Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|            ki száz pengõ jutalmat. A betyár feje ennyit ért a hazának.
 2     I,   2|              Mindig egy esztendõt, a betyár, akárhányszor kérdeztem.
 3     I,   2|            hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor nem merne oda
 4     I,   2|          csokrok, virágok a legszebb betyár elé.~Huszonhárom esztendõs
 5     I,   2|           szolgálatkész ember volt a betyár.~- No, Jóska, gyere velem -
 6     I,   2|            tisztesség az egy szegény betyár legénynek, ha úgy mehet
 7     I,   2|             persze hogy van, micsoda betyár volnál, ha még bicskád se
 8     I,   2|         vállalod a rántottcsirkét.~A betyár azonban csak csóválta a
 9     I,   2|             uram - nézett sunyítva a betyár -, hanem hogy mivel érdemöltem
10     I,   2|           hogyan szoktál te lopni.~A betyár keresztet vetett.~- Isten
11     I,   2|       tekintetös uram - mosolygott a betyár, és kedvetelten turkált
12     I,   2|          káromolnám? - tiltakozott a betyár. - Nem vagyok én káromkodós
13     I,   2|           Jóska - bókolt a biztos.~A betyár azonban szerényen rángatta
14     I,   2|            mint ördög a feleségét.~A betyár húzott egyet az üvegbõl,
15     I,   2|              nyitotta ki.~Nevetett a betyár, nevette a perzekútor is,
16     I,   2|            szeme, mint a vasvilla. A betyár lehajtotta a fejét.~- Hát
17     I,   2|           szegte föl dacosan fejét a betyár. - De maga felel érte az
18     I,   2|             a szívességit - mondta a betyár meghatva.~Ezen aztán elnevette
19     I,   2|                Tessék? - sápadt el a betyár, és a gyomrához kapott.~-
20     I,   2|            te is szereted a békát.~A betyár nyöszörögve támolygott ki
21     I,   2|         bácsi nevû, Ráday-viselt vén betyár, aki engem fia gyanánt szeretett,
22     I,   2|           méltóságos úr is.)~Az öreg betyár úgy érezte magát, mint aki
23     I,   2|            végig rájuk hidegvérûen a betyár, a szûr alatt igen szorítván
24     I,   2|       Szereti-e kend a fogolyhúst?~A betyár gyanakodva kapta föl a fejét.~-
25     I,   2|   billentette meg a kalapja szélit a betyár, akivel még ilyen csuda
26     I,   2|            ifjú az égõ kemencébõl.~A betyár sohase felejtette el, mit
27     I,   2|          akasztófára van is kenve. A betyár azonban rideg ember volt,
28     I,   2| gyerekasszony meg a cserzettbõrû vén betyár, arról írhatna regényt akinek
29     I,   2|         büdösbogár valamönnyiét. Még betyár voltam, addég király voltam
30     I,   2|              kilebbent a szobából. A betyár nyugodtan ülve maradt. Még
31     I,   2|          tökéletesen lefegyverezte a betyár gyanúját. S már csak virtusból
32     I,   2|            menyecske, és odaborult a betyár vackára. Sándor lelökte
33     I,   2|            magát. Odabukott a feje a betyár mellére, és rászorította
34     I,   2|          játsszunk egyet a gyöpön.~A betyár hangja egészen barátságos
35     I,   2|            az aranygyûrû - morgott a betyár.~Laucsik megígérte Sándornak,
36     I,   2|          fiához, s ezzel megnyerte a betyár gráciáját.~- Ez már kedvemre
37     I,   2|          volt kifogása, hogy az öreg betyár a magazin-ereszet alatt
38     I,   2|            hozzá - nevetett vissza a betyár. - Osztán nézze, ezzel is
39     I,   2|            is volt. Õ rendelte oda a betyár útjába a csavargásért, miért
40     I,   2|           sokra ment. Azt vallotta a betyár, hogy már rég pandúrkézre
41     I,   2|        igazított rá egy õrmestert.~A betyár köpött egyet, de mindjárt
42     I,   2|             az újságban. Olvassam?~A betyár gondban töltötte az éjszakát.
43     I,   2|              koré és a végzeté is. A betyár maga is érezhetett valami
44     I,   2|         elkoppantotta, volt vagy hét betyár is. Mikor ezeknek a halálát
45     I,   2|        kérdezte valamelyik süvölvény betyár.~- Csiba te! - kurjantottak
46    II,   3|              venni, szusszan egyet a betyár, s most már visszafelé hempergeti