Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|      szüretkor eljött megnézni, hogy nagyot nõttem-e. Nagyon jó ember
 2     I,   1|            csizma?~- Látom - dobbant nagyot a szívem. Mert már tudtam,
 3     I,   1|         keresztapám összerezzent, és nagyot rántott rajtam:~- Gyerünk
 4     I,   2|              van, szolgám - nevetett nagyot a király, s abban a percben
 5     I,   2|              de nem attól!~A hadnagy nagyot sodort a kajla bajuszán.~-
 6     I,   2|              búbjára egy barackot:~- Nagyot nõj, öcskös, ebben az esztendõben!~
 7     I,   2|            gazda benyúlt az odúba, s nagyot dobbant örömében a szíve,
 8     I,   2|          többet adott neki...~A bíró nagyot csapott az asztalra úgy,
 9     I,   2|            le a deák a pennát. Aztán nagyot nyújtózott, kinyitotta az
10     I,   2|            árpabodagot be nem veszi. Nagyot vétkezett Krisztus urunk,
11     I,   2|      oleánderek szagát - szippantott nagyot Máriássy a mézes levegõbõl. -
12     I,   2|              kigyulladó égi tüzekbe, nagyot sóhajtott.~A bujdosók szeme
13     I,   2|         otthon a hajdúk?~Öreg András nagyot csapott a bõrnadrágos combjára.~-
14     I,   2|             garasból hármat kilopna.~Nagyot nevetett ezen Nagy Frigyes,
15     I,   2|        domine spektábilisz! - nézett nagyot a gróf.~- Méltóságos uram,
16     I,   2|         csinálni Pesten. A városbíró nagyot nézett. Hivatalánál fogva
17     I,   2|     Bevezetõje: Kiss Károly.~Az urak nagyot néztek azon, hogy: karaktere
18     I,   2|          istenes beszédû ember volt, nagyot dobbantott a megcsizmátlanodott
19     I,   2|              apai öröksége? - nézett nagyot Damjanich a különös kérésre.~-
20     I,   2|           hír, mert nem is hallotta. Nagyot hallott mind a két fülére,
21     I,   2|             leért a kapualjba, s ott nagyot rúgott a kerékvetõ kövön.~-
22     I,   2|           ebállatok. Kicsit ugatnak, nagyot harapnak.~- No jó, majd
23     I,   2|            moslékjukba keverni, arra nagyot isznak, oszt úgy mögdagad
24     I,   2|          Dejszen, jó ember - nyögött nagyot Matyej -, kifelejtett minket
25     I,   2|         húzza a dunnát, és igyekszik nagyot álmodni.~Utoljára aztán
26     I,   2|       megelégítened.~Abban a percben nagyot villant a fejük fölött az
27    II,   1|       szegény a zenebonától, úgyhogy nagyot sikoltott, és behunyta a
28    II,   1|            sugdostam is neki.~A bíró nagyot csapott az asztalra.~- Úgy,
29    II,   1|              az ilyent tudni?~Mozart nagyot sóhajtott. Õ is Weber Aloysiát
30    II,   1|           hûlt helye volt. A fogadós nagyot nézett, mikor számon kérték
31    II,   1|              vállát. A szüle azonban nagyot lökött rajta, õ is a vállával.
32    II,   1|       orrához viszi a csokrot, aztán nagyot lóbál rajta, és belehajítja
33    II,   2|           lesz a végrendeletem.~Ezen nagyot nevet a cigány is, a piszkos
34    II,   2|         Vellámhárétó.~- No? - néztem nagyot. - Csak nem tán?~- Dehogynem.
35    II,   2|         elkésett ám kend - sóhajtott nagyot a másik jó ember. - Ma egy
36    II,   2|              No, azért mondom - fújt nagyot az ispán úr -, ha még egyszer
37    II,   2|           valami a búzában - dobbant nagyot a szíve.~No el is kapta
38    II,   2|              és szundított egyet. Jó nagyot, mert kicsillagosodott az
39    II,   2|             jólesett a friss levegõ.~Nagyot lélegzett, ahogy magára
40    II,   3|            Kézrõl kézre jár a korsó, nagyot húz belõle a csõsz is, a
41    II,   3| pipitérvirágot, és csak akkor néznek nagyot, mikor a malacka, mint a
42    II,   3|              tudományi ténybe.~Azzal nagyot rúgott a Teca kutyán, mint
43    II,   3|           Más körülmények közt én is nagyot ugrottam volna a mekekukának,
44    II,   4|              úgy könyököli oldalba a nagyot, hogy visszagurul a sarokba.~-
45    II,   4|             kend az eszit - csattant nagyot az asszony keze az ember
46    II,   4|          eltûnõdöm azon, hogy milyen nagyot fordult a világ az én gyerekkorom
47    II,   4|          akkorra János belátta, hogy nagyot vétett. Nem tudni ugyan,
48    II,   4|              van már Valér az üdõbe. Nagyot taszítana rajtunk, ha más
49    II,   4|            Miféle béresnek? - nézett nagyot a városi úr. - Hadirokkant?~
50    II,   4|       segítséget húznak.~A városi úr nagyot nevetett. Sok együgyûség