Kötet,  Fejezet

1001    II,   2|             András sógor nem is állhatja meg szó nélkül.~- Ez is az ántivilágban
1002    II,   2|            mondja, de Mihály sógor felel meg rá, a borbélyhoz intézvén
1003    II,   2|                Az Isten tudja, ki mondta meg neki. Vízrajzi jelentésekkel
1004    II,   2|                  azonban késõn született meg a tavasz, és akkor is vetéltnek.
1005    II,   2|              ugyan elõbugyogtak, itt-ott meg is szaladtak a földeken,
1006    II,   2|                   s hetvenkilencben halt meg, a vízkor, ezen a tanyán.
1007    II,   2|              kerülhetett, mert sose lett meg többet.~Most, hogy ott állt
1008    II,   2|                 már a padlás szájából is meg lehetett látni a vizet,
1009    II,   2|            végrehajtót várta, de az jött meg. Sok zenebonás szegényember
1010    II,   2|                siessetök!~Akkor gondolta meg magát, mikor a kocsi már
1011    II,   2|                     Ne te ne - csapkodta meg András az ostornyéllel -,
1012    II,   2|                  s nem azért nem siratta meg, mintha szégyellte volna,
1013    II,   2|               bárka úszott a vizen, most meg nem úszik semmi.~- Mert
1014    II,   2|         gondolattal bóbiskolt el -, most meg az Ántikrisztus uralkodik.~
1015    II,   2|               kéve nádat a tetõrõl, mire meg tudott kapaszkodni, de utoljára
1016    II,   2|              maga csak akkor kenyerezett meg. Jól is esett, s az se volt
1017    II,   2|               oda is csak bemén.~- Akkor meg majd a városba, Szegedre.~-
1018    II,   2|                  víz, csak akkor szólalt meg, szemrehányóan fordulva
1019    II,   2|          csárdában, az elénk adott borra meg azt mondták a szakértõk,
1020    II,   2|                 hogy füstöljön. A borban meg, hogy szédítsen.~- No, a
1021    II,   2|            menekült vagyok én, nevem ez, meg ez, tán tetszett is már
1022    II,   2|              nemzedék is. Már ami a bort meg a dohányt illeti.~
1023    II,   2|         valamelyik pesti bazárban veszem meg.)~A történet hõse egészen
1024    II,   2|                elméjét. Úgy tesz, mintha meg volna ijedve, s hebegve
1025    II,   2| dohánytorpedókkal, csak a fejét hajtotta meg hálásan. Az ajtót is a nagylelkû
1026    II,   2|       skatulyástól, ami benne maradt, én meg visszaadom ezeket, ön könnyebben
1027    II,   2|                csak a szemével veregette meg a vállamat, s biztosított
1028    II,   2|               harmadik rendelésre kaptam meg; mire az étlapot kisürgettem,
1029    II,   2|                 spenótot énvelem etetnek meg.~Hát nem kértem virágot,
1030    II,   2|          megkértem a pikolót, hogy tûrje meg az asztalon õket.~- Krmássan -
1031    II,   2|                    Krmássan - nyugtatott meg a gyerek elõírásosan. A
1032    II,   2|                     A várkertben? - állt meg a fõúr kezében a ceruza. -
1033    II,   2|               félnem, hogy az excellenca meg fog hazudtolni.~- Persze,
1034    II,   2|                  a fõúr, s most köszönte meg elõször a borravalót egy
1035    II,   2|                   de talán mégse fosztom meg tõle. Ilyen ritkaságtól.~-
1036    II,   2|             minden hölgynek én fejtettem meg az álmát freudi alapon.~
1037    II,   2|               nyomán.~De lehetetlen volt meg nem látnia a napáldozat
1038    II,   3|                  olyankor mondják, mikor meg akarják mutatni a városi
1039    II,   3|                 Ejnye, hejnye - csóválta meg Kossuth-szakállas õsz fejét. -,
1040    II,   3|            hozzám, és súgva mondja, hogy meg ne hallja - a német.~- Hallja-e?
1041    II,   3|                 nincs, de ezt nem mondom meg neki. Inkább kérdést teszek
1042    II,   3|                még egyszer se találtatta meg magát velem. Igaz, hogy
1043    II,   3|         tartottam, hogy az Attila sírját meg lehet találni, de nem lehet
1044    II,   3|               kereste a nagy királyt, és meg is találta, nem is egyszer,
1045    II,   3|                 is elõkerülni, a másikon meg egyben sem - ez nem hun
1046    II,   3|                 veti is föl az ásó, csak meg kell kaparni, s abból is
1047    II,   3|            legszebb a régészetben. Aztán meg én nem is vagyok olyan rossz
1048    II,   3|               ásatási módszer. Örömemben meg is kínáltam a gyevi régészt
1049    II,   3|                  a Fercsinek.~- Hát azok meg kicsodák?~- Nene, a körösztgyerökök.
