Kötet,  Fejezet

1001    II,   1|              halhatatlanság kutyája~Alfred de Musset-rõl, a született
1002    II,   1|                    a tehetségét. Különösen De Saint-Aulaire úr fújta ellene
1003    II,   1|                  fontosságára mutatott rá, de az bizonyos, hogy a maga
1004    II,   1|                  mire elérte a tetthelyet, de a kastély kapujában mégis
1005    II,   1|                 utált ugyan, ami nem szép, de mint vicomte-nak tele volt
1006    II,   1|                    be rajta.~Az ajtót maga De Saint-Aulaire úr nyitotta
1007    II,   1|                    társalgást Alfréd, mire De Saint-Aulaire úr kényszeredett
1008    II,   1|              álmukban légy után kapkodnak.~De Saint-Aulaire úr idegei
1009    II,   1|                  jó darabig el is idõzött, de végszóra jelentkezett.~Akkor,
1010    II,   1|                 õrület - gondolta a költõ, de azért alapjában örült neki,
1011    II,   1|                   vette a gróf szavazatát.~De Saint-Aulaire úr hölgyei
1012    II,   1|                   ilyenkor összerezzentek, de a gróf összevont szemöldöke
1013    II,   1|                tiszteltem benne - kacagott De Saint-Aulaire úr, de most
1014    II,   1|              kacagott De Saint-Aulaire úr, de most már szívébõl. - S megvallhatom
1015    II,   1|                   se, azt tán ne keressük, de ami bennük volt, az alighanem
1016    II,   1|                fölmenteni a birkanyírót!~- De akkor lesz csak igazán elítélve
1017    II,   1|                  és szöktesse meg a rabot.~De S. F. Train már akkor Vértanúhatnám
1018    II,   1|               Elkísérte ugyan a feleségét, de csak a hajóhíd innensõ végéig,
1019    II,   1|                  nem vagyok én ilyen naiv, de itt úgy körül van véve angyalokkal
1020    II,   1|                   az elkeseredett köhögés, de mihelyst arról kapok hírt,
1021    II,   1|                   még ilyent se hallottam. De csak mindenre ráértek! Hát
1022    II,   1|                    borgomastro elég írást, de te mind hallatlanná tetted,
1023    II,   1|                     ha négyszemközt kapja, de már a bakteroknak meg a
1024    II,   1|           embereknek mégse mehetett nekik. De nem is volt az neki eszeágában
1025    II,   1|                   annak eleget kell tenni. De már éhgyomorral mégse fogjatok
1026    II,   1|                   bánja, ha lenaplopózzák. De a füstölt tengeri-szamárkát
1027    II,   1|                   kár ezért a szép házért, de ami rend, az rend, aztán
1028    II,   1|               butéliánál azt mondták, hogy de bizony õk inkább a borgomastróba
1029    II,   1|                gyerek eddig az enyim volt, de ezután a tied lesz, borgomastro,
1030    II,   1|               talál szembegyöngyvirágozni. De hát hiába rántottam meg
1031    II,   1|                   moziban látta a bataille de fleurs-t, hogy aki a Promenade
1032    II,   1|                 nyomorúság szemétdombjain, de soha még ilyen ágrulszakadt
1033    II,   1|          bokacsontját: engem emlegetnek... De neki nem volt szerencséje.
1034    II,   1|              aludni tovább.~Lehetni lehet, de valami nem hagyja nyugodni
1035    II,   1|                    összeszorított öklével. De csak alvilági üvöltést hallani.
1036    II,   1|                  népesítettek be fiaikkal. De mi lelhette azokat a trecento-mestereket,
1037    II,   1|                 minek szólítsam a tornyot. De hát a magyar ember címzés
1038    II,   1|                 még csak harmincesztendõs, de sokkal inkább mûemléknek
1039    II,   1|                  egy ép porcikája.~- Igen, de az idegeim! - nyögött a
1040    II,   1|                 ferdébb volt, mint valaha. De hát az ilyesmit bajos nyíltan
1041    II,   2|                   volt, mint egy vértanúé, de a kulcs csak nem akarta
1042    II,   2|                 feleségem csak rám nézett, de nem mondta ki, amit gondolt:
1043    II,   2|              helyben lett volna a lakatos, de így el kellett érte küldeni
1044    II,   2|                  Mári ugyan õ és szolgáló, de ha már belekerül az újságba,
1045    II,   2|                 történelmi analógiák is -, de akkorára megérkezett Jolán
1046    II,   2|             környéken, akkor ide is benéz, de azt csakugyan ne kívánják
1047    II,   2|                   kétfogatút küldtem érte, de úgy látszik, a szerencse
1048    II,   2|         visszajövök.~Ennek már négy órája, de a mester még nem jött vissza.
1049    II,   2|                    szivart és a Notre Dame de Sionból kikerült valódi
1050    II,   2|                    címet is adhatnám neki, de hát én csak olyan „célszörû
1051    II,   2|              pillangós-papucs van a lábán, de csak úgy pillangótlanul,
1052    II,   2|                mondja Mátyás megfontoltan, de itt aztán meg is áll. Utóvégre
1053    II,   2|                    acskót.~- Tudom, tudom, de mért mondja kend, hogy rosszkor
1054    II,   2|                Löhet, hogy kézzel is vert, de az agykoponyámat mög zsindöllyel
1055    II,   2|             vízparti kocsma, még gerendás, de már villanylámpásos. Vendég
1056    II,   2|               kapott is háromszáz koronát, de igen kimelegedett az alkuban,
1057    II,   2|             formázta a napraforgó-virágot, de nem érte be a bámulással,
1058    II,   2|                   senkinek se volt mondva, de azért akárki meghallhatta.
1059    II,   2|               Antal csak félhangon mondta, de a koma egész fönthangon
1060    II,   2|                    kit tisztõjjek kendben, de mán mögengedjön, az én fejem
1061    II,   2|                   érdeklõdött, mint soros, de a koma nem felelt - csak
1062    II,   2|                   koma szisszentett egyet, de nem szólt, csak a fejét
