| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] dávidot 1 davis 1 daytoni 1 de 1845 deák 45 deákfélék 1 deákgyerökivel 1 | Frequency [« »] 3775 nem 3736 is 2061 és 1845 de 1701 volt 1555 csak 1526 meg | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances de |
Kötet, Fejezet
1501 II, 4| kocsi elhaladt mellette, de egyikre se hívták fel. Amelyiken 1502 II, 4| mint a szívenszúrt malac, de amikor egy falovat adtak 1503 II, 4| van ugyan egy kis baj, de azért meggyógyítjuk a fiát. 1504 II, 4| Kicsit meghókult Matyika, de amúgy nem panaszkodott semmirõl. 1505 II, 4| ott lett volna a falon, de csak a faráma volt ott, 1506 II, 4| gipszkötésestül lefordult az ágyról.~- De csak elvöttem tûle - mutatta 1507 II, 4| arcra bukva feküdt ott. De a kenyeret nem eresztette 1508 II, 4| be a gyereket a városba, de most nem akartak vele szóba 1509 II, 4| hordoztam is vagy három nyáron. De olyan bordában szõtték azt, 1510 II, 4| rosszallni fogja annak. De bízom az édesapádban, hogy 1511 II, 4| iskolában nem tanítanak: de mi az a te munkádhoz képest, 1512 II, 4| technikus-készséged van neked, kis kanász! De hiszen nem kell azt a fajt 1513 II, 4| elveszelõdne ott a pusztán.~- De hiszön nem veszelõdik az 1514 II, 4| magunk szögényei vagyunk is; de az van benne, hogy nemigön 1515 II, 4| ilyenökbe avassa magát.~De azért mégiscsak fölvillant 1516 II, 4| hányódott-vetõdött egész télön a padkán, de a tavaszon oszt betüzeltem, 1517 II, 4| kis buksi, hogy lehet ez, de mire megnõsz, majd megérted. 1518 II, 4| nekem egy ágyat a menházban. De - hogy szerénytelen legyek, 1519 II, 4| hogy vadkacsát hozunk, de aztán csak Matykót hoztuk, 1520 II, 4| igazgatója a Mák ángyó öreg, de beteg lovainak.~A vadkacsát 1521 II, 4| helyben, az eperfák alatt. De Mák ángyó még elõbb találta, 1522 II, 4| beleszervezve semmiféle patronázsba, de azért így kultiválta a gyermekvédelmet 1523 II, 4| itt volna még a Matyi is, de mán avval nem gyüttünk olyan 1524 II, 4| lent röpködnek, esõ lössz. De mondok, ölég vót mán az 1525 II, 4| No, az is szép tudomány. De hát nem szeretek senkit 1526 II, 4| aztán mindenki fölött), de a szemével állandóan döfködi 1527 II, 4| nagyon fel lehet dühödni. De az Illés gyereket jó darabig 1528 II, 4| gyerekinél se értettem, de azt hiszem, te vállalhatod, 1529 II, 4| kis búzácskát hoztunk be, de mán, mondok, ha betöreködtünk, 1530 II, 4| port.~S már írta volna is, de akkor az apában fölébredt 1531 II, 4| föl a tárgyalás fonalát:~- De a derekát is fájdíjja a 1532 II, 4| Az anya mondta volna még, de azért embör a férfi, hogy 1533 II, 4| egyetemi professzorokban, de ezek jobban imponálnak nekik, 1534 II, 4| a züllött alkoholisták, de filmen még nem láttam ilyen 1535 II, 4| akarja ereszteni az anyját, de menni se akar vele. Tulajdonképpen 1536 II, 4| a félelemé és a haragé.~De hát nekem is van magamhoz 1537 II, 4| fölöleli magához a kicsit.