1050    II,   3|             abban ezüstkoporsó, legbelül meg aranykoporsó.~Öreg kollégám
1051    II,   3|                 hogy van ezüstkoporsó is meg aranykoporsó is. Hát mit
1052    II,   3|              adnánk jutalmul a Lajcsinak meg a Fercsinek?~- Sokallom -
1053    II,   3|           korrumpál. Nem is lep most már meg, mikor a csõsz odaoldalog
1054    II,   3|                   A noteszt is elõveszem meg az aranyplajbászt is.~-
1055    II,   3|              Ezön a tájon löhetött - rúg meg egy nagy körtefát. - Itt
1056    II,   3|         csakugyan nincs itt mit keresni, meg most már nekünk is dolgunk
1057    II,   3|              kicsire maradt a feje.~- Az meg azért jó, mert nem szaladhat
1058    II,   3|                  szét az ész - nyugtatom meg az anyaszívet, s hozzáteszem
1059    II,   3|                  aminek az õ öreg gyomra meg tud felelni. Megmérte a
1060    II,   3|          Kirukkoltam a kéréssel: engedje meg, hogy megkeressem a földjén
1061    II,   3|                   Nem félök én.~- Mondja meg hát, miért kötelõdzik, az
1062    II,   3|           kötelõdzik, az Isten szentelje meg magát!~Rám vetette hályogos
1063    II,   3|                 hónaljig érõ csikófarkfû meg daruháj közül.~- Mennyi
1064    II,   3|           duggatni, hátha megeredne. Hát meg is eredt, de azt már nem
1065    II,   3|               eredt, de azt már nem érte meg az asszony.~- Hála Istennek,
1066    II,   3|                  termést is - simogattam meg a vállát. - Mert csak kendnek
1067    II,   3|              egymás után. Heverni is jó, meg beszélgetni is. Mikor az
1068    II,   3|                  illendõképp jelenhessen meg a fotografálógép elõtt,
1069    II,   3|                 pénzét - az Isten tartsa meg sokáig ebben a tökéletlenségében -,
1070    II,   3|           mondhassa, hogy nem szolgálnak meg érte a népek. Hiszen annyi
1071    II,   3|                  bicskáért nem szakajtja meg magát a dologban, de sok
1072    II,   3|              hogy nini, a masinatartóját meg elejtette útközben, most
1073    II,   3|          másiknak megvan a pipája, de az meg az acskót keresi félóráig.
1074    II,   3|               rémhírt terjeszteni. Aztán meg igazság szerint nem is terjesztette
1075    II,   3|              meghányjuk-vetjük, ami volt meg ami lesz.~De hát egészen
1076    II,   3|                itten felturkálunk? Aztán meg, hogy meg nem ette õket
1077    II,   3|            felturkálunk? Aztán meg, hogy meg nem ette õket a föld annyi
1078    II,   3|              tudatlan beszéd. Pálinkának meg pipának mindig lenni kellett,
1079    II,   3|                no, te veszött - veregeti meg a kis szõrgombóc fejét a
1080    II,   3|                 nem megy el a háztól. Én meg ahogy az alföldi nemzetet
1081    II,   3|                 az Isten ostora, mert az meg mint hamutartót léptette
1082    II,   3|            halkan tegyük, hogy a malacka meg ne hallja, mert esetleg
1083    II,   3|          kapanyelet, mint a konkurrencia meg nem engedett eszközét, és
1084    II,   3|       maradványait, de világért se állna meg mellettük, csak úgy ballagóban
1085    II,   3|               egy vajz.~- Vajz? - toppan meg az igazgató úr, aki most
1086    II,   3|                 ha urakkal beszéltek, és meg akarták mutatni, hogy tudnak
1087    II,   3|                  mert csak kõbaltája van meg kalárisa kifúrott farkas-szemfogakból,
1088    II,   3|             cserépdarab is, a csontár is meg a kaszakõ is, amire én azt
1089    II,   3|             addig ugrált a térdemre, míg meg nem veregettem a kócos kis
1090    II,   3|                  s talán azzal se sértem meg társadalmi helyzetét, ha
1091    II,   3|             ajándékozta az emberiségnek.~Meg is találtam a négylábú szõrgombolyagot,
1092    II,   3|                négylábú szõrgombolyagot, meg is etettem, hancúroztunk
1093    II,   3|                való a rézköles. Ki látná meg az ilyen semmiséget?~Hát
1094    II,   3|        szegényemberes tudományokra. Most meg se moccantam, pedig tudtam,
1095    II,   3|                   Csak akkor szégyelltem meg magam, mikor lehajtott fejjel
1096    II,   3|            alázatosan megkértem, engedje meg, hogy nagy határ földje
1097    II,   3|      válaszolhatott. Nem nagyon lepõdtem meg. Hallottam én azt már a