1063    II,   2|                   színhely most is kocsma, de úri, a belsõ városban. Tenger
1064    II,   2|              lehetne benne, meg kenyér is, de csak bankó van benne, iszonyú
1065    II,   2|                     ha városi ember volna. De ezek a tanyaiak mindenben
1066    II,   2|                forgolódó embernek látszik, de a cigány nem szól, félvállára
1067    II,   2|                    jó - harákol az öreg -, de hát melyikön kezdjem?~-
1068    II,   2|                  be az öreg az asztalra -, de mög vagyunk vele akadva.
1069    II,   2|                egymásra néz, összekacsint, de a pénzért nem nyúl egyik
1070    II,   2|                  volt az ember, mint a ló, de leginkább csak magamformájú
1071    II,   2|               hatos volt az átiratási díj, de az okos ember úgy csinálta,
1072    II,   2|               semmi baj az utolsó ablakig, de ott rámordult a fõispánra
1073    II,   2|             szûrben érdemes volt megnézni, de Sas Mátyásra senki se kíváncsi.
1074    II,   2|                   Szerencsés Sátán István, de némi nehezteléssel is. Igaza
1075    II,   2|               Újságot csak télen olvasnak, de akkor olyant, amibe még
1076    II,   2|     cirkumdederumot. Mostan nincs királ.~- De hát mért nincs?~- Mert nincs
1077    II,   2|                  nemzetközi jog dióhéjban, de csak odakint, ahol okos
1078    II,   2|                kicsit sértõdötten a bátya, de mindjárt földerül, amint
1079    II,   2|                   az adót, mint a másik.~- De a Betlehem tán még jobban
1080    II,   2|               végig a fiatalt.~- Szödi ám, de csak azért szödhesse, mert
1081    II,   2|                 mán negyvennyóc máskor is, de elnyomták.~- De most nem
1082    II,   2|                 máskor is, de elnyomták.~- De most nem úgy lössz ám -
1083    II,   2|                   fölemelve, azt mondja:~- De csak addig, még valaki el
1084    II,   2|                    jól van úgy, ahogy van, de mégiscsak más lenne az,
1085    II,   2|                államé, ahhoz semmi közünk, de az egészen más, ha az ember
1086    II,   2|                 kevésbé volt fölháborodva, de mint okos ember, csak a
1087    II,   2|                    elhajigálni való pénze, de egy szem búza nem sok, õk
1088    II,   2|                Árpád-kori suba, az megvan, de az még a pogány Árpádok
1089    II,   2|                  kedvét lelte volna benne, de mire a mérnök a végére ért,
1090    II,   2|               vasútaztatom ki a tanyára?~- De bolondokat beszél kend,
1091    II,   2|               kapta föl az öreg a fejét. - De akkor mög mire való a vasút,
1092    II,   2|                olyan gangosan üli a lovat, de Szél ángyó elpittyesztette
1093    II,   2|                sokgyerekes kapásnak a fia, de azt már nem házasították
1094    II,   2|                     Messzire elhallatszik, de azért a muzsikást nem mindenki
1095    II,   2|                     merjen-e szólni, ne-e, de mégiscsak megszólal:~- Az
1096    II,   2|         polgármestert az egész gyülekezet, de leglelkesebben Kecskemét.~
1097    II,   2|                    akkorára nõne a barack.~De már ez szívén találta a
1098    II,   2|                 ember Makóra hagymátlátni, de úgy sietett, hogy siettében
1099    II,   2|                különb a makai baracknál?~- De még a makai hagymánál is
1100    II,   2|               Azzal nekivágott a világnak, de a szegedi hídon mégiscsak
1101    II,   2|                   észre, hogy kenyere van, de a szalonnáját otthon felejtette.
1102    II,   2|                  neki kenyérért szalonnát. De még jó szót is adott mellé:~-
1103    II,   2|                fejét a kecskeméti ember. - De bizony Tiszántúl a toronygömb
1104    II,   2|                   a makai ember a bókot -, de annak is van ám magához
1105    II,   2|                csókolom a szárnyad hegyét, de nemigen tudom még idefönt
1106    II,   2|                    kipattant a szeme.~Jaj, de kár, hogy csak álom volt -
1107    II,   2|                   fehérbodrú felhõbárányt, de még az angyalka is ott mosolygott
1108    II,   2|            dörzsölte meg a szemét az öreg, de mire egészen kijózanodott
1109    II,   2|                  mén, ahol jobbat talál.~- De kendet azért tartja az uraság,
1110    II,   2|                 járt a galambosi határban, de még akkor is hullott a könnye.
1111    II,   2|              nagyon ki van tanulva. Az ám, de hátha megtudja a jó Isten,
1112    II,   2|                    hát nem lesz az többet, de nem ám. Majd megmutatja
1113    II,   2|                     hogy semmit se lásson. De már a fülét be nem dughatta
1114    II,   2|              gondolta magában reménykedve.~De bizony hiába reménykedett.
1115    II,   2|                   volna a bolondka.~Az ám, de a bolondkának nem volt kalapja.
1116    II,   2|             búzából. Nevetett a kék szeme, de egy kis ijedtség is ott
1117    II,   2|               aminek egy csepp füle sincs, de ha a felét elveszed, csak
1118    II,   2|                  basát ugyan nem találtam, de rátaláltam magamra. Már
1119    II,   2|                mondja az egyik szolgámnak, de úgy, hogy én is halljam.~-
1120    II,   2|                annak egy se.~- Nono. Most. De otthon? Mikor a parádés
1121    II,   2|                    jobban meg volna hatva. De a városi szem elõtt minden
1122    II,   2|                    felé ütõdnek a kanalak, de Börcsök még egyre kedveskedik
1123    II,   2|                    az jár, amit õ meghagy, de ez éppen istenfélelembõl
1124    II,   2|                  vasárnapi prédikáció óta, de már az nagy tiszteletlenség
1125    II,   2|                   magát. Bizonykodik, hogy de csak a szalonna adja az
