Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|      tõlem a tanár úr.~- Eszembe jutott édes szülém - zokogtam keservesen.~
 2     I,   1|        mégy még inasnak. Eszembe jutott az éccaka Agócs fõtisztelendõ
 3     I,   1|      hosszú a kvártély.~Nekem az jutott eszembe, hogy ha Közel keresztapám
 4     I,   1|  Szekfû-könyve?~Valakinek eszébe jutott, hogy a kultúrpalotában
 5     I,   2|     volna, de húsféléhez nemigen jutott az istenadta, hacsak varjút,
 6     I,   2|    Bizonyisten, nem magunk miatt jutott eszünkbe ilyesmi, hanem
 7     I,   2|          neki is mindjárt eszébe jutott hozzátenni, hogy „kivéve
 8     I,   2|     kisasszonynak ez a példázata jutott eszébe a deáknak, ahogy
 9     I,   2|          bele van írva.~- De nem jutott abból ide egy vöröskrajcárnál
10     I,   2|  császárnõnek azonban éppen most jutott eszébe kinézni az ablakon.
11     I,   2|    torzonborz ábrázat láttán. Az jutott neki eszébe, hogy ilyen
12     I,   2|       lelket vertek bele, eszébe jutott, hogy õ azokat egy pipa
13     I,   2|         Az embereknek eszükbe se jutott a földanya, aki kenyérrel
14     I,   2|        de még Szent Krispinig se jutott el - aki azért lett a csizmadiák
15     I,   2|       nálunk keresni ugyan kinek jutott volna eszébe? Különösen,
16     I,   2|      tanyán. Bizonyosan a fülébe jutott valahogy annak a Haynaunak,
17     I,   2|           Izgalmukban eszükbe se jutott, hogy elfogyott a töltésük.~
18     I,   2|        akinek a kezébe csak most jutott el a régi tárca, szemrehányást
19     I,   2|          betyárt. A Tisza-parton jutott ez eszébe, ahogy meglátta
20     I,   2|       Egész odáig csak azért nem jutott, mert közbeesett az Öthalom.
21     I,   2| bevallani, hogy nem tudom, kinek jutott eszébe elõször a mûvelt
22     I,   2| kenyérkeresõ pályája, hogy ideje jutott volna a tudományokban való
23     I,   2|           tán kétszázhúsz forint jutott egy emberre az adókasszából.
24     I,   2|        nevezi a veszettséget.~Ez jutott eszembe a minap, mikor egy
25     I,   2|   bíróstul, bocskorostul. Nem is jutott eszébe vagy öt esztendeig,
26     I,   2|         vallotta be.~~Hogy mirõl jutott eszembe ez a krónikás história?
27     I,   2|    Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni,
28    II,   1|         rémhírt, akiknek már nem jutott hely a nyeregben.~Miletoszban
29    II,   1|        jótét lélek is, akinek az jutott eszébe, hogy van a néhai
30    II,   1| szállására, mire hazaért, eszébe jutott neki a Damiens neve, mindjárt
31    II,   2|          elosszuk.~Tíz-tíz darab jutott a kis vörösbül mind a kettõnek,
32    II,   2|       Hát azért, mert éppen most jutott eszembe, mikor napról napra
33    II,   2|       ahogy az unokája az eszébe jutott. Szépen kitervelte már õ
34    II,   2|     cinezésirõl, és az is eszibe jutott, hogy akkor ejtette le az
35    II,   2|    finánc szíve megesett a bajba jutott emberen. Ahelyett hogy inkvizítori
36    II,   2|       petúniát raktak. Nekem nem jutott se váza, se virág.~Gondoltam,
37    II,   3|          óráig aztán eszünkbe se jutott, pár száz méternyire tõle
38    II,   3|      ezüstkengyelös.~Shakespeare jutott eszembe: „Fejedelmi Cézár,
39    II,   4|        hogy õ ilyen cigányéletre jutott.~De csak olyan nyilalló
40    II,   4|   lelkesen, milyen elhatározásra jutott. Mégpedig teljes mondatban,
41    II,   4|          fordult, de neki sohase jutott az anyacsókból. Bogárszeme
42    II,   4|        szemû kislányt, de sohase jutott eszébe, hogy ezzel tán vétkezik
43    II,   4|      Modol is elmosolyodott. Nem jutott neki eszébe, hogy a fekete
44    II,   4|           Többet aztán eszébe se jutott neki Modol egész Zsuzsánna-napig,
45    II,   4|       tán még a neve is eszünkbe jutott volna, ha jemcsik ül a bakon.
46    II,   4|     életét, de soha senkinek nem jutott eszébe kutató expedíciókat
47    II,   4|         az asszony, az is eszébe jutott neki, hogy nini, hiszen
48    II,   4|          a házban. Közben eszébe jutott, hogy valami üvegféle se
49    II,   4|         gazdaságot, és eszébe se jutott neki, hogy ember nélkül
50    II,   4|       ember nélkül van.~Neki nem jutott eszibe, akkor, mikor ébren
51    II,   4|           akiknek halhatatlanság jutott életben-halálban. Azon tûnõdtem,