1098    II,   3|                hivatkozással. Erre aztán meg is kaptam a választ. Rövidet,
1099    II,   3|               magyarosat. Nem engedhetik meg az ásatást - a mai nehéz
1100    II,   3|                 a két helyen, s nekem is meg kellett öregednem, míg rájuk
1101    II,   3|                  s az istennek se engedi meg, hogy a földjét felturkálják.~
1102    II,   3|                 nem a szabónál rendeltük meg a városi bundát, hanem saját
1103    II,   3|              oldalon kérdezõsködtem, ott meg mindenki azt mondta, hogy
1104    II,   3|                halottaknak. Nem találtuk meg õket. Egy feneketlen pernyés
1105    II,   3|                  Máder úr is haragudott, meg én is, de nem egymásra haragudtunk.
1106    II,   3|   bolygatatlannak a földet. Ott találtuk meg másnap reggel az elsõ zsugorított
1107    II,   3|    szakértelemmel az árok partján.~Arról meg az derült ki, hogy õ az
1108    II,   3|                 császárok szokták. Aztán meg az is kitudódott, hogy az
1109    II,   3|            munkást olvasok össze. Hát ez meg már hogy lehet? Mikor én
1110    II,   3|               nagy öröm aztán egy kicsit meg is szelesíti az embert.
1111    II,   3|                  rátapostunk egy kicsit, meg egykét szõlõgyökérben is
1112    II,   3|             cseresznyefa alá esik, annak meg nem rongálhatjuk meg a gyökerét.~-
1113    II,   3|               annak meg nem rongálhatjuk meg a gyökerét.~- Szó sincs
1114    II,   3|                 ottan nemigen tanulhatta meg, hogy egy bronzkarika megér
1115    II,   3|               tudományért, és nem kérnék meg az árát, belekalkulálva
1116    II,   3|             nagyon barátságosan kérdezte meg, hogy mivel lehet szolgálatomra.~-
1117    II,   3|        Méltóságos uram, akkor a krumplit meg a répát mért méltóztatik
1118    II,   3|                hogy a házõrzõk nem eszik meg a vendéget, indíttatva érzi
1119    II,   3|             csináljuk. Hanem azt mondjam meg neki nyíltan, ki fizeti
1120    II,   3|          hangosan, mert valami illetékes meg találja hallani, s besúgja
1121    II,   3|                  szalmájába, ott érik az meg legszebben karácsonyra.
1122    II,   3|               legalább nem haragudhatnak meg rám a királyok, hogy elettem
1123    II,   3|               újság, Dusán? Csak nem ért meg ilyen hirtelen a paradicsom?~-
1124    II,   3|                Szeretne rá büszke lenni. Meg is ígértem neki, hogy kitesszük.~
1125    II,   3|                könyv kellene ahhoz, majd meg is írja azt egyszer valaki,
1126    II,   3|   keresztlevelezett himmi-hummik százait meg ezreit, õneki csak éppen
1127    II,   3|                  ilyen parasztrégészhez, meg nem is vagyok én olyan telhetetlen
1128    II,   3|                  derékfájatással mutatta meg a hatalmát, akkor leütötte
1129    II,   3|                kell nekünk, nem a dolog, meg a motívum-vándorlás a szíjvégeken!
1130    II,   3|                  fogunk magunkra.~Nagyon meg voltam illetõdve, mikor
1131    II,   3|               magyarjaimat.~- Hát tudják meg, emberek, hogy ez László
1132    II,   3|                  mondtam nekik:~- Értsék meg, emberek, hogy én nem kincskeresõ
1133    II,   3|                múzeumban nézelõdnek. Jól meg kell vigyázni minden ásónyomot,
1134    II,   3|                 én elõbb föltekinthessem meg lerajzolhassam.~Hát ez elég
1135    II,   3|                   mint a tudósnak. Aztán meg hátha bolondjában itt találjuk
1136    II,   3|                 bolondjában itt találjuk meg nagyurunkat, Átillát, egy
1137    II,   3|             hisszarliki Juszuf bácsiknak meg Jakub bácsiknak!~Persze
1138    II,   3|            akarta húzatni az árkokat, én meg hosszában, s mivel a nyílt
1139    II,   3|           kívánhatják, hogy én kérdezzem meg õket, nem sértõdnének-e
1140    II,   3|                  õket, nem sértõdnének-e meg, ha felemelném a zsoldot.
1141    II,   3|              mind az ellenséggel etetném meg.~- No, Döncõ - kezdem nyájasan -,
1142    II,   3|               ösvényen, hogy vagy álljak meg, vagy lépjek be a friss
1143    II,   3|               ezeket a csíkokat? Ezt ni, meg emezt, ni! Hát ez az arany!~-
1144    II,   3|                 lélek nyugalmával tettem meg az intézkedéseket a frontáttörésre. -
1145    II,   3|                 kislajbi-zsebre.~- Nekem meg itt van az autóm. Üljön
1146    II,   3|                     Akkor azoktól tanult meg poprétolni, ugye?~- Nem