1126    II,   2|                  erõsködik az elsõ dûlõ -, de a zöldpaprika tisztítja
1127    II,   2|                   a szappanhabot a számba, de azért ez se csorbítja a
1128    II,   2|             Istennek ajánlom a társaságot. De az ajtóból visszatérít a
1129    II,   2|                    kalendáriumnak látszik, de belülrõl magárjegyzék, annak
1130    II,   2|                   termöttek.~Nekem mondja, de Mihály sógor felel meg rá,
1131    II,   2|                bizony már nyílt hadüzenet. De a keszeg nagyhatalmat nem
1132    II,   2|                   kérködésbül beszélök én. De ami az én földemön termött,
1133    II,   2|                  kend fölé egy úrikalapot, de olyant, amelyikön lyuk van,
1134    II,   2|                    hogy kidülledt a szeme, de azért fölemelte a tököt,
1135    II,   2|                    huncutul a csókaszemét.~De csak egyet villant, mert
1136    II,   2|                   pedig, ha támolyogva is, de mégiscsak némi diadalérzettel
1137    II,   2|               fejét. Kicsit sajgott ugyan, de mégiscsak megmentette vele
1138    II,   2|                  Búvármadarakat formáztak, de olyan fülük volt, mint a
1139    II,   2|                 már olyan éktelen kövérre, de felelni csak a Virgonc szokott
1140    II,   2|             kezdték nyitogatni a szemüket, de nyulat nem lehetett látni.
1141    II,   2|                    víz fölvette az udvart, de nem bírt a megriadt jószággal,
1142    II,   2|            csikónak. A farkát el is kapta, de mindjárt le is merült vele
1143    II,   2|                   még ilyen is eszébe jut, de azon még jobban ámulatba
1144    II,   2|                 ember elkezdett tapogatni, de nem találta a zacskót.~-
1145    II,   2|                 ilyesmit fel szokás kapni. De nem bírta fölvenni.~- Hát
1146    II,   2|              halott. - Markold mög jobban!~De markolhatta azt, csak nem
1147    II,   2|                 jégtábla úszott még rajta, de a komp már megindult. Átment
1148    II,   2|                   A víz se igen zajongott, de nagyon habzott a széle,
1149    II,   2|                   Nem a végrehajtót várta, de az jött meg. Sok zenebonás
1150    II,   2|               András, annak kellett lenni, de igen messze vidékrõl való
1151    II,   2|                    abbahagyták a szántást, de azért soha ekkora nyüzsgölõdés
1152    II,   2|                  fogja!~A ló megiramodott, de az udvar szélibõl visszafordult.
1153    II,   2|                  fûzfák koronája közé ért. De az is lehet, hogy az már
1154    II,   2|                végzöd? - kereste a kutyát. De a kutya még csak nem is
1155    II,   2|                     csak a víz locsogását, de látni sok mindent látott,
1156    II,   2|                  hogy kutya morog valahol, de már nem is morog, hanem
1157    II,   2|            kéményen jól kiszolgált a hang. De mit ugathat? Ez nem az ijedtség
1158    II,   2|                 hangja, hanem a haragé. No de ez már szûkölés! Már csak
1159    II,   2|                   a víz, föl-föl is kapta, de azért beviaskodta magát
1160    II,   2|                    meg tudott kapaszkodni, de utoljára csak fölért. Megszalonnáztatta
1161    II,   2|               elnevették magukat.~- Ejnye, de kutyahitû ember kend. Akkor
1162    II,   2|                   esztendeig csöndben van, de akkor föllázad, és a legmagosabb
1163    II,   2|              valami üdítõ italt kerestünk. De sör nem tartózkodott a csárdában,
1164    II,   2|              szivar jobb a tízfilléresnél. De nem kilencven fillérrel
1165    II,   2|                keserûséget is érzek benne. De nem kellemetlen.~A kocsmáros
1166    II,   2|      elégedettséggel mosolygott.~- Jó, jó, de mit szólnak az urak a harmadik
1167    II,   2|                 túloztuk is a szertartást. De hát senki se akar kisebb
1168    II,   2|               poharát kérnem?~Nekem szólt, de én betakartam a poharat
1169    II,   2|                 már elég volt belõle.~- No de a próba?~- Megvolt már,
1170    II,   2|                    Megvolt már, barátom.~- De a negyedikbül...~- Én már
1171    II,   2|               oldalról zajos ellentmondás. De a kocsmáros megemeli a micijét,
1172    II,   2|            emelhettem volna fel a fejemet. De tartoztam annyi õszinteséggel
1173    II,   2|                    Tizenhétig el is vitte, de a tizennyolcadiknál azt
1174    II,   2|                    nem ivott még életében, de nem is iszik többet, mert
1175    II,   2|                 elveszíteném a fogadást.~- De hát akkor mibõl tetszett
1176    II,   2|              mindent próbáltam az életben, de finánccal még nem kezdtem
1177    II,   2|                   országgyûlési képviselõ. De azért olvasni is szokott,
1178    II,   2|                 Nagy táskákkal jött ugyan, de persze a kincseket egyikbe
1179    II,   2|                   néhányat eltört a hasán, de úgy, hogy azért egészben
1180    II,   2|                   ilyent látni se lehet.~- De hát hogy tetszik azt gondolni,
1181    II,   2|                   nem éppen népes vonaton, de nem akadékoskodott senkivel,
1182    II,   2|                    a finánc gyanút fogott, de persze tökéletlenül, mert
1183    II,   2|                    derék ember megérdemli. De kérem, ha én mondom! Becsületistenemre!
1184    II,   2|                 már kárpótolhatja magát.~- De mi lesz addig énvelem, kérem? -
1185    II,   2|                  tartottak a klinikán...~- De kérem - nevette el magát
1186    II,   2|                    a pénztárcáját kereste, de a képviselõ megfogta a kezét.~-
1187    II,   2|            lélegzett, ahogy magára maradt, de még ki se törülközött rendesen
