Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          akarták harapni az írnok urat.~Reggel, ahogy kisütötte
 2     I,   1|  alázatosan megkérdezte Gergulics urat, mit néz ki belõlem? Alkalmas
 3     I,   1|           meg a Csajka végrehajtó urat, de az goromba.~Bizony ránk
 4     I,   1|      kocsmában nem volt. Az írnok urat se ismeri. No, leülünk itt
 5     I,   1|            hods mindenkinek musáj urat nevelni a dzserekibõl? Adhassa
 6     I,   1|         mán azt a tüsztölt Szökfû urat mög nem égethessük, határozzuk
 7     I,   1|           vállalkozásról a mûvész urat, de nem engedett. Hát jó,
 8     I,   2|         No Isten éltesse a vadász urat, az is elég szép hivatal.
 9     I,   2|         teremtett annál jobbszívû urat az Isten, csak az a sárkány
10     I,   2|     tessékelte be a lakáj a nemes urat. Nem volt abban egyéb egy
11     I,   2|         felbõszítették a nemzetes urat. Ebadta franciái, hát ezek
12     I,   2|          fogták ott körül az ifjú urat, aki egy két öl magas pózna
13     I,   2|             Üdvözlöm a tekintetes urat ezen személyes fáradságáért.
14     I,   2|              De a méltóságos gróf urat kérném násznagynak.~- Vállalom,
15     I,   2|     újságok.~- De méltóságos gróf urat kérném komának.~- No, még
16     I,   2|       megemelni?~- Nem ismerem az urat - felelte csöndesen a diákféle.~-
17     I,   2|         gyõztük hazavárni a tiszt urat a Galambosék házához. Ott
18     I,   2|       ismertem a nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza udvarán
19     I,   2|          nagyasszonyt. A nemzetes urat már azért se ijeszthette
20     I,   2|     szemügyre vette a két szegedi urat. Nem erre a vidékre való
21     I,   2|          Hozta Isten a tekintetös urat, de régön láttuk erre mifelénk!~-
22     I,   2|      rázta a kacagás a tekintetes urat. - Ne haragudj, de az egyszer
23     I,   2|             Mögkéröm a tekintetös urat, ne haragudjon, de ez eccör
24     I,   2|          vagy minek tisztöljem az urat?~- Mért nem lehet, Sándor
25     I,   2|           ménta leli a tiszttartó urat, hogy már ilyenekbe is beleártja
26     I,   2|           minden kitelik.~A tanár urat azonban bántotta a dolog.
27     I,   2|  hallottam hírét, hogy Kunz tanár urat magához rendelte szolgálattételre
28     I,   2|        Azért alásan megkérnénk az urat, doboltassa ki a birodalmában,
29    II,   1|         bemutatta egymásnak a két urat. „Az uram.” „A gazdám.”
30    II,   1|      montpellieri konzulok Garcia urat -, mi lenne abból, ha a
31    II,   1|        érhették a fényes ábrázatú urat. Sztambul utcáin mindig
32    II,   1|      mivel szokták megbecsülni az urat, ki-ki a maga tehetsége
33    II,   1|        szemmel biztosította a két urat arról, hogy õ is az Aubry-kutyák
34    II,   1|          elõszóban az államügyész urat, hogy vajon erkölcsös históriáknak
35    II,   2|        vett egy passzusíró fiatal urat, és bekiáltatott vele minden
36    II,   2|       majd beeresztik a képviselõ urat? - kérdezték tõle.~A képviselõ
37    II,   3|            Mert én ott méltóságos urat is ismerek olyant, aki nekem
38    II,   3|       ahonnan a Máder kéményseprõ urat beleraktam az újságba mint
39    II,   3|           tisztölteti az igazgató urat az Illés. Valami olyasfélét
40    II,   3|           egy darabig az igazgató urat, úgyis arra van menésem.~-
41    II,   3|  szõregieket. A Máder kéményseprõ urat meg a Sztojkov Dusánt. Ugyan
42    II,   4|        utolsó csöppeket.~A tanító urat persze ilyen ravasz fondorlattal
43    II,   4| cselekedet, a pap úr dolga. A pap urat azonban negyven kilométerrõl
44    II,   4|      ezért meghatalmazta a tanító urat, hogy amelyik pusztai halott
45    II,   4|     szívbõl sajnálták az igazgató urat, aki nem hajdúi minõségben
46    II,   4|    cseresznyézõ gazdag gazda, aki urat akar nevelni a fiúból, tehát
47    II,   4|           idõt. De nehéz a tanító urat kielégíteni. Haragosan legyint:~-
48    II,   4|          is úr vagyok, s az egyik urat, a szó köztünk maradjon,
49    II,   4| töredelmességgel tisztelhessék az Urat.~Ezt az öregasszonyok beszélték
50    II,   4|      fejetlen barát fölmutatja az Urat, de mostanában már csak
51    II,   4|      megkérdezte az illetõ városi urat, aki az igazolásokat osztogatta,