~- De Zuginé - kapom meg a csontvázasszony 1538 II, 4| a ludas, hogy bejutott. De ott egy kicsit simítani 1539 II, 4| magát a világi életben. De szólni nem szóltam semmit, 1540 II, 4| hétig nem láttam Palkót, de a kopogását mindig füleltem, 1541 II, 4| szürke is rajta lityeg. De nem Palkó az mégse, hiszen 1542 II, 4| meg. Hát a Mári mit tud? De nem tudott semmit, csak 1543 II, 4| járt ott, ahol õ született, de öt év nagy idõ, s Mári már 1544 II, 4| talpáról a jeges sarat. De nem a cipõje talpáról, hanem 1545 II, 4| járt az - vigyorodott el -, de azért neköm van. Kaptam 1546 II, 4| még?~Már csak egy volt, de az kétemeletes, soknépû, 1547 II, 4| vagy a posztómackónak, de Palkónak öröm lesz az egy 1548 II, 4| ajtót, egy kicsit bosszúsan. De azért csak odaálltam leskelõdni 1549 II, 4| hidegtõl sütõs aszfalton. De azért mégiscsak elkaptam, 1550 II, 4| kis Törõcsik?~- Csak négy. De húgom is van kettõ.~Bizony, 1551 II, 4| sarcolnunk az egész házat, de sehol se csapták be elõttünk 1552 II, 4| Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi lesz a történeti 1553 II, 4| egyszerre az aprajából. De hát akit nem annak hívnak, 1554 II, 4| Tudok.~- No, akkor olvass!~- De mit olvassak?~- Hát az olvasókönyvedet.~- 1555 II, 4| háromszor is elölrõl kezdte. De azért végigküzdötte emberül 1556 II, 4| én se tudnám elmondani, de még tán az se, aki írta. 1557 II, 4| Aztán még egyszer szippant, de most már nem nyel hozzá. 1558 II, 4| esõcsináló intézet adná, de azért a tanító úr nincs 1559 II, 4| szempontjából igaza lehet. De nekem is igazam van a magam 1560 II, 4| neveléstudományi köszörûkövekbe, de azért aranyból van a szíve. 1561 II, 4| meleg párát. Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban 1562 II, 4| embör nem szereti a tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit 1563 II, 4| somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsõn már nyargalva 1564 II, 4| két kis csalóról írtam. De látjátok, arra gondoltam, 1565 II, 4| simogató szándék kerülgeti, de Marikát sohase simogatta 1566 II, 4| ötödik esztendejébe fordult, de neki sohase jutott az anyacsókból. 1567 II, 4| tizenhárom holdat örökölt, de az õ halmát nézte ki a szolgabíró, 1568 II, 4| felsõbbséggel, eladta a halmát, de kikötötte, hogy a felsõbbség 1569 II, 4| tetszõ mûvelkedés volt ugyan, de András nem érte be az Isten 1570 II, 4| persze nem olyan nagy áron, de valódi deák nyelven, hogy 1571 II, 4| nem hatalmazta föl senki, de viszont nem is vette fogtomra 1572 II, 4| tudott deákul imádkozni, de énekelni tudott, mégpedig 1573 II, 4| Rudolf trónörökös képe közt, de az alighanem törökül volt, 1574 II, 4| népek száján Lator András. De világért se rossz végbõl, 1575 II, 4| keselyedik haja, bajusza, de õrajta nem fog az idõ. Lám, 1576 II, 4| Õ más névre szoktatta, de ez csak akkor derült ki, 1577 II, 4| Értöd-e?~- Érteni értöm, de nem töhetöm - csóválta meg 1578 II, 4| rossz subából vetett vackon. De ha nagyon köhögött, Modol 1579 II, 4| a fekete szemû kislányt, de sohase jutott eszébe, hogy 1580 II, 4| kereszt is, egy bádog Jézuska, de arra nem szeretett fölnézegetni 1581 II, 4| és a dongó darazsakkal, de a nagy elõtt elállt a szava.