Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól megéltek. Az
 2     I,   1|       édesapám se járt iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni
 3     I,   1|          túlozza a rongyosságot. Mégis csak kellene rá valami kabátot
 4     I,   1|   oltáron lakott üvegházában, és mégis oda sütött rám a mosolygása,
 5     I,   1|      sütött rám a mosolygása, és mégis rásimította a kezét a szívemre,
 6     I,   1|          a mostanin, hanem azért mégis pingáltunk mink akkora „
 7     I,   1|       nekünk.~Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban
 8     I,   1|      akarja megharapni, de azért mégis meggondolta a dolgot, és
 9     I,   1| miatyánknyira volt az iskolához, mégis nagyon messze volt. Hogy
10     I,   1|         Hanem azért ez az illetõ mégis király volt.~- Már mér lött
11     I,   1|    végezték, hogy az mindegy, ez mégis lopás. Súlyos lopás, a közvagyon
12     I,   1| javát-baját az életnek. Mért van mégis, hogy két egymás mellett
13     I,   1|          ezüsttallér. Én azonban mégis testvéribb szívvel simogatom
14     I,   2|     szobájába be nem járhatott - mégis hûlt helye volt reggelre
15     I,   2|            Csakhogy ezt a varjút mégis kár volt kihajkurászni,
16     I,   2|   visszakapta a pénzét.~De aztán mégis megemberelte magát, és belenyúlt
17     I,   2|      akarta Allah. Hanem ezt már mégis inkább regényben mondom
18     I,   2|  borulását meg ne lássa a német. Mégis meglátta. És azt gondolta
19     I,   2|   méltóságával is gondolni kell. Mégis más az, ha a császár katonái
20     I,   2|       akkor hitték el neki, hogy mégis magyar ember, ha megduplázta
21     I,   2|    rajzolni, se írni nem tudott, mégis olyan hajókat épített, hogy
22     I,   2|           eszembe jut, hogy lám, mégis igaza volt az öreg Titulásznak,
23     I,   2|       parázstartó -, írás közben mégis megfagyott a tinta a szobában.
24     I,   2|     faszenet tüzelt fel, éjszaka mégis ráfagyott a lehelete a fejealjára.~
25     I,   2|     Magas, gömbölyû, ahogy kell, mégis karcsú. Pici lába, pici
26     I,   2|        kutya ember vót, de engem mégis kiszabadított a keze közül
27     I,   2|        Györgyrõl, de tudat alatt mégis valami fajta-ösztön dolgozhatott
28     I,   2|         mind fölkaristolta vele, mégis mind ott maradt a szalmazsákból
29     I,   2|        szakasz csendõr utazott.) Mégis ezek a vasúti kalandok voltak
30     I,   2| fölszödni.~- Látod, Sándor, hogy mégis értesz hozzá!~- Annyiban
31     I,   2| tartásához sincs kedvem.~De arra mégis kötelez a tisztesség, hogy
32     I,   2|  megálljon csak, kolléga! Valami mégis rémlik nekem, nézzük meg
33     I,   2|      magyarázott a barátainak.~- Mégis hallatlan, hogy valaki iskolaügyhöz
34    II,   1|         és tanult ember, azonban mégis pártot ütött ellene, mégpedig
35    II,   1|      édes uram, de csak sajnálom mégis, hogy a szép brokátruhámat
36    II,   1|           mikor megkeresztelték, mégis olyan menyecske lett belõle,
37    II,   1|   ablaküvegre. Lefogta a szemét, mégis maga elõtt látta az élet
38    II,   1|          embert földúlt ábrázata mégis besegítette a nagyúr elé.~-
39    II,   1|      aztán tûztõl se kell félni, mégis meglesz a világosság.~Most
40    II,   1|           de a kastély kapujában mégis hideg verejték verte ki.
41    II,   2|           noha sárga cipõt hord, mégis csizmaszárba dugja ez alkalommal
42    II,   2|         mögengedjön, az én fejem mégis erõsebb a kendénél.~- Nono -
43    II,   2|           S lám, a kis dudaember mégis óvást jelent be a húsevõ
44    II,   3|       mert csak én vagyok úr, és mégis egyedül én követek el fegyelmi
45    II,   3|    válság részleteirõl.~- De hát mégis mi lelte azt a Lócsildot?~-
46    II,   3|     zavartalan derûvel.~- De hát mégis, min mosolyog úgy? De lélekre,
47    II,   3|          karón varjút máskor is, mégis galambnak szállt a kezembe,
48    II,   3|       tüske-ruha.~Hanem azért én mégis kifogtam a véreim hitetlenségén.
49    II,   3|     Mihályoknak, akik szürkék és mégis aranycsillámosak, puhák
50    II,   3|       aranycsillámosak, puhák és mégis sziklánál keményebbek, minden
51    II,   3|      minden lábtól taposottak és mégis elpusztíthatatlanok. Olyanok
52    II,   3|      embernek. De csak vagyon az mégis, no; mert ha az nem volna,
53    II,   3|          mert az államé.~- Hátha mégis. Majd szót értünk az állammal.~
54    II,   3|       õnekik az országházához?~- Mégis, mi hallatszik, ki lesz
55    II,   4|          zúzmaracérnás ágait, én mégis hallgatódzva néztem körül.
56    II,   4|     tejbe kéri a fele napszámot.~Mégis a tej csinálta a veszedelmet.
57    II,   4|     orvosra, Marikára nem nézek, mégis õ felel:~- Majika sopik -
58    II,   4|    fölengednek rajta.~No, Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és
59    II,   4|         de úgy látszik, a bõrönd mégis ébresztett némi történelmi
60    II,   4|          de a gajgonyai magyarok mégis méltók a figyelemre. Nem
61    II,   4|      tulajdon õseikbõl élnek.~És mégis úgy kell lenni, hogy a sehol
62    II,   4|          ha eljár a szám. De tán mégis közhaszonra szolgál, ha
63    II,   4|           Hozzá való könyér csak mégis akad, mert itt töhetõsebbek
64    II,   5|       csóvavetõi voltunk - és én mégis hivõ hittel kiáltom, hogy
65    II,   5|    fölösleges szenvedés, az élet mégis mélyebb, emberibb és élni