Kötet,  Fejezet

   1     I,   1|                    még nem lett volna baj, de tudtomra is adta, hogy jelen
   2     I,   1|                    a fejem tetején álltam, de a következõ pillanatban
   3     I,   1|                    harangszó vetette haza. De soha anélkül haza nem jött,
   4     I,   1|                 voltam már, mikor hazaért, de bizony semmivel se verte
   5     I,   1|                    akadoztak a szakállába, de gyámoltalan és együgyû volt,
   6     I,   1|                    atillát vállalta volna, de volt rajta egy gomb, amihez
   7     I,   1|                  gomb piros csontból volt, de fekete karimával, és az
   8     I,   1|               keresztül ébredt föl bennem, de egy percig se haboztam a
   9     I,   1|                 Lacika zsebébe csúsztatni, de akkor a jó Isten nem tudott
  10     I,   1|                    vacsoránk.~Hát az volt, de bicska nem kellett hozzá.
  11     I,   1|                étel az annak, aki szereti, de én hamarosan felmondtam
  12     I,   1|                kenyeret, hajával, bélivel. De bizony néha a hajával is
  13     I,   1|                      fordult be a kamrába.~De én már akkor kívül voltam
  14     I,   1|                  és nekiestem a kenyérnek. De a falat nem ment le a torkomon,
  15     I,   1|                   édesanyám sápadt képe.~- De jó volna visszaragasztani -
  16     I,   1|              sárgarépácskát, krumplicskát. De még egy darab sajtocskát
  17     I,   1|                  eddig sohse gondoltam rá. De ha már a zenekedvelõ magyar
  18     I,   1|                  róla az ember a festéket. De szépen szóló muzsikának
  19     I,   1|               ugyan nemigen használhatnák, de például a parlamenti harmóniát
  20     I,   1|                  keresztneve csak egy van, de annál több a keresztanyja,
  21     I,   1|                Most már öreg ember vagyok, de még most is sajnálom a szegény
  22     I,   1|               keresztneve van az embernek, de azon tizenöt keresztanya
  23     I,   1|                  kiszólt az apám:~- Ejnye, de fene-szépen szól!~- No -
  24     I,   1|                  most jön az aranykrajcár.~De hát megcsalt az emberismeretem.
  25     I,   1|             elfogulatlan mûbíráló hangján.~De itt olyan intim részlet
  26     I,   1|                     csak a leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat
  27     I,   1|                    és megindultam fölfelé. De a kinyitott ajtón a szél
  28     I,   1|               igazán nagyszerû játék volt, de utoljára már úgy ki volt
  29     I,   1|            próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett.
  30     I,   1|                   nagyon könnyû volt õket.~De nemcsak nekem nem tetszett
  31     I,   1|                hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett magához.
  32     I,   1|                egyet-mást Kese kalaposról, de azok nem voltak valami szívvidámító
  33     I,   1|            mindenféle híres királyfiakról, de azt egyikrõl sem mondta,
  34     I,   1|               fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam, hogy
  35     I,   1|               tojás van a vércsefészekben, de azért ugyan nem érdemes
  36     I,   1|           huszárokat, akasztott embereket, de annak mindnyájának van értelme.
  37     I,   1|                      feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni
  38     I,   1|                    édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott, és megcirókálta
  39     I,   1|               megcirókálta a bozontomat.~- De ilyen télben nem adom ám
  40     I,   1|                 odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal,
  41     I,   1|                  hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a
  42     I,   1|                   a maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint
  43     I,   1|                    szónokokkal is megesik, de azok nem fakadnak sírva,
  44     I,   1|                államat harapdosta a hideg. De hát ez nem szúrt szemet
  45     I,   1|                Mindenki igazat adott neki, de hát hol vegyenek most egy
  46     I,   1|               fölruháznak a Jézus nevében, de azt elõbb meg kell szolgálni.
  47     I,   1|                 mogorva, öreg férfiú volt, de azért most beharmatozták
  48     I,   1|               Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással felelt
  49     I,   1|                 zsibbadni a márványpadkán. De végre minden gyertyán kinyílt
  50     I,   1|      gesztikuláltam magam az egész életre, de szereztem is olyan sikert
  51     I,   1|              régióiban a kéz tartózkodott, de azért nem a kézzel volt
  52     I,   1|                   egyik lábam elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam
  53     I,   1|               egy-egy tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek
  54     I,   1|                  hogy volt biz azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért
  55     I,   1|                  esztendõ megette egymást: de a tenyerem tán még ma is
  56     I,   1|              szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte
  57     I,   1|              sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk.
  58     I,   1|               Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy
  59     I,   1|                    hatosod?~- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.~- Tudod
  60     I,   1|                   volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.~Az udvaron
  61     I,   1|              tetõkrõl az arcunkba a havat, de nem törõdtünk vele. Csak