1147    II,   3|                tud vele.~- No János, ezt meg kell tanulni - mondtam az
1148    II,   3|                  de legalább szépült is, meg most már értelem is van
1149    II,   3|                 dohányacskóját. No igen, meg azt a kis réz encsembencsemet
1150    II,   3|          elparancsolta innen a bíbiceket meg a barázdabillegetõket, még
1151    II,   3|                hogy száz macska se fogna meg a ruhájában egy egeret,
1152    II,   3|            kezdenek violásodni a reggeli meg a napszállati ködök, és
1153    II,   3|                 behúzni való árok, a nap meg nagyon halad lefelé, minek
1154    II,   3|             neköm ahhoz segítség - indul meg vállravetett ásóval, lapáttal.~
1155    II,   3|         berángatták a hosszú árkokat, én meg a napszámkimutatást szerkesztettem
1156    II,   3|           tartozik, amelyikbe a herebere meg a herkentyû. Kiskunul az
1157    II,   3|               mázsát. Ezt a differenciát meg kellett érezni a kutyahitûnek.
1158    II,   3|           kellett érezni a kutyahitûnek. Meg is érezte.~- Jaj... - szólalt
1159    II,   3|               érezte.~- Jaj... - szólalt meg a súlytöbblet alatt - itt...
1160    II,   3|                  már nemcsak azt tanulta meg, hogy hogyan készül egy
1161    II,   3|           ugyanazon perc ihlete termette meg õket. Persze ez régen lehetett,
1162    II,   3|                magukkal, azokat becsülje meg a borával. Nekem nincs ebben
1163    II,   3|           személyem körüli miniszternek. Meg a napszámokat is õrá bíztam,
1164    II,   3|                 Azt mondja, ha nem kapja meg, amit követel, jelentést
1165    II,   3|               külön fölszámítják az ásót meg a lapátot?~- Nem, dehogy,
1166    II,   3|                Mihályt.~- Magának ennyi, meg ennyi nap után ez jár -
1167    II,   3|                    tegye el, csináltassa meg belõle a tetõt, mert láttam
1168    II,   3|              Mert nézze...~Nem mondhatom meg, mit akart velem nézetni
1169    II,   3|               Nem, én se hiszem - ráztam meg én is a fejem. - Tudja,
1170    II,   3|             hanem ezt az illetõt: mondja meg, Mihály, hitire, nem az
1171    II,   3|                 napszám jár magának, egy meg az iga után.~- Szórul szóra,
1172    II,   3|               szégyönlöm, tekintetös úr.~Meg kellett simogatni a megtért
1173    II,   3|              magát nyírni, hát akkor ezt meg is lehet nyúzni. Látja,
1174    II,   3|            ördögi mesterség - nyugtattam meg az asszonyt.~- De van abba
1175    II,   3|       kétségbeeséssel mondta Rozál, hogy meg kellett a vállát veregetnem.~-
1176    II,   3|                  léleknyugalommal néztem meg az írást. Sablonos hivatali
1177    II,   3|               míg hányta Mihály a füstöt meg a szikrát. Arra a gyötrelemre
1178    II,   3|              tudott megnyugtatni Kossuth meg a többi király, éppen ránk
1179    II,   3|                  Röff, röff - taszította meg az orrával -, éppen téged
1180    II,   3|               aki az ántivilágból maradt meg mutatóba, még jól is áll.
1181    II,   3|                 a lajbizsebben, utoljára meg azt találta ki, hogy a kalapja
1182    II,   3|                az asszony, és hogy adják meg az elismerést a cimborák,
1183    II,   3|               hogy az emberek nem állnak meg a csodára, amely egy parasztember
1184    II,   3|             vissza, ne féljen, nem bánja meg, énbennem megbízhat.~Mityóknak
1185    II,   3|           meggyónja a tisztelendõ úrnak. Meg ehhez mi köze volna az aranymûvesnek?
1186    II,   3|                ez meroving-fibula, ebbül meg ebbül az idõbõl, csak éppen
1187    II,   3|                 ér.~- Azt majd én mondom meg - vette elõ a boltos a jegyzõkönyvét. -
1188    II,   3|                     Az aranyértéke ennyi meg ennyi. A kövek is érnek
1189    II,   3|              érni kétszázötven pengõvel. Meg is veszem annyiért, ha igazgató
1190    II,   3|          Városhoz.~- Kedves gazdám, nézd meg ezt a kincset, ez valamikor
1191    II,   3|                nyolc fillért. Én azonban meg tudom szerezni ezerért.
1192    II,   3|              Most már a fibula párját is meg lehet találni.~- Hiszen
1193    II,   3|                volna.~- Tessék - döbbent meg a múzeumos ember, és rátenyerelt
1194    II,   3|           kalapját az ékszerész.~De most meg az igazgató úrnak támadt
