Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|               Gyurka barátom, az öreg csõsz azt mesélte, hogy az a legkedvesebb
 2     I,   2|     mögtöhetöm - vonogatta a vállát a csõsz -, mert az bizonyos, hogy
 3     I,   2|        sült-tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott legelöl,
 4     I,   2|               tudom én - legyintett a csõsz. - Csak engöm erisszenek
 5     I,   2|              libasorba álltak. Elöl a csõsz, utána a többi, minden embernek
 6     I,   2|             kegyelmes kezével a tápéi csõsz ábrázatához, hogy annak
 7     I,   2|                  Kend se lössz többet csõsz Tápén, fogadom!~- Nono,
 8     I,   2|          szemét a báránybõrsüveggel a csõsz -, ész van itt azért, nem
 9     I,   2|           élünk ám itt. Ha rajta ér a csõsz a fûszedésen, ráfestheted
10     I,   2|              az nem lehet más, csak a csõsz.~- Hé, bácsi! - rázta életre -
11     I,   2|                 rázta életre - maga a csõsz?~- Én vagyok, tekintetes
12     I,   2|        tekintetes uram - tétovázott a csõsz.~- Ne beszéljen kend annyit,
13     I,   2|      honfoglalók közül. Az istenhegyi csõsz kereste.~- No mi baj, bácsi?~-
14    II,   2|        szegény Márton, apót.~- Kend a csõsz a galambosi határban? -
15    II,   2|           mondta szerénykedve az öreg csõsz. - Ketten õrizzük a galambosi
16    II,   2|           fejét megfélemledve az öreg csõsz.~- No, azért mondom - fújt
17    II,   2|           parancsolt magára a szigorú csõsz, s lehajtotta a három báránykát
18    II,   2|                toppantott haragosan a csõsz a botjával -, hát így vigyázol
19    II,   3|     bajmolódott a malacokkal, mikor a csõsz odahujántott neki:~- Hé?~-
20    II,   3|           gránicon.”~Ezt a tilalmat a csõsz mondja, nagy fönnhangon,
21    II,   3|             lep most már meg, mikor a csõsz odaoldalog hozzám, és fölkérdez,
22    II,   3|           hogy - méreget a szemivel a csõsz. - Magának löhet olyan két
23    II,   3|             mint rémhírterjesztõét. A csõsz hivatalos ember, tehát jussa
24    II,   3|           hogy megbukott a kormány?~A csõsz megvonta a vállát.~- A községházán
25    II,   3|             esztendõ múlva a hajdovai csõsz öregapja a Régészeti Akadémiák
26    II,   3|            korsó, nagyot húz belõle a csõsz is, a puli kétségbeesetten
27    II,   3|              a kis szõrgombóc fejét a csõsz, s körülnéz a tarlón. Biz
28    II,   3|        megrökönyödve gondolom, hogy a csõsz a tulajdon szájából fogja
29    II,   3|               nevetés lesz, s mivel a csõsz éppen akkorra érkezik oda,
30    II,   3|              Most már igön - mondja a csõsz komolyan, s nagy erõlködéssel
31    II,   3|        Nincsetlen vagyok én.~- Maga a csõsz?~- Nem, nem én vagyok.~-
32    II,   3|     megemeltem szó nélkül a kalapom a csõsz keresztapja elõtt, aki a
33    II,   4|           angyalodat! - villant meg a csõsz szeme, s a lator rávetette
34    II,   4|               az anyja szokott vagy a csõsz, aki elkurjongatta õket
35    II,   4|             se.~- Értöm - bólintott a csõsz. - Én is bedughatom, nem
36    II,   4|  katekizmusból. Addig seppegte, míg a csõsz elvirginált valami olasz
37    II,   4|              öles hó úttalan útján. A csõsz éppen delet húzott, rákiáltott
38    II,   4|                  Szolgálatba állok.~A csõsz belekáromkodott az Angelusba.~-
39    II,   4|              föld fagya, möggyüvök.~A csõsz azt mondta erre mérgesen,
40    II,   4|             Ki van odabent? - verte a csõsz az ajtót.~Nem felelt senki,
41    II,   4| megkoccantotta a tenyérnyi ablakot. A csõsz addig rázta, míg a kallantyúja
42    II,   4|            gazdástul! - vágta utána a csõsz a botját.~Többet aztán eszébe
43    II,   4|         Pacsirtát ugyan nem hallott a csõsz, de mécsvilágot látott kipislogni
44    II,   4|              veteményözni?~Most már a csõsz is rendesre fogta a szót,
45    II,   4|             mán kiengedött.~VII~Lator csõsz arra ébredt föl, hogy csönd
46    II,   4|      kukurítódba? - kapkodta magára a csõsz a ruháját, mert az ablakon
47    II,   4|                  Falopók - gondolta a csõsz, és leakasztotta a puskáját.
48    II,   4|            korában sokat látott Lator csõsz a városokban. Az ez, a valóságos
49    II,   4|               Modol? - szörnyedt el a csõsz.~Modol észre se vette, hogy
50    II,   4|         Ünneplõbe töttem Marikámat.~A csõsz nézte a gödröt, a sáros
51    II,   4|          tudta kaparni a göröngyöt.~A csõsz nagy lélegzetet vett.~-
52    II,   4|        szögény, te szögény - mondta a csõsz.~Nem tudni, kinek mondta.
53    II,   4|        megindultak, egymás mellett, a csõsz háza felé. A puli úgy csaholta