  62     I,   1|                engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!~Kiértünk a falu
  63     I,   1|                    esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik
  64     I,   1|                   szeretem a humoristákat, de még az õ kedvükért sem igénylek
  65     I,   1|                  Egyszer már megpróbáltam, de akkor úgy megégette a kása
  66     I,   1|             harmadik palatáblát törtem el, de még mindig nem találtam
  67     I,   1|               édesapám a vállamon a kezét, de úgy ám, hogy egyszerre felkaptam
  68     I,   1|              leszek.~Nem volt nagy a föld, de volt abban minden. Egy bokor
  69     I,   1|                 egyéb, csak a dinnyebokor, de az aztán megszenvedtetett
  70     I,   1|                  mesterség - azt mondja. - De te már olyan nagyon okos
  71     I,   1|                   nyári nap, mikor elment, de visszafelé úgy jött, mint
  72     I,   1|                    lesz már belõled szabó, de még szolgabíró se. Mért
  73     I,   1|                    Csúnya jószág, látom.~- De szép volt ám ezelõtt negyven
  74     I,   1|                   lesz, mint azelõtt volt.~De olyan komolyan mondta az
  75     I,   1|              valahogy a tükörbe ne nézzek. De hiszen elég tükör volt nekem
  76     I,   1|                    hogy jobban se kellett. De még meg is gyömöszöltem
  77     I,   1|                   szólj, ha elég nem volt.~De nem szólt az semmit, hanem
  78     I,   1|                  végigsimíthatta:~- Ejnye, de gyönyörû kis ködmön!~- Hátha
  79     I,   1|                    bátorságot ad a ködmön.~De adott is ám! Mondtam már
  80     I,   1|                  Nem is vettem rám többet, de most is üveges szekrényben
  81     I,   1|              könyvkereskedõnek teremtette. De ha ráforgatja magát, beletanulhat
  82     I,   1|                    dicsekvésképpen mondom, de megértettem. Gergulics úr
  83     I,   1|            forgalmat.~Nem volt szép fülem, de csak felét-harmadát hallottam
  84     I,   1|                   csontos német hérosszal.~De úgy látszik, a kis cimborának
  85     I,   1|                   fülét akarja megharapni, de azért mégis meggondolta
  86     I,   1|                    nagy üzletember voltál, de nagyon rossz próféta! Egész
  87     I,   1|                 tejútja kanyarog a mellén. De a nagyoknak sohsincs olyan
  88     I,   1|                   itt valami nagy baj van. De hogy micsoda, azt csak szeptember
  89     I,   1|              lehetett volna a tanár úrnak. De a hajába már huszonötesztendõs
  90     I,   1|                     Ellágyulva nézett rám, de mindjárt erõt vett magán.
  91     I,   1|                    azt, lelkem, hiszem is, de látja, nekem is törvény
  92     I,   1|                  adóintõt ki szokta hozni, de az süket, meg a Csajka végrehajtó
  93     I,   1|                    Csajka végrehajtó urat, de az goromba.~Bizony ránk
  94     I,   1|                csak az egyik lábára sánta, de sörözés után mind a kettõre,
  95     I,   1|               akarta csókolni édesanyámat, de ahogy nekitántorodott a
  96     I,   1|                    másik végén bukdácsolt, de még akkor is hallottuk a
  97     I,   1|                  Megrettentünk egy kicsit, de a városháza sarkán magunkhoz
  98     I,   1|            nõttem-e. Nagyon jó ember volt, de most õ se segíthetett.~-
  99     I,   1|                  bukfenccel át lehet érni, de a tizediknél már a szomszéd
 100     I,   1|                  beszégyenkezett hozzájuk. De õvele nem állt szóba, csak
 101     I,   1|                    adni, csak akarni kell. De a világért ne mondja ám
 102     I,   1|           vackolhatunk neki a kuckóban is. De hát ez mind kevés. Ha a
 103     I,   1|                   komákat és sógorokat is. De hát azok is mind jégverte
 104     I,   1|                   annyi, mint egy kutyaól, de sokszor elbújnék oda én
 105     I,   1|                  Jó ember az a szegényhez. De szépen kezet csókolj ám
 106     I,   1|                   a nagy tányérrózsa-képe, de mire az anyám a végére ért
 107     I,   1|                 nézzse. No, Isten hírivel!~De aki jó ember, az csak nem
 108     I,   1|           lekéredzett itt-ott a tetejérõl. De ebbõl nem lett semmi baj
 109     I,   1|                   enyém pedig az õ lábára.~De az igazi kínszenvedésre
 110     I,   1|                    színbe, ólba, padlásra, de a boldogok zsibongása minden
 111     I,   1|                Rémülten dobogott a szívem, de nem bírtam magammal. Be
 112     I,   1|                    is rá a földre nézni...~De azért a szeptember nekem
 113     I,   1|              etettek a szomszédjai.~- Jaj, de kár beléjük tömni azt a
 114     I,   1|                mellette talált elszaladni. De olyan szerencsétlenül, hogy
 115     I,   1|                   sajnáltuk is szegénykét, de bizony egyikünknek se volt
 116     I,   1|                   is ingyen adta a tojást. De még másodikat is kínált,
 117     I,   1|               szednél ki darabjából, ugye? De hiszen megeszem én azt a
 118     I,   1|                 húszast keresett a jámbor. De egyben sem talált.~Hanem
 119     I,   1|               hívták, ami nagyon szép név, de tán még õ maga se tudta
 120     I,   1|                   nem kívánom senki kárát, de jusson eszébe, ha megéri,
 121     I,   1|             valamelyik elhalt testvérkémé, de azért, ha a gyerek meghalt
 122     I,   1|             következett a harmadik kérdés, de arra már az apámnak kellett
 123     I,   1|                    az alkalmatlankodásért. De mindig tudtuk, hogy az utca
 124     I,   1|            csinálta, arra sose jöttünk rá, de az bizonyos, hogy ha Messzi
 125     I,   1|                volt bedugva az ereszetbe - de soha úgy nem járt nálunk