~- 1582 II, 4| mert igen szerette Imrust, de Modol Isten ellen való véteknek 1583 II, 4| odaroskadt a csodatevõ kép elé. De a Boldogságos úgy rámosolygott, 1584 II, 4| a fekete szemû gyereket, de eljajdította magát:~- Ó, 1585 II, 4| Marikát, úgy etette volna. De a kislány elforgatta fejét 1586 II, 4| magához vette az ágyba, de a sütõs kis test hányta-vetette 1587 II, 4| boltostól egy cukrosládát, de csak öt tojást bírt fizetni 1588 II, 4| hogy nagy bûnös asszony õ, de nem a halott ura miatt, 1589 II, 4| a mennyország kapujában, de a fekete szemû kislányt 1590 II, 4| te akárhuva, szépségös”, de Modol már akkor messze bukdácsolt 1591 II, 4| puli fölugatta a gazdáját. De nem a házban ugatott, hanem 1592 II, 4| ajtót.~Nem felelt senki, de valami megkoccantotta a 1593 II, 4| ugyan nem hallott a csõsz, de mécsvilágot látott kipislogni 1594 II, 4| volt ebben a tudományban, de annyit látott, hogy gyereknek 1595 II, 4| olyan két sukkosforma vót, de fele mán kiengedött.~VII~ 1596 II, 4| ugyan kakasnak való hivatal, de a puli beletanult, s mindeddig 1597 II, 4| lesz egy kis lövöldözés.~De hát nem lett semmi se. Falopóknak 1598 II, 4| emberhangra nézett föl. De nem ijedt meg, csöndesen 1599 II, 4| sáros karját simogatta, de a Marika nyakára tette az 1600 II, 4| Rendnek, a Fegyelemnek, de mindig sajnálom az olyan 1601 II, 4| az olyan könnyen menne. De hát elõször mindenféle udvarias 1602 II, 4| kevesebb legyen a hely.~De hát nekem eszemben sincs 1603 II, 4| nekem egyik orvosom se, de legalább ezzel tagadhatatlan 1604 II, 4| kicsit várják, hogy mi lesz, de mikor látják, hogy nem lehetek 1605 II, 4| sose lesz a tüdejével baja, de bizonyosan tud valami érdekes 1606 II, 4| azt szeretné elmesélni.~De a tatár kán rázza a fejét:~- 1607 II, 4| csak esernyõcsináló vagyok. De azért énmiattam ne legyen 1608 II, 4| szivart. A szivar törött, de azért szívom, mert így kívánja 1609 II, 4| így csúffá tette a juhász, de úgy látszik, a bõrönd mégis 1610 II, 4| Lehet, hogy tüdõbajosok, de az is lehet, hogy ha nem 1611 II, 4| jajistenemet akar mondani. - De még jegyet is... Jajis...~- 1612 II, 4| kicsit rogyott a tartása. De az ilyen kis anyagyász se 1613 II, 4| lányok-e, fiatal gyerekek-e, de akármicsodák, fiatalok és 1614 II, 4| vászonzacskójának a képe is, de rosszkor fogok hozzá. A 1615 II, 4| szabál - von vállat az õr.~- De attól csak átereszthet bennünket?~- 1616 II, 4| ember nagyon nyugodtan, de nagyon határozottan.~A gyerekek 1617 II, 4| kiált rájuk a vezérük.~De a jövõ nemzedéke már nagyon 1618 II, 4| Az õr ugyan nem nevet, de nem is haragszik. Öreg ember 1619 II, 4| Ebben mindenki egyetért, de egy másik kis sihedernek 1620 II, 4| hogy tekintélytisztelet, de azért a mi szemünkben a 1621 II, 4| én nem ezzel akartam, de hát ezzel a szegény asszonnyal 1622 II, 4| bácsi - kérdezi a menyecske, de olyan ijedten, hogy alig 1623 II, 4| bakter. - Az majd éjfél után. De addig még idõzhet itten, 1624 II, 4| ciklonokat és anticiklonokat. De ebben a mai elistentelenedett 1625 II, 4| utóvégre még lehetne találni, de már ha exportüzletre adják 1626 II, 4| most annak, aki alszik, de hogy mire mentem volna velük, 1627 II, 4| ha jemcsik ül a bakon. De ebben a tartományban nem 1628 II, 4| ugráltak le mozit játszani, de aztán, hogy az éjszaka is 1629 II, 4| a váratlan téli sportot, de a nemzet õsibb rétege a 1630 II, 4| most is ott találtatódik, de abból most már se neki nem 1631 II, 4| hajóba, akkor ötven krajcár, de ha húzi kend a parton, akkor 1632 II, 4| tud-e menni vagy nem.