Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         megveszem rajtad. Ilyen a gazda sora, lelkem, gyerekem.~
 2     I,   2|      dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe
 3     I,   2|           bírót - kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy
 4     I,   2|        bele az istenadta.~Hanem a gazda megrántotta a kötõje sarkát.~-
 5     I,   2|          gazdát meg a vendéget.~A gazda frissebb volt, és mosolygott,
 6     I,   2|         kis borbély inas, mikor a gazda meg az öreg legény annyit
 7     I,   2|        Megõrzõm én a pénzed, Máté gazda, úgy sincs egyéb dolgom -
 8     I,   2|         De alig búcsúzott el Máté gazda az öreg fától, mindjárt
 9     I,   2|       Piros tavaszi hajnalon Máté gazda is elõkerült. Ment egyenesen
10     I,   2|         megvan a pénzed.~A molnár gazda benyúlt az odúba, s nagyot
11     I,   2|          Megszégyellte magát Máté gazda nagyon, s visszacsúsztatta
12     I,   2|          mordult rá mérgesen Máté gazda.~Kucsuk molnár sietett elõkotorni
13     I,   2|          tied volt az egyik, Máté gazda?~- Hát ilyen emberséges
14     I,   2|         pap, se kosta - felelte a gazda.~Így bukott el Napóleon
15     I,   2|    csengte-bongta vissza:~- Itt a gazda lakatos, kling-klang-klang,
16     I,   2|           kipp-kopp-kopp!~- Itt a gazda lakatos, kling-klang-klang,
17     I,   2|            pattog a bérös -, ha a gazda röggel észrevöszi, mögpiszkol
18     I,   2|         vigyázok én a házra, hogy gazda nélkül ne lögyön addig se.~-
19     I,   2|          ezt mind.~- Hát ki itt a gazda?~- Nagy úr az, földi, láthatatlan,
20     I,   2|         felejtött kalászt, mert a gazda megengedte, hogy összeszödhessem,
21    II,   1|      rövidre fogta a búcsúzást. A gazda szerencsés utat kívánt mind
22    II,   1|       magában a jövendõt.~Azonban gazda nélkül számított, azaz hogy
23    II,   2|         ez a fiatalember, mikor a gazda a kukoricát kerülte?~A menyecskének
24    II,   2|          Eszötök veleje - nevet a gazda -, hát mán hogy vóna löhetségös?
25    II,   2|          a fekete Máriánál, míg a gazda föltekinti a pálinkás zsidót.)
26    II,   2|       Mihály sógor, aki négyökrös gazda az elsõ dûlõbõl, alacsony,
27    II,   2|          hitte, csúfolódik vele a gazda.~Mire a második kenyér megszegésére
28    II,   2|          a borvizsgát, mégpedig a gazda öntögessen egyenlõ mértékkel.~
29    II,   2|           olyan alig-elégséges. A gazda is beismerte, hogy ez még
30    II,   2|         mondtam is, emlékeztek.~A gazda fölemelte a negyedik üveget,
31    II,   2|        négyféle bor? - kérdezte a gazda.~- Abból, hogy a maga kocsmájából
32    II,   3|         hogy az öreg Mátyás itt a gazda, mondták azt már nekem a
33    II,   3|         Fene, aki öszi - mondja a gazda -, nem ögyéb ez, mint hótt
34    II,   3|              Á, dehogy - mondja a gazda, és érzõdik némi büszkeség
35    II,   3|      elsompolyognak. Erre aztán a gazda, beletörõdvén abba, hogy
36    II,   3|           jó ember, hiszen maga a gazda, én kérek szívességet. Azt
37    II,   3|          kár esett, de azt maga a gazda csinálta. Tudniillik megkínáltam
38    II,   3|          belezavarodva, ha Sándor gazda rám nem kurjongat a tarlóról:~-
39    II,   3|         hang. Helyettem is Sándor gazda ordítozott a tenyerei tölcsérén
40    II,   3|     annyit, mint a macska?~Sándor gazda megvonta a vállát.~- Löhetségös,
41    II,   3| Mögijedtél-e, Döncõ? - kérdezte a gazda.~Nem tudott szólni, csak
42    II,   3|           nevette el magát Sándor gazda, a pohár rizlingre gondolva,
43    II,   3|        tele, mint vízzel, akkor a gazda szól a kúttisztítónak, bizonyos
44    II,   4|     hívták fel. Amelyiken ismerõs gazda ült, az, amikor beérte,
45    II,   4|        vagyonkát. Mindazáltal Mák gazda is megjátssza olykor magát,
46    II,   4|         Az anyátokat!~Nem illik a gazda dolgába beleszólni, hát
47    II,   4|        tálból cseresznyézõ gazdag gazda, aki urat akar nevelni a
48    II,   4|         kifizetés tartott soká. A gazda kért két pengõt, én ajánlottam
49    II,   4|       mesterség.~- Kár - mondta a gazda, de nagyon szívbõl.~- Miért
50    II,   4|       munkás igen, de aki maga is gazda, az csak menjen a maga földjére.
51    II,   4|         fogadták, akár vigyázza a gazda, akár se. Hát bálozni szeret,
52    II,   4|           akkorra ötödször maradt gazda nélkül a tanya. Ezt már