 126     I,   1|                 meg, hogy hajsütõvas volt, de annak idején sehogy se tudtunk
 127     I,   1|                  mosolygott az édesapám -, de hát azt se tudod, mire való.~-
 128     I,   1|                   keresztapám lopós ember. De ezt nem rossz végrül mondták,
 129     I,   1|          szarkatermészet szorult a komába, de máskülönben nagyon tökéletes
 130     I,   1|                istállóajtóról a kallantyú, de hát azért édesapám csak
 131     I,   1|                   Volt ugyan neki több is, de ez volt a legkedvesebb,
 132     I,   1|                   is megeszik a vén lator.~De hiába vártuk, nem jött,
 133     I,   1|                  ki is gömbölyödött azóta. De bizony nem törõdött Messzi
 134     I,   1|                    út, mint az országúton, de alkalmasabb a célszerû szegény
 135     I,   1|                egyszerre lefogta a szemét. De legalább nem csúfolódott
 136     I,   1|             kínálta porcfûvel, papsajttal, de a malacka csak nem nyitotta
 137     I,   1|           megemelte a Bánatos Szent elõtt. De ezt se a jó Isten nem vette
 138     I,   1|                  kibuggyan belõle az öröm, de a vasáros nem szólt többet,
 139     I,   1|                    elrendezgetett magában.~De azért Mártonnak tovább is
 140     I,   1|             kukucskálta meg a rongypiacot. De aztán elmúlt a céh, a bõrruhát
 141     I,   1|             szûcsné szeme. - Én nem bánom, de akkor én is eladom a nagy
 142     I,   1|                    asszony volt a szûcsné. De most fölszegte a fejét,
 143     I,   1|            atyafisága. A szûcsné maga nem, de ha megharagították, akkor
 144     I,   1|                simára borotválta az állát. De aztán jött a hatvanhét,
 145     I,   1|                   vize is keresztülfolyna, de azért így is nagyon illett
 146     I,   1|                tette mûgyûjtõvé a szûcsöt, de az is lehet, hogy ez csak
 147     I,   1|                    volna is már erre vevõ, de ezt nem adom akárkinek.~-
 148     I,   1|             tizenöt krajcár volna, Márton, de magának megszámítom tízért.
 149     I,   1|                  csinálni a kiskunok közt. De a kiskunok nem hagyták Holló
 150     I,   1|              fizetett, és vitte a kalapot. De hogy vitte, istenem! Hímes
 151     I,   1|                    törölgette bele a port.~De nemcsak a szûcs vitte a
 152     I,   1|                  is a boltajtót támogatta, de most már jobb kedvvel. Annak
 153     I,   1|              formájúnak.~- Persze, persze, de hát akkor kinek vette?~-
 154     I,   1|             kinyitja a lelkem.~Szaladt is, de azért a nagy-patika tükörablaka
 155     I,   1|                   szõlészeti rendtartás.~- De furcsa kalapja van, édesapám -
 156     I,   1|           törvények szöges drótkerítéseit, de ezt az egy bûnöm tudom,
 157     I,   1|               füvek, felhõk, patakok igen, de az emberek kihullottak harminc
 158     I,   1|             hajnali kép a hosszú fasorban, de egész alakjában csak a matheseosz
 159     I,   1|                  hordott és dinnyekalapot, de a kalapot a kezében hordta.
 160     I,   1|               májusi sárga cserebogarakat. De nem azért, hogy megkérdezze
 161     I,   1|                  is élvezi a cserebogarat, de elõbb megmártja abban a
 162     I,   1|               olvasok tudós tanulmányokat, de más hazajáró lelke nincs
 163     I,   1|                  foglaltam elõször széket, de mire a küszöbrõl fölértem
 164     I,   1|                     platty, ráesik valami. De nemcsak esik, csobban is,
 165     I,   1|                   azt viszonoznom kellene, de nekem nincs benne gyakorlatom.
 166     I,   1|          hangtalanul.~Nem volt szép tõlem, de fenékig kiürítettem a gyõzelem
 167     I,   1|                  Az én apám foltozó szûcs, de minket már azért is szájon
 168     I,   1|                    a zygospórák titkaiért, de még a hasított csülkûek
 169     I,   1|               nekigyürkõzni a kaszálásnak. De mikor az elsõ osztály elsõ
 170     I,   1|                    dicsekvésképpen mondom, de kevés tanárnak a keze alól
 171     I,   1|                    nélkül megél az iskola, de az internátusbeliek nélkül
 172     I,   1|                 újságíró koromban keresek, de azért el lehetett költeni
 173     I,   1|          sétapálcával is lehet boldogulni, de akik legtöbb jóakarattal
 174     I,   1|                    az oroszlánok vermében, de az valami olyasféle lehetett,
 175     I,   1|                     esztétikát, politikát, de a kalcinált szódának a nevével
 176     I,   1|                  hogy „szamár vagy, fiam”? De akkor én hazudok, azt pedig
 177     I,   1|                 csöppet értelmetlen volt. (De csak éppen annyira, amennyire
 178     I,   1|                  nem lett volna semmi baj. De így bizony nemcsak a gyerekek
 179     I,   1|                  hogy nem éntõlem tanulta, de hát ahhoz a nagyhasú õmagasságának
 180     I,   1|                    feküdt bennem az ördög, de most már talpra ugrott.
 181     I,   1|               erõsen.~A gyerek rám bámult, de ahogy a szemem sarkával
 182     I,   1|               járok inasiskolai vizsgákra, de szavamra mondom, ilyen mûvelkedést
 183     I,   1|              vonjam vissza a lemondásomat. De mivel hajthatatlan voltam,
 184     I,   1|                  édesapámnak több is volt, de eggyel se volt szerencséje
 185     I,   1|              miértünk kellene, akkor igen, de magáért meg nem tenné.~Így
 186     I,   1|                 jeles fejfafaragó mester. (De csak azóta, mióta a valutánk
 187     I,   1|               fejfára, mint a parancsolat. De már a Szentlelket a maga