~- De hát, értsék mög kendtök, 1633 II, 4| fölszabadítsa az utat.~- Jó, jó, de az se repülõgép, hanem sínön 1634 II, 4| ásítja valaki a sarokból.~- De röggelre möggebednek kendtök 1635 II, 4| mit vitt el a végrehajtó. De indulatoskodás nincs. Mindig 1636 II, 4| haldokolva ér a lámpafény.~- De bizisten, jobb itt, mint 1637 II, 4| lehet, mert kalapja van. De más úrféle már nincs rajta. 1638 II, 4| bocsánatkérõen mosolyog hozzá. De úgy mosolyog, hogy kicsordul 1639 II, 4| kórházba viszem szegénykét, de nem tudom, megéri-e a reggelt.~- 1640 II, 4| birkóznunk kell az oszlopokkal, de oda se nézünk neki. Nem 1641 II, 4| különbözõ címeik vannak, de egy klisé mindnyájában megtalálható: 1642 II, 4| jó, mint a szalonnafölsõ; de hát a szalonnafölsõt azért 1643 II, 4| haszonra való okos ember, de szerencsére ezt nem is fogja 1644 II, 4| vicclap figurát csinált, de a komoly irodalom nem akarta 1645 II, 4| kell a magyar közönségnek. De kit érdekel Magyarországon 1646 II, 4| társadalom az ipari munkássággal, de ezt az ellentétet az mérgesítette 1647 II, 4| mezõgazdaság emeléséért küzd, de amelynek igazi hivatása 1648 II, 4| haldokló rokonaink életét, de soha senkinek nem jutott 1649 II, 4| zavaromat, ez az embarras de richesse, a témám gazdagságának 1650 II, 4| messzire eljönni rossz borért, de a gajgonyai magyarok mégis 1651 II, 4| világosságot a törvényszövegezõk! De fegyelmeznem kell magamat, 1652 II, 4| másik tárgyból is megbukott, de nem tudni miért, csak a 1653 II, 4| még a földrajztanbul is!~- De bátyám - próbálja csendesíteni 1654 II, 4| összecsapta a két kezét.~- Jaj, de szégyenlem magam, Andriska! 1655 II, 4| akarta csapni a két kezét, de attól féltem, hogy az Andriska 1656 II, 4| belevette ezt az olvasmányt. De azt is erre a kosztra fognám, 1657 II, 4| végre teremtette ezt a fajt. De az öreg magyar Isten, a 1658 II, 4| helyesen meghatározta az idõt. De nehéz a tanító urat kielégíteni. 1659 II, 4| Kossuth-bankó is benne volt. De ebbe az elõadásba nem akarok 1660 II, 4| ki hármon keresi az adót, de olyan is van, aki negyven 1661 II, 4| Vehettem volna többet is, de errõl se tudom, hogy kerül 1662 II, 4| követe?~- Tudja a ménkû.~- De csak látta valamikor öt 1663 II, 4| amit az Isten teremtett, de ez tán alkalmasabb is. Elõször 1664 II, 4| volna inni a csárdában, de ebben is huncutság volt.~- 1665 II, 4| Lebetûz róla egy nevet.~- De hát milyen párti az az úr?