Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a
 2     I,   1|           megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget!~- Föl kell
 3     I,   1|         birtok, hogy tíz bukfenccel át lehet érni, de a tizediknél
 4     I,   1|        osztályokban egész esztendõn át csattogva, pufogva, ordítva,
 5     I,   1|    szerkesztõségben csak egy kicsit át kellett bolházni a kéziratot,
 6     I,   2|          szeme világára - nyújtotta át a bécsi fityfiritty a szivárványszín
 7     I,   2|          tartani, nyugodtan adhatta át magát mély álomnak a fáradt
 8     I,   2|        Szégyellte volna üresen adni át a levelet a vízvette civitásnak,
 9     I,   2|             isten uccse sülve adlak át a Mária Terézia õfölséginek!~
10     I,   2|       zsoldjába. Székeket hordattak át velük a nagykocsmából a
11     I,   2|   Kegyeskedjék fenséged az okuláron át figyelni, hogy milyen mozdulatokat
12     I,   2|          méltóságos uram - nyújtott át a városkapitány egy pecsétes
13     I,   2|            a szanádi füzesbe jártak át szedrezni. S mikor a fiatal
14     I,   2|           behívót, hogy gyalogoljon át a másvilágra. A fiához pedig
15     I,   2|          ilyen csizmában ballaghass át az Úr színe elé.~Különben
16     I,   2|          csárda emlékezetét se adta át az utókornak. Holott olyan
17     I,   2|      istenhegyi fûvel, szalajtsatok át érte Budára. Az is olyan
18     I,   2|             tanács pártolólag tegye át az ügyet a közgyûléshez...~-
19     I,   2|       itthagyta a postás, én vettem át, át is adtam a tekintetes
20     I,   2|             a postás, én vettem át, át is adtam a tekintetes igazgató
21     I,   2| tulajdonosának, az apámnak nem adom át, mert megint megver. Azt
22     I,   2|           és Klinda Károly dolgozta át a szerzõ hátrahagyott jegyzetei
23     I,   2|       hajnalodott rám, nem ugrottam át még a politikát se, ahogy
24     I,   2|    erkölcsnemesítésre, a népdalokat át kellett költeni tandalokká.
25     I,   2|            a földje széléhez ér, és át akar bújni az eleven sövényen,
26    II,   1|       Éjszaka vitte el a feleségem! Át is íratom rá a Hermesz oltárát,
27    II,   1|          saját hálókamráját engedte át a vendégnek, aki nem is
28    II,   1|       együtt azt a parancsunkat add át úrnõnknek, hogy ki ne tegye
29    II,   1|         igazhitû muzulmánt segített át az Alsiráth hídján a tubafa
30    II,   1|             csónakosnak, hogy vigye át Sztambulba. Ahogy megindul
31    II,   1|    oldalamon.~- De én igen - ugrott át Karafula a herceg bal oldalára,
32    II,   1|   rikácsolás erre süvöltözésbe ment át, amit gyakran csörömpölés
33    II,   1|          aztán beszélgetés szûrõdik át a vékony falon. Jean Bouret,
34    II,   1|             feleségét, hogy utazzék át Európába, a férjnek megengedték,
35    II,   2|         egyetemben, s úgy nyújtotta át a többiek feje fölött annak
36    II,   2|           bácsit, és megint õ veszi át a szót.~- Nézze, nekünk
37    II,   3|          õket, ki mennyi húst venne át, s csak akkor történt halála
38    II,   3|       Melyik? Hát az ni! - mutatott át a rendõr a túlsó oldalra.~-
39    II,   3|       amilyent a kalchopirit õrének át kellett kínlódni. Nem vallattam
40    II,   3|     termésarany erecskéi szeldesnek át.~- Tessék. Így terem az
41    II,   3|            a rozsdás ollót nem adja át a nyilvánosságnak, mert
42    II,   4|       olyankor mindig vidoran suhan át a szellõ a fák koronáján:~-
43    II,   4|             míg a rémítõknek engedi át a földet, az emberek szívében
44    II,   4|     vetetted le?~- Ott a - mutatott át a kapunkra. - Imre mög fölhúzta.~-
45    II,   4|             mondom is! - nyalábolta át az ember karja az asszonyt.~-
46    II,   4|         krumplin vitaminozták volna át a telet, akkor nem volnának
47    II,   4|             az õr elé:~- Nem ereszt át bennünket? Maguk tán már
48    II,   4|          tátit, amért nem eresztett át bennünket.~Persze, csupa
49    II,   4|        fogalmunk se volt róla, hogy át is lehet helyeztetni valakit,
50    II,   4|         örökölt. Itt ezer esztendõn át pattogott a parancs, és
51    II,   4|            a fejem a hõseimbe, hogy át akartam õket engedni a hóhérpallosnak,