 188     I,   1|                    azt hitte, hogy galamb, de más ember szemében határozottan
 189     I,   1|              Megesik az nagyobb urakon is, de azoknak legalább hasznuk
 190     I,   1|              haragosa.~Nem szóltam semmit, de nem voltam egész bizonyos
 191     I,   1|                   megint kidõlve találtuk. De nem is kidõlve, hanem a
 192     I,   1|                   így magyarázta a dolgot, de én biztos voltam benne,
 193     I,   1|                  senkit a hitébõl kiverni, de én nem hiszek belõle egy
 194     I,   1|              temetõ tövében termi a békát. De hát elég errõl ennyi, ezt
 195     I,   1|                   az elsõ szerelmem nevét. De a lírai motívumoktól eltekintve,
 196     I,   1|                    öt pengõt fizetsz érte, de árán alul el nem vesztegetem.~
 197     I,   1|               elõterjesztésemet megtettem. De hát ez egészen más, õ góc
 198     I,   1|                nemcsak igével él az ember. De már akkor igen igyekezni
 199     I,   1|                   Ott hever a redakcióban, de föl sincs vágva. Érdemes
 200     I,   1|                      Mi az a Szekfû-ügy?~- De ember, hát honnan jössz
 201     I,   1|                   csontjai mind egyformák. De hát olvastad te a Szekfû
 202     I,   1|                egész a hivatalomig kísért. De mire kimosakodtam, azon
 203     I,   1|                polgártárs röviden beszélt, de velõsen.~- Igen tisztölt
 204     I,   1|                    látvánnyal érjen véget. De hát kinek van Szegeden Szekfû-könyve?~
 205     I,   1|                  ilyesmit muszáj megvenni, de õ már kivonta a forgalomból,
 206     I,   1|                    Istennek se adjuk ki.~- De nekem csak kiadjátok, gyerekek!
 207     I,   1|              meglátjuk, mit tehetünk érte. De arról szó se lehet, hogy
 208     I,   1|                  Könyvvel élõ embernek jó, de az írástudatlan szemét nem
 209     I,   1|                    is dicsérhetnének érte. De én csak a Pithecanthropust
 210     I,   1|             kivette a rajzot az üveg alól. De az üveget keretestõl visszatette
 211     I,   1|                 magukat.~Hát ez mind igaz, de azért már csak mégse hagyom
 212     I,   1|                elolvasni a saját írásomat, de hát a megakadásból nem lett
 213     I,   1|                   ilyen szép stílusa volt.~De az igazi öröm akkor ért,
 214     I,   1|           Tudniillik ötöt õ javított bele, de mire a végére ért, azt is
 215     I,   1|                   Próbáltam is megjavulni, de nem volt Isten áldása az
 216     I,   1|              szépírásnak elmehetett volna, de már a negyedik sorban úgy
 217     I,   1|                    Van itt valami írástok, de nem tudom belõle kivenni,
 218     I,   1|                    ma sincs elintézve.)~No de aztán egyszer meg is kaptam
 219     I,   1|             asztalon - az írásom.~- Ejnye, de szép dekoratív írás - csillant
 220     I,   1|             halászlére. Le ugyan nem jött, de mikor esztendõ múltán találkoztam
 221     I,   1|                    is, azóta használom is. De azelõtt hallani se hallottam
 222     I,   1|                 Ödön bácsi ennek olvasott.~De hát ez mind semmi. A legnagyobb
 223     I,   1|               lehet - mondom készséggel. - De hát mi az a Csõszfogadás?~-
 224     I,   1|              vagyok éppen hörcsögös ember, de erre elmordultam.~- Soha,
 225     I,   1|                  elkövettem már életemben, de színdarabot soha. Ezért
 226     I,   1|              vállalkozásról a mûvész urat, de nem engedett. Hát jó, lelkük
 227     I,   1|         csináljanak, amit akarnak.~- Igen, de a kézirat kellene.~- Hja,
 228     I,   1|              tudnám, hogy hol a kézirat.~- De azt csak tetszik tudni...~-
 229     I,   1|                   csak akadt, aki elrakja, de az már elmúlt.~Végre kisütöttük,
 230     I,   1|               akkor küldje el a kéziratot, de ha engem szeret, akkor vagy
 231     I,   1|          köszöntöttem õket.~- Próbálunk.~- De azt látom, hogy nem az én „
 232     I,   1|                 nincs semmi mérgeskedés.~- De igenis hogy azt próbáljuk.
 233     I,   1|                 most már hárman próbáljuk, de még a szereplõk neveit se
 234     I,   1|                  nem volt, mint nekem van. De nekem eszem ágában sincs
 235     I,   1|                    a legaranyosabb ruhája, de leginkább arról, hogy ez
 236     I,   1|               magasságból ereszti szélnek, de ha muszáj, bokornak is megél,
 237     I,   1|              erdõgazdasági értéke csekély, de ezt nyilván csak olyankor
 238     I,   1|            fenyvesek is vannak. Vannak ám, de csak azért, hogy meghódítsák
 239     I,   1|                   szeretnék még róla írni. De ahogy az életemet ismerem,
 240     I,   2|                  tál töltött káposztákkal, de nem sok hasznát vette, mert
 241     I,   2|                 Shakespeare IV. Henrikébe, de a debreceni nagyevõ fölött
 242     I,   2|                 Kórogyi Péter vitézkedett, de leginkább csak kanállal,
 243     I,   2|                 egy porcogó se maradt meg. De még egy kemencebél rétest
 244     I,   2|                 egész az olasz hadjáratig, de azt senki se szenvedte meg
 245     I,   2|                 csak szopogathatott volna, de húsféléhez nemigen jutott
 246     I,   2|                 takarodót fúvat ijedtében, de Lajos csak legyintett.~-
 247     I,   2|                 olaszok nevettek a tréfán, de Lackó nádor mindjárt elértette
 248     I,   2|                Lajos király idejére teszi. De hát egy-két száz esztendõre
 249     I,   2|                 hogy mink láttunk királyt, de a király nem látott minket.
 250     I,   2|                    föltekintett bennünket, de mink nem láttuk a királyt;
