Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|             fel az állam valamelyik tanító úr.~- Nem félek én, csak
 2     I,   1|         köszöntõ verset, amit Fehér tanító úr írt, Isten nyugtassa
 3     I,   1|           nagy vizsgán találkozom a tanító úrral.~Szép karácsony szép
 4     I,   1|           az ünnep után majd Szente tanító úr elvisz a Stross szomszéd
 5     I,   1|        olyan kicsike! Igen, ez Osza tanító úrnak is szöget ütött a
 6     I,   1|      kinyílt a lángvirág, és Szente tanító úr megrántotta rajtam az
 7     I,   1|             is olyan sikert a Fehér tanító úr költészetének, hogy még
 8     I,   1|           Fercsike - jelezte Szente tanító úr annak a pillanatnak az
 9     I,   1|            hallod? - rántotta meg a tanító úr mosolyogva a kabátujjat. -
10     I,   1|            repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig azon
11     I,   1|             a fejünket, mikor már a tanító úr elõtt állt a jövevény.
12     I,   1|         vóna, öcsikém? - kérdezte a tanító úr.~- Iskolába szeretnék
13     I,   1|         ilyen furcsa nevet hallani. Tanító urunk is elmosolyogta magát,
14     I,   1|          Tudod mit, fiam - mondta a tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban.
15     I,   1|      vehettük.~Annál többet vette a tanító úr. Karácsonyra Három Matyi
16     I,   1|          lett Három Matyi, még ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét
17     I,   1|      kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította, nem ugrott,
18     I,   1|            tudakolta tõle sokszor a tanító úr, megsimogatva beesett,
19     I,   1|            mink. Nem dicsérte már a tanító úr se.~Szegény Matyi egyre
20     I,   1|            arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát:~-
21     I,   1|           fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt
22     I,   1|        szemmel kiment az iskolából.~Tanító urunk szomorúan nézett utána,
23     I,   1|         egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta Matyit,
24     I,   1|              Gyerünk csak el Bajáki tanító úrékhoz, mindig jó emberünk
25     I,   1|     emberünk volt az nekünk.~Bajáki tanító úr tanított engem ábécére,
26     I,   1|        egész birtokot a lábunkon.~A tanító azt a tanácsot adta, hogy
27     I,   1|          egy esztendeig inasiskolai tanító voltam. Álmomban még ma
28     I,   2|         vizsgai példának adta föl a tanító néni, mert azt mondta, ez
29    II,   3|               mondják vontatva.~- A tanító úr szemétdombján?~- Nem,
30    II,   4|          kukoricaföld széliben. Õ a tanító, a pipacsok a gyerekek,
31    II,   4|           csaló Péter? - kérdezem a tanító úrtól.~- Dehogynem - mosolyog
32    II,   4|              Dehogynem - mosolyog a tanító úr -, csak nem jól tetszett
33    II,   4|               Ez ni - mutatott rá a tanító úr a legrongyosabbra. -
34    II,   4|           föl akárhol - segíti ki a tanító úr.~Pétör szót fogad, és
35    II,   4|             a könyvet - vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e mondani,
36    II,   4|          meg, hanem én. Megkaptam a tanító úr karját.~- Kedves barátomuram,
37    II,   4|             van elégedve magával, a tanító úr azonban kicsit zavartan
38    II,   4|      nyomtatva az olvasókönyvben.~A tanító úr azonban nem hagyja magát,
39    II,   4|            intézet adná, de azért a tanító úr nincs megelégedve, s
40    II,   4|           Pétör, a csaló.~A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán
41    II,   4|             aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek mindenütt ott
42    II,   4|  csészikébõl az utolsó csöppeket.~A tanító urat persze ilyen ravasz
43    II,   4| fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy Pétör
44    II,   4|  mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát.
45    II,   4|           szájára tapasztva.~Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott
46    II,   4|             ez, Pétör? - kérdezte a tanító úr.~Pétör - szégyen, nem
47    II,   4|          akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta kettõjüknek
48    II,   4|            úr ezért meghatalmazta a tanító urat, hogy amelyik pusztai
49    II,   4|            idején, mikor se pap, se tanító nem találta volna az utat,
50    II,   4|           pénzt kellett szerezni. A tanító úr ugyan Isten nevében is
51    II,   4|         Megállj! - akasztotta meg a tanító úr a háromaraszos hun utódot -
52    II,   4|          Felkönt lelkedeséssel...~A tanító úr összecsapta a két kezét.~-
53    II,   4|           fennkölt lelkesedéssel.~A tanító úr megint össze akarta csapni
54    II,   4|            karját.~- Hagyja, kedves tanító uram! Nem ez a kis bórembukk
55    II,   4|         követválasztás lesz, kedves tanító úr, akkor igen. Gondolom,
56    II,   4|          Palkónak azt parancsolja a tanító úr, hogy mondjon egy szép
57    II,   4|         ujjával.~- Nos? - sürgeti a tanító úr. - Mi lesz azzal az idõhatározó
58    II,   4|       Nagyon meleg van.~Csakugyan a tanító úr is izzad, a vizsga-elnök
59    II,   4|    meghatározta az idõt. De nehéz a tanító urat kielégíteni. Haragosan
60    II,   4|        jelzõvel, mióta kikerültek a tanító úr keze alól; se azt, hogy
61    II,   4|           valaki félreértene, és ha tanító ember, aki úgy érzi, hogy
62    II,   4|           középiskolai tanár, három tanító, két leánya tanítónõ, és
63    II,   4|             Jaksa János pusztaszeri tanító.)~Nem a tanítót okolom én,
64    II,   4|            a gyerek iskolás lett. A tanító szemre hívatta az embört,
65    II,   4|         gyerek, mint a törvényes. A tanító is erõsítgette, hogy a háború
66    II,   4|              csapta össze a kezit a tanító úr. - Bújj ki hamar abbul
67    II,   4|        hamar abbul a köpönyegbõl!~A tanító úr nem tudta, hogy a köpönyeg
68    II,   4|     iskolából, s amikor lehetett, a tanító úr is elsikkasztotta az