt,
1769    II,   4|               ember pirosra nevette magát, és megszorította az asszony
1770    II,   4|                   ember fölszegte a fejét, és megsodorva a bajuszát, rákacsintott
1771    II,   4|                 ember föltette a kalapját, és helyreigazította az eszét
1772    II,   4|               árenda.~Modol visszafordult, és megmondta, hogy annyit nem
1773    II,   4|                pengõben, egy pár csirkében és tíz tojásban.~IV~Modol csakugyan
1774    II,   4|                 morzsolt, tollat fosztott, és beletanult a seprûkötésbe
1775    II,   4|                  Mikor az esztendõ letelt, és kifizetett árendát, porciót,
1776    II,   4|                    is vett neki a városban és olyan iskolábajáró csatos
1777    II,   4|                 lássa a Marika bogárszemét és fekete haját, s olyankor
1778    II,   4|         odatapogatódzott hozzá a sötétben, és szorosan belecsavarta a
1779    II,   4|               mézesvirágú akácok, a gyíkok és bogarak, a lipék és sárgarigók
1780    II,   4|                 gyíkok és bogarak, a lipék és sárgarigók s a sok kis fakereszt,
1781    II,   4|                   csakúgy mint a gyíkokkal és a dongó darazsakkal, de
1782    II,   4|                    habart valami vacsorát, és az ölébe vette Marikát,
1783    II,   4|                 keresztbe a két kis kezét, és szenteltvízbe mártott ujjával
1784    II,   4|                 aztán magában az Isten tíz és az anyaszentegyház öt parancsolatját,
1785    II,   4|                    volt, bezárta a putrit, és megindult az öles hó úttalan
1786    II,   4|                megszólalni a pacsirtáknak, és kiadni az ordrét a havaknak,
1787    II,   4|               putri ablakán. Odalopakodott és belesett rajta. Ott ült
1788    II,   4|                   az asszony az asztalnál, és valami ruhafélét terigetett
1789    II,   4|              zsákot?~Az asszony fölugrott, és úgy állt az ablak elé, hogy
1790    II,   4|                Falopók - gondolta a csõsz, és leakasztotta a puskáját.
1791    II,   4|                észre se vette, hogy csahol és ugrál a puli, csak az emberhangra
1792    II,   4|                  gödröt, a sáros asszonyt, és rekedten kérdezte:~- Te
1793    II,   4|              asszony ült a zsendülõ füvön, és simogatta a kis fakeresztet.~
1794    II,   4|               embert. Egyre nagyobb körben és egyre sebesebben, ahogy
1795    II,   4|                  mert én vidéki író vagyok és vidéki múzeumigazgató, azoknak
1796    II,   4|               segédfõnökhelyettese lennék, és a keresztanyám jóban volna
1797    II,   4|           elsõosztályú szabadjegyem volna, és nemcsak a sürgönykarók állnának
1798    II,   4|                 mondott ellene az ördögnek és minden incselkedéseinek,
1799    II,   4|               héten kutyástul, macskástul, és szívbõl sajnálták az igazgató
1800    II,   4|                 mozdult ki Königsbergából, és mibelõlünk is Kant Immánueleket
1801    II,   4|                     amely rosszul záródik, és fölfogom a hideget, amely
1802    II,   4|                  kánnak megfagyott a lába, és ez valóban olyan téma, mint
1803    II,   4|                hátba üt valaki az ajtóval, és szidja a marha istenemet.~-
1804    II,   4|                    kalóz - morogja valaki, és ez öreg globetrotter lehet
1805    II,   4|                  lámpás ember rám világít, és egy kicsit megszégyenli
1806    II,   4|               mindenki egyetért a kofával, és én magam is érzem, hogy
1807    II,   4|               Azzal fogom a kis faládámat, és ráülök. Az emberek kezdenek
1808    II,   4|             tartozandó emberrel van dolga, és a tatár kán föláll.~- Egészen
1809    II,   4|                    maradjon kend a helyén, és tegye föl a fájós lábát
1810    II,   4|               legjobban, hát õmellé ültem, és meghallgattam a heptikás
1811    II,   4|                 Márinak volt egy muszkája, és azért kapta a száraz betegséget,
1812    II,   4|                akkorára Csengelére értünk, és megint bejött a kalauz.~-
1813    II,   4|                     hogy él még az Appóni, és azt Apponyinak kell mondani,
1814    II,   4|                   Apponyinak kell mondani, és olyan görbe orra van neki,
