Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| fogékonyságot a zenéhez, mint a nõk. Õk mindjárt a második krajcáron
 2     I,   1|        Fogadták a vakmerõ új tanárt. Õk is tekintélyt akartak bennem
 3     I,   1|              tettem kárt õbennük, se õk énbennem. És nem kellett
 4     I,   1|          magjuk terjesztésében éppen õk olyan zseniálisak. A fekete
 5     I,   1|    homokpuszták búsuló vén betyárjai õk, maholnap hírmondó se marad
 6     I,   1|              geológiai kor, amelyben õk voltak a föld urai, már
 7     I,   1|           ágkarjaikkal tapsikoljanak õk is tavasszal, mint a többi
 8     I,   2|             a kényszerkölcsönt mégse õk találták ki. Ismerte azt
 9     I,   2|          Henrik vagy Ballagi Aladár. Õk akármit mondanak, mindenre
10     I,   2|            is elnevették magukat, és õk is körülcirógatták az ebet.
11     I,   2|         kettõ lábak fogják tyergyát. Õk enyém kandeleberek. Meglátolsz,
12     I,   2|    szomszédok gyanánt, kérõbe jöttek õk, mert már látják, hogy nincs
13     I,   2|              Mink vagyunk itthon, és õk akarnak kiirtani bennünket!~-
14     I,   2|          tövében értek össze. Nem is õk, hanem a csókai meg a szanádi
15     I,   2|            bevonult Kecskemétre, hát õk meg akarják állítani Pákánál,
16     I,   2|        gondolták a magyar ezredek, s õk is hátat fordítottak az
17     I,   2|             és a naplóíró õrnaggyal. Õk voltak a kedvencei, s nekik
18     I,   2|        angyaloknak telik öröme, mert õk járnak kaszával az élet
19     I,   2|      cserepes tanya népe se vallott. Õk nem tudnak semmirõl semmit.
20     I,   2|            is sûrûn gyakorolták, hol õk kenvén meg a konstantinápolyi
21     I,   2|            ha helyükbe jöttek -, hol õk kenetvén meg a felséges
22     I,   2|            azzal utasította el, hogy õk nem állnak szóba az olyan
23     I,   2|            igazgatta az Állatkertet. Õk voltak azok, akik a fõvárossal
24     I,   2|            természetesen félórára.~- Õk is hadd éljenek, szegények.~-
25     I,   2|              kacsintott az ügyvéd. - Õk a nagyját válogatták a tollnak,
26     I,   2|              Micsoda beszéd az, hogy õk nem tudnák a törvényt?~-
27     I,   2|   premontreiek. (Az Árpádok idejében õk voltak a sági földesurak.)
28     I,   2|         pedinterek azt szólták, hogy õk csak akkor tudnak igazságot
29    II,   1|          elhatározták, hogy most már õk is belépnek a világtörténelembe,
30    II,   1|          neki, milyen gondban vannak õk amiatt, hogy Montpellieri
31    II,   1|       tudtára, ha föltekint rá, hogy õk jóban vannak egymással.~
32    II,   1|              nekik, nem tesz semmit, õk mérget vesznek rá, hogy
33    II,   1|              mondták, hogy de bizony õk inkább a borgomastróba vágják
34    II,   2|            de egy szem búza nem sok, õk annyival érõt se adnak hozzá,
35    II,   2|   királyfiaknak az a törvényük, hogy õk csak aranybárányt legeltetnek.~-
36    II,   2|          semmit se tudtak róla, hogy õk most zálogok, mert nagyon
37    II,   3|            vizsgáztattam õket, hanem õk engem. Hogy miféle népek
38    II,   3|             én is tudok olyant, amit õk hagynak helyben. Az nagyon
39    II,   3|           eltemetnék.~Persze ezt nem õk mondják, mert õk nem ismerik
40    II,   3|             ezt nem õk mondják, mert õk nem ismerik név szerint
41    II,   3|         akarták mutatni, hogy tudnak õk az urak nyelvén is. Úgy
42    II,   3|            kijárták a háborút, azóta õk is haladnak a korral, és
43    II,   3|            hitelt adok nekik. Hiszen õk is elhiszik nekem, hogy
44    II,   3|       haragszom. Én is elhallgattam, õk is. Napáldozatkor ott maradtam
45    II,   3|         szememmel a magyarjaim, hogy õk is adjanak ennyi tiszteletet
46    II,   3|        tizenkettedik nem számít. Azt õk maguk is úgy hívják, hogy
47    II,   3|             No, majd ha kisüt a nap, õk is földerülnek. Énvelem
48    II,   3|    kiskunoknak összebokrétolni, mert õk otthon is éppen olyan „célszörû
49    II,   3|         elpusztíthatatlanok. Olyanok õk, mint a homok, amirõl a
50    II,   3|           csökkenti a tekintélyemet. Õk azt hiszik, hogy énmögöttem
51    II,   3|        beszélgetnek az embereim. Nem õk kezdik, hanem én. Kérdezem,
52    II,   3|              vagytok a kéregetõk, és õk a pártfogók? Hátha egyszer
53    II,   4|         nyújtják-e felénk a kezüket? Õk kapaszkodnak-e mibelénk,
54    II,   4|        kedvelik a röntgenezést, amit õk rögtönözésre magyarosítottak.
55    II,   4|              szét a karjukat, mintha õk is kisgyerekek volnának,
56    II,   4|         bakát” kultiválják. Csakhogy õk nem gyalog masíroznak, hanem
57    II,   4|              tanultam, mint amennyit õk tanulhatnak tõlem. Igaz,
58    II,   4|     tokmányba szorult kaszakõ, ahogy õk mondják magukról. Kevésbeszédûek
59    II,   4|            szelet, havat állok, mint õk, s a legnagyobb szélben
60    II,   4|          hátra a sarkát, különben is õk a hatalmasabbak, mert az
61    II,   4|             errõl sem tudnak semmit. Õk csak azt tudják, hogy mióta
62    II,   4|              jut nekik eszükbe, hogy õk most a tulajdon õseikbõl
63    II,   4|           nem találták tökéletesnek, õk meg kiegészítésül gazdasági
64    II,   4|              hozzá kedvük, ha nincs. Õk vannak ezen a tájon arra
65    II,   4|          vittek magukkal a föld alá. Õk maguk többet értek, mint
66    II,   4|               mint akik tudják, hogy õk csak jöttmentek ebben a
67    II,   4|    sóhajtottak. Ezeknek az írásoknak õk adták meg az igazi értelmét.
68    II,   5|          szabad volt azt tenni, amit õk akartak, kizárólag azért,