Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|              kenyérkéhez. No, majd ha apám hazajön - gondoltam magamban.
 2     I,   1|       disznópörzsöléskor a szalma. Az apám pedig vasvillával két úriembert
 3     I,   1|          vágta a sarokba esténként az apám a posztó-tarisznyát.~Az
 4     I,   1|          nektek itthon - hallottam az apám szavát. - Én el vagyok kenyér
 5     I,   1|             majszoltam, mikor este az apám hazaért a szõlõbõl. Vígan
 6     I,   1|            pénzem volt ez életben. Az apám ezt is el akarta tõlem venni
 7     I,   1|              Ebbõl látnivaló, hogy az apám kissé doktrinér ember volt,
 8     I,   1|           bukott meg öt perc alatt az apám puritán közgazdasági elmélete.
 9     I,   1|            lihegtem, mikor kiszólt az apám:~- Ejnye, de fene-szépen
10     I,   1|              az aranykrajcár jött. Az apám jött, egy frissen hasított
11     I,   1|              gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból,
12     I,   1|    sógorasszony - próbálta mentegetni apám, anyám az urakat, ha ismerõst
13     I,   1|              ebbe a mi falunkba?~- Se apám, se anyám. Egy falubeli
14     I,   1|               Inkább írástudó leszek.~Apám az állam alá tette a tenyerét.~-
15     I,   1|           Hohó - kapta meg a kezem az apám -, hát hogy gondolod azt?
16     I,   1|             mert mindjárt megszánt az apám.~- No, ne félj, a dinnyéd
17     I,   1|       számoltam le az asztalra, mikor apám jókedvében fölidézte múltam
18     I,   1|              hogyne lett volna jó? Az apám csakúgy nem értett a pénzhez,
19     I,   1|              a két malackát is. Ha az apám római császár lett volna,
20     I,   1|               adta, hogy próbáljon az apám szót érteni azokkal a városi
21     I,   1|              a kiskun urak, amikor az apám másnap beszégyenkezett hozzájuk.
22     I,   1|              Engem nem hurcolt föl az apám a városházára, lent hagyott
23     I,   1|            akkor tudtam meg, mikor az apám lejött, és szótlanul megfogta
24     I,   1|       álombéli könnyektõl.~Akkorra az apám már kihurcolkodott a szõlõbe.
25     I,   1|              ragadt volna.~Egyszer az apám talált a piacon valami fanyelû
26     I,   1|          belõle kiokoskodni, pedig az apám még a végrehajtótól is megtudakolta,
27     I,   1|    rákövetkezõkön. Elõször örült neki apám is, anyám is. Hála Istennek,
28     I,   1| nagycsütörtöknél. Akkor azt mondta az apám:~- Holnap reggel kimégy
29     I,   1|      cigányasszony. Juhász volt az én apám, az anyám is juhászember
30     I,   1|             azt hittem, kanász. Az én apám foltozó szûcs, de minket
31     I,   1|             és széthasíttatta vele az apám fejfáját. Körülbelül abban
32     I,   1|          vörös gyûrû választott el az apám sírjától. Aztán meg olyan
33     I,   1|             istenteremtése, akivel az apám haragot tartott. Tudniillik
34     I,   1|        haragot tartott. Tudniillik az apám negyvennyolcas volt, Kis
35     I,   1|              voltam egész bizonyos az apám békülésében. Hiszen eddig
36     I,   1|            akasztófáravaló ellopta az apám fejfáját tûzrevalónak. Nem
37     I,   1|        Bizonyos vagyok benne, hogy az apám maga hajította bele a Csiribiri
38     I,   1|           hólé.~- Aztán számítsa föl, apám, a múzeumnak.~Olyan jóízût
39     I,   1|            fiamnak?~- Nem nekem adja, apám, hanem a múzeumnak. Mintha
40     I,   1|                  Micsoda? - kapta föl apám haragos megütõdéssel a fejét. -
41     I,   1|          Ebbõl faragom én most meg az apám fejfáját úgy, hogy szobornak
42     I,   2|                 bömböltem keservesen.~Apám megint a kezébe vette a
43     I,   2|            siettem a magyarázattal: - Apám, nem tudom megcsinálni a
44     I,   2|          hanem negyvenkilenc. Szegény apám szélsõ függetlenségi volt
45     I,   2|           nincs - mondta ki a döntést apám. - Az én fiamnak ne fonják
46    II,   1|               ki.~- Én úgy szeretném, apám, ha a másik señort is megkérdeznéd.~
47    II,   3|              löhet, mert úgy tötte az apám a testamentomot, hogy olyan
48    II,   3|                 Csak bevándorlott. Az apám vándorolt be ide Klárára,
49    II,   4|            csöndességre ébredtem föl. Apám ott ült a padon, egyik kezével
50    II,   4|               édesanyámnak:~- Szülém, apám nyilván meghalt.~Különösebb
51    II,   4|            Messzi Imriske, mert az én apám nem volt olyan bölcs ember,
52    II,   4|             sírjából is megátkozna az apám, akinek a koporsójába olyan
53    II,   4|               öreg parasztok, mint az apám, csak még fáradtabbak; kisírt