Kötet,  Fejezet

 501     I,   2|                    hajdúk meg is jelentek, de a dezentor helyett megint
 502     I,   2|                   nyilvános botozásnak is, de egy kis módosítással. Ne
 503     I,   2|                 fájdalom azzal se nagyobb, de a szégyen mégiscsak kisebb.
 504     I,   2|                 történt, hanem délelõtt.~- De bocsánatot kérek, szemtanúk
 505     I,   2|                    az éjszakának számít.~- De én, mint a szent korona
 506     I,   2|                 akarok.~- Méltóságod igen, de a katonaság nem. Azellen
 507     I,   2|                érvelt, akkor visszafeküdt. De most már végérvényesen függõleges
 508     I,   2|                   a lovakat, mint azelõtt, de hogy az esztendõk még sebesebben
 509     I,   2|                 ellenzem, édes gyerekem.~- De a méltóságos gróf urat kérném
 510     I,   2|                   Vállalom, kedves fiam.~- De szeretném elõbb az adósságomat
 511     I,   2|                 várni, mit mond a törvény. De attól házasodhatsz, fiam,
 512     I,   2|              részeges csizmadia megkerült, de a pereces kofa meghalt,
 513     I,   2|                  jövendölnek az újságok.~- De méltóságos gróf urat kérném
 514     I,   2|                 nagyon annak, aki szereti, de Csirigán nem szerette. Szalajtgatta
 515     I,   2|                    azt meg nem köszönik.~- De nagy úr az úr, adjon egy
 516     I,   2|                majd segítenek azok õrajta.~De hát azok csak a nyakukat
 517     I,   2|                    és veresse szét õket.~- De nem adják ám a trifurciferek!~-
 518     I,   2|        megtalpaltatni a lyukas csizmát is, de patkóért, lakatért mégiscsak
 519     I,   2|              Táncsics Mihály néven ismeri, de százegynéhány évvel ezelõtt
 520     I,   2|               fantasztával volt már dolga, de ilyen megkeveredett emberrel
 521     I,   2|           csizmapucolója és szótárkészítõ. De õ a tizenegyedik foglalkozást
 522     I,   2|                  bólogatott a városbíró -, de hát tud kend magyarul írni?~
 523     I,   2|                felnyitotta a nyelvkönyvet. De mindjárt be is csukta, és
 524     I,   2|               lehet még magyar nyelven is, de veszedelmesnek még németül
 525     I,   2|                  különös passzióik vannak, de azoknak nem árt meg semmi.
 526     I,   2|                     ha magyarul beszélnek. De aki olyanokat képes kigondolni,
 527     I,   2|              Kunoss Endre is, a két költõ. De a prózaírók már akkor is
 528     I,   2|                    is utánamegy Bécsnek.~- De hát ki akar Bécsben megmagyarosodni?~-
 529     I,   2|                   népíró meglépte az utat. De életének ez volt a legszebb
 530     I,   2|              vagyis nyolcezer váltóforint. De hát el lehet ennyi rettenetes
 531     I,   2|               válasszon, amelyiket akarja. De mi lesz aztán a többi pénzzel?
 532     I,   2|                   nem is volt az Alföldön. De még akkor is tömérdek pénze
 533     I,   2|                  már, ötödikes gimnazista, de szakállas, bajuszos. Egyszer
 534     I,   2|                  Nem, öcsém, az nincs meg, de már olvastam. Greguska tisztelendõ
 535     I,   2|                 már két napja nem ebédelt; de ezt nem mondta, csak megrántotta
 536     I,   2|                hirdetést meg kell fizetni. De fizetés ellenében is csak
 537     I,   2|                    hogy õ megadni megadja, de elõször bizonyítsa be a
 538     I,   2|                   is adta a testimoniumot, de a mariahilfi rendõrség húzta-halasztotta
 539     I,   2|                  Igaz, hogy a hó elolvadt, de Kleener gombkötõ üzent érte,
 540     I,   2|                    akar feljönni Szegedre. De hát nem jött, akárhogy várták,
 541     I,   2|                  Olyan, mintha hajó volna, de hajó nem löhet, mert nem
 542     I,   2|                   úr se látott még ilyent, de mint olvasott férfiú, mindjárt
 543     I,   2|              megvivátozták ugyan a grófot, de úgy maguk közt csekélylették
 544     I,   2|                   elnevezvén azt szipának, de ezen nagyon fölbosszankodott
 545     I,   2|             tubákot igen, azt szipákolják, de ezt szívják - felelte Vörösmarty -,
 546     I,   2|                nevetett ugyan az embernek, de a szíve könnybe lábadt tõlük.~
 547     I,   2|            megtanulni az ország nyelvét.~- De melyiket? - kérdi az angol. -
 548     I,   2|                    biccentett Széchenyi -, de annyival nehezebb is lenne,
 549     I,   2|                   gróf úr, a bot az enyém, de nagyon boldog volnék, ha
 550     I,   2|                    vonakodott egy darabig, de végre elfogadta a pálcát,
 551     I,   2|            megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is fordított
 552     I,   2|                   tetszett nekik a beszéd, de annál jobban megzavarodott
 553     I,   2|                  elõbb, mint kelméd nekem?~De már erre egészen meghökkent
 554     I,   2|                 csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin Vládó szerb
 555     I,   2|               kaszát, ki is fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem
 556     I,   2|           búcsúzott volna is tõle az apja, de Mariskának egyszerre nyoma
 557     I,   2|                   elszéledt az egész falu, de nem lelték se hírét, se
 558     I,   2|               Isten legyen nekik irgalmas!~De hát a szanádiaknak se volt
 559     I,   2|                    apja kardjára:~- Ejnye, de csúnya nagy bicskája van
 560     I,   2|                    vezér a két sereg közé.~De lett is erre olyan örömriadal,
 561     I,   2|                    újság, ahol rátaláltam, de éppen ez mutatja, milyen
 562     I,   2|                 mindenszentek litániájába, de még Szent Krispinig se jutott