1195    II,   3|                     Kérem, ne haragudjon meg a kérdésért, de csakugyan
1196    II,   3|              magam pénztárából dupláznám meg annak a szegény embernek
1197    II,   3|             járandóságát. Azért kérdezem meg, hogy csakugyan megkapta-e
1198    II,   3|                 rá, hogy igazgató úr ezt meg fogja kérdezni tõlem. Itt
1199    II,   3|       hallatlanná tette a nevetgélést is meg a legújabb férfidivatról
1200    II,   3|               négy hold örök földje van, meg azon tanya, amelyik tanyának
1201    II,   3|               bizodalma a felsõbbségnek, meg nem is ebbõl a határból
1202    II,   3|             volna.~- Értöm - biccentette meg a fejét. - Hát nagy turkálás
1203    II,   3|                ki, amit akar.~Így indult meg a barátkozásunk lassan,
1204    II,   3|                  nem is nyálazza.~- Maga meg a kapával van így - adtam
1205    II,   3|             olyanforma.~Most mutatkozott meg, milyen megértõ ember ez
1206    II,   3|                   Löhetségös - erõsített meg Illés a hitemben, és bement
1207    II,   3|         mutogattam neki a bronzfüggõket, meg a kengyelvasat, õ csak a
1208    II,   3|                  múzeumot a birtokába.~- Meg ám - próbáltam okosítani -,
1209    II,   3|           szomszédé.~Másnap nem tisztelt meg bennünket Illés, harmadnap
1210    II,   3|                ez a maga tanyája, Illés. Meg kellene foltozni egy kis
1211    II,   3|                visszaigazodott a létrán. Meg is kapaszkodott benne mind
1212    II,   3|             csóválta Illés a fejét.~Most meg már én voltam meglepve.
1213    II,   3|                  már én voltam meglepve. Meg is zavarodtam egy kicsit,
1214    II,   3|           vadkörte.~De ezt nem mondhatom meg a magyarjaimnak, mert borzasztó
1215    II,   3|                 aztán mirõl tudom én azt meg, hogy csakugyan a mi ásásunkban
1216    II,   3|               csökönyössége miatt. Aztán meg ha harminc év óta egy ló
1217    II,   3|      legrongyosabb nagyhatalomhoz, kösse meg vele a szerzõdést. Aztán
1218    II,   3|            szerzõdést. Aztán éjszakázzon meg nála, reggelre kint leszek
1219    II,   3|                   Kelj föl, fiam - rázta meg a vállát. - Eredj máshova
1220    II,   3|                nem arra való, nem mondta meg, Cuci pásztor pedig nem
1221    II,   3|                   de nekem sohase jelent meg az õsz, öreg ember.~A Cuci
1222    II,   3|              elszalad az artézikútra, én meg addig megkeresem az igazgató
1223    II,   3|               lábammal. Megkeresem, hogy meg ne szúrjon, hát egy késnyél.
1224    II,   3|             Péter gyerek, a Péter gyerek meg odavolt varjúfészket szedni,
1225    II,   3|                 fogadhatom magától.~- Én meg pénzt nem fogadhatok el
1226    II,   3|                   Valami gyöngyféle, azt meg Deszken találtam, mikor
1227    II,   3|                 semmit, még a gyerekeket meg nem ijesztette.~- Mindjárt
1228    II,   3|         megfosztottam a kultúra nevében. Meg is ígértem neki, hogy ha
1229    II,   3|                 embert, Cuci János.~- Ez meg Molnár József. Falumbeli.
1230    II,   3|                hogy hajkarika. Az avarok meg a régi magyarok ebbe fogták
1231    II,   3|                 hatodikból. A másodikban meg az ötödikben nem volt semmi,
1232    II,   3|                 bicskával a mélységet is meg a hosszúságot is. Azt azután
1233    II,   3|             mértékkel.~- Most már mondja meg, hogy jutottak maguk ezekhez.~-
1234    II,   3|                 A Máder kéményseprõ urat meg a Sztojkov Dusánt. Ugyan
1235    II,   3|                magyar nemzetet. Mutassuk meg, hogy mink is csakúgy benne
1236    II,   3|                  kultúrába, mint a Máder meg a Sztojkov. Majd szembesülünk
1237    II,   3|                   Melyik halom ez, Cuci? Meg tudná mutatni a térképen?~-
1238    II,   3|              tudná mutatni a térképen?~- Meg. Ez a kicsike itt a kukutyini
1239    II,   3|                  benyúlt a zsebbe.~- Ezt meg tessék a múzeumi felszerelésekhez
1240    II,   3|                  alábbvaló, mint a morva meg a szerb.~Erre csak nagy
1241    II,   3|                hiányzik.~- Szagolja csak meg még egyszer, Antal! No?
1242    II,   3|                Most már azt se kérdeztem meg, miért tilos az nekem, ami
1243    II,   3|                 községnek is sokat tett, meg a szegénységet is mindig