~- 1666 II, 4| vót - bólogat a kortes. - De az csak nyolcvan fillért 1667 II, 4| munkakerülõ, garázda ember. De éppen azért mindenfelé tudja 1668 II, 4| szavazó van ebben a járásban, de nem tudom, van-e köztük 1669 II, 4| voksát. Öt futtató van, de senki se kérdezi, melyiknek 1670 II, 4| megenni, mint a másikat. De meg független polgárok ezek, 1671 II, 4| mondja. Megengedem, mondom, de én harminc kilométerre vagyok 1672 II, 4| el is csendesedtem erre, de a koma megszólalt, hogy 1673 II, 4| vagy elviszik a tehenem. De hát mibül fizessek, uram, 1674 II, 4| tejet, vagy egy-két tojást. De ezt ki lehet bírni, beletanultam 1675 II, 4| Hiszen kút van minden tanyán, de a vize hol sárga, hol szürke, 1676 II, 4| Kár - mondta a gazda, de nagyon szívbõl.~- Miért 1677 II, 4| Szivart szeretnék venni - de már akkor elõ is veszem 1678 II, 4| Húsvétra - mosolygott vissza. De megint csak elfelhõsödött 1679 II, 4| kabátjukon az úriasszonyok, de csak a nagyon öregek.~Most 1680 II, 4| eladott tizenkét kilót, de a múlt esztendõben, az idén 1681 II, 4| kontóskönyvet. Sok benne az adós, de a kontó kevés. A legnagyobb 1682 II, 4| összeg 12 pengõ 46 fillér. De ez annyi tételnek a végösszege, 1683 II, 4| testvérnénje, itt lakott velünk, de mán reggel is látszott rajta, 1684 II, 4| csizmadia mesterséget is tud, de nemigen uzoválja, mert nem 1685 II, 4| hogy harminc pengõt kapott, de a választás után muszáj 1686 II, 4| tán be is csukták volna. De a koporsót, azt hiszem, 1687 II, 4| nem játszott velük senki, de aztán ezek is csak belenyugodtak, 1688 II, 4| menyecskének, az más kérdés. De azért nem bizonyos, hogy 1689 II, 4| olyan messzirõl mondani, de itt az árokparton nagyon 1690 II, 4| ráér, úgy lehet, elmenne. De hát azért nem adnak semmit, 1691 II, 4| egy falusi tisztelendõ, de nagyon sebesen végez, mert 1692 II, 4| azt elolvassák. Az ám, de hátha az háromesztendõs 1693 II, 4| ember azt is megpróbálta, de már nem emlékszik rá, mit 1694 II, 4| versszerkesztõ. Olyan võfélyféle. De a Napólom nem az volt.~- 1695 II, 4| Napóleonról se tud többet. De az engem nem vigasztal meg 1696 II, 4| Lajos és a negyvennyolc. De a névnél nincs tovább ez 1697 II, 4| jobbágyok nem tudnak semmit. De én se tudom, hogy csakugyan 1698 II, 4| Hát én nem tudom, hallja, de én az öregapámtól úgy hallottam, 1699 II, 4| került ide Tótkomlósról, de itt már akkor is magyarok 1700 II, 4| talán hallotta is hírét.~De nem kell azt gondolni, hogy 1701 II, 4| háborúban még muszáj is. De mikor nincs háború? Mikor 1702 II, 4| százemeletes házak is vannak. De hogy ország-e, vagy világ 1703 II, 4| felelték, gondolkozott a fene. De volt, aki a sétálót nevezte 1704 II, 4| Szegény ember vagyok, de nincs szívem érte pénzt 1705 II, 4| ilyen parasztot ismerek, de nagyon örülök neki, ha mások 1706 II, 4| nagy korára, ha kevesebbet, de nekivalóbbat töltögetnénk 1707 II, 4| nagy összetestvéresülés, de senki se gondoskodik arról, 1708 II, 4| testi-lelki elhagyatottságát. De én csak el akartam jajdítani 1709 II, 4| Laskafülû Csonka Keserû, de azért õróla is igen szép 1710 II, 4| mindig földhöz ragadt ember, de mindig szeretett volna az 1711 II, 4| se a hetedik öregapjáról, de azt meg bizonyosan nem tudta, 1712 II, 4| takarítja be a bükkmagot. De tudnivaló, hogy ezek oktalan 1713 II, 4| sturmhoz a szíverõsítõ, de még attól se gondolt olyan 1714 II, 4| való nagyságos bíró úr is. De a környékbeli uraságok is 1715 II, 4| anyját is õ tartja, az nyolc; de kilencediknek még az öregszüle 1716 II, 4| megvénülni, akassza föl magát”. De a jegyzõ úr közbeszólt, 1717 II, 4| vetni, csak bukfencet - de azért János soha olyan vidáman 1718 II, 4| se semmije az égvilágon. De most már volt becsülete, 1719 II, 4| gyerekek túrják a más földjét, de õ már csak a magáét szántogatja.