 563     I,   2|               engem ki nem szolgál kend.~- De hát elmentem - szuszogta
 564     I,   2|               tehetné az egész társaságot. De hát ki lehetne hírvivõ?
 565     I,   2|                    árkon-bokron keresztül, de sõt a horvát táboron keresztül
 566     I,   2|                  ám a tenyerébe a lábát.~- De már ezt a meszelyt itt nem
 567     I,   2|                   hazafias keserûséggel.~- De bizony már meg is jöttem -
 568     I,   2|                 horzsolt egy horvát golyó, de már csak visszafelé futtában.
 569     I,   2|                    rajta volt a korona is, de már csak olyan fityegõsen.)
 570     I,   2|                érte egy Ferdinánd-aranyat, de a mester nagyon felmérgesedett.~-
 571     I,   2|               szeleiek útjukat nem állják. De útjukat állták ám tyúkkal,
 572     I,   2|                    Német Andrásnak hívnak. De én mától fogva Magyar Andrásnak
 573     I,   2|              csengve hullott a köpönyegre. De most már a koldus hangja
 574     I,   2|                    kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az ember
 575     I,   2|               megütött az az ostoba golyó, de egyéb kárt nem csinálhatott.
 576     I,   2|                mondta Palkó kedvetlenül.~- De nem játék az, hékás. Pokolra
 577     I,   2|                 ahogy meglátott bennünket, de már nem menekülhetett elõlünk
 578     I,   2|               Halálra kereste az ellenség, de nálunk keresni ugyan kinek
 579     I,   2|               senki a halászlegények közt. De mesét se hallottunk még
 580     I,   2|                honvédek csatáiról beszélt, de senkinek a szeme nem ragyogott
 581     I,   2|                  megvette az isten hidege, de azért váltig a kapuban leselkedett:
 582     I,   2|                   mi mesemondónk? Jött is, de most nem volt neki mesélhetnékje.~-
 583     I,   2|              valami bujdosó honvédtiszt?~- De... de van - nyögte a Kuckó
 584     I,   2|               bujdosó honvédtiszt?~- De... de van - nyögte a Kuckó király.~-
 585     I,   2|                   a nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza udvarán
 586     I,   2|           háborúban is vitézkedett valaha, de az nagyon régen volt, még
 587     I,   2|                   a lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek az ifjú
 588     I,   2|                 Ott feküdt az a hárságyon, de az öregúr nem nyúlhatott
 589     I,   2|             kerülhet az asszony szeme elé.~De hát, aki egyszer Napóleonnal
 590     I,   2|                 lódult a kecskeméti útnak. De nagyhamar meglassúdott,
 591     I,   2|                    se értett madárnyelven. De azt megértette, hogy õrajta
 592     I,   2|              vezényelte aztán Gergely apó. De hát azoknak beszélhetett.
 593     I,   2|      fölébresztettetek.~S Gergely apó úgy, de úgy meg volt ijedve, hogy
 594     I,   2|                 Hozott Isten, Béni pajtás, de jókor jöttél! Érett a búza,
 595     I,   2|                    a fecskék, gólyák.~- Ó, de jó nektek, akik már holnap
 596     I,   2|                    osztrákok mentek tûzbe, de biz azokat hamar megszabdosták,
 597     I,   2|                  az a kétfejû sasos csákó, de a legjobb pajtásukat nem
 598     I,   2|                 bankója~Furcsa név biz ez, de a viselõje még százszor
 599     I,   2|                    gömbölyû, mint a hordó, de hosszú nyakú, mint a gólya.
 600     I,   2|                   Se bajusza, se szakálla, de szemöldöke olyan bozontos,
 601     I,   2|                    mestersége rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan
 602     I,   2|                nagy batyut a hátán.~- Jaj, de kényes ez az öreg Titulász! -
 603     I,   2|              szaladt a szája:~- Kényes ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak
 604     I,   2|               mondta, mikor meglátogattam, de nekem se nem furulyázott,
 605     I,   2|               pénzért egy zsák árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik
 606     I,   2|                  másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett
 607     I,   2|                  markomba nyomta:~- Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj belõle
 608     I,   2|              papirost, zörgette, forgatta, de utoljára neki se kellett.
 609     I,   2|             bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor meglátta,
 610     I,   2|                    kezem közé kaparintani. De úgy õrizte azt nagyapó,
 611     I,   2|                 megbecsülte, mint nagyapó, de még jobban õrizte. Kis táskát
 612     I,   2|              háborúkat hónapszámra mérték, de a szabadságharcot öt perc
 613     I,   2|                 tudunk nemzeti hõseinkrõl. De hogy miért lett belõle Murad
 614     I,   2|                    ágyúdörgést hallhatott. De a sors kegye nagyon ironikus
 615     I,   2|              forradalmár fölkapta a fejét, de fölegyenesedni már nem bírt,
 616     I,   2|               Bertalan haldokló Petõfiére. De nincs benne semmi. Ha volt
 617     I,   2|                  megteszem a kötelességem, de tegye meg az országgyûlés
 618     I,   2|                  Párizsban akarták eladni, de a franciák nem nagyon törték
 619     I,   2|                    azért élt olyan soká -, de azért igen bibliás ember
 620     I,   2|                  amelyiknek tudta a nevét, de még az esztendejét is annak,
 621     I,   2|              lehetett volna nála pörkölni, de hosszú út az, míg téli szélviharban
 622     I,   2|                  parazsas végû gallyakkal, de mire a pipáig értek velük,
 623     I,   2|                esett, nem is tört csontja, de keresni kellett, s míg Paul
