Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|           embörnek a házában.~Edvi Illés Károly, a nagy kriminalista,
 2     I,   2|            Ráday, se Laucsik. Edvi Illés Károly, a nagy kriminalista,
 3     I,   2|            ki lehet érezni az Edvi Illés memoárjaiból, hogy határozottan
 4    II,   3|                                    Illés megtette a törvényt~Illés -
 5    II,   3|          Illés megtette a törvényt~Illés - a Vecsernyés nemzetségbõl -
 6    II,   3|   magyarázták el nekem, akikkel az Illés szomszédja földjébõl õsöket
 7    II,   3|        elönti a napsütés a lelkét. Illés azonban hallatlanná tette
 8    II,   3|     tökéletes nincsetleneknek nézi Illés, hogy azokba nem lehet semmi
 9    II,   3|         énbelõlem se tudta kinézni Illés, kiféle-miféle vagyok. Tett
10    II,   3|      Lábszárcsont, össze ne törje!~Illés úgy vette, mintha neki feleltem
11    II,   3|               Gyújtson rá, öregem.~Illés megrázta a fejét.~- Tögye
12    II,   3|         milyen megértõ ember ez az Illés, mikor visszaadta a tollat,
13    II,   3|         Löhetségös - erõsített meg Illés a hitemben, és bement a
14    II,   3|          föld fölött vigyázott rám Illés, hanem a föld alatt is.
15    II,   3|         nem tisztelt meg bennünket Illés, harmadnap átküldtem hozzá
16    II,   3|            õ földjére kerül a sor.~Illés visszaüzent, hogy nem ér
17    II,   3|            az árpavetést, amely az Illés birtokában tartózkodó õsöket
18    II,   3|         nagyon rongyos ember ez az Illés, adok neki húsz pengõt.~
19    II,   3|          Az anyád! - kurjantott rá Illés, és hozzávágta a megreformált
20    II,   3|           adta vissza a köszöntést Illés, de kissé kelletlenül, és
21    II,   3|  Rosszacska már ez a maga tanyája, Illés. Meg kellene foltozni egy
22    II,   3|     foltozni egy kis új vályoggal.~Illés meglepetve kapta föl a fejét,
23    II,   3|        csak futja. Magának hoztam.~Illés visszaigazodott a létrán.
24    II,   3|        annyit, hírül se - csóválta Illés a fejét.~Most meg már én
25    II,   3|        ilyen nagyszívû ember ez az Illés.~- Én jó szívvel adnám,
26    II,   3|          láthassa mög - emelte föl Illés a fejét, és még csak nem
27    II,   3|            mikor az árpát levágja.~Illés alighanem meghallott valamit
28    II,   3|        törvényadta fölénnyel:~- No Illés, tán melegházban tartotta
29    II,   3|          Akkor se, hallja - mondta Illés csöndesen. - Mert abba az
30    II,   3|              No jó - fogta marékra Illés a bajuszát, az igazat ismerõ
31    II,   3|            létesíteni.~Abból, hogy Illés kezdte hivatalos cifrázattal
32    II,   3|               Nagyeszû ember maga, Illés - ültem vissza a kocsiba. -
33    II,   3|            töri-e majd ki a lábát?~Illés följebb húzta a rongyos
34    II,   3|    tisztölteti az igazgató urat az Illés. Valami olyasfélét is mondott,
35    II,   4|            szájacskájába. - Hát az Illés?~- Nene hé, hát nem tudod,
36    II,   4|           fel lehet dühödni. De az Illés gyereket jó darabig nem
37    II,   4|      megvetés és keserû gúny, amit Illés a költõ szóba beleöntött.
38    II,   4|      politikus urazza a másikat.~- Illés fiam - léptem közbe némi
39    II,   4|  bûrnadrágot szabtak.~Úgy látszik, Illés azt hiszi, hogy a költõknek
40    II,   4|         Minek bántja azt a papírt, Illés?~- Ráakasztom otthon a cseresznyefára.
41    II,   4|           némi keserûséggel mondja Illés. Nagyon fáj neki, hogy az
42    II,   4|       figuráskedvû ember, bizonyos Illés nevezetû, azt mondta, hogy
43    II,   4|          is állom vagyok.~- Miért, Illés fiam?~- Mert dolgoztati
44    II,   4| dolgoztatok, hogy fizetek is érte. Illés lovagiasan kijelentette,
45    II,   4|           ki magát a figuracsináló Illés, különben legügyesebb és
46    II,   4|            aki a kerekeket. Itt is Illés volt az, aki fején találta