1815    II,   4|             fölvetõje szõregi szerb ember, és szerb karácsonykor töltötte
1816    II,   4|                  se állnak meg. A hátteret és az oldalteret virágzó almafák
1817    II,   4|                     csöndesíti õket az õr, és megnézi az óráját. - Van
1818    II,   4|                 meglesz - mondja a bakter, és átemeli a gyereket a sorompón,
1819    II,   4|             zászlós bakter. Szürke a haja, és egy kicsit rogyott a tartása.
1820    II,   4|                  Lehelyezi mellém a padra, és kezébe adja a piros zászlót.
1821    II,   4|                  de akármicsodák, fiatalok és jókedvûek, jó hallgatni
1822    II,   4|                   intézeti uniformisuk van és hetyke kis sapkájuk.~- Városi
1823    II,   4|           nagyralátó. Megbólintom a fejem, és magamévá teszem a menyecske
1824    II,   4|                 nekik - mondja az asszony, és egy kicsit bánatosan húzza
1825    II,   4|                 leugrik az ördögszekérrõl, és odadobban az õr elé:~- Nem
1826    II,   4|                   kiáltja az egyik gyerek, és megdudáltatja az autót. -
1827    II,   4|                    érzem, hogy melegem van és kiabálhatnékom. Csak énnekem
1828    II,   4|                 lehet - mondja az asszony, és fölnyalábolja a gyereket. -
1829    II,   4|                bakter fölhúzza a sorompót, és a kis piros zászlóval tiszteleg
1830    II,   4|            mindenütt helyén legyen a váltó és sorompó, és helyén legyen
1831    II,   4|                 legyen a váltó és sorompó, és helyén legyen esze és szíve
1832    II,   4|             sorompó, és helyén legyen esze és szíve az ország minden bakterának.~
1833    II,   4|                    a légnyomás délen magas és északon alacsony. A másik
1834    II,   4|                   légnyomás nyugaton magas és keleten alacsony. A harmadik
1835    II,   4|                  látogatják a depressziók, és olyan jól érzik magukat
1836    II,   4|             belezavarodna a nyájas olvasó, és én nagyon imponálnék neki,
1837    II,   4|                    abból csak egyet értek, és azt se értem. Amit értek,
1838    II,   4|                  értek, az az, hogy a sûrû és hosszú depressziókból enyhe
1839    II,   4|                   ez egzakt tudomány volt, és sokkal könnyebben megértette
1840    II,   4|                izobárokat meg a ciklonokat és anticiklonokat. De ebben
1841    II,   4|                    cickórók közt hevertem, és kék pille szállt a mellemre,
1842    II,   4|                 gazdám mindenféle csuhákba és csuklyákba.~Igen, az szép
1843    II,   4|              üvöltéssel tördösték a fákat, és szaggatták a tetõket; igen,
1844    II,   4|                    éreztük volna magunkat, és meg se álltunk volna férfiszívünk
1845    II,   4|                 motoros áll rendelkezésre, és a közlekedési technikának
1846    II,   4|             megállt, ahol a burána távíró- és telefon-oszlopokat döntögetett
1847    II,   4|              eldobott gyufaszálak módjára, és ezt sok-sok kilométeren
1848    II,   4|                    el magát a vonatvezetõ, és kétségbeesetten fékez. Abban
1849    II,   4|            leugrálnak. Az egyik visszajön, és bekurjant az ajtón.~- No
1850    II,   4|              Tarisznyát igazít a feje alá, és kinyújtja a lábát komótosan.
1851    II,   4|           újesztendõre született - mondja, és bocsánatkérõen mosolyog
1852    II,   4|                  veselkedünk neki, úrfélék és parasztok.~
1853    II,   4|            tisztelt meg a Cobden-Szövetség és a Közgazdasági Egyetem után
1854    II,   4|                    paraszt Magyarországon, és micsoda lehetne? Sajnos,
1855    II,   4|             mezõgazdasági munkáskérdésnek, és erre a kérdésre szuronyokkal
1856    II,   4|                    a kérdésre szuronyokkal és golyókkal feleltek, mint
1857    II,   4| õstermelõkonjunktúra, amikor õ volt felül, és maradt most, az általános
1858    II,   4|                 azonban eltakarjuk önámító és felületes politikai és irodalmi
1859    II,   4|             önámító és felületes politikai és irodalmi frázisokkal. Egyfelõl
1860    II,   4|                   ezt leginkább tósztokban és vezércikkekben szoktuk mondani.
1861    II,   4|           úrgyûlölõ, együgyû, ravasz, önzõ és kultúrára nem nevelhetõ,