 624     I,   2|                  Szalonna, tojás, kolbász, de még bõrösmalac is, ha nem
 625     I,   2|                    a mienk. Parasztszekér. De az se erre a vidékre való.~
 626     I,   2|              vásáros tót - ásított Szluha.~De nyitva is maradt a szája,
 627     I,   2|            salikendõt hordani a derekukon, de hát ki tud a szépasszonyok
 628     I,   2|                     Kivallatták a kocsist, de attól nem lettek okosabbak.
 629     I,   2|                 Szállóvendég?~- Az is van. De az csak egy ténsasszony.~-
 630     I,   2|             õrállók karjába szaladt ugyan, de nyilván azokat is föltaszigálta,
 631     I,   2|                    ez nem volt szép tõlem, de nem egészen én vagyok benne
 632     I,   2|                   a madarásztói csárdában! De most már, hogy tudom, megírom
 633     I,   2|                   egy kis szalonna?~- Van, de avas.~- Palástul vetem én
 634     I,   2|                   borocska volna-e?~- Van, de hernyós.~- Annak is megfelelek
 635     I,   2|           meggondolatlan vállalkozás volt, de azért már csak állta az
 636     I,   2|                  bántsa a mérges csárdást, de a meszöly bort egy hajtásra
 637     I,   2|                    nem ért az úr magyarul?~De az inspektor nagyon is értett
 638     I,   2|              csárda felé ebben az életben.~De hát az inspektornak szándékát
 639     I,   2|                   Isten a tekintetös urat, de régön láttuk erre mifelénk!~-
 640     I,   2|            verhettek fel érte a zsiványok. De micsoda árt kell majd ezért
 641     I,   2|                   inspektor fogatni akart, de a csárdás nevetve támaszkodott
 642     I,   2|                 bántják a másik jó embört. De mög ha fél a tekintetös
 643     I,   2|                    húsz pengõ volt a sarc.~De hát azért csak megvirradt
 644     I,   2|              árendát kifizetni a városnak. De most mögadom, nézze, ami
 645     I,   2|       olvasókönyvben is találkoztam volna. De hát az mindegy. Nagyobb
 646     I,   2|               akkor megroskadt egy kicsit, de a rabvallató tekintete még
 647     I,   2|                  biztos.~Jóska megrettent, de csak azért, mert nehezellette
 648     I,   2|                  hátra sincs kötve a keze.~De bizony érte Jóskát egyéb
 649     I,   2|                  hogy marhapásztor voltam, de mint ésszel élõ embör, hamarosan
 650     I,   2|                 míg a szömöm ki nem nyílt, de aztán csak jóra fordult
 651     I,   2|                    számolgattam én azokat. De nem sok híja löhet a kétszáznak.~-
 652     I,   2|                    fel a perzekútor szeme. De csak az almáriumra villant.
 653     I,   2|                  volt az a legutóbbi eset? De azért ne hagyd ám itt ezt
 654     I,   2|                   nevette a perzekútor is, de azért utoljára mégiscsak
 655     I,   2|               bólintott Jóska. - Szép péz. De nem böcsület.~- Ha pedig
 656     I,   2|                  dacosan fejét a betyár. - De maga felel érte az Isten
 657     I,   2|            tekintetes urat. - Ne haragudj, de az egyszer nem igazi csirkét
 658     I,   2|            tekintetös urat, ne haragudjon, de ez eccör nem igazi neveket
 659     I,   2|                    egy igazi is, a majsai, de azt mög mán öt esztendeje
 660     I,   2|                   igaza van a nyelvtannak, de azért nekem is igazam van.
 661     I,   2|                   gaugamelai csata után -, de megadta nekem ez a Sándor!~
 662     I,   2|                 mint halhatatlan druszája, de azért némi kis halhatatlanságra
 663     I,   2|                    vele megbántani senkit, de ki kell mondanom az igazságot,
 664     I,   2|          kerülgetem. Csakugyan kerülgetem, de bizonyisten nem irigységbõl.
 665     I,   2|                  írtam már én a Sándorról, de leginkább csak - aktát,
 666     I,   2|                   köteg kikerülne belõlük. De nem ajánlom az utódomnak,
 667     I,   2|                   Wertheim-szekrényünkben. De nemcsak féltve, hanem félve
 668     I,   2|                    akkor nem volt törvény, de azért az írónak úgy a körmére
 669     I,   2|                jelent meg a második füzet. De az elsõbõl se ismeretes
 670     I,   2|       székvárosokból, állunk szolgálatára, de csak a délelõtti órákban;
 671     I,   2|                    érdeklõdõk is elmentek, de jöttek helyettük újak. (
 672     I,   2|                    Sándor panegirikusának. De meg kell vallanom, hogy
 673     I,   2|              verssel van ugyan koszorúzva, de csak a naptár táblája belsõ
 674     I,   2|             dicsõségére írt vers rosszabb, de a Sándoré hosszabb.)~Két
 675     I,   2|          bizonyosan másképp fordult volna, de az édesanyám nem eresztett
 676     I,   2|                 nem szolgált ugyan alatta, de olyan ügyvivõ féléje volt
 677     I,   2|              kínjában. Az kutya ember vót, de engem mégis kiszabadított
 678     I,   2|                  volna, hogy segítsen meg. De meg is segített mindig,
 679     I,   2|                     hanem olyan fényes is.~De Ráday magában nem lett volna
 680     I,   2|               rettegjenek a rosszak, igen; de gyakorlati célra, nyomozásra,
 681     I,   2|                     Nem könnyû munka volt, de sikerült neki. Nem kímélte
 682     I,   2|                    azelõtt is akasztottak, de Laucsik az orgazdákat is
 683     I,   2|               múmiává fagyott a törzse is, de még akkor se vallott, úgyhogy
 684     I,   2|                   záratta ugyan Laucsikot, de egész életére hidegre tétette.
 685     I,   2|                Rádaynak õ lett a jobbkeze, de csak úgy, mint „Laucsik
 686     I,   2|                    dicsekvésképpen mondom, de hát nem hamisíthatom meg
