Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    elkergettem róluk. Hanem az apámat hiába kértem, nem nézte meg a
 2     I,   1|              megeszik a vén lator.~De hiába vártuk, nem jött, se azon
 3     I,   1|              bokros szemöldökök alól.~Hiába kínáltak neki imádságoskönyv
 4     I,   1|    imádságoskönyv formájú butéliákat, hiába próbálták megállítani béklyóval,
 5     I,   1|               kokárdás pipaszárral is hiába kísértették.~- Majd máskor -
 6     I,   1|          haját, keskeny, sápadt arcát hiába birizgálta a zsalugáter
 7     I,   1|            többi fák! Énelõttem úgyis hiába alakoskodnak, mert én úgyis
 8     I,   2|               eszük élesedik tõle.~De hiába az ember iparkodása, ha
 9     I,   2|               akart nyilatkozni Bóka, hiába értekeztem neki arról, hogy
10     I,   2|        guggoló nemzetes asszonynak:~- Hiába no, fiam - nyögte töredelmesen -,
11     I,   2|          akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta a küszöböt.~- Nem
12     I,   2|              oltott az Isten, azellen hiába rugolódzik. Már rég leszokott
13     I,   2|          elfogy a füves zacskó, akkor hiába küldi a halebi basa a latakiát:
14     I,   2|            kakukkszón járt az esze.~- Hiába no - mosolyodott el fanyarul
15     I,   2|             vele a fejedelmet, akinek hiába ígért megszámolhatatlan
16     I,   2|              királyasszony levelét, s hiába ürgette-forgatta a kopertát.~-
17     I,   2|          végigosont az abroszon.~Mert hiába, csak asszony az asszony,
18     I,   2|             aztán, hogy a kassai gróf hiába várakozott: hajdúk se jöttek,
19     I,   2|           gróf úr, úgy nézem én, hogy hiába várjuk mink az igazságot.~-
20     I,   2|           üzletbe, s Julcsa öt év óta hiába várja a tíz forintját. Nos,
21     I,   2|               akárhogy várták, és így hiába esett az a szép köszöntõ
22     I,   2|         szorongatta, mikor egy reggel hiába keltegettük: mert úgy elaludt,
23     I,   2|      helytelenség van ebben a címben. Hiába hívják névelõnek a névelõt,
24     I,   2|       tétetvén, szénát raktak eléjük. Hiába, a zsiráfok ilyenek: elõször
25     I,   2|               nem gondolt az a Lendl, hiába olyan nagyeszû ember! No
26     I,   2|               meg az elsõ õsz szálak. Hiába, a negyvennyolc lap csak
27    II,   1|              nevet, hogy azt Xanthosz hiába próbálta utánuk mondani,
28    II,   1|             kincsei, amiket száz évig hiába kerestünk. Hát kívánhatok
29    II,   1|          szádba a mézes datolyát.~Nem hiába, hogy Consuela volt a három
30    II,   1|   föltarisznyázta magát a lyoni útra, hiába akaszkodott a nyakába a
31    II,   1|             dörzsölgette a homlokát - hiába, nem tudja kimondani a gyilkos
32    II,   1|               senki se tett gyertyát. Hiába jártak körül a darabontok,
33    II,   1|          napra.~A felkészülés azonban hiába esett. A bíró a fõtárgyaláson
34    II,   1|         szembegyöngyvirágozni. De hát hiába rántottam meg kétszer is
35    II,   2|               a sarat a keze fejivel. Hiába akarja a jószándékú szelecske
36    II,   2|               nyomtatott papirost, és hiába veregetik a csizmaszárát
37    II,   2|          dughatta a kolompszó elõl.~- Hiába, no, ami regula, regula -
38    II,   2|        magában reménykedve.~De bizony hiába reménykedett. Három bárányka
39    II,   2|               Ötször veselkedett neki hiába, hatodszorra pukkant egyet
40    II,   2|              is lefoglalnák adóba. De hiába tagadták, a fürdõvendégek
41    II,   3|           felejtõdött a tarisznyában. Hiába, szalajt az ember esze,
42    II,   3|              akar levenni a lábamról. Hiába, a hivatalos metódus mindenütt
43    II,   3|             diplomáciai fortélyommal. Hiába tartottam elé a szivartárcámat,
44    II,   3|     engedhetöm.~- Miért?~- Mert úgyis hiába szögényítené magát. Nincs
45    II,   3| pecsétviaszkot. A hivataltársnak ez a hiába való erõlködése buggyantotta
46    II,   3|             közepe felé, de hát nekem hiába mutogat. Egyforma fekete
47    II,   3|        verejték, és észrevettem, hogy hiába tátogatom a számat, nem
48    II,   3|               hanem a csontszedéssel. Hiába mutogattam neki a bronzfüggõket,
49    II,   3|     körösztapja vagyok.~Így már igen. Hiába, csak az összeköttetés ád
50    II,   4|               ád az Isten!~Soha attól hiába nem kért senki. De még kérni
51    II,   4|      csakugyan, hogy Antal úr egyszer hiába nyúlt a ládafiába, mikor
52    II,   4|               megtartották. Gáspár úr hiába vágatta ki másnap az öreg
53    II,   4|              azt nem látta meg, ugyan hiába is látta volna, mert nem
54    II,   4|           régi világbeli városi urak. Hiába, egy darabig csak szelídültek,
55    II,   4|         rögtönözésre magyarosítottak. Hiába mondják nekik, hogy az nem
56    II,   4|            érzelemnyilvánításai közt. Hiába, a szép stílus mindig megkapja
57    II,   4|            föl az asszonyt a kocsira.~Hiába, nem futja a helybõl, akárhogy
58    II,   4|         tudomány volt, mint most, nem hiába, hogy akkor még légtünettannak
59    II,   4|            nevét annyit veszik szájba hiába mostanában, annak elmondanám
60    II,   4|             imádkozás, se káromkodás, hiába kínálkozott fûnek-fának,
61    II,   4|              kínálkozott fûnek-fának, hiába kérdezte, hogy mit eszik
62    II,   4|             meg, az igazat megvallva, hiába is panaszkodott volna. Ha
63    II,   4|                ugrik föl a gyerek, és hiába mondja az anyja, hogy mit
64    II,   4|            avval a kutyával? De neköd hiába beszél az embör, most oszt
65    II,   4|             akartok éntõlem? Énutánam hiába jöttök, mert én nem tudlak
66    II,   4|          Wilhelmus imperátor képében. Hiába beszéltem neki, hogy ne