1862    II,   4|                   kultúrára nem nevelhetõ, és ezt sokszor ugyanazok hangoztatják
1863    II,   4|            árvalányhajas maszkát, a kabaré és a vicclap figurát csinált,
1864    II,   4|                 országnak, ahol az emberek és társadalmi osztályok egymás
1865    II,   4|                  Félek, hogy eljön az idõ, és az nagyon rossz idõ lesz,
1866    II,   4|                  ma is olyan felfedezetlen és ismeretlen, mint az õ idejében
1867    II,   4|                    s amilyen felfedezetlen és feldolgozatlan a magyar
1868    II,   4|               lappok, vogulok, cseremiszek és egyéb haldokló rokonaink
1869    II,   4|                 józanságot a törvényhozók, és mennyi kifejezésbeli világosságot
1870    II,   4|                 fegyelmeznem kell magamat, és szorosabbra vonni tárgyam
1871    II,   4|                  az úrnapi sátornak, piros és kék pántlika libegett a
1872    II,   4|                   ünneplõsködött a fiúkon, és Buborék Tallas Andriska
1873    II,   4|                    Andriska szót fogadott, és így igazította helyre magát:~-
1874    II,   4|           pulykapásztor, mi az a fennkölt, és micsoda teremtett állat
1875    II,   4|                   Most követválasztás van. És én véletlenül megint itt
1876    II,   4|                lenyeleti velem a keserûség és a szégyen. Ha volna az a
1877    II,   4|                   elmondanám négyszemközt, és számon kérném tõle, mi végre
1878    II,   4|                borulni, átölelni a térdét, és följajveszékelni hozzá:~-
1879    II,   4|                    megváltót, aki emberivé és élni érdemessé teszi a magyar
1880    II,   4|             harminc kilométerre a vasúttól és ezer kilométerre Európától.
1881    II,   4|                    át pattogott a parancs, és csattogott a korbács. Magyar
1882    II,   4|                    a kerékagyig érõ homok. És mondja az ember szép folyamatos
1883    II,   4|                   azzal fölírja a nevemet, és megfenyeget azzal, hogy
1884    II,   4|         acsarkodott rá mérgesen a csöndér, és fölírta az õ nevit is. Ki
1885    II,   4|                  igaz úton járok.~Fölugrik és matatni kezd a pulton, amelyen
1886    II,   4|             gyakoribb volt a közlekedés ég és föld között.~- Mikor csinált
1887    II,   4|                 mint a régi négykrajcáros, és a közepükön üvegrózsa csillogott.
1888    II,   4|              törvényt fog hozni életünkrõl és halálunkról, és kérkedni
1889    II,   4|                 életünkrõl és halálunkról, és kérkedni fog vele, hogy
1890    II,   4|                  aki nem vagyok politikus, és sohase fogok törvényt hozni,
1891    II,   4|                 sót, egy liter petróleumot és egy koporsót. Akkora koporsót,
1892    II,   4|             rendeztem, nem volt virágszagú és nem volt napsugaras. Az
1893    II,   4|             vármegyében. Falusi emberekkel és pusztalakókkal, akikhez
1894    II,   4|                 pusztalakókkal, akikhez öt és nyolc kilométerre van legközelebb
1895    II,   4|                 valamit vesznek a boltban, és az újságba van takarva,
1896    II,   4|                   már tudnak a jazigokról, és ha a sora kijön, a gepidafejû
1897    II,   4|                  teljessége: Kossuth Lajos és a negyvennyolc. De a névnél
1898    II,   4|                    a császár”. Kinevették, és megmondták neki, hogy „arról
1899    II,   4|             zsebembõl egy ezüst ötpengõst, és megmutatom az öreg államjogásznak
1900    II,   4|                Illés, különben legügyesebb és legszorgalmasabb munkásom,
1901    II,   4|                  minek akkor az egész nagy és költséges népnevelési apparátus,
1902    II,   4|                     ha valaki félreértene, és ha tanító ember, aki úgy
1903    II,   4|               tanító, két leánya tanítónõ, és három-négy unokája is ezen
1904    II,   4|             tanítóra s tanulóra a tanterv, és nem jó a tanítás idõbeosztása.
1905    II,   4|            állítmánykiegészítõ alanyesetek és a közös nevezõre hozandó
1906    II,   4|                    tanyai gyereket az õszi és tavaszi hónapokban reggel
1907    II,   4|            propaganda nem, meg võfélykönyv és álmoskönyv a kalendárium