 687     I,   2|                   Azonban csak gyanú volt, de bizonyság nem. Mert ami
 688     I,   2|              hamarosan kirágta az iszákot, de azért a szabadságharcos
 689     I,   2|           szivarral, pálinkával traktálta, de pandúrsággal nem kecsegtette.~-
 690     I,   2|                   oktatás tárgyát képezik. De ezeken a tájakon, amelyek
 691     I,   2|                   fût-fát ígért Sándornak, de csak azért, hogy megszabaduljon
 692     I,   2|                kísérte egész a kis ajtóig, de aztán sürgõsen magához parancsolta
 693     I,   2|                  ezt a betyárt élve-halva, de neki mindenokvetetlen kézre
 694     I,   2|                 eleget tenni a parancsnak, de nem tudta, hogy fogjon hozzá.
 695     I,   2|                 itt-ott vért is eresztett, de mindent olyan ügyesen csinált,
 696     I,   2|          kapcabetyárt ugyan összefogatott, de azokkal is nagyon barátságosan
 697     I,   2|               kiáltott rá az egyik pandúr, de nagyon barátságosan.~- Az
 698     I,   2|                    bizonyos Bodó nevezetû, de az embere Sándor volt, mint
 699     I,   2|                    pap eskette õket össze, de az valami pusztázó barát
 700     I,   2|               fõzött is rendesen Sándorra, de hát mit ért az, ha Sándor
 701     I,   2|                    a kenyeret mindenkinek, de hálásra sohase maradt otthon.~
 702     I,   2|                    akinek ez a mestersége, de hiteles históriát írni nem
 703     I,   2|                   volna sógorának nevezni, de mindig bátyámuramnak tisztelt.
 704     I,   2|                   napja vagyok a sarkában, de nem bírom beérni.~- No kerüljön
 705     I,   2|               lökte el Sándor az asszonyt. De az belecsimpeszkedett, úgy
 706     I,   2|                volna bontani a feje fölül. De Sándor csak a puskát kapta
 707     I,   2|            tapogatta meg a vékonyát.~- Hé! De a füledre feküdtél, édös
 708     I,   2|               csárdás csak egyet ordított, de azt nem lehetett megkülönböztetni
 709     I,   2|                talpra a Jozsafát völgyéig, de még tán ott is két angyalnak
 710     I,   2|             összenyalábolni a hajítófákat, de mire visszatért velük, ággyal,
 711     I,   2|              szûrös, botos öreg parasztra. De a várban, amelynek mindig
 712     I,   2|                   nem basa volt, csak bég, de már mink csak basának emlegetjük,
 713     I,   2|                    nagyobb a tekintélyünk. De jeles úriember volt ez a
 714     I,   2|                    fogadjistenezett volna. De még ilyen eszmecserére se
 715     I,   2|                  Nem sokan voltak ilyenek, de az mind úgy hallgatott,
 716     I,   2|                    praxissal fejlesztette, de ahhoz foghatót még nem hallott,
 717     I,   2|                    mint Rózsa Sándornak.~- De avval is fenyegetõdzik,
 718     I,   2|               elõször, aki kiszabadítja.~- De tör, zúz is mindönt, ami
 719     I,   2|             bilincs is csak ilyen hiteles, de én senkinek az örömét se
 720     I,   2|             homlokterében, mint a Sándor.)~De a bilincstõl megszabadított
 721     I,   2|        meztelen-asszonyos került a kezébe, de attól elfordult mint jóerkölcsû
 722     I,   2|              sajnálom tõled, ha rákívánsz. De te se uraltasd magad, hanem
 723     I,   2|             hallott ugyan Dózsa Györgyrõl, de tudat alatt mégis valami
 724     I,   2|                kurázsija, én nem ellenzöm.~De egyelõre nem került Katira
 725     I,   2|               panyókára rángatta a vállát, de azért meglátszott rajta,
 726     I,   2|                   rohadhat mög a cellában, de elõbb kiszödöm mind a két
 727     I,   2|                  és gyakorlati tanácsokat, de a vasútrablást nem vette
 728     I,   2|             aránylag kevesebb kockázattal, de mindenesetre több haszonnal
 729     I,   2|              ügyeket mind szálára bogozta, de ezeken nem tudott eligazodni,
 730     I,   2|                mind Sándorral takarództak, de csak úgy „möglöhet” és „
 731     I,   2|             Laucsik.~- Azt én nem mondtam. De azt fölérheti az úr ésszel,
 732     I,   2|                  senkihez észért.~- No jó, de a vasúthoz hunnan lönne
 733     I,   2|               srófokkal erõsítötték mög.~- De ti hogy csináltátok, Sándor?~
 734     I,   2|                   Sándor - mondta Laucsik, de nagyon barátságosan, és
 735     I,   2|                    a Katinak, te Sándor!~- De akkor olyan okulárét is
 736     I,   2|               vallott is Sándor a lánynak, de azzal a bíró nem sokra ment.
 737     I,   2|               subát. Szép irhás suba volt, de csabai eredés, kétfejû sasokkal
 738     I,   2|               õrmestert küldött a subáért, de azzal a paranccsal, hogy
 739     I,   2|                 magára igazította a subát, de úgy, hogy a Modolt is aláfogta.~-
 740     I,   2|              sápadt arcát elfutotta a vér, de azért dacosan felelt, szorosabbra
 741     I,   2|                hogy holtig ember az ember. De ha én neked volnék, mégse
 742     I,   2|            Csináljanak vele, amit akarnak. De én nem juttatom akasztófára.~-
 743     I,   2|              akasztófára.~- Jól van, fiam. De ha mást találnál gondolni,
 744     I,   2|             feszítõvasak mind egyformák.~- De ezekre a Kati igazított
 745     I,   2|                     A betyár köpött egyet, de mindjárt meg is követte
 746     I,   2|           Engödelmet kérök, tekintetös úr. De magának volt igaza. Az asszonyok
 747     I,   2|             möghiggye, löhetett vóna. Hej, de másképp lött vóna itt mindön!
 748     I,   2|                  Bécs vállalna is mindent, de senki se tudja pontosan
 749     I,   2|                 azzal együtt, aki lerakta!~De azért nagyon izgathatta