1188    II,   2|           képviselõ alig tudott hebegni:~- De kérem... a doboz... ez olyan
1189    II,   2|                 vele a megindult vonatról.~De most már legalább szalutált
1190    II,   2|                rajtam gyakorlott szemét. - De, úgy látszik, uraságodnak
1191    II,   2|                 mire szembesítették velem. De azt be kell ismernem, hogy
1192    II,   2|          elõterjesztést intézek a fõúrhoz, de idejében kigyúlt bennem
1193    II,   2|               ezeket is lefoglalnák adóba. De hiába tagadták, a fürdõvendégek
1194    II,   2|               mindjárt rátért a tárgyra.~- De bájos virága van a tanár
1195    II,   2|                      igen - nyeltem egyet. De csak azért, mert az elõkelõség
1196    II,   2|                  bólintott barátságosan -, de talán mégse fosztom meg
1197    II,   2|                  el. - Hát nem orchidea?~- De igen. Csak, méltóztatik
1198    II,   2|                 ugyan még nem vonultak be, de a jobb szomszédom addig
1199    II,   2|          orchideáiból másnak is juttattam, de én nem mutattam semmi megbánást.
1200    II,   2|             elõadással Jules Verne nyomán.~De lehetetlen volt meg nem
1201    II,   2|                   is - néztem az órámat -, de ez csak közönséges gyom.
1202    II,   3|                császár az innetsõ világon, de most már mindegy, ha vállaltam,
1203    II,   3|                   már rá lehetne gyújtani, de fúj a szél, a gödörben van
1204    II,   3|                égvilágon mög nem mondanám, de magának mögmondom száz pöngõért.
1205    II,   3|                    Nyaggattam egy darabig, de nem akart az én emberem
1206    II,   3|                csak éppen ki köllene ásni. De annyi ám, hogy arannyal
1207    II,   3|                istenködött a török õrnagy, de a török császár azt mondta,
1208    II,   3|                volna el senki istenfiának, de mán nem tudtam kitûrni,
1209    II,   3|             markolásztam.~- Jaj, bácsikám, de ebben a házban is nagy ám
1210    II,   3|               félek, hogy csakugyan nincs, de ezt nem mondom meg neki.
1211    II,   3|                elszorult torokkal.~- Nini, de hát mért kell ehhez a török
1212    II,   3|                   hun király vót, hun nem!~De hát ez csak olyan ártatlan
1213    II,   3|             esztendeje áskálok a határban, de a hun király még egyszer
1214    II,   3|                  sírját meg lehet találni, de nem lehet keresni. Most
1215    II,   3|                 hun királyhoz méltó tempó. De a Világ Pörölye még tovább
1216    II,   3|                ezek hun sírok is lehettek. De azokban az idõkben más nációk
1217    II,   3|                 nemzetiségi kisebbségeket.~De hát változik a divat, lemúlt
1218    II,   3|                  romantika mindenütt szép, de legszebb a régészetben.
1219    II,   3|             senkinek az örömét megrontani, de annyit mondhatok, hogy azért
1220    II,   3|                  szalajtotta volna Attila, de hát az én szobámban nem
1221    II,   3|                   Ráhúztak a kanászbottal, de osztán elszaladtak, mert
1222    II,   3|        eljajdította magát.~- Ejnye-hejnye, de kár volt, hogy elszaladtak.~-
1223    II,   3|                  se vetöttek rá még akkor. De hogy mostan mindönfelé kurrentálják
1224    II,   3|                  Most ugyan magos a Tisza, de a kánikula majd mögapaszti.
1225    II,   3|                    olyan négyméterösnél.~- De nekem az is mély ám, bátya.
1226    II,   3|                  az Isten, hogy turkáljon, de mit turkálódzik itt már
1227    II,   3|                  mindenféle felsõbbségtõl, de mind otthon felejtõdött.
1228    II,   3|                    mellé piros keresztet - de hát a cél szentesíti az
1229    II,   3|                löhet olyan két fertályóra.~De nem megyünk, csak tíz lépést,
1230    II,   3|                    sötéten néz az árulóra, de az ügyet se vet rá. Most
1231    II,   3|                   még sohase volt részem - de foganatja csak nem akart
1232    II,   3|                másik princ orrát.~- Az ám, de ennek mög szegénykémnek,
1233    II,   3|      napszámosokkal. Van egy-két kikötése, de azokat vállalom. Ami gödröt
1234    II,   3|                   egy szép, kövér birkája, de sajnálta levágni azért a
1235    II,   3|         kibontottam már a homokos mezõkön, de ehhez nem tudtam hozzáférni.
1236    II,   3|                  Attól függ, mit találunk. De ha semmit nem találunk is,
1237    II,   3|                 Kárt nem teszünk semmiben. De ha tennénk is fában, tõkében,
1238    II,   3|                 körtefa alatt.~- Möglöhet, de az nem arany. Ez a föld
1239    II,   3|               szívem szerint való eljárás, de mást nem tehettem.~Tíz perc
1240    II,   3|               valami ühümöt a pipa mellõl, de különös örömet nem mutatott.
1241    II,   3|                   kidiskurálni a szájából, de azért elmondta, hogy nagyon
1242    II,   3|               megeredne. Hát meg is eredt, de azt már nem érte meg az
1243    II,   3|                   heverdel-szakaszai közé. De van itt még furcsább dolog
1244    II,   3|                   a lompos bajuszok alatt, de tovább nincs a diéta. Mert
1245    II,   3|            szakajtja meg magát a dologban, de sok olyan fajtája van a
1246    II,   3|                  másiknak megvan a pipája, de az meg az acskót keresi
1247    II,   3|                 ugyan õ mutatna többet is, de az üvegfújó zsugori ember
1248    II,   3|                  Én magam állom a meleget, de ha megszédülnék is bele,
1249    II,   3|                   destruktív ember vagyok. De az embereimet néhány esztendõvel
1250    II,   3|            lehevertetem õket a gyöpszélbe.~De nemcsak az emberség teszi,