1908    II,   4|               érzem, sok volt a keserûség, és könnybõl támadt a mosolygás
1909    II,   4|                járjatok utána, hol a hiba, és segítsetek rajta! Mert nem
1910    II,   4|                  kilométerre a városoktól, és itt olyan sötét van, hogy
1911    II,   4|    szentjánosbogarai se világítanak benne. És ne felejtsétek el, hogy
1912    II,   4|            Jánosoknak nincsen családfájuk, és ha volna, akkor kapanyelet
1913    II,   4|             homokba az õsök emlékezete is, és többet a kakas se kukorít
1914    II,   4|                utánuk. Pipacs lesz belõlük és szarkaláb, meg keserû lapu
1915    II,   4|                 szarkaláb, meg keserû lapu és búzavirág, és mikor a Jánosok
1916    II,   4|                  keserû lapu és búzavirág, és mikor a Jánosok kis maszatos
1917    II,   4|                 sör-e, bor-e, pálinka‑e?”, és összerágják a keserû pipacsbimbót,
1918    II,   4|                   tulajdon õseikbõl élnek.~És mégis úgy kell lenni, hogy
1919    II,   4|               csontjukba, a vérsejtjeikbe, és amit a tudósok és a költõk
1920    II,   4|           vérsejtjeikbe, és amit a tudósok és a költõk úgy hívnak, hogy:
1921    II,   4|                  azért nem kell kiszántani és bíróság elé állítani a reves
1922    II,   4|                    csinálni, mint az erdei és mezei vadaké.~Attól se kell
1923    II,   4|              valami rossz szándékuk volna, és destruálni akarnák az emberi
1924    II,   4|                Jánosok nem tudnak latinul, és az õsi törvény alszik a
1925    II,   4|                 úgy kell lenni, ahogy van, és hogy minden a jó Isten rendelése.~
1926    II,   4|                mikor elvitték embert ölni, és a lengyel fenyéren hasra
1927    II,   4|                    a nyelve hegyére vette, és hátraszólt a tisztjének:~-
1928    II,   4|           mosolygott, mint a dézsmabárány, és szeretett volna azzal a
1929    II,   4|                   impériumot a két holdon, és különben sem volt se igája,
1930    II,   4|                   most már volt becsülete, és arra kapott interes pénzt.
1931    II,   4|                    fogta is a kapát János, és elindult részt keresni,
1932    II,   4|               tudták róla, hogy jó dolgos, és az erkölcseiben sincs kivetni
1933    II,   4|                    õsszel a földosztáskor.~És ahová beköszönt János, mindenütt
1934    II,   4|                   hát menjen kend dolgára, és ne vegye el a keresetet
1935    II,   4|              keresetet a szegény embertõl.~És így maradt János az idei
1936    II,   4|                   idei nyáron rész nélkül, és így nem kellett az idei
1937    II,   4|                    fölment a községházára, és bejelentette a jegyzõ úrnak,
1938    II,   4|             agyonverni az egész családját, és kilencedmagával beletemetkezni
1939    II,   4|                  gyújtoványfû kötésig ért, és a gilicetüsök akkora szuronyokat
1940    II,   4|                soványolta a fehér homokot, és a kukorica is lemaradt benne.~
1941    II,   4|                mind meg vagytok keveredve, és rálicitálnátok a Dárius
1942    II,   4|                homok leghaszontalanabbján, és egész házanépével dolgozott
1943    II,   4|               atyánk volt rajta kifaragva, és annak az árát is beleinstruálta
1944    II,   4|            disznókban tanyázni a Gonosz -, és elösztökélte a zsadányi
1945    II,   4|               találta meg János a malacot, és amint fülönfogta, azt mondta
1946    II,   4|                  túl volt már akkor János, és „hatvan felé hazafelé” -,
1947    II,   4|                 asszonya asszony a talpán, és megõrzi a barna homokot
1948    II,   4|             regulázta a városi gyerekeket, és János fizette a sarcot.
1949    II,   4|             bizonyos János, a haszontalan, és feleljen meg! - rendelte
1950    II,   4|                 húzott elõ az ingderékból, és bebizonyította velük, hogy
1951    II,   4|                   tárgyává tenné, levéteti és biztonságba helyezteti az
1952    II,   4|            biztonságba helyezteti az ajtót és az ablakokat. Kell egy községi
1953    II,   4|           megfödéltelenítendõ jobbágyokat, és helyet keres a cókmókjaiknak.
1954    II,   4|                    kilométerre a várostól, és a rendcsinálás után visszaviszi