 750     I,   2|                   ha csak annyi baj volna! De már Pozsony is leégett.
 751     I,   2|                 dolog fantáziának látszik, de nem az. Az én fiatal diákkoromban,
 752     I,   2|                   kövön nem maradt belõle. De valószínûleg többen is voltak
 753     I,   2|                  Sándoré volt az impérium, de nem maga gyakorolta, hanem
 754     I,   2|             kérdezte Sándor elcsudálkozva. De semmivel se megütõdöttebben,
 755     I,   2|                nagy érdeklõdéssel Laucsik, de álmos szeme kitágult, mint
 756     I,   2|        cikksorozatot a nyolcvanas években, de maga se csinál belõle titkot,
 757     I,   2|                   kortársi feljegyzéseket, de néhol csak átlapoztam õket,
 758     I,   2|              számtani feladat is sikerült. De ez természetesen nem haditénynek
 759     I,   2|                     nem láttam a postámat, de már amikor megindult, akkor
 760     I,   2|           köszönetet a szép tisztességért.~De még ezeken kívül is kellett
 761     I,   2|            fõtárgyalásig eljutottam volna. De most nekem másfajta tárgyalásaim
 762     I,   2|                   tartásához sincs kedvem.~De arra mégis kötelez a tisztesség,
 763     I,   2|              bíróság kimondta rá a halált, de mindjárt kegyelemre is ajánlotta -
 764     I,   2|                  indián, a harmadik török, de egyik se szittya. Nyelvészeti
 765     I,   2|             vesztegetés honi termék ugyan, de abban nincsen semmi rossz
 766     I,   2|           letagadni, hogy ez magyar mûszó, de ebben sincs semmi erkölcstelen.
 767     I,   2|      kortesköltségeit ki kellett fizetni.) De panamáról, korrupcióról
 768     I,   2|                   ami ugyan nem volt igaz, de akkor se ártott az, ha istenfélõ
 769     I,   2|              akkorára a fõbíró közbeszólt. De olyan szigorúan ám, hogy
 770     I,   2|               idiómában, hogy érti a fene. De akkor már taszította kifelé
 771     I,   2|                    a várostól a birkáinak, de a birkák eldöglöttek, és
 772     I,   2|                    ki van fizetve a fûbér?~De itt még bele se kezdhetett
 773     I,   2|                   hogy én honnan gyüvök?~- De nagyon is okos beszéd az,
 774     I,   2|               akkor kend üres kézzel gyün, de ha kend hazulról gyün, mán
 775     I,   2|                    aki utána kurjantott:~- De ha be akar kend még egyszer
 776     I,   2|              szemben követett el.~- Ejnye, de furcsa neve van a kutyájuknak,
 777     I,   2|              ilyenekbe is beleártja magát, de azért felelt tisztességtudással:~-
 778     I,   2|             külországba is szállítsa ûket. De nem hiszöm én azt, hogy
 779     I,   2|                   aki kutyáért pénzt adna.~De már erre a tiszttartó is
 780     I,   2|                száz pengõt kér darabjáért, de azért hozatunk próbára hármat.~-
 781     I,   2|              vészjeleket a pusztai kutyák, de az bizonyos, hogy mire beesteledett,
 782     I,   2|               förmedt rá a számadó gulyás, de a szeme összevillant az
 783     I,   2|                   többszörös ebhalál lesz, de hát mi közöm hozzá? Lehet,
 784     I,   2|                   aztán a harmadik kuvasz. De nem olyan akárhová-való
 785     I,   2|                   nyírségi kiskirály volt, de a királysága szanaszét feküdt
 786     I,   2|                    negyedik szaggatta el.)~De akármilyen jól bírta magát
 787     I,   2|               egyebet nem termelhet rajta, de termelt az Úristen akkora
 788     I,   2|                tótok nagyon derék emberek, de még most is adósak a tavalyi
 789     I,   2|                    A-y Péter az ötletének, de csak akkor jött meg igazán
 790     I,   2|                   tótok a dupla árendával, de legalább harmadmagával maga
 791     I,   2|                szót se érdemel az egész.~- De nem mehetünk, mert van még
 792     I,   2|                    betintázzam az ujjamat?~De a kripóciakat addig nem
 793     I,   2|                 bocskorosaival egyetemben, de a fenyves nem volt sehol.
 794     I,   2|                 fûre lett volna szükségük, de olyanra, amelyik el tudja
 795     I,   2|            dicsõségre csak az volna méltó. De kifogytunk az idõbõl, most
 796     I,   2|                    csak áthajtatott volna, de a Lánchídon megállította
 797     I,   2|                Eszem ágában sincs, pajtás. De tudd meg, hogy amit el akarsz
 798     I,   2|                 ismerünk formalitásokat.~- De tessék meghallgatni, könyörgöm.
 799     I,   2|                közvagyon Csáky szalmája?~- De kérem, megfizetem.~- Az
 800     I,   2|                  ügyet a közgyûléshez...~- De nagyságos uram, nem egyszerûbb
 801     I,   2|                  rögtön megadóztatja õket.~De még ennél is különösebb
 802     I,   2|                  kocsmánk bohémasztalánál. De úgy nézem, a magyarok szénája
 803     I,   2|                   szólva arról, hogy Primo de Rivera országából jöttek,
 804     I,   2|                  gyermekei, ahogy akarták. De mi lesz velük a vasúton?
 805     I,   2|       nyakorjánokat, csak mint magánember, de utóbbi minõségében is rendelkezett
 806     I,   2|                   a fejét az állatorvos. - De ami törvény, törvény. A
 807     I,   2|                vagyok a zsiráf géniusznak, de kivételt vele se tehetek.
 808     I,   2|                  senki se szívesen nyúl.~- De hát csak van helyettese
 809     I,   2|                kezelem, ami rám van bízva. De hát énhozzám csak a hasítatlan
 810     I,   2|          pápaszemét. - Sáska-e, Szöcske-e, de bizonyosan valami tücsök.
 811     I,   2|                ember a maga Thallóczyja?~- De nagyon is okos ember. Mert