1244    II,   3|                 ha lent járt, s még csak meg se kérdezte, hogy hívják,
1245    II,   3|                neköm nem adtak - szólalt meg, ahogy kifulákolta magát. -
1246    II,   3|              pipacs-szobám is az árokban meg somkórótermem is meg iszalag-szalonom
1247    II,   3|             árokban meg somkórótermem is meg iszalag-szalonom is, mégpedig
1248    II,   4|                 kendermagot. Sebaj Tótot meg azért hívták így, mert ha
1249    II,   4|               azt mind azzal vigasztalta meg:~- Sebaj, barátom, neked
1250    II,   4|                  sok sebajból - csóválta meg kevély fejét Fukar Tót Gáspár,
1251    II,   4|                annyi pénze, hogy nyilván meg se tudná olvasni.~Volt annak
1252    II,   4|               egyebe, csak egy kis háza, meg ennek a végében egy nagy
1253    II,   4|                 ezt a fát a szegényeknek meg a gyermekeknek hagyom örökségbe.~
1254    II,   4|                fa nagyon búsan csörgette meg az ágait, mikor az özvegy
1255    II,   4|               hogy a járkálás kívántatja meg velem ezt a kis pihenõt,
1256    II,   4|                 ebben a formában jelenik meg. Ez különösen kedves játékom
1257    II,   4|              nekem négy babám van, neked meg csak három - mondja a nagyobb,
1258    II,   4|                de ne félj, az enyimeknek meg piros pántlika van a nyakában -
1259    II,   4|              szíven a másikat, hogy neki meg négy lova van, és azoknak
1260    II,   4|                 van, és azoknak farka is meg sörénye is.~- Nekem meg
1261    II,   4|                  meg sörénye is.~- Nekem meg tehenem van, egy, kettõ,
1262    II,   4|               már a tehén mind az enyim, meg a ló is, meg a házak is,
1263    II,   4|              mind az enyim, meg a ló is, meg a házak is, mert mind az
1264    II,   4|             tudod-e, oszt a te oldaladon meg nincs más, csak az a pisze
1265    II,   4|                  is tudom, mikor vihetem meg az adót a halottaimnak.
1266    II,   4|                  Édesapám! - szólítottam meg egy kicsit zavarodottan.~
1267    II,   4|                  mert a bank nem hagyott meg mást, csak engem neki és
1268    II,   4|             Lelkem-gyermekem, akkor várd meg, míg kimosom ezt a kis ruhát,
1269    II,   4|                mindig meleg volt nálunk, meg este is szivárványt lehetett
1270    II,   4|              hagylak el. Most pedig tedd meg, amire kérlek, hívd a keresztanyádat.
1271    II,   4|                 eljön veled, majd mutasd meg neki a ládafiában azt a
1272    II,   4|                 barna papirost, és mondd meg neki, hogy ki ne hajítsa.
1273    II,   4|                ahogy megígérte. Ez a hit meg is békített egy kicsit.
1274    II,   4|              édesapámmal együtt vetették meg neki, s ahogy ráborultam
1275    II,   4|                évforduló-napon látogatta meg a halottakat. Kivallatott,
1276    II,   4|              Hajnal András azt nem látta meg, ugyan hiába is látta volna,
1277    II,   4|                 ezen a szíve is nevetett meg a szeme is.~- Kis csikóm,
1278    II,   4|                   szalonnát kért magának meg az asszonynak, de szegény
1279    II,   4|             zöldhagymát is elcsámcsogta, meg a nyers sárgarépából is
1280    II,   4|              tehénistállóban éjszakáztak meg, akkor nem lehet letagadni,
1281    II,   4|               úgy nekigömbölyödött, hogy meg lehetett volna rajzolni
1282    II,   4|                 udvara sarkát, a kutyaól meg a disznóól közt. Ott épített
1283    II,   4|               kifogták a Tiszából, s itt meg itt már el is temették.~
1284    II,   4|          Istennek, aki nemcsak magnóliát meg rózsát teremtett, hanem
1285    II,   4|                 félre kell valamit tenni meg az ünnepnapokra is, ha már
1286    II,   4|               Isten, mi lehet ez? - állt meg a szívverése.~Nézte a rossz
1287    II,   4|                  négyesztendõs gyereknek meg szokott csomósodni a háta.
1288    II,   4|             meglátogathatja - veregették meg a vállát, s még az ingecskéket
1289    II,   4|            szalmanyoszolyánk van - ijedt meg az asszony.~- Adunk mink
1290    II,   4|                ugyan melyik zörgeti majd meg az ajtót? A puli elhallgat,
1291    II,   4|             Morzsolgat belõle magának is meg az egérkének is. Aztán az
1292    II,   4|                  katonakorodig aztán, ha meg hagyja érni a fölséges Isten,