~ 1720 II, 4| válasz, hogy a munkás igen, de aki maga is gazda, az csak 1721 II, 4| birtokleformtörvény a neve - de hát minek már azt keresni? 1722 II, 4| szabadítsák meg az urak a földtõl. De minden okvetetlen, mert 1723 II, 4| Krisztus urunkat megkoronázták. De a rozs bizony soványolta 1724 II, 4| össze huszonöt esztendõre. De mikor földárverés van, mind 1725 II, 4| Jánosnak ezt senki nem mondta, de mint belátó ember, tudta 1726 II, 4| azt mondta Pálnak:~- Ej, de jó kis heréd van.~- Az ám - 1727 II, 4| meg János meggyõzõdéssel, de irigység nélkül.~- Csak 1728 II, 4| morzsolgatta, szaglászta. - De csak szép homok. Szinte 1729 II, 4| Mög is ítélte a bíróság. De két esztendeig tartott a 1730 II, 4| gazdaemberes, mint az övé. De a homok barna volt, s János 1731 II, 4| Nekem mindegy, ki fizet, de még a teherbõl ki nem mosdik 1732 II, 4| csak a világot teremtette, de hogy az emberek azt nem 1733 II, 4| mondja a város mint földesúr. De nem Jánosnak mondta, hanem 1734 II, 4| nem is érti, mibõl telt, de hát higgyenek az urak a 1735 II, 4| János hazudik. Fizetett, de nem magáért, hanem Pálért. 1736 II, 4| átvett terhet törlesztette, de azt is csak felibül, harmadábul. 1737 II, 4| No jó, ez nem számos. De van tán valami értéke? Ló? 1738 II, 4| hoz annyit, mint a disznó, de nem olyan lutri.~- Ezeket 1739 II, 4| marad el a lélekveszedelem. De Valér nem tett egyebet, 1740 II, 4| mikor annak az ideje van, de azért fiatal, hogy élje 1741 II, 4| újra elõvette a lányt. De most már nem sivalkodós 1742 II, 4| beszélök a kenõasszonnyal, de mire mönyünk vele? Még a 1743 II, 4| attul engedelmesebb lesz.~De ezzel az úttal az ördögnek 1744 II, 4| hold még fönt volt az égen, de a hajnal már szõkült.~- 1745 II, 4| valahol a lámpás a kocsiról, de gondolta, ha már kétszer 1746 II, 4| harmadszor is.~Megijedt, de nem mutatta. Fölintett az 1747 II, 4| Ez való szent igaz volt, de a rendõr, maga is tanyai 1748 II, 4| szabál - mondta dölyf nélkül, de tekintélyesen.~Az ember 1749 II, 4| embernek érezhette magát, de az itallal való vidámodás 1750 II, 4| fundamentumát lerakta”.~- De - tette hozzá - legalulra 1751 II, 4| nem kérdezte meg, miért, de az asszony mondta kérdetlen 1752 II, 4| pálinkafõzõ tanyája leégett. De azért nem lehetne mondani, 1753 II, 4| balról jobbra rázta a fejét, de a pálinka meg az asszony 1754 II, 4| hivatlan vendéget az ördög. De az idõ nem ténfergésre való 1755 II, 4| szöröncsés embör kend, sógor”, de ebben nem volt semmi rossz 1756 II, 4| mondta neki az ember -, de sasnak való szöme van az 1757 II, 4| a szemét az akasztófán, de a városi értetlen igen nekiörült, 1758 II, 4| ó-templom omladékai közt, de csak éjfélkor, s olyankor 1759 II, 4| alatt Isten irgalmában, de Úrfelmutatáskor mind talpra 1760 II, 4| barát fölmutatja az Urat, de mostanában már csak egy 1761 II, 4| õbelüle meg a gyerekbül, de azok csak a vállukat vonogatták, 1762 II, 4| akkor, mikor ébren volt, de a halott nem hagyta magát. 