Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|               kipiroslott a zsalun.~- Ejnye, te vagy az, gyerekem? Azt
 2     I,   1|              mikor kiszólt az apám:~- Ejnye, de fene-szépen szól!~-
 3     I,   1|               a nagy, szürke fejét.~- Ejnye, ejnye, szolgám, hogy elõbb
 4     I,   1|                szürke fejét.~- Ejnye, ejnye, szolgám, hogy elõbb nem
 5     I,   1|             gúnyám végigsimíthatta:~- Ejnye, de gyönyörû kis ködmön!~-
 6     I,   1|       szégyentelen, vén lator kend!~- Ejnye, ejnye Márton! - csak ennyit
 7     I,   1|              vén lator kend!~- Ejnye, ejnye Márton! - csak ennyit felelt
 8     I,   1|               asztalon - az írásom.~- Ejnye, de szép dekoratív írás -
 9     I,   2|            kiröpült belõle a varjú.~- Ejnye, te csiribiri ember! - vörösödött
10     I,   2|              bosszúsan vont vállat:~- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi,
11     I,   2|            mindenbõl ki kell venni.~- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott
12     I,   2|              hogy kárba ne vesszen.~- Ejnye, jó ember, de kár, hogy
13     I,   2|      öregbírót elfogta az irigység.~- Ejnye, bátyja - mondta csúfolódva -,
14     I,   2|     lehetetlen volt meg nem érteni.~- Ejnye a kutyateremtésit annak
15     I,   2|          combját a város madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is
16     I,   2|             város madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is az egycombú
17     I,   2|              aztán elnevette magát:~- Ejnye, de ki teccött tanálni,
18     I,   2|        rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye, de csúnya nagy bicskája
19     I,   2|       elhajította a rozsdás kardot.~- Ejnye, édesapám - utánozta Milica
20     I,   2|              világon, mint a mienk.~- Ejnye, ejnye? - tûnõdött el apó. -
21     I,   2|                mint a mienk.~- Ejnye, ejnye? - tûnõdött el apó. - Hát
22     I,   2|          mikor a vendéget meglátta.~- Ejnye - motyogta zavarodottan -,
23     I,   2|          legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett
24     I,   2|                  Miféle fogolyhúst?~- Ejnye, hát a fogolymadárét - nevette
25     I,   2| süldõnyulakkal szemben követett el.~- Ejnye, de furcsa neve van a kutyájuknak,
26     I,   2|              kísérletet ebéd alatt.~- Ejnye, jó, hogy eszembe juttatod -
27     I,   2|                az szedi le a fejüket. Ejnye, ejnye, hogy erre nem gondolt
28     I,   2|            szedi le a fejüket. Ejnye, ejnye, hogy erre nem gondolt az
29     I,   2|                s azt mind megvette.~- Ejnye, hát olyan bolond ember
30     I,   2|            volna egy szállítólevelet. Ejnye, ejnye, éppen tegnap cseréltem
31     I,   2|               szállítólevelet. Ejnye, ejnye, éppen tegnap cseréltem
32     I,   2|            Normális apa azt mondaná: „ejnye, de nagy csacsi vagy te,
33     I,   2|            nekem csak egy szemem van. Ejnye, a teremtésit annak a bõrbajuszú
34     I,   2|            elfelejtettél teremteni.~- Ejnye, ejnye - csóválta meg az
35     I,   2|     elfelejtettél teremteni.~- Ejnye, ejnye - csóválta meg az Úristen
36     I,   2|              kalásza, apró a szeme.~- Ejnye, de hitvány gizgaz lepte
37    II,   1|             táncol bele a fogságba.~- Ejnye, te cudar! - hördült fel
38    II,   1|                mondja az ispettore.~- Ejnye, hejnye - csóválta meg fejét
39    II,   2|              pedig hosszú kabátban.~- Ejnye, a terítésit neki - mondja
40    II,   2|             mint mifelénk a barack.~- Ejnye, ejnye - álmélkodott a makói
41    II,   2|           mifelénk a barack.~- Ejnye, ejnye - álmélkodott a makói ember -,
42    II,   2|             ahogy odahajolt föléje.~- Ejnye, hejnye - csóválta a fejét. -
43    II,   2|          megcickézi õ a négyökröst!~- Ejnye, hejnye, hát osztán hogy
44    II,   2|               kanyarodónál locsogott. Ejnye, ejnye, hátha a Keselyt
45    II,   2|        kanyarodónál locsogott. Ejnye, ejnye, hátha a Keselyt elvitték
46    II,   2|       vízibubák elnevették magukat.~- Ejnye, de kutyahitû ember kend.
47    II,   3|              kicsit kipihegi magát.~- Ejnye, hejnye - csóválta meg Kossuth-szakállas
48    II,   3|          útját.~Most én mondom, hogy „ejnye, hejnye”.~- Hát. Üsmeri
49    II,   3|              nyargalót az egésznek.~- Ejnye, ejnye. Aztán mi lesz most
50    II,   3|       nyargalót az egésznek.~- Ejnye, ejnye. Aztán mi lesz most az országgal?~
51    II,   3|               világot, ha e nélkül az ejnye, de takaros kis kutya nélkül
52    II,   3|            benne az Átilla koporsója. Ejnye, hogy maradhatott ez el?~-
53    II,   3|        kellett a vállát veregetnem.~- Ejnye, ejnye, hogy hagyhatja így
54    II,   3|           vállát veregetnem.~- Ejnye, ejnye, hogy hagyhatja így el magát
55    II,   3|             mög a többi királyokat.~- Ejnye, ejnye, de tökéletlen emberek
56    II,   3|            többi királyokat.~- Ejnye, ejnye, de tökéletlen emberek maguk.
57    II,   4|               keze az ember karján.~- Ejnye, az angyalodat! - villant
58    II,   4|               se látja a villámnak.~- Ejnye - mondta neki az ember -,
59    II,   4|       belehajítottam a csordakútba.~- Ejnye, ejnye, hát hogy lehetett
60    II,   4|               a csordakútba.~- Ejnye, ejnye, hát hogy lehetett már olyant