 251     I,   2|                   kár, ha ránk hallgatnak, de hát csak kinevettek bennünket.
 252     I,   2|                 föl nem támadnak ellenünk. De borzasztó megijedtek a pestiek,
 253     I,   2|               ellenségeink ráparancsoltak. De azért a békesség kedvéért
 254     I,   2|               embereknek talált bennünket. De még a felesége is igen szívelt
 255     I,   2|                  arany pillangós papucsot.~De nem telt abba dél se, mire
 256     I,   2|                    helyesírást nem tudott, de igen nagy filozófus volt. (
 257     I,   2|                    evett Mátyás királlyal, de az is lehet, hogy nem is
 258     I,   2|                 tehát egy kicsit ingadozó, de abban egészen bizonyos ez
 259     I,   2|                 gúnyája katonának mutatta, de a sisakját nem a fején tartotta,
 260     I,   2|                   hirtelen kiegyenesedett. De csak egy szemvillanásig.
 261     I,   2|                  alkura, kapott is körtét, de olyan fojtós volt, hogy
 262     I,   2|                  Csaptak is nagy áldomást, de már arra nem hívták meg
 263     I,   2|       országzászlósaival ült az asztalnál, de azért bebocsátotta a szegény
 264     I,   2|                 tálba a király asztalánál. De õ ezt észre se vette egész
 265     I,   2|           világbeli pénzügyminisztereknek, de azért a kényszerkölcsönt
 266     I,   2|              király, hanem csak negyvenet. De hát ez igen mindegy volt,
 267     I,   2|                   beszélni akar a fejével. De ha az adót nem viszi, akkor
 268     I,   2|          bekopogtatott vele minden háznál. De bizony senki se akarta beledugni
 269     I,   2|               akkorra kiugrott a szobából. De nemcsak kiugrott, hanem
 270     I,   2|                 lelkes királypárti hazafi, de õ meg is tudja mondani,
 271     I,   2|                macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit
 272     I,   2|               mindenféle dézsmaszedõk.~No, de ez a tudósok dolga, én csak
 273     I,   2|         Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat.
 274     I,   2|           mindenbõl kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé:~- Gyere,
 275     I,   2|        dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe
 276     I,   2|            bosszúsan vont vállat:~- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye
 277     I,   2|                     kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a
 278     I,   2|               nevetésre szaladt a szája.~- De bizony azt vigye el legelõbb!~-
 279     I,   2|                   a két deák engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve
 280     I,   2|                  kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi
 281     I,   2|                  az õ eszük élesedik tõle.~De hiába az ember iparkodása,
 282     I,   2|                 Buckát találtam én eleget, de egyik se az volt, amelyiket
 283     I,   2|                  az urak elanyakönyvelték.~De akár Kóty, akár nem Kóty,
 284     I,   2|                 fehérlik a földek teteje - de bent a földben nem találok
 285     I,   2|                  sehogy se esik ugyan jól, de így mégiscsak jobban fog
 286     I,   2|           okosítanak föl az ásó emberek -, de csak gyerök van sok.~Az
 287     I,   2|         órákhosszányira se híre, se hamva, de hát ki tudja, régen hogy
 288     I,   2|                volt.~Nemcsak én nem tudom, de az öreg Bóka se tudja, azt
 289     I,   2|                   gróféknál az öreg Tisza, de úgy volt kicsinálva, hogy
 290     I,   2|                 azelõtt csárdának épült.~- De ez nagy úr ám - oktatta
 291     I,   2|                   mondom, hogy az már meg, de õ azt mondja, hogy nem lehet
 292     I,   2|                   nem volt kiadva a gyász.~De ezt olyan diadalmasan mondja,
 293     I,   2|                 történetírás nem tud róla, de hát abban csak õ a hibás.
 294     I,   2|                  sokat járt Mátyás király, de csak fiatal korában. Késõbb
 295     I,   2|                 valakit segíteni Szegeden. De hogy sohase kapadozott értük
 296     I,   2|                vesszen.~- Ejnye, jó ember, de kár, hogy tegnap ilyenkor
 297     I,   2|                 gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt,
 298     I,   2|                 célszerû szegény embernek.~De már erre a bíró is letette
 299     I,   2|                emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott asszonyával
 300     I,   2|                  Úgy nézem, megpuhult már. De meg is dagadt a nagy fövésben,
 301     I,   2|                tyúktojás még csak hagyján, de nem olyan emberek voltak
 302     I,   2|            különösen nem olyan ember volt. De hát csak azért el kell hinni
 303     I,   2|        kékre-zöldre rikoltozta magát, hogy de bizony csak az õ mestersége
 304     I,   2|                volt görög ember Nikodémus, de ravasz embernek is adott
 305     I,   2|               Nikodémust fojtogatta a düh, de a fejedelemnek éppen jókedve
 306     I,   2|                 lesz a gyémántok öregapja.~De hát szegény Parázsónak rosszul
 307     I,   2|                   meg ez volt a tanácsa.~- De bizony nincs jobb a jeges
 308     I,   2|                   Hogyhogy? Már nem fáj?~- De nem is fájt, komám. Csak
 309     I,   2|       Összebogarásztam róla minden adatot, de az mind se sok, s ami kevés
 310     I,   2|           csakugyan hun leventének mondja, de hát Dugonics költõ volt,
 311     I,   2|                 népnél, valami táltosféle, de nagy vitéz is, van neki
 312     I,   2|                    azóta se senki szegedi, de gondolom, nem is fog. Mert
