Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        macska? Nem ereszt a lábad? - nevetett Holló, s erõsen magához
 2     I,   1|           akkor: mindenki a szemembe nevetett. Az iskola kapujában pedig
 3     I,   1|              múzeumnak.~Olyan jóízût nevetett, hogy egész belelilásodott
 4     I,   1|   majompörben azonban egyetértettek. Nevetett rajta a városi gazdám is
 5     I,   2|          maga éli el.~- Nem baj az - nevetett a király -, ennyit csak
 6     I,   2|               ennek helyén a szíve - nevetett a fõgenerális. - Bizonyosan
 7     I,   2|         Mögint igazad van, szolgám - nevetett nagyot a király, s abban
 8     I,   2|        legalább nem viszünk terhet - nevetett a király.~Mentek is szaporán,
 9     I,   2|         mondasz ellent, te bolond? - nevetett a fejedelem is.~- Mert az
10     I,   2| megkarmolászod.~- Nini, basa bácsi - nevetett a gyerek -, nekem is van
11     I,   2|        viszek-e a nyakamban?~Akkorát nevetett a Hóbajárt basa, hogy csak
12     I,   2|         egyszer belül vagyok rajta - nevetett a német a szeme közé, ahogy
13     I,   2|             a gazdájával?~- Meg én - nevetett Apaffy -, de azt hiszem,
14     I,   2|            De el sem megyek ingyen - nevetett Rákóczi hadnagya. - Jobb
15     I,   2|              Kotty belé, szilvalé! - nevetett félfogra az udvarmester,
16     I,   2|                 Tán keveset ígért? - nevetett Jávorka.~- Mindig egy esztendõt,
17     I,   2|        Szögedre.~Azt mondják, olyant nevetett a Mária Terézia, hogy belecsendült
18     I,   2|          tányérnyalók.~- No, pácsi - nevetett oda Mária Terézia diadalmasan
19     I,   2|               Ne légy bolond, öreg - nevetett a király -, csak tedd föl
20     I,   2|      garasból hármat kilopna.~Nagyot nevetett ezen Nagy Frigyes, mert
21     I,   2|             rázta a kacagás. Szívbõl nevetett, mint a csiklandozott gyerek,
22     I,   2|         voltak, hogy azoktól az arca nevetett ugyan az embernek, de a
23     I,   2|       magamat hívatni.~Damjanich jót nevetett a furcsa ötleten, s oda
24     I,   2|            Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -, adjon egy
25     I,   2|          bácsik mentek hozzá, szinte nevetett a szeme, ahogy odasúgta
26     I,   2|            uram. Mézes volt a szava, nevetett a képe, mint a bazsarózsa.~-
27     I,   2|             félj, Jóska, nem harap - nevetett a biztos -, hanem nézd,
28     I,   2|              ajtót is û nyitotta ki.~Nevetett a betyár, nevette a perzekútor
29     I,   2|              félj!~Most már hangosan nevetett Sándor.~- A Katiét? Maga?~-
30     I,   2|          mert a Kati nem ért hozzá - nevetett vissza a betyár. - Osztán
31     I,   2|    esztendõben kétszer arathassanak.~Nevetett A-y Péter az ötletének,
32     I,   2|            képet.~- Azt ugyan nem! - nevetett Vágó. - A körképhez kell
33     I,   2|              a haját.~- No hallja! - nevetett szegény szülém - lehet még
34     I,   2|            kenyerüket!~Csak a szónok nevetett a tréfán a conscia mens
35    II,   1|           baja, mit fáj ez nektek? - nevetett a fõajtónálló.~- De nem
36    II,   1|          Thibaut mester.~- Ördögöt - nevetett az ördög. - Az én munkám
37    II,   1|              akkor meg már mindegy - nevetett az arab, és odaintette az
38    II,   1|              a bolond.~- Hogyhogy? - nevetett Ferenc. - Csak nem szégyellnél
39    II,   1|           útnak.~- Nem úgy lesz ez - nevetett boldogan Jean Bouret -,
40    II,   1|                 Az bizony meglehet - nevetett a rendõrinspektor, és a
41    II,   2|    kendteknél a hagyma.~- Micsoda? - nevetett a makai ember. - Azt mondom
42    II,   2|        mondja meg, mi járatban van - nevetett a szeme az angyalkának.~-
43    II,   2|       fiúcska kiballagott a búzából. Nevetett a kék szeme, de egy kis
44    II,   2|          csúsztatta a sapkát, és rám nevetett a tenyere ellenzõje alól.
45    II,   3|         találmányt.~- Eszöd levele - nevetett az ember. - Hiszön látod,
46    II,   3|             útkaparók a réznumerust. Nevetett is rajta az egész dûlõ,
47    II,   4|          kalapomat.~- Sebaj, Fütyû - nevetett Antal úr, s a kalaptól a
48    II,   4|          csikónak, s ezen a szíve is nevetett meg a szeme is.~- Kis csikóm,
49    II,   4|            szívem?~- Nem fáj netöm - nevetett a gyerek -, mi fájna?~Az
50    II,   4|             fehérszeméllyel is, s ki nevetett, ki sírt rajta, kit milyennek
51    II,   4|         félsz, hiszön ez a Jézuska - nevetett Imrus, a deák.~- Nem köll
52    II,   4|           húznak.~A városi úr nagyot nevetett. Sok együgyûség megfordult
53    II,   4|         világból.~- Ez nem az lesz - nevetett az erdõõr, miután így lefordítottam