1251    II,   3|               pulival közölte értesülését, de azzal se soravégrül. Nem
1252    II,   3|                   volna más hasonlatot is, de a csõszök olyan emberek,
1253    II,   3|                   ásó az embereim kezébõl, de énbennem még mindig maradt
1254    II,   3|              üsmeri is.~Nem ismerem Ábelt, de nagyon eredeti felfogású
1255    II,   3|                   a válság részleteirõl.~- De hát mégis mi lelte azt a
1256    II,   3|                     ami volt meg ami lesz.~De hát egészen más lett belõle,
1257    II,   3|              pálinkafõzés. Nem mondják ki, de érzik a szavukból, hogy
1258    II,   3|               mondja zavartalan derûvel.~- De hát mégis, min mosolyog
1259    II,   3|                   mégis, min mosolyog úgy? De lélekre, Szirovica!~- Azon,
1260    II,   3|                volt a Rudolf trónörökös.~- De hisznek arrul mást is, hallja.
1261    II,   3|                   rég kihullott mán akkor, de azért mind magával vitte
1262    II,   3|                  jólesik neki a hideg víz. De ahogy megelégíti magát,
1263    II,   3|                 kitudódik, mit tud a vajz, de elõbb tán annak kellene
1264    II,   3|                isszák, csak ássák, ásóval. De csak akkor, ha van olyan
1265    II,   3|             igazgató úrnak kell szólítani. De ha az igazgató úr nincs
1266    II,   3|                 úrfélének a kezébe került, de azzal se igen járt jobban
1267    II,   3|           piramisokat az akkori lojalitás. De azért mindig visszajöttek
1268    II,   3|                   szereti-e a medvecukrot. De még azt is megteszi, hogy
1269    II,   3|                     hogy „eszem a szented, de olyan vagy, mintha a száján
1270    II,   3|                   holt ember maradványait, de világért se állna meg mellettük,
1271    II,   3|                    most õszintén értetlen, de hamar föltalálja magát. -
1272    II,   3|                   igen tudnék bizonyítani. De hát, miért ne hinnénk egymásnak
1273    II,   3|                  kicsit vadaskodtak tõlem, de az csak azért volt, mert
1274    II,   3|                  aranyat kerestetek velük, de nem akarom nekik megmondani.
1275    II,   3|                  se hallotta a szaláminak. De éppen az önzetlen szeretet
1276    II,   3|                  derekam a leltározásukba.~De egyszerre úgy pattantam
1277    II,   3|               Akkorát, mint egy kölesszem. De hát az is ezer esztendõ
1278    II,   3|                  persze csak úgy magamban. De nyilván meglátszott rajtam,
1279    II,   3|                tudomást, amit nekik írtam! De hát a honfoglalókat se hagyhatom,
1280    II,   3|                    a szõregi Szív utcában. De hogy adóemelése ne legyen
1281    II,   3|                 kirakva az udvara, kertje. De hát azzal ne is próbálkozzak,
1282    II,   3|                   dolgos ember a Máder úr, de nagyon magának való, s az
1283    II,   3|              ásatni még a dédunokámnak is.~De a szõregiek sehogy se akartak
1284    II,   3|            Mindenki tudott a régiségekrõl, de mindenki a szomszédja földjében.
1285    II,   3|                   benne egy-két krampuszt, de kicsi volt a földecske,
1286    II,   3|                 tenni, akire megharagszik.~De János vásárhelyi ember,
1287    II,   3|                méhecskéket ne zavargassuk. De ez nem is tartozik a mi
1288    II,   3|                  is haragudott, meg én is, de nem egymásra haragudtunk.
1289    II,   3|             elkezdte azt nekem magyarázni. De olyan világosan, mint egy
1290    II,   3|               halottak kikubikolása terén, de még ilyent nem értem. Hogy
1291    II,   3|                    kiszáradt szõlõvesszõt.~De mondani nem mondtam, mert
1292    II,   3|                     mint az öreg Máder úr. De már olyanok, nem tudom,
1293    II,   3|                érdektelen jöttment vagyok. De reggel séta közben észrevettem,
1294    II,   3|              elragadtatva az avar õsöktõl. De ezt nem mondta ki, átterelte
1295    II,   3|                   uszítottak rám sehol se, de vasvillaszemet vetettek
1296    II,   3|                    ember mégiscsak elõjön, de a köszönést hallatlanná
1297    II,   3|             világot, ha e nélkül az ejnye, de takaros kis kutya nélkül
1298    II,   3|               uborkákat vagy görbítette -, de mindjárt fölegyenesedett
1299    II,   3|                 lehetséges - mondja Dusán, de némi akadozással.~- Csak
1300    II,   3|                   kis fa, alig ér derékig, de van rajta öt-hat olyan télikörte,
1301    II,   3|                   mert Dusán kertészember, de én bizony elfelejtettem,
1302    II,   3|              körtében mégiscsak kár esett, de azt maga a gazda csinálta.
1303    II,   3|             valamerre, mire hazavergõdtem. De tán jobb is így, legalább
1304    II,   3|                jóindulatának a bizonysága, de ért ennél nagyobb meglepetés
1305    II,   3|                    míg a szép idõben tart.~De hát nem hagyhattam ott azt
1306    II,   3|                 fajtámnak ilyen ambíciója?~De nem errõl van most szó,
1307    II,   3|                  szisztematikás fantáziát, de nem is való az ilyen parasztrégészhez,
1308    II,   3|              érdemesnek, hogy odább rúgja, de négy-ötezer esztendõvel
1309    II,   3|               áldozatot is meghozza Dusán. De én még most se vagyok megelégedve.~-
1310    II,   3|              Dusánból a nemes férfihiúság, de azért csak szót fogad, mint
1311    II,   3|           bevallani, hogy ilyenek vagyunk, de hát mit csináljunk neki?
1312    II,   3|                   lopva kiásott smukkjait. De hát én semmit se akarok
1313    II,   3|                  világossága, ha maga van, de ha a többiek fölkarolják,