 313     I,   2|                kormányok tette-vettébõl -, de mi ez ahhoz képest, ha valaki
 314     I,   2|                  egy adata van Kálmánynak, de az nem hunnak mondja Kis
 315     I,   2|                  országgyûlési almanachba. De ahhoz elég, hogy a magamfajta
 316     I,   2|                   tartottak törököt verni, de nem nagyon siettek. (Mert
 317     I,   2|                    hogy Höfer tudott írni, de az bizonyos, hogy stilizálni
 318     I,   2|             udvarban valami szakadt hálót, de még csak füle botját se
 319     I,   2|                    munkájáról.~- Eb kérdi, de nem attól!~A hadnagy nagyot
 320     I,   2|            bajuszán.~- A vonyítást hallom, de az ebet nem látom. Szerencséje,
 321     I,   2|                       Hát nézzön mög kend, de siessön vele!~Ezzel se szó,
 322     I,   2|              meghibbant derekát tapogassa, de utoljára legjobbnak látta
 323     I,   2|                    viszlek. Egy hetem van, de fogadok felébe, hogy mához
 324     I,   2|                     Éntûlem möhetsz, fiam, de annyit mondok, akármire
 325     I,   2|                   nõtt meg, nem a termete. De amúgy õ volt a társaságban
 326     I,   2|                    lett, mi lett a fiából, de arra azt mondta az öreg,
 327     I,   2|                  mög vannak vetve a hálók, de nincs, aki möghúzza ûket.~
 328     I,   2|                 várnak csak bégjei voltak, de hát miért ne mondjunk basát,
 329     I,   2|                    volt a becsületes neve. De hát ennél sokkal értelmesebb
 330     I,   2|                    kutyaházi magyar ember, de szeretnék egy kis hegedûszót
 331     I,   2|         udvarlására - vélte az öregbíró.~- De apró a szöme - vetette ellen
 332     I,   2|                   bólintott az öregbíró -, de hát hun szõttek akkora zsákot,
 333     I,   2|                  ki ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben izgett-mozgott,
 334     I,   2|                 cselédjei is vakarództak.)~De ahogy ezt a sok keserû-savanyú
 335     I,   2|                 basa - dadogta meghajolva, de ijedtében akkorát talált
 336     I,   2|                   divatja volt a legszebb, de azért a másét hordta.~A
 337     I,   2|            igazhitû muzulmán szaktársát:~- De bizony, te vagy az a mestör,
 338     I,   2|               atyamesterébõl „tarka bíró”. De ez már a Férfiak Tükörébe
 339     I,   2|                    tudok egy-két szurát.~- De ha tökéletlen is az asszonyi
 340     I,   2|                Latrán utcai papucsosnak. - De a görlicemadarat nem tiltja
 341     I,   2|                 õket nyárson szép pirosra, de sem nem mazsolázta, se nem
 342     I,   2|                   drótost.)~- No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek már
 343     I,   2|             másikat vidd haza békességben, de az egyiket én öszöm mög,
 344     I,   2|                    meg az öreg legényében! De nem ért az semmit, még a
 345     I,   2|                   a kecskeméti városházát. De ha megkarcolod a patyolat-ábrázatomat,
 346     I,   2|                     hogy rossz volt látni, de úgy letisztította azt róla
 347     I,   2|                    a török el nem porzott. De hiszen bújhattak már! Akkorra
 348     I,   2|               ellenségnek volt embertelen, de ha letelepedett valahol,
 349     I,   2|               katona volt ez a Kucsuk bég, de kivénült belõle, és beállt
 350     I,   2|                  ha atyjafia volt, ha nem, de mikor a magyar molnárt meglátta,
 351     I,   2|                  elfutotta a méreg:~- Hej, de szebb volna a világ e nélkül
 352     I,   2|                   nyakába vette a világot, de elõbb körülnézett a Tisza-parton,
 353     I,   2|                   rossz ember rá nem akad, de õ egyszeriben rátalál, ha
 354     I,   2|                  akkoriban Magyarországon.~De alig búcsúzott el Máté gazda
 355     I,   2|             hirtelen visszakapta a pénzét.~De aztán mégis megemberelte
 356     I,   2|                 magyar molnár vagyonkáját. De vissza is eresztette mindjárt
 357     I,   2|                    alá gombolta a zacskót, de akkor hirtelen akkorát dobbant
 358     I,   2|                    neki szembe Kucsuk bég, de olyan sebesen ám, hogy csak
 359     I,   2|                  Ide írhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni
 360     I,   2|                  vagyok õsömnek elfogadni, de persze csak attól az idõtõl
 361     I,   2|                   megfelel rájuk szívesen, de a felsõvárosi Jerikó utca
 362     I,   2|              megfelelt Balázs emberséggel, de akkor föltette magában,
 363     I,   2|                  hogy vigyék a basa elébe, de a hitetlen kutyával együtt,
 364     I,   2|                   a városunk történetében. De volt énnekem másik törvénytevõ
 365     I,   2|                 tudott, úgy is csak kunul, de hát ezt a katonavigyorgást
 366     I,   2|                volna ki a klasszikusokért, de a tradíciók a tudat alatt
 367     I,   2|                 fogni kellett a kétitcést, de a bíró kijelentette, hogy
 368     I,   2|                paraszttal.~- Látom, látom, de most már tán hozhatom is
 369     I,   2|                  ezzel a vak kolduskával.” De ezt csak figurából mondta
 370     I,   2|             tárgyalási szünet következett, de éppen csak annyi, ameddig
 371     I,   2|                 felforgató szándéka lenne.~De hát nem ért az semmit. Mire
 372     I,   2|                  nem maradt az áristomban, de még azt a sok csihést is
 373     I,   2|                  öreganyók mesemondásában? De mikor aztán én adogattam
 374     I,   2|                    kunsági krónikás adoma. De némi világosság így is derül
 375     I,   2|                   Cicke kutya történetét - de el lehet olvasni Magyarországon
