Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       keresztül. Zsibrita Jóska volt e fél szem birtokosa, velem
 2     I,   1| legrongyosabb szabó volt, aki valaha e világon foltokat vetett
 3     I,   1|              könyv, s nem ébredt fel e zajra. Nekitámasztotta a
 4     I,   1|        harmadikos könyveket. Jó lesz‑e így?~Hát hogyne lett volna
 5     I,   1|           lett a háznak.~Lehet, hogy e mûkincs sikere tette mûgyûjtõvé
 6     I,   1|      hatalmas eperfát, mint amekkora e tanyai szálloda tetejére
 7     I,   1|           földre; jenki szelleme van e haragoszöld ruhás parvenûnek.
 8     I,   1|          érezze magát benne az akác, e derék és hasznos közpolgár,
 9     I,   1|         aminek látszik, a nyírfáról, e titkokat álmodó fehér szûzrõl
10     I,   2|      jelenben se bizonyos, hogy 1923-e vagy 1523.)~- Készülj az
11     I,   2|             az én hivatalom?~- Kerek e világon semmi egyéb, csak
12     I,   2|               de szebb volna a világ e nélkül a lisztes zacskó
13     I,   2|         tarkahitû pogánynak is, soha e világi életben semmi baja
14     I,   2|            kuruc. - Hát kegyelmed ád‑e nekem százegy aranyat?~-
15     I,   2|        minden nem csonkult volna meg e világon, ha Vilmos császár
16     I,   2|          titkolnia. (Wertheimer Ede, e korszak történetírója a
17     I,   2|            és az elsõ telegram, amit e világon föladtak, üdvözlet
18     I,   2|              viselje ön ezt a gyûrût e szép nap emlékére.~Ebéden
19     I,   2|              hogy K. Szabó Ambrus úr e világon van, hát arról hogy
20     I,   2|             fölött; azt hiszik, hogy e nagy ember, mint városunk
21     I,   2|              mi féltve õrizzük külön e célra beszerzett Wertheim-szekrényünkben.
22     I,   2|           sõt azt is megvallom, hogy e felõl a történelmi párbeszéd
23     I,   2|             megtömhesse a pipáját, s e kényes mûvelet közben adta
24     I,   2|           édesapám, nem szólt semmit e hívságos kérkedésre. Volt
25     I,   2|          genie-nek nevezett. (Persze e nélkül, de g-vel.) Én ugyan
26     I,   2|             geometriát tanította, és e minõségében szerezte azt
27    II,   1|        idézni kell a krónikást, hogy e középkori riport naiv bájából
28    II,   1|         idejében viselte Allah képét e földön. Mégpedig olyan érdemesen,
29    II,   1|            hogy - Allah árnyéka volt e földön. Ez benne volt a
30    II,   1|          eldögönyözte Allah árnyékát e földön, hogy a csontjai
31    II,   1|              sors engemet szemelt ki e tökéletes ragyogású planéta
32    II,   1|           olyan szimpatikus teremtés‑e, mint a mienk. De ahogy
33    II,   1|               Nincs igazam, uram?~De e mellé a kérdés mellé már
34    II,   1|              hálás köszönetet mondok e helyen, szíves feledékenységéért,
35    II,   1|              az újságok. Azt hiszem, e tekintetben még a babiloni
36    II,   1|             mondhatom, hogy a torony e percben ferdébb volt, mint
37    II,   2|       sokadalomban azt mondja, hogy „e felül nem vöttem híradást.”~-
38    II,   2|              Mindég ez vót a törvény e világon, ez is lössz!~A
39    II,   2|              egyformán fölháborodtak e paraszt arcátlanságon. Bárány
40    II,   3|          nagy kár érné a világot, ha e nélkül az ejnye, de takaros
41    II,   3|              lehet boldogházi ember, e Mihály nevû elem csak Átokházán
42    II,   3|        formázza, amelybõl vétetett s e tantétel igazolásául Mihályt
43    II,   4|             Persze, szégyenlem magam e miatt a tisztes koromhoz
44    II,   4|             az az „ismeretlen isten”-e, akinek oltára elõtt elámult
45    II,   4|             és ha jól forgatod magad e világi életben, lehetsz
46    II,   4|              hozakodnék elõ ilyenkor e két különös csalóval? Hátha
47    II,   4|        gazdát megkérdeztem, hallotta e már, hogy ki lesz most a
48    II,   4|          hogy „sör-e, bor-e, pálinka‑e?”, és összerágják a keserû
49    II,   4|           ellene mindazoknak, akiket e világra helyhezett. Az ürgére
50    II,   4|               amely engem szemelt ki e szegény kis tolvaj szerencséjének
51    II,   4|        Áttila nagyurunknak. Én magam e tekintetben nem vagyok szakmabeli -
52    II,   4|            az újságlapokban is. Ehun‑e.~Elõkotort valahonnan az
53    II,   4|            bánjak a halhatatlanokkal e halandó világban.~Ó, de
54    II,   5|            és megsokasítja az örömet e világon!~Én tudom, hogy