1314    II,   3|             kiskunom. Ugyan csak tizenegy, de a tizenkettedik nem számít.
1315    II,   3|                   maga fajtája se szereti, de határozottan van tekintélye.
1316    II,   3|                   és keveslik a napszámot. De hát akkor mért nem mondják?
1317    II,   3|                  az orrát.~A nap kisütött, de a kedélyek nem. Máskor együtt
1318    II,   3|               nevetgélve, egymást ugratva, de most kettes-hármas csoportokra
1319    II,   3|           csoportokra szakadoznak. Halkan, de izgatottan vitatkoznak itt
1320    II,   3|                    a szava, mint az ostor. De azért a jobb lábát mégiscsak
1321    II,   3|                 belerúgni édes atyámfiába, de rögtön a helyzet magaslatára
1322    II,   3|                 Ugyan a János is hallotta, de az nem számít, mert az a
1323    II,   3|                    nem arany, hanem pirit. De még annak is kalchopirit.
1324    II,   3|               Szemre szebb, mint az arany, de nem haszonra való. Se vasat,
1325    II,   3|                    a kén törékennyé teszi. De szikrát lehet belõle csiholni,
1326    II,   3|                  az acélkovája a taplóhoz. De az is lehet, hogy õ is úgy
1327    II,   3|                     mint a tanári vizsgán, de sokkal kevesebb eredménnyel.~-
1328    II,   3|            beszéljenek. Addig maga õrizze, de vigyázzon rá, mint a két
1329    II,   3|                   Nem vallattam ki efelül, de láttam reggel a bicskával
1330    II,   3|                mázsás darabok is vannak.~- De ember - dühödtem rá -, hát
1331    II,   3|         csavargatta. - Ebbe beleegyesülök, de Szögedébe nem mögyök. Mert
1332    II,   3|                    az autót, még látszott; de az emberek akkor is elgondolkozva
1333    II,   3|                  autónk borzasztó sebesen. De a Jakab bácsi pusztán élesedett
1334    II,   3|               ástam ki a fehértói szikbõl. De hát minek hazudnám õsleletnek
1335    II,   3|             cihelõdnek, mikor poprétolnak. De mindjárt sejtettem azt is,
1336    II,   3|                hanem úgy, hogy pokrétolni, de így is bevált az vezényszónak.
1337    II,   3|                   édesanyja se ismerne rá, de legalább szépült is, meg
1338    II,   3|                 talpát az encsembencsemre, de olyan ügyesen, hogy senki
1339    II,   3|               nagyon is tanulmányos ember.~De nemcsak az embereim szedelõdzködnek,
1340    II,   3|                 Isten dolgaiba beleszólni, de abban mindnyájan egyek vagyunk,
1341    II,   3|                   szótlan fejbiccentéssel, de nincs kedvem a tréfát tódítani.
1342    II,   3|             amilyenek a hunok közt voltak. De nekem úrnak kell visszamennem,
1343    II,   3|             tekintetös úr merne-e fogadni? De elõre mögmondom, hogy mindön-okvetetlen
1344    II,   3|                  az Istentül, hogy lásson, de ötvennél többet mán semmi
1345    II,   3|                 Mutat a tarló közepe felé, de hát nekem hiába mutogat.
1346    II,   3|                felül senkinek számadással, de aztán csak bement a tanyaudvarra
1347    II,   3|              Elszörnyedve kiáltottam rá:~- De ember, hát megkeveredett
1348    II,   3|                   feleselt ki a kutyahitû, de csupa jókedv volt a hangja. -
1349    II,   3|              ugrottam volna a mekekukának, de itt szándékos emberölés
1350    II,   3|                    részem földszakadásban, de felülrõl még nem láttam.
1351    II,   3|              hangot hallottam a föld alul, de soha még lelkiismeretfurdalást
1352    II,   3|              mertem tõlük véleményt kérni, de egy kicsit megnyugtatott,
1353    II,   3|                   a szakadás?~Megmutattam, de Sándor más helyre mutatott.
1354    II,   3|                 füle, szája tele homokkal, de csontja nem törhetett, mert
1355    II,   3|                       Látja, maga feljött, de a mekekuka lent maradt.~
1356    II,   3|                 akasztanék érte a nyakába. De hát, hogy az ördögbe nem
1357    II,   3|                   státusférfiakat megette, de az emlékezete föntmarad,
1358    II,   3|                   helyen tovább is tenger, de most már ne vízbõl, hanem
1359    II,   3|               azóta jöttek-mentek a népek, de ezt a helyet mind Átokházának
1360    II,   3|                   szokta mondani, hogy ej, de borzasztó nagy homok van
1361    II,   3|               bolond, akkor nagyon bolond, de hát ilyennek is csak lenni
1362    II,   3|                   van a Mihálynak.~- Igen, de erre az alkalomra szerzett
1363    II,   3|                     majd én is ott leszek. De hát a többi napszámos? Azok
1364    II,   3|           egyensúlyt. Én is fölháborodtam, de az nekem jót szokott tenni.
1365    II,   3|             Kerestem a szülét a szememmel, de már akkor nem volt ott.
1366    II,   3|           bekeszegelt hozzám. Szent Isten, de megöregedett ez a menyecske,
1367    II,   3|                   ezeket? - ezt gondoltam, de csak azt kérdeztem, mi jót
1368    II,   3|              nyugtattam meg az asszonyt.~- De van abba más is, az Isten
1369    II,   3|                    lögyön irgalmas nekünk!~De ezt már olyan szívbéli kétségbeeséssel
1370    II,   3|                királyokat.~- Ejnye, ejnye, de tökéletlen emberek maguk.
1371    II,   3|                   kicsit húzni is kellett. De csak a küszöbömig. Ott kihúzta
1372    II,   3|                   misztikus hatalom nevét.~De hát én nem vagyok magyar
1373    II,   3|               nekimögyök velük a Tiszának, de azt nem engedöm senki istenfiának,
1374    II,   3|                    Tisza.~- Az - mondom -, de az se bizonyos. Látja, a
1375    II,   3|                      Így mög löhet érteni, de hát akkor mért nem így írják?~
