Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|         névben is könnyû ráismerni Laucsik Mátéra, a rendcsináló kormánybiztos
 2     I,   2|           Amit azonban a nép tud a Laucsik szerepérõl, azt az azóta
 3     I,   2|         pallosának - az éles penge Laucsik volt benne. Rádayra szükség
 4     I,   2|            volt való. Erre kellett Laucsik Máté, székesfehérvári ügyvéd,
 5     I,   2| Bach-korszakban letette a vizsgát.~Laucsik akkor még fiatalember volt,
 6     I,   2|         azelõtt is akasztottak, de Laucsik az orgazdákat is hóhérkézre
 7     I,   2|      hallottam. Azt, hogy a fiatal Laucsik vérfagyasztó bizonyságát
 8     I,   2|       jobbkeze, de csak úgy, mint „Laucsik úr”.~A kiegyezés után való
 9     I,   2|         kormánybiztos adlátusának. Laucsik szabódott a nem egészen
10     I,   2|            lehetett nemet mondani. Laucsik elköltözött Szegedre, ahol
11     I,   2|        kerüljön bele.~Erre volt jó Laucsik, a lélekidomár. Lehet, hogy
12     I,   2|            3~Három hónapig ült már Laucsik Szegeden, anélkül hogy a
13     I,   2|         nem is egyfelõl. Nemcsak a Laucsik parancsára, hanem a Laucsik
14     I,   2|        Laucsik parancsára, hanem a Laucsik tudta nélkül is. (Majd késõbb
15     I,   2|         akinek a házánál nemcsak a Laucsik tekintetes úr volt sûrû
16     I,   2|            nagy nyájaskodás mind a Laucsik rendeletére történt így,
17     I,   2|      hallottam a mendemondát, hogy Laucsik csakugyan személyesen kereste
18     I,   2|           rémséges volt hallgatni. Laucsik, aki személyesen nem mutatkozott,
19     I,   2|         annak, hogy a másikuk is a Laucsik agyonsózott halát eszi.
20     I,   2|           amilyent a Sándor mûvel.~Laucsik mosolygott:~- Nem tesz semmit.
21     I,   2|           volna a falhoz láncolni?~Laucsik homlokán ráncot vetett a
22     I,   2|            a vizsgálati fogolynak.~Laucsik jól számított. Sándor abban
23     I,   2|       szólalt. Fölvezettette magát Laucsik elé.~- Mit akar éntûlem
24     I,   2|         mondod, Sándor - bólintott Laucsik nyájasan. - Nem is lesz
25     I,   2|            barátságoskodott tovább Laucsik. - Nem vagyok én neked rossz
26     I,   2|           nem került Katira a sor. Laucsik más próbát tett. Egy reggel
27     I,   2|     aranygyûrû - morgott a betyár.~Laucsik megígérte Sándornak, hogy
28     I,   2|         tudott jelenteni a titkár, Laucsik elküldte Illavára, Sándor
29     I,   2|          nyitotta ki az almáriumot Laucsik. - Kóstold meg inkább ezt
30     I,   2|            Sándor? - kapott a szón Laucsik.~- Azt én nem mondtam. De
31     I,   2|          megválik, Sándor - mondta Laucsik, de nagyon barátságosan,
32     I,   2|  boszorkány lapátjára kerüljenek.)~Laucsik ablaka szemben volt a magazinnal.
33     I,   2|           a Katitul az én subámat.~Laucsik ezt a barátságot is megtette.
34     I,   2|         ezt a kis pénzt - mutatott Laucsik az asztalra.~- Kinek szánta
35     I,   2|     belépett, mindjárt látta rajta Laucsik, hogy ez már nem szánja
36     I,   2|      feszítõvasakkal szembesítette Laucsik a betyárt.~- Ismered-e ezeket,
37     I,   2|            asszonnyal is megbukott Laucsik. S most olyan ötlete támadt,
38     I,   2|         követelésének tett eleget.~Laucsik ült az asztalnál, és pipázgatva
39     I,   2|      tekintetös uram, mond-e esõt?~Laucsik, mint lélekidomár, várta
40     I,   2|         mán Bécs, tekintetös uram?~Laucsik elszörnyedt ábrázatot vágott.~-
41     I,   2|   olvashattak ki belõle mást, mert Laucsik ezt az újságot egy példányban,
42     I,   2| negyvennyolccal feküdt le.~Azonban Laucsik is csakolyan konok ember
43     I,   2|        Sándor vallat kegyetlen, és Laucsik Máté tagad rendületlen.~
44     I,   2|            tarackokat süttetett el Laucsik a szegedi határban, az Öthalmon,
45     I,   2|    kérdezte nem nagy érdeklõdéssel Laucsik, de álmos szeme kitágult,
46     I,   2|            ház az üvé.~Ismerte azt Laucsik nagyon jól. Minden vasárnap
47     I,   2|           a szájukon, se Ráday, se Laucsik. Edvi Illés Károly, a nagy