 376     I,   2|                   küldött, csak kutyabõrt, de az legalább tele volt írva
 377     I,   2|                    kajla fülû, horgas inú, de azért a jámbor fejedelem
 378     I,   2|                    az megkapta, amit kért; de akire rávicsorgott, az ugyan
 379     I,   2|                   Erdély aranykorában is - de most a Cicke mind lehetetlenné
 380     I,   2|                   a kutyának valami ételt, de az apród megnyugtatta õket,
 381     I,   2|               Illetlen tréfa volt, gyerek, de jól csináltad. Most már
 382     I,   2|          asszonykirály, úgy asszonykirály, de hangosan szólni senki se
 383     I,   2|                    én - nevetett Apaffy -, de azt hiszem, a fejedelem
 384     I,   2|                   munka asszonyszemélynek? De hiszen majd megmutatnám
 385     I,   2|                    Mondtam, amit mondtam - de hát igazmondás nem emberszólás.~-
 386     I,   2|                 nem emberszólás.~- Nem ám. De az is igazság lesz ám, ha
 387     I,   2|                 igazságod lesz, asszonyom, de nekem is az lesz, ha elagyabugyálom
 388     I,   2|                  háromig se tudna olvasni.~De már erre a fejedelem is
 389     I,   2|                   ilek - gondolta Csikaló, de azért engedelmesen elõkapta
 390     I,   2|              hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, a fejedelem
 391     I,   2|                Csikaló állt, mint a cövek, de a szívébe hirtelen beleütött
 392     I,   2|                  kardot is tudta forgatni, de mentül jobban beletanulta
 393     I,   2|                    az eltiltott hegedûért.~De azért beletelt vagy fél
 394     I,   2|                felhõ úszott a feje fölött, de furcsa felhõ volt az nagyon,
 395     I,   2|                   visszaszaladt a táborba.~De bizony a huszárok aludtak
 396     I,   2|             kiejtette hóna alól a hegedût. De föl is kapta mindjárt, s
 397     I,   2|                  Édes hazám, Magyarország,~De szomorú a te orcád,~Könnyel
 398     I,   2|                 elsõ volt a Rákóczi népe.)~De nemcsak a kurucok szerették
 399     I,   2|                ölelgették a generálisok.~- De el sem megyek ingyen - nevetett
 400     I,   2|                    fogj magadnak labancot. De itt, úgy nézem, nem élnek
 401     I,   2|                  hadnagy.~- Azt mondtam.~- De azt nem mondta, hogy nekem
 402     I,   2|                   most kaptál ajándékba.~- De már olyan bolondot nem teszek -
 403     I,   2|               restellte ezt a gyerekséget, de hát kibe mit oltott az Isten,
 404     I,   2|                    citrusfák sima bõribe - de a zágoni szag nélkül csak
 405     I,   2|                 gondolatok felhõfutásával. De mikor elfogy a füves zacskó,
 406     I,   2|                 Mert ha igen titkollya is, de észre lehet venni, hogy
 407     I,   2|                száját megöblögette vele -, de csak nagyon akadozott az
 408     I,   2|                   császár hûségére hódolt, de az van legmélyebbre temetve.
 409     I,   2|                   fundamentumát lerakta!~- De még azt is ám, aki a kenyerét
 410     I,   2|               osztotta bibliai csodának.~- De hiszen van itt más csoda
 411     I,   2|                 semmi bántásuk nem leszen, de még ha az õ tyúkok a mi
 412     I,   2|              hallották sóhajtani Rákóczit. De nemcsak sóhajtott, meg is
 413     I,   2|                     mérgeskedett Jávorka - de ha a fejedelem azt kívánja?~
 414     I,   2|                    mondja, hogy „kukkurú”.~De akárhogy ette az irigység
 415     I,   2|                 máskor majd frissebb lesz. De bizony mindig elaludta a
 416     I,   2|                    majd ki a vén Sibriket.~De hogy a deák meg se moccant,
 417     I,   2|                   elnyelni a kis Szegedet. De olyan tökéletesen ám, hogy
 418     I,   2|            sanyarodott szívû szegedieknek. De száz aranyat is tegyetek
 419     I,   2|                   van, ha bele van írva.~- De nem jutott abból ide egy
 420     I,   2|                   nem volt nevethetnékjük, de azért becsületbõl úgy megéljenezték
 421     I,   2|                  bele a kommunitás háza.~- De hát azért nem ér ez így
 422     I,   2|                most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott
 423     I,   2|                   a követet a ludacskával, de az nagyon kötötte az ebet
 424     I,   2|             kisbíró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni
 425     I,   2|                 madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is az egycombú
 426     I,   2|               lúdja - hajlongott Mátyás.~- De hát ez nem lúd, csak a csontja.~-
 427     I,   2|        Mosolygósnak ugyan ez is mosolygós, de az ilyen mosolygásban nem
 428     I,   2|                    sose szemérmeteskedtek. De az urak csak a vállukat
 429     I,   2|                   eredete onnan való volt, de ebben az idõben Borsodban
 430     I,   2|                  most már nem lehet tudni. De az bizonyos, hogy a megye
 431     I,   2|                     mikor az volt a divat. De hát mi lett volna ebbõl
 432     I,   2|              szemöldökeit Buzogány András. De még az ujjaival is mutatta.~-
 433     I,   2|             köszörülte a torkát az öreg. - De hát az a szép dróthajatok
 434     I,   2|         szegõdtetek be majommutogatónak?~- De édesapánk - bodorodtak rá
 435     I,   2|                    bõrnadrágos combjára.~- De a kirelájzumát a gazdátoknak,
 436     I,   2|                  míg ez a csúf világ tart.~De azért a harmadik õszön is
 437     I,   2|            megtiltani?~- Nem tiltja senki, de nem illik. Nem veszi be