 812     I,   2|                    se néztem, honnan jött. De a címszalag itt van a papírkosárban.
 813     I,   2|                    tett az ajtó irányában. De a direktor visszakiáltotta.~-
 814     I,   2|                csak az iktatót!~Megnézték, de nem találtak benne semmit.
 815     I,   2|                íróasztal alól a kosarat.~- De hát mikor lehetett az, direktor
 816     I,   2|                 papírkosárba.~- Az ám, ni, de hát hol is van a sas? Thallóczy
 817     I,   2|                    hogy kiváltottuk volna, de a frakk-levelet itthagyta
 818     I,   2|                 farkból meg a szárnyakból, de az apraja kétannyi, s az
 819     I,   2|                    a játékos agárfiúkat.~- De talán azért múzeumba jó
 820     I,   2|                  majd ki lehet selejtezni.~De nem selejtezték ki. Jöttek
 821     I,   2|                   sokoldalúbb foglalkozás, de úgy látom, a városatyák
 822     I,   2|               elkészültem egy-egy testtel. De azért megcsináltam õket,
 823     I,   2|                   ott lett volna a helyük, de szegény anyám így könnyebben
 824     I,   2|                nevezett. (Persze e nélkül, de g-vel.) Én ugyan zs-vel
 825     I,   2|                    se tudtam volna, mi az, de így is nagyon tetszett a
 826     I,   2|                   apa azt mondaná: „ejnye, de nagy csacsi vagy te, kislányom,
 827     I,   2|                   a dolog a pókok lábával. De hát én nem lehetek normális
 828     I,   2|                    megolvasni a pók lábát, de hát ahhoz pók is kellene,
 829     I,   2|               kellene, legalább egy darab. De hát hol vegyük a pókot?~
 830     I,   2|                 mint a piacon vásárolni -, de pókot õ se tudott adni.~-
 831     I,   2|                   öt póknak hány lába van.~De már erre magamon is erõt
 832     I,   2|                 Révai a Mons-Ottó kötetig, de már annyi pénzem nekem nem
 833     I,   2|                     hogy már látott pókot, de egyiknek se olvasta meg
 834     I,   2|           tanfelügyelõt fogom megkérdezni, de attól félek, barátom, sohase
 835     I,   2|                  hány lábbal rendelkezik - de most már nem kerül erre
 836     I,   2|                  olvasó is szeretné tudni, de neki nem árulom el. Járjon
 837     I,   2|                  tetszett volna legjobban, de az édesapám nagyon megmérgesedett.~-
 838     I,   2|                    copf-divat minálunk is.~De nemcsak édesanyámnak volt
 839     I,   2|                  ez a lesújtó ítélet volt. De azért Kunz tanár úr tárgyilagos
 840     I,   2|               bársony kalapját, és kiment, de még akkor is rázta a nevetés.
 841     I,   2|                 fel bennem némi fantáziát, de az egész más irányba szolgált,
 842     I,   2|             éjszaka ereszkedik az agyamra. De azt is éreztem, hogy hirtelen
 843     I,   2|                   a hangtól rezzent össze. De már mindegy volt, mert a
 844     I,   2|                   lovagol”, nem nádpálcán. De legalább Vilmos császár
 845     I,   2|                   kitörülte a részeg szót, de még tán bicskával is kivágta.
 846     I,   2|                 szó se jelenik meg belõle, de legalább a cenzor megtudja,
 847     I,   2|              csakugyan alászálla poklokra, de a címet meg a két elsõ sort
 848     I,   2|                  hogy mi az a herepfedény! De azt hiszem, azt csak Kunz
 849     I,   2|                hogy a Fiú a második. Igen, de csak a Szentlélekkel teljes
 850     I,   2|                össze egy ökölbe az ujjait, de azért csak egy Isten az,
 851     I,   2|                    szemünk van kettõnknek! De már ez engem is kihozott
 852     I,   2|  szolgabíró-világban történt, ha történt - de a tápéiak már akkor is híresek
 853     I,   2|            hunyorogtak ravaszul a tápéiak.~De már erre egészen kijött
 854     I,   2|                   hogy csak az eszünk sok, de a pénzünk kevés. Azért alásan
 855     I,   2|                valami arany halsütõ tepsi. De a hajdúk nem akarták elérteni
 856     I,   2|                 erre a napra állítsák elõ. De mind hozza magával a muzsikát
 857     I,   2|                igen kellene õket biztatni. De ki fogja ezt a pogány népet
 858     I,   2|                 rád is voksolnék szívesen, de nem tudom, ezek az urak
 859     I,   2|                csak elmekegtetik valahogy, de se a tülköt, se a furulyát
 860     I,   2|                    dalverseny megkezdõdne, de az azt mondta, hogy arról
 861     I,   2|                 ivott többet egy kortynál, de azt söröshordóból itta.~
 862     I,   2|                  volna õket étlen-szomjan, de most már nem volt hatalom,
 863     I,   2|          megengedte, hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már
 864     I,   2|                  tûnõdött el az Úristen -, de hát mit lehetne itt most
 865     I,   2|                     apró a szeme.~- Ejnye, de hitvány gizgaz lepte el
 866     I,   2|                   Adtál, Uram, segítséget, de nincs benne köszönet - sóhajtották
 867     I,   2|              bekötötte a zsákját a tarlón. De ki is nyitotta mindjárt,
 868     I,   2|                istenáldotta növény a búza. De mikor gyûlölködés hatalmasodik
 869     I,   2|                    búcsúzóban Mári néni -, de mintha csupa vadbúza nõne
 870    II,   1|                  város vénei és írástudói, de olyan csúnyán, hogy a belviszályoktól
 871    II,   1|                 huncutok szép Heléna után, de most már asszonytársai is
 872    II,   1|                    a maga emberségébõl is, de már az asszonyok kifogtak
 873    II,   1|             járvány volt, lehet, hogy nem, de Xanthosznak mint polgárnagynak,
 874    II,   1|                   eszébe levágni az orrát, de ha törvényt hoznál róla,