1763 II, 4| eleinte csak hébe-hóba, de aztán éjszakárul éjszakára, 1764 II, 4| katonaruhában, amelyikben elment, de a vállán nem puska van, 1765 II, 4| Nagy forróságra ébredt föl, de a halál hidege verte ki, 1766 II, 4| van, és igön elszomjaztam. De még nem is ittam, visszaejtöttem 1767 II, 4| nem volt kedve a dologhoz. De addig kísértette a halott 1768 II, 4| volt a fejetlen barátnak, de azért ez is segedelem volt 1769 II, 4| a béres meg odaszokott. De úgy, hogy aztán el se ment 1770 II, 4| azt nem állította Julis. De sántának az is sánta. Rosszabb 1771 II, 4| együgyûség megfordult elõtte, de ilyennel rég találkozott.~- 1772 II, 4| semmi rosszat.~- Nem ám, de férjhez mégy. Aki férjhez 1773 II, 4| ellen nem lehetett panasz.~De hogy ríva fakadt az ijedségtõl, 1774 II, 4| és gondold meg a dolgot. De ha arra szánod magad, hogy 1775 II, 4| hadisegély egy esztendõben, de tíz esztendõ alatt sokra 1776 II, 4| akkor az ember se biztos, de aki hadisegélyt húz, az 1777 II, 4| ez tanyai szokás-mondás. De olyan tökéletes igazság, 1778 II, 4| aki már suhanc-sorba ért. De bizony nem sokat ért a munkája. 1779 II, 4| szomszédja, jó hatvanas, de még magabíró öregember:~- 1780 II, 4| mönnénk a nagyobb földön. De én ötödmagammal vagyok, 1781 II, 4| Bárcsak neköm is annyi volna, de neköm csak ezt az egy legényt 1782 II, 4| hogy megesküdjenek-e, ne-e. De már akkor úgy nõtt az adó, 1783 II, 4| tíz esztendõvel ezelõtt, de nagyobb pénz lett.~Hát így 1784 II, 4| fejét. - A Julis.~- Jó, jó, de miféle Julis? Kicsodád neked 1785 II, 4| mondani, hogy a feleséged?~- De olyanforma.~- Meg vagytok 1786 II, 4| angyalai által üzent neki. De ezek közt nem járnak angyalok 1787 II, 4| istentelen pogányok módjára, de ami igaz, az igaz, másfajta 1788 II, 4| sohase beszélnek a népek, de Isten hidegérõl mindenek 1789 II, 4| megbánta, hogy teremtette, de ha már megvan, segít ellene 1790 II, 4| is, mert az közelebb van, de hamarabb ki is tudódik. 1791 II, 4| csizma csak egy pár van, de láb nyolc pár, muszáj jogaiban 1792 II, 4| harmadikos. Termetre kicsi, de amúgy nagy fogalmú. Öröm 1793 II, 4| mikor az anélkül is kicsike, de azért titokban õ is büszke 1794 II, 4| éjszakába - délután hat óra, de január, Vízkereszt körül -, 1795 II, 4| esetlenködsz avval a kutyával? De neköd hiába beszél az embör, 1796 II, 4| elindult a tudomány útján, de azért nem lehetett az utat 1797 II, 4| talán elkeseredett volna. De õ csak azt tudta, hogy mellig 1798 II, 4| keresgélt a sifonérjában, de nem talált benne alkalmasabbat 1799 II, 4| elsikkasztotta az iskolamulasztást. De nem lehetett mindig, mert 1800 II, 4| fogni az iskolamulasztókat.~De hát hol vagyunk már ettõl? 