Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     hanem azért mégis pingáltunk mink akkora „f” betûket, hogy
 2     I,   1|         már jobb deák õ se, mint mink. Nem dicsérte már a tanító
 3     I,   1|      fonogatnak. Nem is szoktunk mink azért haragudni, ha öregeknek
 4     I,   1|      tanár úr, szegények vagyunk mink bizonyítvány nélkül is,
 5     I,   1|         szégyenlõs népek voltunk mink, és nem értünk rá az ilyen
 6     I,   1|         az asztalnál az evésben. Mink hárman nem tettünk annyi
 7     I,   1|      megesni más mûvészeknél is.~Mink bele is nyugodtunk volna
 8     I,   1| életfogytiglan, mert nem vagyunk mink telhetetlen emberek, sõt
 9     I,   2|         hogy észre se veszik.~...Mink pedig örüljünk neki, hogy
10     I,   2|                      Láttunk már mink királyt is...~Királyokkal
11     I,   2|     magunkfajta szegény ember, s mink szegediek már mindenféle
12     I,   2|   királylátásnak. Volt úgy, hogy mink láttunk királyt, de a király
13     I,   2|       föltekintett bennünket, de mink nem láttuk a királyt; sõt,
14     I,   2|    tagadjunk rajta, találkoztunk mink már királlyal úgy is, hogy
15     I,   2|        királlyal úgy is, hogy se mink nem láttuk õt, se õ minket,
16     I,   2|  gondoltuk, jó szívvel veszi, ha mink is felkaroljuk õt.)~Hát
17     I,   2|       Szegeden, mint Budán, mert mink jobban tudnánk rá vigyázni,
18     I,   2|  századbeli vaskályha oldalánál.~Mink tudjuk, hogy Pulszky Ferenc
19     I,   2|       még most se ért ide? Pedig mink ugyancsak biztattuk, hogy „
20     I,   2|          is a rongyait.~- No azt mink is szeretnénk megtanulni.~-
21     I,   2|    esztendõben.~- Nem érdemöljük mink ezt a nagy tisztösségöt -
22     I,   2|          ne szöröncsétlenködjünk mink ennyi szájtátó nép közt,
23     I,   2|    ijedeztek a nyavalyások, hogy mink magyarok az utcán is hamiskodunk
24     I,   2|      nézem én, hogy hiába várjuk mink az igazságot.~- Micsoda
25     I,   2|     öklüket a csókai magyarok. - Mink vagyunk itthon, és õk akarnak
26     I,   2|      mind elment honvédnek. Csak mink maradtunk otthon, apró gyerekek.
27     I,   2|  csatatéren.~Hanem azért tudtunk mink magunkon segíteni. Összeálltam
28     I,   2|         búsultunk utána. Tudtunk mink hadakozni õnála nélkül is.
29     I,   2|        katona. Úgy szétugrottunk mink, mint mezõn a varjak, ha
30     I,   2|        deliktumot. - Nem vagyunk mink olyanfélék, tekintetös úr.
31     I,   2|      basa volt, csak bég, de már mink csak basának emlegetjük,
32     I,   2|         ide igyekszenek, Sándor. Mink majd holnap hurcolkodunk
33     I,   2|      tanításának. - Nem szoktunk mink Béccsel levelezni, kérem.~
34     I,   2|         alakjait összebarmoltuk, mink, nehézkezû szegényember-gyerekei!~-
35     I,   2|          gazdasszony. Nem bánjuk mink, ha akkorka lesz is, mint
36     I,   2|        Ezek csak gereblyék, mert mink gereblyének hívjuk a puskát,
37     I,   2|      volt - mérgeskedtek -, mert mink csak holdaztunk.~- Hogyhogy
38    II,   1|    iblisz a gyaurokat, és megint mink leszünk az urak Gibraltártól
39    II,   1|         a hajlongó csárdásnak:~- Mink most kerülünk-fordulunk
40    II,   1|       orrunk elõtt kell tartani, mink bent tartjuk a köpönyeg
41    II,   1|       meghallod, hogy kit várunk mink, mindjárt belebújsz az egérlyukba.~-
42    II,   1|        Nia. - Mi jóban jártok?~- Mink bizony utcát igazítunk,
43    II,   2|        hogy „no, látod, tégöd is mink töttünk úrrá!”.~Nem, azt
44    II,   2|    közelebb hozzám Szél ángyó. - Mink úgyis tudjuk, hogy maga
45    II,   2|        akármölyiket adná nekünk, mink vállalnánk szívesen.~Pista
46    II,   2|       leghamarabb embör. Azt még mink is mögérnénk.~Ángyó a szeme
47    II,   2|          miúta a Pali elveszött, mink mán csak olyanok vagyunk,
48    II,   2|         gyerök nagy nömbül való, mink mög csak olyan parasztok
49    II,   2|          a fûrészporból a bolha. Mink se hallottuk a végzet dübörgését,
50    II,   3|          a török császár? Hiszen mink is kiáshatnánk tán a kincset
51    II,   3|      mert, tetszik tudni, mindig mink voltunk azok, akik elnyomtuk
52    II,   3|      igazgató úr... nem akartunk mink rosszat magának... Csak...
53    II,   3|         a vad föld alá.~Hát erre mink mind vigyázunk, ahol ki
54    II,   3|       cigarettlijit. Nem vagyunk mink mán arra rászorulva. Csak
55    II,   3|       benne, akkor érje be vele. Mink is beérjük a magunkéval,
56    II,   3|    bírtunk odábbugrani, különben mink is a hegyibe hullottunk
57    II,   3|       hogy folyam vagy folyamat. Mink mög csak úgy mondjuk, hogy
58    II,   3|    Sztojkov Dusánt. Ugyan nem is mink olvastuk, hanem a boltos
59    II,   3|     nemzetet. Mutassuk meg, hogy mink is csakúgy benne vagyunk
60    II,   3|      csakúgy ésszel élt az, mint mink.~- Mibõl gondolja, Antal?~-
61    II,   4|    kapaszkodnak-e mibelénk, vagy mink kapunk tõlük segítséget
62    II,   4|          meg az asszony.~- Adunk mink mindent, ami kell - bátorította
63    II,   4|     csirkét is lehet tõle venni, mink is tõle vettük, s nekünk
64    II,   4|   városba, õ is megfér ott, ahol mink.~Az asszony egy kicsit meghökkent.
65    II,   4|          a vonat.~- Ugyan! Addig mink háromszor is átmegyünk!~-
66    II,   4|    sorompón. A vigyázó elõlép.~- Mink bevinnénk magát, asszony,
67    II,   4|     elvét követte.~- Nem vagyunk mink martonosi embörök - szólt
68    II,   4|       mán könnyebben ugrik, mint mink.~A gyerek be is játssza
69    II,   4|          annyiban tartozik, hogy mink is benne leszünk abban a