 875    II,   1|                  szépen megfért egymással, de bizonyosan megfért volna
 876    II,   1|                 nagy volt a megrökönyödés, de csak ideig-óráig, mert a
 877    II,   1|             barbárok, mint legyek a mézet, de egy nagy, piros képû gigász
 878    II,   1|               népeknek csak egy lábuk van, de azon akkora talp, hogy azt
 879    II,   1|                  látták-e, akiket õ keres. De bizony mindenütt azt a választ
 880    II,   1|                sörénye nem olyan gubancos, de nagyon is rendben tartott,
 881    II,   1|                 hozzá az elsõ szava:~- Ej, de soká jöttél értem, milyen
 882    II,   1|                   mint Xanthosz horkolása, de az lármának is kiadósán,
 883    II,   1|                    és ráugrott a gallusra, de az ellibbentette magától.~-
 884    II,   1|                    annyit tudok, hogy van, de ezt a csekély tudományomat
 885    II,   1|                 innen volt a Pireneusokon, de az öreg Guillaume herceg
 886    II,   1|                lány csak hercegkisasszony, de a király õsei csak marhapásztorok
 887    II,   1|                  jól forgatta ugyan magát, de nem ott, ahol kellett volna.
 888    II,   1|                  asszonyhoz Montpellierbe, de arra sohase volt érkezése,
 889    II,   1|                  nevetett a fõajtónálló.~- De nem addig van az - mondták
 890    II,   1|             közérdeknek eleget kell tenni. De hát hogy fogjanak hozzá?
 891    II,   1|                    a pogácsájába, megette, de a szíve hideg maradt. Mint
 892    II,   1|                 madrigálokkal hódolt neki, de vacsora után mindig donna
 893    II,   1|                    legokosabb tanácsnokok, de most már én is azt mondom.
 894    II,   1|                 hagyta maga után az ajtót. De itt aztán már igazán szóról
 895    II,   1|                   és elképedve kérdezte:~- De hát hogyan történhetett
 896    II,   1|                    elme meg nem mondhatja; de az biztos, hogy hajnaltájban
 897    II,   1|                 ugyan a védõszent körmeit, de ezt az észrevételét abban
 898    II,   1|                   mert a bujaság ördöge.~- De hát hogy kerül az ördög
 899    II,   1|                    sugallatára cselekedte, de az sincs kizárva, hogy csak
 900    II,   1|                    mintát kerestek a Porte de Mars elé tervezett kút márvány
 901    II,   1|                    többi reimsi takácsnék, de még jobban felbosszantotta
 902    II,   1|              õfelsége már nem tudott írni.~De nemcsak a reimsi takácsnék
 903    II,   1|               maradt hét nap, hét éjszaka, de az enyészet még akkor se
 904    II,   1|              nyújtotta Belfegor a kezét. - De jól vigyázz, ennek nagy
 905    II,   1|                   mint amilyennek meghalt, de te ebben a pillanatban hatvanévessé
 906    II,   1|                mozgolódást hall az ágyban. De már az ásítást is hallotta.~-
 907    II,   1|           nyújtódzott Nicolette asszony -, de rég nem aludtam ilyen jót!~
 908    II,   1|                    neki:~- Jaj, édes uram, de csak sajnálom mégis, hogy
 909    II,   1|                  is eredtek az üldözésnek, de mire a nyomukba értek, már
 910    II,   1|                  elégett a nagy háborúban, de a történetet, mielõtt feledésbe
 911    II,   1|                 mint amennyit elveszített, de olyan állandó és olyan eredményes
 912    II,   1|                    mégolyán tehetséges is.~De ahol tehette, ott saját
 913    II,   1|                   eregeti a füstkarikákat, de valahányszor kiereszt egy
 914    II,   1|               lehetett elégedve a szultán, de õ az éjszakák rendjérõl
 915    II,   1|            be-belesve a karavánszerájokba. De sehol se füstölt a csibuk,
 916    II,   1|                    az ember, ahol viszket, de ne szálljon szembe a sorssal,
 917    II,   1|                    a legyet, hogy csípjen.~De hát a naplement olyan szép
 918    II,   1|                   beletántorodott a dühbe. De a szpáhi ormótlan nagy legény
 919    II,   1|                   szívderítõ program volt, de a részleteket színezni pedig
 920    II,   1|                hogy „a bosszú megõszülhet, de meg nem öregedhet”. Most
 921    II,   1|                      Mézet köpsz, testvér, de epe bugyborékol benne. A
 922    II,   1|           pipaszárral is ellátnám a baját, de a nagyúrnak több jár, s
 923    II,   1|                 nem találtatott az bûnnek. De véleményt nem mondott senki,
 924    II,   1|              magának három izgága grandot, de ezt a becsületes arabot
 925    II,   1|                urak Gibraltártól Iránig.~- De hát hogy csinálhatnám én
 926    II,   1|                   megmerített ezüstkorsót, de Mirandola mindenkinek azzal
 927    II,   1|                  büszkén a lovag. - Guzman de Forgola az én nevem, kardforgatás
 928    II,   1|           tudományt kell szolgámmá tenned. De már a te esküvõdet, Allah-uccse,
 929    II,   1|                    ura és szolgája leszek, de tetõled nem fogadok el parancsot.~-
 930    II,   1|                  kiszaladt az országból.~- De hát ki vagy te tulajdonképpen,
 931    II,   1|                  teremtés‑e, mint a mienk. De ahogy kinyitottam a könyvet,
 932    II,   1|                  semmit se konyítok ugyan, de azt hiszem, a salabakterban
 933    II,   1|              ilyenforma a jogszolgáltatás. De a madridi incunabula nem
 934    II,   1|                   címe, és Johannes Petrus de Ferrariis a szerzõje, aki
 935    II,   1|                  ember lehetett, hogy Jean de Vingle érdemesnek tartotta
 936    II,   1|                   ember volt már akkor is, de ez a Salamon különösen az
 937    II,   1|               megsütöd nekünk a foglyokat. De ha azt nem akarod, hogy