1955    II,   4|                   két napra, egy kocsissal és két arra teremtett férfiúval,
1956    II,   4|                     a végrehajtó intésére, és leszedi róla, a községi
1957    II,   4|                alatt a szenteltvíztartóba, és elõször magára vetett egy
1958    II,   4|                ujját.~- Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében...~-
1959    II,   4|                     A vállukat vonogatják, és kivonulnak tanácsot tartani
1960    II,   4|               gyõzi a szemüvegét fujkálni, és sürgetni a városi delegátusokat,
1961    II,   4|      szõlõkötözéskor töltötte be a húszat, és már kétszer volt úgy, ahogy
1962    II,   4|                   csak lehajtotta a fejét, és nyugodtan csúszkált tovább
1963    II,   4|                   ilyen engedelmes gyerek, és az is igaz, hogy ilyen jó
1964    II,   4|                  szemre hívatta az embört, és a lelkire beszélt, hogy
1965    II,   4|                asszony haragjának a habja, és vasárnapra egészen megülepedett
1966    II,   4|                 megülepedett a harag. Gond és törõdés lett belõle. Ahogy
1967    II,   4|                   alatt, a tapasztóföldön, és legeltették a pulykákat,
1968    II,   4|                  Visszaült az anyja mellé, és nyugodtan mondta:~- Pali
1969    II,   4|                    lehorgasztotta a fejét, és elkezdte kapargálni a nagy
1970    II,   4|                    árát adják a dinnyének, és rá tudja venni az urát egy
1971    II,   4|                     kiáltott föl az ember, és fölnyújtott egy szakajtó
1972    II,   4|                 kiáltott Valérra az ember, és lehajította a macskát. -
1973    II,   4|                   elismerés érte a szemét, és mindjárt barátságosabban
1974    II,   4|           mostanában ebben a tartományban. És új tanyát is lehetett építeni,
1975    II,   4|                     könnyebben élhessenek, és nagyobb töredelmességgel
1976    II,   4|                   az ördög incselkedésein, és jóba foglalják magukat,
1977    II,   4|           istenfélelemre intsék a népeket, és gyomlálgassák a lelkek dudváját.
1978    II,   4|                    rég kimulatták magukat, és hazaeresztették a népeket.
1979    II,   4|                csak a vállukat vonogatták, és utóvégre se tudtak mást
1980    II,   4|               városi urak így felkarolták, és nem eresztették szélnek,
1981    II,   4|                módjára vitte a gazdaságot, és eszébe se jutott neki, hogy
1982    II,   4|                   népeket töretni szokták, és tökhajból való korona volt
1983    II,   4|                való korona volt a fejükön, és úgy nevettek, hogy azt borzasztóság
1984    II,   4|           Megkérdezte tõlük, mit nevetnek, és azt mondták, azt nevetik,
1985    II,   4|                 mondta az ember csendesen, és megindult az ablak felé.~
1986    II,   4|                     Röttentõ melegség van, és igön elszomjaztam. De még
1987    II,   4|                  ilyen utca hírivel aludt, és elmondta, mit álmodott.~
1988    II,   4|               rázárta a gyerekre az ajtót, és kiment lelket látni a templomhegyre.
1989    II,   4|                 asszony, hanem eridj haza, és gondold meg a dolgot. De
1990    II,   4|           házasságból született.~- Szodoma és Gomora ez, kérem - legyint
1991    II,   4|                     hatvanhat esztendõs.~- És te összeálltál az õ asszonyával?~-
1992    II,   4|                   szétválasztani.~~Szodoma és Gomora? Én azt hiszem, rosszabb,
1993    II,   4|                  mikor a téli isten tovább és irgalmatlanabbul uralkodott,
1994    II,   4|                napkor felhúzzák a csizmát, és nem vetik le Szent György
1995    II,   4|                  én! - ugrik föl a gyerek, és hiába mondja az anyja, hogy
1996    II,   4|                    combtõig érõ csizmáiba, és ezzel jól fel volt öltözve.
1997    II,   4|                lötyög a vékony lábaszárán, és ahogy megbeszédesedik a
1998    II,   4|                  hogy mellig ér neki a hó, és nagy passzió abban bukdácsolni.
1999    II,   4|                   teszik elõttük a kanászi és béresi pályát.~Az iskolába
2000    II,   4|                 kis székre a kályha mellé, és teát itatott vele. Délután