Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|                volt e fél szem birtokosa, velem egyidõs gentleman, akihez
 2     I,   1|                  másik mint kiadó. Közlik velem azt is, hogy ezt a kérdést
 3     I,   1|                   most is sokszor megesik velem, hogy megfordítva írom az
 4     I,   1|                  volt. Másnap kiballagott velem a szõlõnkbe, odaállított
 5     I,   1|                  meg, hogy a híresség nem velem kezdõdött.) Minden városi
 6     I,   1|                  édesapám. Maga is eljött velem a város széléig, ott megmutatta,
 7     I,   1|                meg a kezemet, és lekerült velem a vakdûlõre.~Itt ugyan hosszabb
 8     I,   1|                   egy-kettõ még megmaradt velem öregnek, s bizonyságot tehet
 9     I,   1|             kézírásomról. Nagyon meg volt velem elégedve, mikor mellé kerültem
10     I,   2|              tiszteltetett, hogy szeretne velem megismerkedni.~- Bizonyosan
11     I,   2|           kõlevest.~- No, gazduram, gyere velem - kínálta nagy emberségtudóan
12     I,   2|                gombkötõ. - Beszéljen csak velem magyarul, barátom, az Isten
13     I,   2|                Hát akkor mért fizettetett velem húsz forintot?~- Azért,
14     I,   2|                betyár.~- No, Jóska, gyere velem - nyugasztotta rá a vállára
15     I,   2|                 jó Istennek se igön löhet velem baja, mert mindig mög szokott
16     I,   2|                 mint û énhozzám. Neki van velem dóga, nem néköm ûvele, û
17     I,   2|                    elmegyünk. Te is jössz velem. Nem hagylak itt, mert csúnya
18     I,   2|               után durva bosszút állatott velem a tetrán a világ minden
19    II,   1|                  szemét.~- Hát nem akarsz velem hazaindulni, te álomszuszék?~
20    II,   1|                  ha te szövetkeznél össze velem - nézett a szemébe Nicolette
21    II,   1|                parancsol a padisah. Gyere velem, tudok ám egy titkos helyet,
22    II,   1|                eretneket. Látomás tudatta velem az éjszaka, hogy az ég haragját
23    II,   1|              hideg Salamont -, de mi lesz velem addig, míg téged nem látlak?
24    II,   1|                   zsidót. Csak nem akarod velem elhitetni, hogy ez a káposztatorzsából
25    II,   1|                   te elkezdesz társalogni velem.~A rikácsolás erre süvöltözésbe
26    II,   1|           felhõztem is tõle, hogy mi lesz velem, a szégyenlõs természetemmel,
27    II,   2|                Möghiggye, jót akart - fog velem kezet Pista bácsi.~Meghiszem,
28    II,   2|                 szolgámnak:~- No, tartson velem maga is.~Hadd lássa ez a
29    II,   2|            illúzió.~Volt, aki egyetértett velem, volt, aki nem. Szó szót
30    II,   2|                 kaptafára a többivel. Nem velem történt, mert én már sok
31    II,   2|          csészealjba, mire szembesítették velem. De azt be kell ismernem,
32    II,   3|               lött volna a talpa. Fordult velem egyet a világ, no, mondok,
33    II,   3|          haragszik?~Mert hogy nincs jóban velem, azzal tisztában vagyok.
34    II,   3|                   se találtatta meg magát velem. Igaz, hogy én is hibás
35    II,   3|             Pörölye még tovább is viszi a velem való kötözködést. Még a
36    II,   3|                  fõ az, hogy szóba álljon velem, aztán majd vezetem én,
37    II,   3|               róla - mondja János is, aki velem együtt jobban vigyáz a máséra,
38    II,   3|                    amelyhez õ is tartozik velem együtt. Titokban minden
39    II,   3|                  mondhatom meg, mit akart velem nézetni Mihály, mert a csipkebokrok
40    II,   3|               tenyerû urak módjára kezelt velem.~- Nincs harag, ugye? -
41    II,   3|                van, nézze mög, ezt tötték velem. Hát ezt érdemöltem én a
42    II,   3|                  hogy ez a férfi nem akar velem barátsági szerzõdést kötni.
43    II,   3|               hogy nagyon szeretett volna velem beszélni. Azt is megüzente,
44    II,   4|                   meghalni, temessetek el velem a koporsómban egy kosárka
45    II,   4|                   járkálás kívántatja meg velem ezt a kis pihenõt, pedig
46    II,   4|                  ez, amelyik szembefordul velem - a Keresztrefeszítettnek
47    II,   4|               zenebona ember, nem törõdik velem senki. Az elsõ, aki megszólal,
48    II,   4| felibül-harmadábul is. A többit lenyeleti velem a keserûség és a szégyen.
49    II,   4|                üzletnek tartja, mint amit velem csinált.~- Azt mondja az
50    II,   4|            csontomat, s Antal egyetértett velem abban, hogy a csárdában,
51    II,   4|                 akart barátságot vállalni velem. Fújt egyet, és továbbszaladt.~-
52    II,   4|                    köszönöm azoknak, akik velem sóhajtottak. Ezeknek az