Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|      tanultam meg írni?~A napsütéses hosszú õszre kegyetlen tél következett
 2     I,   1|       nyugtassa a haló porában. Szép hosszú vers volt, a két elsõ sorát
 3     I,   1|     szétvetettem a két karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak akkorát
 4     I,   1|           szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon,
 5     I,   1|       igazgatói szoba elõtt, végig a hosszú, fehér folyosón, míg elértem
 6     I,   1|       szuszra kimondani, pedig nagy, hosszú égimeszelõ ember volt. Én
 7     I,   1|             volna megmérni, hány rõf hosszú a kvártély.~Nekem az jutott
 8     I,   1|        felködlik, mint hajnali kép a hosszú fasorban, de egész alakjában
 9     I,   2|        szabókés használatára?~- Hja, hosszú haj, rövid ész! - kacsintott
10     I,   2|             török, akinek olyan szép hosszú szakálla volt, hogy munka
11     I,   2|        nekifogott a borotválásnak. A hosszú kóborlásban úgy kiverte
12     I,   2|            vízben fürdött, derekáról hosszú mohaszakáll lebegett, s
13     I,   2|         együtt.~- Nini - simogatta a hosszú fehér szakállát. - Más okos
14     I,   2|            és olyan törökösen lelógó hosszú bajusza, hogy a basa nem
15     I,   2|            szél kicsípte a fejébõl a hosszú törvénytevés bágyadtságát,
16     I,   2| káromkodással tette jóvá a vétkét.~A hosszú sor szoba végén egy kis
17     I,   2|           más, csak kilenc macska. A hosszú, selyemszõrû, dudagömbölyû
18     I,   2|             neved, fiú?~A huszárra a hosszú táborozás alatt ráragadt
19     I,   2|          nyurga fiatalember fejében. Hosszú, sápadt legény volt, csak
20     I,   2|              Kuckó király története. Hosszú téli estéken, mikor bömbölve
21     I,   2|           gömbölyû, mint a hordó, de hosszú nyakú, mint a gólya. Se
22     I,   2|              volna nála pörkölni, de hosszú út az, míg téli szélviharban
23     I,   2|              a József fiúárvaházé.~A hosszú kocsisor elsõ fogatán ült
24     I,   2|            hogy csinálták, Sándor?~- Hosszú szögeket vertek a sínökbe,
25     I,   2|           valóságos honfoglaláskori, hosszú szálú, puha levelû, harsogó
26     I,   2|      zsiráfok baj nélkül megtették a hosszú tengeri utat, csak akkor
27     I,   2|           néven vette, hogy a zsiráf hosszú nyelvével leszedegeti a
28    II,   1|            hogy szakálla nõtt. Szép, hosszú, szürke szakálla. A fejéhez
29    II,   1|             derék fiúnak látszott, s hosszú történetet tudott arról,
30    II,   1|             is. A szpáhi szívreszítt hosszú szippantás után folytatta:~-
31    II,   1|              a maga szenderpilléjét. Hosszú hajú, lányképû fiú volt,
32    II,   2|          szûrben volt, a másik pedig hosszú kabátban.~- Ejnye, a terítésit
33    II,   2|         tisztán platonikus vonzalom. Hosszú, keszeg ember András, afféle
34    II,   2|     veselkedett neki a kertész a két hosszú karjával.~Igaz, hogy kidülledt
35    II,   3|            Bent pipált az eresnyakú, hosszú, sovány, õsz ember az ereszet
36    II,   3|      moccantam, pedig tudtam, hogy a hosszú szedelõdzésük békítési kísérlet.
37    II,   3|            alatt pedig szorongat egy hosszú bronzcsövet, amelynek gyönyörû
38    II,   3|             isten. Igenis, egy arasz hosszú isten, valami kemény kõbõl
39    II,   3|             visszakézbõl a hátán egy hosszú lábszárcsontot, és a kis
40    II,   3|             Az emberek berángatták a hosszú árkokat, én meg a napszámkimutatást
41    II,   3|           szivart is adtak neki.~Egy hosszú, köhögõs ember, aki félkönyökre
42    II,   4|         értek, az az, hogy a sûrû és hosszú depressziókból enyhe tél
43    II,   4|     becsomagoltam a koponyákat meg a hosszú csontokat. A csomagokat
44    II,   4|      gondoltam néha, hogy ezt a szép hosszú nyarat most nekem köszönhette
45    II,   4|            legjobban, ha valami szép hosszú nyarat rendeznénk neki,
46    II,   4|           akik számon kérték tõlem - hosszú idõ óta nincs hozzám bejárata