1376    II,   3|                    ott, ahol a legmélyebb.~De ezt már csak súgva mondta,
1377    II,   3|                    földben az aranyfibula, de mikor elõbújt belõle, nem
1378    II,   3|                mint a világ hatalmasainak, de senki se hallott még tõle
1379    II,   3|                   a disznó ismer szégyent, de az is lehet, hogy a disznó
1380    II,   3|                 egy piros kukoricaszemhez, de keménynek és mozdíthatatlannak
1381    II,   3|               kakas képes. Nem ért semmit, de azért utoljára mégiscsak
1382    II,   3|                    a nagy fényesség.~- Hû, de szép metália - vette a tenyerére
1383    II,   3|                  följebbvaló esztendõkben, de az se az volt.~- Valami
1384    II,   3|                milyen sárga. Réz mög üveg.~De azért kipróbálta a szélit
1385    II,   3|           óranehezéknek - mondta az ember, de olyan rettentõ könyörgõsen
1386    II,   3|                neki a bolondságot - Ne no, de hát mit tudsz vele csinálni?~
1387    II,   3|                ugyan jogos tulajdonosának, de már a rozsdás ollót nem
1388    II,   3|              gyenge a kútfenék homályában, de azért mindjárt eldugta az
1389    II,   3|            tarisznyáján tündöklik feléjük, de ebben csak az emberek a
1390    II,   3|                    fölenged a dermedtsége, de eszébe jut az is, hogy az
1391    II,   3|              írások bajt szoktak csinálni. De hát nem tett õ semmi rosszat -
1392    II,   3|                 ereszti legelni a tehenet, de csak olyankor, mikor az
1393    II,   3|                   körül lehet valami hiba. De abban nem õ a hibás. Õ be
1394    II,   3|                   nem szólt róla senkinek. De meghitel rá, az asszonnyal
1395    II,   3|                    dugta vissza a szájába, de ettõl észre is tért. Megmondta,
1396    II,   3|                kilencszáz pengõ körül van. De a paraszt, akitõl elvettem,
1397    II,   3|             kaphatta volna, „hoci, nesze”. De hát honnan teremtsen õ elõ
1398    II,   3|             barátom, itt kultúrfölény van, de pénz nincs. Azt nekem elõbb
1399    II,   3|                   elõbb össze kell szedni. De összeszedem, ha térdig kopik
1400    II,   3|                 Adjon háromnapi haladékot, de addig is hagyja itt a fibulát.~
1401    II,   3|                pengõt ugyan adott a Város, de hát az nem elég. Itt muszáj
1402    II,   3|               dolgod, hogy szabadítasz ki.~De nem telt bele félóra se,
1403    II,   3|                  rátenyerelt a fibulára. - De azt elõre megmondom, hogy
1404    II,   3|                    ember igazolhatta, hogy de bizony érdemes a múzeummal
1405    II,   3|                   a kalapját az ékszerész.~De most meg az igazgató úrnak
1406    II,   3|                haragudjon meg a kérdésért, de csakugyan kifizette ön a
1407    II,   3|               tarisznyacsatjáért.~- Írást? De hát mit akart azzal?~- Istenem,
1408    II,   3|                  rongyos, mint õ embernek. De csak vagyon az mégis, no;
1409    II,   3|                 ahogy az emberség kívánja, de komázás nincs, addig még
1410    II,   3|                 vagyok. Tett ugyan próbát, de azzal nem sokra ment. A
1411    II,   3|                Érti-e már?~- Így már igön, de nem hagyom helyben.~- Mért?~-
1412    II,   3|                    a barátkozásunk lassan, de biztosan. Mentül többet
1413    II,   3|           Tüdõlötyögése származott belüle.~De nemcsak a föld fölött vigyázott
1414    II,   3|                  megemeltem a kártérítést. De kikötöm, hogy abból új falat
1415    II,   3|                 vissza a köszöntést Illés, de kissé kelletlenül, és nem
1416    II,   3|                   csak”, vagy határozószó, de a világ minden igéjében
1417    II,   3|            esztendeje, szentesítve is van, de ez olyan törvény, amit csak
1418    II,   3|                szalmában, mint a vadkörte.~De ezt nem mondhatom meg a
1419    II,   3|                 hozzám. Nem talált otthon, de meghagyta, hogy nagyon szeretett
1420    II,   3|                   céklát töttem a helyibe.~De már erre csak leugrottam
1421    II,   3|                ismerõ lélek nyugalmával -, de hát mindön kár benne van
1422    II,   3|                    Be is húzati. Az is jó. De azért a föld itt-ott csak
1423    II,   3|                    Neköm? Nincsen énneköm. De tögyük föl, hogy lössz.
1424    II,   3|                   kiszabadítjuk az õsöket.~De Jánosom még aznap visszaérkezett.
1425    II,   3|             mindenféle encsömbencsömökkel, de elkeverödtek a sárba, illetve
1426    II,   3|                   már mögtötte a törvényt.~De én értettem, s most már
1427    II,   3|        gyerekkoromban megtanult verséhez: „de saját jussából nem ad egy
1428    II,   3|                  szegényember Klárafalván. De olyan szegény, hogy még
1429    II,   3|               elõször kezet fogtam vele. - De legalább nem lehet összetéveszteni
1430    II,   3|                 körül valami hiba lehet.~- De hát sok ilyen kitalálásuk
1431    II,   3|                megbántani az apja emlékét, de restellte volna, ha azt
1432    II,   3|               Sztarizombortól a Doberdóig, de nekem sohase jelent meg
1433    II,   3|                  én vonatom rég elfütyült. De megérte a késnyél, mert
1434    II,   3|                 mintha színaranyból volna, de sima. Látja, ezt a griffes
1435    II,   3|                 asztalfiókban, ládafiában, de nem ért az semmit, még a
1436    II,   3|                   õket a sokablakos házba, de ahogy megláttak, igen bizodalmasan
1437    II,   3|              ostyavékony dénárja ezüstbõl, de egészben. A harmadikban
1438    II,   3|                 körömmel kapargattuk õket, de nagyon kemény volt a föld,
