Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          állhatott, mert mindenki mosolygott rám, aki meglátott benne.
 2     I,   1|           férfiarca már akkor ott mosolygott alattam. Átölelte a térdemet,
 3     I,   1|         kicsit megenyhült, és már mosolygott is, mikor kívül helyezett
 4     I,   1|          less-e, vadzs haláleset?~Mosolygott a nagy tányérrózsa-képe,
 5     I,   1|       nektek semmire se.~- Nono - mosolygott az édesapám -, de hát azt
 6     I,   1|      kísértették.~- Majd máskor - mosolygott barátságosan a kísértõkre,
 7     I,   1|          Kivan a percent, kérem - mosolygott az igazgató -, tetszik tudni,
 8     I,   1|        vagy te.~Sándor fölényesen mosolygott.~- Akkor a tanár úr nem
 9     I,   1|           boltost.~- Nem, kérem - mosolygott a könyves. - Tetszik tudni,
10     I,   2|           tartani a fejit.~- Hm - mosolygott Mátyás -, most már csak
11     I,   2|           gazda frissebb volt, és mosolygott, mint a tót rózsa, mert
12     I,   2|            ha értik kegyelmetek - mosolygott a bajusza alatt a hadnagy. -
13     I,   2|           jó ember, de biz isten.~Mosolygott a királynõ, térdet-fejet
14     I,   2|        jött-ment a vásznon, ahogy mosolygott és haragudott, ahogy a lováról
15     I,   2|           benne érdekességet is - mosolygott az öreg tiszt.~- Ugyan mit?~-
16     I,   2|      minutum alatt.~- Nem lehet - mosolygott a palatinus. - Bécsnek közelebb
17     I,   2|        huszonöt aranya.~- Ecce! - mosolygott az öreg méltóságos fáradt
18     I,   2| mosolyodott el az öreg deák. Azon mosolygott, hogy õ már két napja nem
19     I,   2|    megzavarodott Kereki.~- Nini - mosolygott kínjában -, hátha megfeleznénk
20     I,   2|           ment?~- Hát a lábamon - mosolygott Szombati uram, és mutatta
21     I,   2|      golyók?~- Biz igaz, lelkem - mosolygott a tábornok, s poros, kerek
22     I,   2|         már hadi kincstárunk is - mosolygott a tábornok, s érezte, hogy
23     I,   2| falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát,
24     I,   2|          volt Szegesdi Béni is, s mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája
25     I,   2|         megbillenti a kalapját, s mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt
26     I,   2|         kékjit, tekintetös uram - mosolygott a betyár, és kedvetelten
27     I,   2|           a Sándor mûvel.~Laucsik mosolygott:~- Nem tesz semmit. Oka
28     I,   2|            hát mit kéritek ezt? - mosolygott A-y. - Amennyit csak jólesik.~
29     I,   2|        illetékes hatóság gúnyosan mosolygott.~- Úgy? És ez önnek formalitás?
30     I,   2|         szelíd kék szeme biztatva mosolygott rám.~- I... igen - vágtam
31    II,   1|    Xanthosz elsápadt, szép Erippe mosolygott. A két hallgatag férfi közt
32    II,   1|           hogy az még a porban is mosolygott.~Xanthosz elüvöltötte magát,
33    II,   1|   kardjához.~- Csöndesülj, uram - mosolygott hidegvérrel az udvaronc. -
34    II,   1|        hogy eredj, drága szívem - mosolygott Thibaut mester -, én majd
35    II,   1|        Neked igen, de nekem nem - mosolygott a bíró, és megemelte a fedõt. -
36    II,   1|            Ochsen-menüett.~És úgy mosolygott hozzá, hogy a könny is kiesett
37    II,   1|           a szatócs.~- Kicsoda? - mosolygott gúnyosan Berryer úr, aki
38    II,   1|      tökéletes elfogulatlansággal mosolygott a cárra, aki egész életében
39    II,   1|        bársonyon. Alfréd zavartan mosolygott, mert nem tudta, hogy mit
40    II,   1|           barátom?~- Ó, hogyne! - mosolygott a gróf, mint aki vadalmába
41    II,   2|         de még az angyalka is ott mosolygott a hátán.~- Nini, hiszen
42    II,   2|           szerény elégedettséggel mosolygott.~- Jó, jó, de mit szólnak
43    II,   2|        Jaj...~- Nem tesz semmit - mosolygott az ellenõr -, én még sose
44    II,   2|       ragaszkodni tetszik hozzá - mosolygott a finánc -, holnap, ha visszafelé
45    II,   3|        vele okosan beszélni, mert mosolygott.~- Látja, Mihály, az ennek
46    II,   3|  kereskedõ elment, mosolyogva, és mosolygott az igazgató úr is.~- A londoni
47    II,   3|         Nincs azon mit köszönni - mosolygott Cuci -, inkább még a galárist
48    II,   4|         nagy körtefája.~- Sebaj - mosolygott a jó ember -, megtalálnak
49    II,   4|      mogorván az öccse.~- Sebaj - mosolygott szelíden Antal úr -, de
50    II,   4|     mintha a körték piros arca is mosolygott volna:~- Ne félj, megtartjuk,
51    II,   4|     háznál?~- Rossz mindig akad - mosolygott egy kicsit mélán házam úrnõje,
52    II,   4|      mosolyogtam rá.~- Húsvétra - mosolygott vissza. De megint csak elfelhõsödött
53    II,   4|           magát nevetni.~János is mosolygott, mint a dézsmabárány, és