Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        art nyert alkalmazást, s a mester tekintete mindig õrajta
 2     I,   1|          nagyon jeles fejfafaragó mester. (De csak azóta, mióta a
 3     I,   1|     virágos ágyában.~- Nézze már, mester, itt nem tudok egy szót
 4     I,   1|             Dehogy - vetette rá a mester komoly szemét a papírra -, „
 5     I,   2|     háromszor emelt meg Nikodémus mester elõtt.~
 6     I,   2|      Amely nyájaskodásra a magyar mester így szokta visszacirógatni
 7     I,   2|        Ettõl fogva a két papucsos mester soha többet nem cserélt
 8     I,   2|           kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt a hír
 9     I,   2|           vannak a törökök!~Jakab mester kezébõl ijedtében kiesett
10     I,   2|  szakállától.~Bezzeg ugrott Jakab mester, hogy hármat is lépett egy
11     I,   2|        szolgák gúnyája: no, Jakab mester, úrrá leszel abból a borravalóból,
12     I,   2|         otthon lelkendezett Jakab mester az öreg legény elõtt:~-
13     I,   2|           elõled a tejfölt.~Jakab mester azzal bebújt az ágy alá,
14     I,   2|           bebújt az ágy alá Jakab mester mellé, a kis inas pedig
15     I,   2|         városát a töröktõl. Jakab mester, meg az öreg legény elõ
16     I,   2|          mást a jámborok? - Jakab mester beszegõdött hozzá öreg legénynek,
17     I,   2|          csizmát méretni, mikor a mester már a kebelébe készítette
18     I,   2|         uram - övezte föl magát a mester egy bõrcingulussal, amibe
19     I,   2|          próbát - nyikorgott ki a mester hangja a söntésbõl. Ott
20     I,   2|           Ferdinánd-aranyat, de a mester nagyon felmérgesedett.~-
21     I,   2|         legyen.~Anyuka olyan nagy mester, hogy elõbb-utóbb a fiastyúkot
22     I,   2|   visszafordult a vargához.~- No, mester, megértették egymást a némettel?~-
23     I,   2|     forgatta dühösen a dikicsét a mester. - Mégiscsak orcátlanság
24    II,   1|      világtalan világban. Thibaut mester is tudta ezt mint jó keresztény
25    II,   1|          nem ismersz rám?~Thibaut mester egyszerre tisztában volt
26    II,   1|        törülgetlek téged.~Thibaut mester értelmes férfi volt, és
27    II,   1|    éjszakai csavargástól. Thibaut mester kénytelen volt belátni,
28    II,   1|           a lógós nyelvû, Thibaut mester? Az bizony maga a valóságos
29    II,   1| megtagadja a bolondságát. Thibaut mester azonban erre nem volt hajlandó,
30    II,   1|           a pakli kártya.~Thibaut mester ezt a tömérdek kincset,
31    II,   1|        hajlottabb korúak. Thibaut mester akkor éppen negyvenesztendõs
32    II,   1|         venni rajta, mert Thibaut mester szerelme legyõzte a természet
33    II,   1|       megkoccant az ablak. Mire a mester fölkapta a fejét, már ott
34    II,   1|          büszkeség nélkül Thibaut mester.~- Ördögöt - nevetett az
35    II,   1|        aludtam ilyen jót!~Thibaut mester feltápászkodott, és odahajolt
36    II,   1|            te vén pemete?~Thibaut mester boldogan elmosolyodott,
37    II,   1|            vette az ölébe Thibaut mester -, hiszen nem sírás-rívásra
38    II,   1|          jobb - bólintott Thibaut mester. - Mert én is úgy gondoltam,
39    II,   1|         mondás volt, hogy Thibaut mester most már nem is egy tarisznya
40    II,   1|       szeretnél te engem!~Thibaut mester megint becsoszogott Reimsbe,
41    II,   1|       szívem - mosolygott Thibaut mester -, én majd elgyönyörködök
42    II,   1|           piacról, s mire Thibaut mester lekattyogott a házból, akkorára
43    II,   1|           városbíróhoz.~- Thibaut mester vagyok, ha hiszed, ha nem -
44    II,   1|      különös elbeszélését Thibaut mester. - Hátha megmenthetné ama
45    II,   1|         Jobb oldalán állt Thibaut mester, és nagy fennszóval megszólította:~-
46    II,   1|         Szûz! - kiáltotta Thibaut mester, felemelvén jobb karját,
47    II,   1|        törölt le magáról. Thibaut mester pedig ott állt, húsz esztendejét
48    II,   1|          ferrarai Johannes Petrus mester. De a középkori „jó bíró”
49    II,   1|          Hát aztán mért haragszol mester? - kérdezte Ferenc ásítozva.~-
50    II,   1|           barátainak rendezett, a mester nem szokott részt venni.
51    II,   1|         kezet a hangokban dolgozó mester a vérben dolgozó mesternek,
52    II,   1|         kaptunk! - ment helyébe a mester. - Legalább az ablakból
53    II,   2|          félt, hogy megsértõdik a mester, amiért nem kétfogatút küldtem
54    II,   2|          mellém szegõdött, mert a mester az egyfogatún is megjelent.
55    II,   2|   eszmeerõ.~Nem mondhatom, hogy a mester ne lett volna szótartó,
56    II,   2|          el kell ismernem, hogy a mester értette a dolgát... Nem
57    II,   2|      ezzel megjártuk! - kacagta a mester elégedetten.~Én azonban
58    II,   2|        Ennek már négy órája, de a mester még nem jött vissza. Pedig
59    II,   2|     borbélynál, és vártuk, hogy a mester munkába vegyen bennünket.
60    II,   2|       dûlõben, se az ötödikben. A mester azonban szükségesnek látja
61    II,   2| mûélvezetemet. Úgy gyönyörködöm a mester dialektikájában, mintha
62    II,   2|        hangján föltett kérdésre a mester felelt. Úgy, mint tanulmányos
63    II,   4|          szobrász. Sok mindenféle mester volt a városunkban, de ilyen