Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|            én a vadmákokét, de azt sose hallottam, hogy olvastak
 2     I,   1|            honnan jövel?~Sok ilyen sose hallott furcsa szó volt
 3     I,   1|     cselekszel? Hát a te eszed már sose érik meg?~No, másodikos
 4     I,   1|         csak három pengõt havonta.~Sose felejtem el azt a délutánt,
 5     I,   1|          iskolába, és többet aztán sose kértek tandíjat Móra Márton
 6     I,   1| lelkem-galambom komámasszony, hogy sose vagyok étvágyamnál - szuszogta
 7     I,   1|      csinálta, mint csinálta, arra sose jöttünk rá, de az bizonyos,
 8     I,   1|      Tanuld meg, kisfiam, az ember sose tudhassa, minek veheti hasznát.~
 9     I,   1|        embernek ismerte a szûcsöt, sose látta még úgy, hogy több
10     I,   1|        Móra Ferenc vagyok - mondta sose látott kis barátom, akinek
11     I,   1|            a végrendeletemet, mert sose lesz nekem idõm a szívbéli
12     I,   2|          is megcsóválta a fejét.~- Sose hallottam én annak a nevit,
13     I,   2|     bizonyította a fejedelem is.~- Sose tagadd, komám - erõsködött
14     I,   2|      magukat a nagy piacra, mintha sose akarnának többet elmenni.
15     I,   2|            a basa õkegyelmességét. Sose láttam olyan finom úriembert.
16     I,   2|        olyan okos ember lett, hogy sose mondta ki többet az igazat.~
17     I,   2|       olyan ügyesen csinálta, hogy sose gyanakodott rá senki.~A
18     I,   2|        temetve. Olyan mélyre, hogy sose lesz arkangyal, aki onnan
19     I,   2|            így, te lúd! Úgy nézöm, sose érjük el gyalogszörrel azt
20     I,   2|          mert a nyavalyás purgerek sose szemérmeteskedtek. De az
21     I,   2|         emberek magasztalása nekem sose volt kenyerem. Aztán meg
22     I,   2|           írójára, s a trifurcifer sose faragna többet újságot a
23     I,   2|             csak ennél nagyobb kár sose érje - mosolyodott el a
24     I,   2| karhatalommal is megakadályozom.~- Sose fárassza magát, domine,
25     I,   2|         hanem abba bele nem untunk sose. Egyszer, ahogy fáradtan
26     I,   2|         nézitek magatokat! Jaj, mi sose szabadulunk innét! - sóhajtott
27     I,   2|          még egy tányérral, öcsém. Sose lesz belõled újságíró, ha
28     I,   2|          nézett vissza a pályáján, sose történt vele, hogy ülve
29     I,   2|          egy-két ökre van, azét én sose bántottam, a nagygazdának
30     I,   2|        dicsérte is a bírónak, hogy sose volt még olyan jó minisztránsa.
31     I,   2|       órakor még mindig ontották a sose hallott nótákat. Hanem akkor
32    II,   1|     csizmája orrán kivert pipát.~- Sose duggasd, jaldas - kapott
33    II,   1|      kezdem ezt a fejezetet, akkor sose jutok be az Akadémiába.
34    II,   1|  jurisprudentiát. Nem mondom, hogy sose hallottam még ilyet, mert
35    II,   1|                                    Sose volt jó az a nagy sietség~
36    II,   1|           mindent, ami van. Én még sose láttam a vászonbeli virágcsatán
37    II,   2|           mögállj csak, öcsém...~- Sose vergõdjék kend vele - önti
38    II,   2|           király a háborúba, aztán sose eresztette többé vissza.~-
39    II,   2|          sodorba kerülhetett, mert sose lett meg többet.~Most, hogy
40    II,   2|    mosolygott az ellenõr -, én még sose voltam megmérgezve. Legalább
41    II,   3|       felkarolja a hazát~Csakugyan sose tudhatja az ember, mikor
42    II,   3|         kéröm szépen... Möghiggye, sose avatkozok többet az ilyen
43    II,   3|           otthon, mert ott még ezt sose hallották.~Jánosnak jó feje
44    II,   3|           lett volna okosabb, mert sose hallotta még hírét a gót
45    II,   3|            emberek a hibásak, akik sose ott keresik a csodát, ahol
46    II,   4|          kofa is tudja, hogy ennek sose lesz a tüdejével baja, de
47    II,   4|       alkalmasak a polgárháborúra. Sose lehet tudni, a tántorgó
48    II,   4|            lehetne. Hárman közülük sose jártak iskolába, katonakorukban
49    II,   4|     dolgába.~Az ördög azonban, aki sose nyughat, beleavatkozott
50    II,   4|      bekapcsolt konyhaajtót.~Julis sose volt félõs természetû, bátran
51    II,   4|            oldalgott oda hozzám.~- Sose veszkõdjön vele - mondom. -