 438     I,   2|                  szelíden elmosolyodott.~- De hátha nem menni fognak?~-
 439     I,   2|                    a maga nyelvén beszélt, de Buzogány András szedett
 440     I,   2|                   keserves Ponciusát neki, de ríva fakadhatott ennek az
 441     I,   2|                     mordult el Buzogány -, de mi az istennyilát csináljak
 442     I,   2|                  ha kutyát uszíthatott rá, de a királyi parancsra erõt
 443     I,   2|                   hogy maga is szégyellte. De hát olyan fújva, prüszkölve
 444     I,   2|        kandeleberek. Meglátolsz, jó ember, de biz isten.~Mosolygott a
 445     I,   2|         szalonnázott a boglyák árnyékában. De gyertyagyújtás idejére pontosan
 446     I,   2|          szorongatva a két elsõ mancsában. De úgy álltak azok ott, mintha
 447     I,   2|                akkor, mikor aktuális volt, de népszerû emberek magasztalása
 448     I,   2|             királyszurdancsnak is nevezik, de akkor is nagyon kellemetlen
 449     I,   2|                    kérdés tisztázásához.~- De hát valamiféle nemzet csak
 450     I,   2|                   meg grófok a báróságért, de mind szamár volt, és azért
 451     I,   2|            odanyargalt a Mária Trézia elé. De olyan szép, pörge bajuszú
 452     I,   2|                 párnán ült a Mária Trézia, de ahogy a csikóst meglátta,
 453     I,   2|               másik fülibe is súg valamit, de már azt a legény nem hallotta,
 454     I,   2|                     tied a szanki báróság, de tudd meg, hogy azt köllött
 455     I,   2|         századosnak fogalma sem volt róla, de azért kivágta habozás nélkül:~-
 456     I,   2|                   csakúgy, mint a tanárit.~De ha már benne voltam, csak
 457     I,   2|               szembe meri nézni a királyt.~De ezzel megint az én tekintélyem
 458     I,   2|                  elnevette magát:~- Ejnye, de ki teccött tanálni, hogy
 459     I,   2|        medáliaosztogató burkuskirályról:~- De kár, hogy az ilyen uralkodók
 460     I,   2|                  rendes emberek ezek mind, de erre az egyre nem merném
 461     I,   2|            eljárást föl nem vettek filmre, de azért Imrének adok igazat.
 462     I,   2|                 fejlõdésnek erre a fokára, de elõbb is eljuthatnánk, ha
 463     I,   2|                   idézet a bibliából való, de hát nem mind szentírás ám
 464     I,   2|                   a francia cirkálókra is, de azoktól nem sokat várt Maret
 465     I,   2|               Franciául ugyan nem beszélt, de Maret úr tudott annyit latinul,
 466     I,   2|             Meghajolt jobbra is, balra is, de mintha jobbra mélyebben
 467     I,   2|              megyek is - mondta ijedten -, de ezt a ládát itthagyom az
 468     I,   2|                ládát itthagyom az úrnak.~- De amice, az isten szerelmére,
 469     I,   2|           szerencsétlenkedjék vele tovább.~De bizony már elkésett élete
 470     I,   2|               Gyõrbe Mecséry tábornok elé. De nehezen juthattak odáig,
 471     I,   2|                hozzá egy kis huncutozásra. De ez bizonyosan csak azért
 472     I,   2|                békákat is megmételyezik!~- De hiszen ókút volt az - mosolyodott
 473     I,   2|                    az úr egy fia békát se.~De nem találták a kopolyában
 474     I,   2|              Kutyaólat csináltam belõle.~- De ami benne volt?~- Nem volt
 475     I,   2|                  is adta a papírkészletét, de a proklamációk nem voltak
 476     I,   2|                mézeskalácsos is megkerült, de a veszedelmes papírok már
 477     I,   2|                 akinek a kezén megfordult, de egy lelket se találtak,
 478     I,   2|               sárgarigók megfélemlítésére. De hogy nagyon zörögtek a rongyok
 479     I,   2|                   marékkal a perzekútor -, de ehhez én hatökör vagyok.~
 480     I,   2|                  trónkövetelõink volnának, de a mi kedvünkért még tán
 481     I,   2|                 akkora hõs, mint Napóleon, de mindenesetre okosabb ember
 482     I,   2|                    csak az ingfodra vörös, de ha a fenséges úr kurtábbra
 483     I,   2|            palatinus, aki magyarul érzett, de németül káromkodott, amikor
 484     I,   2|               össze a palatinus a kezét. - De hát tudja, domine professzor,
 485     I,   2|                    Ofener Zeitungban is.~- De hát... de hát - hüledezett
 486     I,   2|                 Zeitungban is.~- De hát... de hát - hüledezett a palatinus -,
 487     I,   2|                    Anton el akart illanni, de a lovagias ellenfél belekapaszkodott
 488     I,   2|                   felkiabált az ablakba:~- De papa, Anton azért haragszik,
 489     I,   2|            asztalfiából három ezüsthatost. De aztán meggondolta a dolgot,
 490     I,   2|                     Telegrafáló masinéria. De a hazai hirlelõk távirgánynak
 491     I,   2|              rábízva az ország kasszája ‑, de szenvedélyes numizmatikus
 492     I,   2|                   forradalom is megbukott, de a Chappe-telegráf néhány
 493     I,   2|              palatinust a Gellért tövében, de csak lépve bírt menni a
 494     I,   2|          konzervatív politikus volt ugyan, de emberséges gondolkodású
 495     I,   2|                    a piactéri kalandról.~- De méltóságos uram, nem nagyon
 496     I,   2|                      Mondta az, könyörgöm, de akinek ostor van a kezében,
 497     I,   2|              vállalni a huszonöt pálcákat, de csak házi kezelésben. Azellen
 498     I,   2|               hozzá, kezet is csókol érte, de már azt a csúfságot mégse
 499     I,   2|                sebesen tilalom ellenére!~- De most már csakugyan nem értem
 500     I,   2|                 városkapitány a fõbíróval. De azért a második érv mégiscsak