1439    II,   3|                    Az osztán szuperált is, de tudja Isten, azóta nem tudok
1440    II,   3|                  holt se más, mint az élõ, de azért mindig úgy megképzenek
1441    II,   3|                  igen szépen megköszönjük. De ezt nem fizetségért tettük.
1442    II,   3|                    lehetett megszólalni.~- De a bicska? Az már csak nem
1443    II,   3|             jószántambul adom ajándékba.~- De emléket csak adhatok érte?
1444    II,   3|                   páratlan a maga nemében, de sajnos, azt is konstatálnom
1445    II,   3|                érzök rajta semmit, hallja. De tudja-e, miért?~- Mondja,
1446    II,   3|                   kutya a kásás bográcsot. De, tudja, nem tilthattam el
1447    II,   3|                  is kiszedjük a földbõl.~- De nem löhet ám. Mondom, volt
1448    II,   3|                   minden alap nélkül való, de azért néha meglepetés is
1449    II,   3|               alatt írásban is megküldték. De még az útkaparónak is kiadták
1450    II,   3|                 õsöket a felbontott útban, de az õsök most jobban kerestetik
1451    II,   3|                   kis makrapipát.~- Pipás, de nem dohányos - szól ki a
1452    II,   3|                   hol feketenadálylevelet, de egyikben se tud mögállapodni.~-
1453    II,   3|                     lehet, hogy lopott út, de a gyakorlat törvényesítette.
1454    II,   3|                késõ volna ütõfát keresnem. De hát ember, s úgy lehet,
1455    II,   3|                   az õ sárgunyhójuknak is, de mi közük õnekik az országházához?~-
1456    II,   3|                  szól az egyik magyarom:~- De sok ellensége löhet az igazgató
1457    II,   3|              kapott levelet. Kettõ kapott, de abban se volt köszönet -
1458    II,   4|                   volna a becsületes neve. De a fiatalabbat csak fukar
1459    II,   4|                attól hiába nem kért senki. De még kérni sem kellett tõle,
1460    II,   4|                   magad lábán bírsz állni!~De hét határban nem is beszéltek
1461    II,   4|                  mondta, ád, amennyi kell, de nem adja ingyen.~- Adok
1462    II,   4|          szalajtotta ki a száján Antal úr, de aztán megzavarodva nézett
1463    II,   4|                    a körtefa.~- Nem bánom, de õszre kivágatom - mondta
1464    II,   4|            mosolygott szelíden Antal úr -, de van egy kikötésem. Ha elõbb
1465    II,   4|             éjszakán elaludt a fája alatt. De szép szelíd arcán mosoly
1466    II,   4|                 ismerik a proletár szót -, de a mi akkori szegénységünkhöz
1467    II,   4|             hivatala karácsony éjszakáján, de a mi házunkat mindig kifelejtette. (
1468    II,   4|                 békanyálas pocsolyavízzel, de mikor azt a kánikula kiszárította,
1469    II,   4|                  bûnös szenvedélyem miatt, de hát a szenvedély ellen hiábavaló
1470    II,   4|                 lábuk vörös, mint a cékla, de a hangjuk vidámtiszta, mint
1471    II,   4|                    mint a rigóé.~- Úgy ám, de nekem négy babám van, neked
1472    II,   4|                  lehet az öt éven.~- Azám, de ne félj, az enyimeknek meg
1473    II,   4|                 puskásak, kokárdásak - ej, de jó, hogy az az antant nem
1474    II,   4|                 tied, a harmadik nem az.~- De igenis az - erõsködik a
1475    II,   4|                halk vitát nem döntötte el, de befejezte a történet, amelyet
1476    II,   4|                 mester volt a városunkban, de ilyen nem. Se ilyen cifra
1477    II,   4|                 olyan mély gödörbe teszik, de azzal nyugtattam magamat,
1478    II,   4|                egészen értettem, mit mond, de láttam, hogy ki vannak sírva
1479    II,   4|               tudom, hogy nyomorúság volt, de akkor nem tudtam. Örültem
1480    II,   4|              bontotta el magának az ágyat. De úgy, hogy nekem is helyet
1481    II,   4|                   tán a megrepedt falakon, de valahol csak belopódzott.
1482    II,   4|                 most kimegyek édesapádhoz, de azért ne félj, sohase hagylak
1483    II,   4|                     hívd a keresztanyádat. De ne szaladj, mert akkor megizzadsz,
1484    II,   4|              hagylak el!~Látni nem láttam, de tudom, hogy ott van, és
1485    II,   4|                     milyen nyugodt vagyok.~De egy hét múlva elhagyott
1486    II,   4|               templomban az oltár mellett, de ez a szájára tette az ujját,
1487    II,   4|                 föl a fejét Hajnal András, de nagyon büszkén. - Mög is
1488    II,   4|                neki háromesztendõs korára. De Hajnal András kubikos volt,
1489    II,   4|                   maga bõrébe van öltözve, de azonfölül hámot és nyaklót
1490    II,   4|                 magának meg az asszonynak, de szegény helyen a szalonnát
1491    II,   4|                   is kicuppogta az édeset, de mégiscsak a tejecskét nyeldegélte
1492    II,   4|                   anya teje elapadt ugyan, de szoptatós asszonyok szíve
1493    II,   4|           megrövidítették a szopós borjút. De ezt Hajnal András mindig
1494    II,   4|               gyanánt zötyögött a homokon, de azért nem volt indokolatlan,
1495    II,   4|                 ilyen cigányéletre jutott.~De csak olyan nyilalló szívfájás
1496    II,   4|                napra megfájósodott a feje, de késõbb már csak esõt jelentett.
1497    II,   4|                   ünnepet teremtett volna.~De ezt nem panaszul sóhajtotta
1498    II,   4|                  se tapasztalt még ilyent. De mind tudott ellene valamit,
1499    II,   4|                 volna, fájni most se fájt, de a gyerek válla elõrekushadt,
1500    II,   4|        halálraváltabb volt, mint a gyerek. De azért nem feküdt le egész