1801 II, 4| adót futja, meg az árendát. De van ám itt tizenkét pengõ 1802 II, 4| kapok érte, ha eljár a szám. De tán mégis közhaszonra szolgál, 1803 II, 4| Földhözragadt nemzetségbõl való, de papi családból származik. 1804 II, 4| mindenki tartja az atyafiságot, de a keresztapa fõszemély minden 1805 II, 4| mindeneknek szemei láthatták, de azt senki se hallotta, hogy 1806 II, 4| ugyan hírét Mohamednek, de azért ugyanazt cselekedte, 1807 II, 4| azoknak, akiket belecsuknak. De lehet az is, azért csinálták 1808 II, 4| kitanulta a hóhérságot is, de nem szolgált neki a szerencse, 1809 II, 4| szegény emberhez kapásnak, de ezt inkább csak címnek, 1810 II, 4| világban ez se sokat érõ állás, de ha nem csurran, mégiscsak 1811 II, 4| értem, hanem a csontokat -, de mondok, hadd örüljön nekik 1812 II, 4| gubbasztó szürke szfinksz felé, de az nem akart barátságot 1813 II, 4| akit bõrszedõnek néznek. De azért nem kevélyedtem el, 1814 II, 4| ember ugyan mint kocsis, de más szolgálati ága van, 1815 II, 4| egyedül én követtem el. De ez csak akkor tudódott ki, 1816 II, 4| zsák nem túlságosan nehéz, de tele van. Gömbölyûségeket 1817 II, 4| kimutathatod, mit tudsz!~De hát ez mind csak találgatás 1818 II, 4| elcsöndesedett az ember. De még reggel is olyan sárga 1819 II, 4| ágydeszkák karcolták meg, de az asszony a fejét csóválta.~- 1820 II, 4| élõ ember nem tudhatja. De az szent bizonyos, hogy 1821 II, 4| mint az ántikrisztus.~- De hát mi bizonysága van róla, 1822 II, 4| magát, mint a népszövetség, de valószínûleg kevesebb fizetést 1823 II, 4| ugyan csak fõútnak mondanám, de nem akarom magam lenézetni 1824 II, 4| Könyerezök, nézze.~- Látom. De hála Istennek, hagymája 1825 II, 4| Nincs ennek se íze, se bûze, de telik vele az embör.~Az 1826 II, 4| röttentõ okos jószág vót. De már annyi esze nem vót, 1827 II, 4| szöröncsétlenül járt vóna.~- De azért mégse lett volna muszáj 1828 II, 4| mert az gyorsabban megy.~- De hát akkor maga se erre a 1829 II, 4| is, mög az árendára is, de hát mit ért az? Möntül nagyobb 1830 II, 4| a magam szögénye vótam, de most beálltam másénak. Beszegõdtem 1831 II, 4| Én most is éltem vóna, de a gazdát is ellicitálták. 1832 II, 4| volt valami mozgolódás. De az istenek közt is van betyárbecsület, 1833 II, 4| vagy nem, azt én nem tudom. De mindenesetre illendõnek 1834 II, 4| halhatatlanokkal e halandó világban.~Ó, de szép nyár volt, de szép! 1835 II, 4| világban.~Ó, de szép nyár volt, de szép! Se posta, se telefon, 1836 II, 4| hallgatag teremtése az Istennek, de én már hallottam sírni is. 1837 II, 4| Nem találtam ki semmit, de egy-két színt vettem abból 1838 II, 4| csillagfényes téli hajnalokon, de én hihettem, hogy elérem 1839 II, 5| rabszolgamunkát végeznek, de a nyílt rabszolgaság már 1840 II, 5| egymással az embereket, de a legyõzött ellenség koponyájából 1841 II, 5| nimródok számára teremtett, de már nincs meg a törvény, 1842 II, 5| szennyes és bûzös börtönök, de már eltûntek az akasztófák, 1843 II, 5| érintkezni az istenével, de már nincs sárga folt, és 1844 II, 5| törvény teszi immorálissá, de sok tiszta, szelíd öröme 1845 II, 5| komorak és valóban ijesztõk, de egy-egy repedésükön keresztül