Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    Tekintetes tanár úr, szegények vagyunk mink bizonyítvány nélkül
 2     I,   1|          megkérdezte, mi járatban vagyunk, s megmondta, hogy az írnok
 3     I,   1|    oszoljunk, asszony, még szépen vagyunk.~Megrettentünk egy kicsit,
 4     I,   1|   bennünket igazán, mikor már nem vagyunk, s nem az örömekért, amiket
 5     I,   1|          életfogytiglan, mert nem vagyunk mink telhetetlen emberek,
 6     I,   1|    esztétikusabbak a fák, mint mi vagyunk. Gondolom, ebben nagy része
 7     I,   2|        már el bennünket. Különben vagyunk ezzel így többen is.)~Elég
 8     I,   2|      kubikosaim jogérzete.~Meg is vagyunk most már nyugodva mindnyájan,
 9     I,   2|       vele Európának, hogy mi nem vagyunk rászorulva az õ latin-görög-zsidó
10     I,   2|       ajándékot. Mi is kelet népe vagyunk, viselje ön ezt a gyûrût
11     I,   2| erényesebbekké fog tenni, mint mi vagyunk. Fogadjátok egyik õsötöknek
12     I,   2|           csókai magyarok. - Mink vagyunk itthon, és õk akarnak kiirtani
13     I,   2|        haladhatunk, mindjárt kint vagyunk a parton. Rögtön ott leszünk,
14     I,   2|        hát, mert vagy lojális nép vagyunk, vagy nem, a kiskésit neki.
15     I,   2|     apró-cseprõ deliktumot. - Nem vagyunk mink olyanfélék, tekintetös
16     I,   2|         szegények.~- Ha már benne vagyunk, járjunk a végére - értettek
17     I,   2|         híveihez.~- Akkor rendben vagyunk, méltóságos fõispán úr -
18    II,   1|   megértheti, milyen bosszúságban vagyunk mi itt a karok és rendek
19    II,   1|         már megmondom neked, hogy vagyunk ám többen is, akiknek nem
20    II,   1|       akkor mit jár a szátok? Nem vagyunk mi kénesõvel töltött franciák,
21    II,   1|           töltött franciák, hanem vagyunk pumpernickelen hízott, józan
22    II,   2|        öreg az asztalra -, de mög vagyunk vele akadva. A nyavalya
23    II,   2|         magamban, most már helyen vagyunk. A szívéhez kell a népnek
24    II,   2|         Kérdözze, no, mi járatban vagyunk? - kezdte Pista bácsi a
25    II,   2|  elveszött, mink mán csak olyanok vagyunk, mint a szödött szõlõ. Hát
26    II,   2|          mög csak olyan parasztok vagyunk? - teszi a kezét kezemre. -
27    II,   3|       üthetjük dobra, hogy nyomon vagyunk, mert akkor reggelre elviszi
28    II,   3|        emberségbõl is? Hiszen nem vagyunk mi diplomaták.~Eleinte ugyan
29    II,   3|           bevallani, hogy ilyenek vagyunk, de hát mit csináljunk neki?
30    II,   3|       neki? Akkor is csak ilyenek vagyunk, ha szép pátoszos hazugságokat
31    II,   3|           úr a cigarettlijit. Nem vagyunk mink mán arra rászorulva.
32    II,   3|         de abban mindnyájan egyek vagyunk, hogy jobb lett volna ezeken
33    II,   3|           most már, ugye, rendben vagyunk?~- Nem - mondta egy kicsit
34    II,   3|          az aranymûves -, még nem vagyunk rendben. Valami alázatos
35    II,   3|           Most már igazán rendben vagyunk - fogta a kalapját az ékszerész.~
36    II,   3|     beszélni, mert itt már készen vagyunk, az õ földjére kerül a sor.~
37    II,   3|        hogy mink is csakúgy benne vagyunk a kultúrába, mint a Máder
38    II,   4|    kertünk, semmink se. Szegények vagyunk, mert a bank nem hagyott
39    II,   4|   hiányosság, ha magunk szögényei vagyunk is; de az van benne, hogy
40    II,   4|        mert ebben az egyben egyek vagyunk mindnyájan, akármilyen újságot
41    II,   4|         annyi öreg bölccsel. Mert vagyunk vagy kilencen ilyen budget-rengetõ
42    II,   4|         már aztán egészen rendben vagyunk. A nemzet érzi, hogy itten
43    II,   4|         Ha már mi magyarok avégre vagyunk a földön, hogy mindig mivelünk
44    II,   4| rezisztencia elvét követte.~- Nem vagyunk mink martonosi embörök -
45    II,   4|           a tekintetben, hogy nem vagyunk martonosi emberek. Megváltottuk
46    II,   4|          Még a múltiért is adósok vagyunk neki egy véka babbal, mög
47    II,   4|     iskolamulasztókat.~De hát hol vagyunk már ettõl? Most a nyári
48    II,   4|         meg kell tudnom, mennyire vagyunk a világ végéhez.~- Hát az
49    II,   4|   bennünket olyanoknak, amilyenek vagyunk ebben az esztendõben.~Nem