 938    II,   1|            pecsenyéjét, föltettem a tûzre, de hozzá se értem, mert az
 939    II,   1|                  van tiltva.~- Neked igen, de nekem nem - mosolygott a
 940    II,   1|            cuppogott kedvetelten a bíró.~- De éppen azért húznak engem
 941    II,   1|                  rázta a hideg Salamont -, de mi lesz velem addig, míg
 942    II,   1|               aztán föl is ugrik a jámbor, de a farka ott marad Salamon
 943    II,   1|                    kicsit kipihenni magát. De mikor meghallotta, hogy
 944    II,   1|           egyszeregyet, míg fél lábra áll, de röptében mindjárt elveszti
 945    II,   1|                   a serpenyõt a lábam elé.~De mikor a sok panaszost meglátta
 946    II,   1|         farkasverembõl nehéz lesz kihúzni. De hát azért csak megpróbálta.~-
 947    II,   1|               szúrákat. Sok idõ telt bele, de csak meglelte, amit keresett.~-
 948    II,   1|                    Nagy a te bölcsességed, de most nem kérek belõle.~-
 949    II,   1|                    Johannes Petrus mester. De a középkori „jó bíró” portréja
 950    II,   1|             szerint sohasem fogom megírni, de legalább Karafulát feltámasztom
 951    II,   1|          jólértesült írnoktól telik.~- Hû, de nagy lator lehet! - szörnyûlködött
 952    II,   1|                 szörnyûlködött a király -, de hát mért nem tesznek ellene
 953    II,   1|               lábaihoz - lihegte a maître.~De már akkor Karafula is észbe
 954    II,   1|                  igazmondónak fogadja föl, de hiszen egészen egyre megy
 955    II,   1|                    mikor a troyes-i maître de ville volt a principálisa.
 956    II,   1|              Király lenni nem szégyellnék, de szégyellném, ha olyan bolondom
 957    II,   1|                  az ellensége az udvarnál, de nem az aprószentek, hanem
 958    II,   1|               bolondot a jobb oldalamon.~- De én igen - ugrott át Karafula
 959    II,   1|              legtöbbe Étampes hercegnõ meg De Foix Franciska, meg a szép
 960    II,   1|                 proskribáltak fûhöz-fához, de csak a bolond szíve esett
 961    II,   1|                  szamár a lépcsõt súrolni, de úgy, hogy elõször a legalsót
 962    II,   1|               kezdeni? Nincs igazam, uram?~De e mellé a kérdés mellé már
 963    II,   1|                  bolond vagy te, Karafula, de megmentetted a barátaidat.~
 964    II,   1|         megnyugodna a tepsicsörgetõ lélek, de ezt a jámbort letorkolta
 965    II,   1|               udvari hintóból kiköszöntek, de azért az Ungargasse nevezetessége
 966    II,   1|                 spinét hamar elhallgatott, de az asszony nem.~- Anna Mária -
 967    II,   1|               értelmesen kiérni az utcára, de az sokszor:~- Pénzt!~Haydn,
 968    II,   1|               fodrász vagyok vagy suszter.~De gyakran megesett, hogy a
 969    II,   1|               kihúzta helyébõl a spinétet. De a kézirat nem csúszott mögé.
 970    II,   1|                 használtad a kézirataimat, de most már hajsütögetésre
 971    II,   1|                     abba már beletörõdtem. De hogy a lelkemet megöld,
 972    II,   1|                olyan muzsikus, mint az úr, de olyan tisztelõje sincs a
 973    II,   1|                adni, pedig ez azzal egész. De lakodalomig majd csak kerül
 974    II,   1|                vissza a zeneköltõ hitvese, de olyan hangon, amelybõl ki
 975    II,   1|                    keresztelõre érek haza, de akkorra olyan selyempólyát
 976    II,   1|           szerencsésen megérkezett Lyonba, de mivel már rásötétedett,
 977    II,   1|                Szeretett volna cselekedni, de még jobban hozzátapadt a
 978    II,   1|                 voltak, mikor megérkeztek. De mért kérdezi az úr?~A szatócs
 979    II,   1|                 õnála vesznek kvártélyt.~- De azért csak õriztesse reggelig
 980    II,   1|             rendõrinspektor elõ is került, de akkorára a két spanyol kémnek
 981    II,   1|                 eresztenek a király elé.~- De ha valami nagyon nagy dolgot
 982    II,   1|                  Diane, Bacchus et Cythère~De ta vie abrêgent le cours...~-
 983    II,   1|               csokoládéhoz hozzá se nyúlt, de a jelentéseket mindig élvezte.~
 984    II,   1|                   nem volt könnyû bejutni, de a falusi embert földúlt
 985    II,   1|                   is vitte a miniszternek, de az csak azt üzente neki,
 986    II,   1|                  testes férfiú volt ugyan, de olyan kis madárfejet viselt
 987    II,   1|                  világossággal játszani.~- De hiszen eszünk ágában sincs
 988    II,   1|                Beszélhettek, amit akartok, de engem nem tesztek lóvá!~-
 989    II,   1|                    én nektek világosságot, de fogadom, hogy megemlegetitek.~
 990    II,   1|                    ezellen nincs apelláta. De aki többet tesz a törvénynél,
 991    II,   1|               lógázta a kezében a lámpást, de a lámpába senki se tett
 992    II,   1|                magát a pugrisok korpájába, de már nem lehetett visszafordulni.
 993    II,   1|                    a lámpásban a gyertyát, de a lámpást betették a kerek
 994    II,   1|                 kereste a nõi tisztaságot, de nem sok szerencsével. Mert
 995    II,   1|               csúnyát eresztik maguk közé.~De látnivaló volt, hogy a kislány
 996    II,   1|                 fekete fogú szörnyetegtõl. De aki nagyon magához szorítja
 997    II,   1|                neki. Egy csöppet elpirult, de az csak a meglepett gyereklány
 998    II,   1|                 kacér. Végtelen szerényen, de minden zavar nélkül felelgetett
 999    II,   1|                    goromba volt a világon, de õvele még senki sem gorombáskodott
1000    II,   1|                    a becsapott ajtó elõtt, de aztán harmadszor is csak