1293    II,   4|              Imriske. Kaptad magad, most meg már cséplõgépet barkácsoltál.
1294    II,   4|          nagyságosasszony-kalapnak járta meg. Ezidénre azonban már nemigen
1295    II,   4|               bízom az édesapádban, hogy meg fog emlékezni arról, úr
1296    II,   4|            serdülhetsz, mint az édesapád meg a keresztapád meg az egész
1297    II,   4|               édesapád meg a keresztapád meg az egész atyafiságod, amelynek
1298    II,   4|            írástól, olvasástól. Emlékezz meg akkor róla, hogy milyen
1299    II,   4|             egy-két hétre, sohase térünk meg üres kézzel. Régebben malackát
1300    II,   4|                  helyettesíti a tápiókát meg a szágót, s igen okszerû
1301    II,   4|                  öreg lelkéért csöndítik meg a lélekválság harangját.~-
1302    II,   4|                vagyok.)~- Szófogadatlan, meg csapda a gyerek, ugye? -
1303    II,   4|          tudományt.~- Édösapám! - szólal meg bátortalanul.~- No? ! -
1304    II,   4|                  jó darabig nem értettem meg, mit káinkodik mindig a
1305    II,   4|                 a francia költõkkel, azt meg sem próbáltam kideríteni.
1306    II,   4|                humor a gyerekben.) Aztán meg olvasgatva õrzi a tehenet.
1307    II,   4|                     hát azért is mentsük meg a költõ-becsületet.~Megnéztem
1308    II,   4|          sajnálom. Pedig õrajta tûnõdöm, meg a többi vadkacsán, a sok-sok
1309    II,   4|                   hát legalább ez legyen meg.~Az én orvosom egy kicsit
1310    II,   4|            országot a katolicizmus menti meg az elnéptelenedéstõl. Hát
1311    II,   4|              mond? Elõször a végét nézem meg a cikknek.~A társadalmi
1312    II,   4|          keresztanyja egyszerre szállták meg az orvost, és az apa így
1313    II,   4|              mindjárt drágábban számítja meg az orvos a tudományát. Így
1314    II,   4|                  orvos a tudományát. Így meg csak legyint a kezivel,
1315    II,   4|                így látatlanba - csóválta meg a fejét a doktor. - Legjobb
1316    II,   4|                 a csépai szent takácsban meg a galambosi javasasszonyban,
1317    II,   4|           bombavetõ, az nem lepett volna meg így.~- Hát én azt hittem,
1318    II,   4|            õhelyette az anyját kérdeztem meg, ahogy kijött:~- Van-e már
1319    II,   4|              kicsit.~- De Zuginé - kapom meg a csontvázasszony vállát -,
1320    II,   4|            haláluk óráján is!~Nem mondta meg, hogy kiktõl, és én nem
1321    II,   4|            Pezenhoffer Antal se kérdezné meg Zuginétõl, hogy katolikus-e
1322    II,   4|                  ki.~- Ó, dehogy - törli meg az orvos a szemüvegét -,
1323    II,   4|                 gesztenyével zabáltassak meg egy ötesztendõs kölyköt?
1324    II,   4|                  hiba ez, mert így tudja meg az ember, mit gondolnak
1325    II,   4|                  lehetett kitalálni, azt meg kellett kérdezni.~- Mi az
1326    II,   4|             Inkább a feleségem kérdeztem meg, nem volna-e egy pár rossz
1327    II,   4|              látta. Ma a Mári kávéztatta meg. Hát a Mári mit tud? De
1328    II,   4|                 annyi lábat nem gyõztünk meg a magunk rossz cipõivel.
1329    II,   4|          Pétereket a körte se szédítette meg. Pedig akkora körte volt,
1330    II,   4|                 legrongyosabbra. - Mondd meg a nevedet, Pétör fiam, szép
1331    II,   4|               fésût nem álló bozontú, no meg éppen olyan rongyoskás.
1332    II,   4|               fiam?~Nem Pétör fiam ijedt meg, hanem én. Megkaptam a tanító
1333    II,   4|              lapátra való, hogy kívülrõl meg kelljen neki tanulni a saját
1334    II,   4|                híres Pétörtõl. Azt mondd meg nekem, pajtás, tudod-e ki
1335    II,   4|             hegyén is látszik, hogy igen meg van elégedve magával, a
1336    II,   4|           ennélfogva Pétör így határozza meg az idõt:~- Kutya hideg van
1337    II,   4|               egyelõre másképp határozza meg az idõt, mint az Akadémia
1338    II,   4|                és Pétör még most se unta meg az iskolát, sõt minden reggel
1339    II,   4|                     Hány nap csaltál már meg, Pétör? - kérdezte a fiút.~-
1340    II,   4|           sírástól.~Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra
1341    II,   4|          hadvezéreiben.~~Ne haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy
1342    II,   4|            csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.~
1343    II,   4|                 Marikát sohase simogatta meg senki, még a tulajdon édesanyja
1344    II,   4|                  anyja.~Hiszen esett már meg ilyen mással is, nagyobb
1345    II,   4|        Havibúcsúkor térden állva fogadta meg a fekete-Máriának, hogy
1346    II,   4|                  maga fészkében húzhassa meg magát a porontyaival, mint
1347    II,   4|               hogy a felsõbbség õt teszi meg temetõcsõsznek, és ezért
1348    II,   4|           harangját, mert valamibõl csak meg kell tudni a népeknek, mikor
1349    II,   4|                nagy sarcot, annak õ adja meg a végtisztességet, persze
1350    II,   4|                de nem töhetöm - csóválta meg az asszony a fejét. - Két
1351    II,   4|                 az angyalodat! - villant meg a csõsz szeme, s a lator
1352    II,   4|                pucéran ne hagyják, másra meg mire kellettek volna neki?
1353    II,   4|             azonban óhatatlan volt, hogy meg ne lássa a Marika bogárszemét
1354    II,   4|               mán mondani, minek hívják.~Meg is mondta, morcos szófogadással.~-
1355    II,   4|           kitisztázta magát az árendából meg az adóból, akkorra olyan
1356    II,   4|                  A kék szemû gyerek halt meg kanyaróban, s Modolnak csak
1357    II,   4|           magával még a táskát is, benne meg a kiskönyvet, amibõl az
1358    II,   4|                kis rongyosra, nem fogják meg a kis kezét, sohase vezetik
1359    II,   4|                     No, Modol - zörgette meg az ablakot -, möggyüttél
1360    II,   4|                 nézett föl. De nem ijedt meg, csöndesen mondta:~- Ünneplõbe
1361    II,   4|                 tudom, az útkaparónak is meg a hóhér-segédnek is. No
1362    II,   4|         budget-je, nem énmiattam rendült meg.~Hanem azért én nem haragszom,
1363    II,   4|                  vösz bõröndöt? - lóbált meg egy kopott bõrtáskát. Valami
1364    II,   4|                   csak a juhász kérdezte meg, hogy hát aztán mire való
1365    II,   4|           megtanulni magyarul - dicsérte meg a tatár kán.~- Aj - csikorgott
1366    II,   4|               még föltételesen se állnak meg. A hátteret és az oldalteret
1367    II,   4|                 a pályatest, most jelent meg rajta a pályaõr, hóna alatt
1368    II,   4|          háromszor is átmegyünk!~- Értse meg, hogy nem lehet - mondja
1369    II,   4|                  való hangosan beszélni. Meg minek szomorítani még azzal
1370    II,   4|               másik vonat?~- Az? - vonja meg a vállát a bakter. - Az
1371    II,   4|                 vonat! Legalább nem veri meg az ura! - csipognak összevissza,
1372    II,   4|                                 Nem ette meg a farkas...~Vagy inkább
1373    II,   4|             ember is, mint az izobárokat meg a ciklonokat és anticiklonokat.
1374    II,   4|                  mindig mivelünk etessék meg a békát, legalább annyi
1375    II,   4|            legalább annyi örömünk legyen meg, hogy a magunkét nyeldessük.~
1376    II,   4|               meteorológiából nem maradt meg egyéb, mint a címül írott
1377    II,   4|             tantétel, az, hogy „nem eszi meg a farkas a telet”. Ami annyit
1378    II,   4|               volt a tél, amit nem evett meg a farkas.~- Akár szánkón
1379    II,   4|               éreztük volna magunkat, és meg se álltunk volna férfiszívünk
1380    II,   4|              szegedi portékával, fölfelé meg ember vontatta a parton
1381    II,   4|                 s nyilván ezért tisztelt meg a Cobden-Szövetség és a
1382    II,   4|               parasztnak, nem kerülhetem meg a kérdés lényegét azzal,
1383    II,   4|                ember, hol van az a Róma, meg az a London, meg az a Genf!~-
1384    II,   4|                 a Róma, meg az a London, meg az a Genf!~- Köll, ugyé -
1385    II,   4|                    Megállj! - akasztotta meg a tanító úr a háromaraszos
1386    II,   4|           háromaraszos hun utódot - nézd meg csak jobban azt a szót.~
1387    II,   4|                   No, Egri Verka, mutasd meg, hogy te okosabb embernek
1388    II,   4|               sok pénzt is zsebre vágja, meg a bora is megmarad. A szegény
1389    II,   4|              van-e köztük tíz olyan, aki meg tudná mondani, kit ajánlott
1390    II,   4|                 az elve. Az egyik is úr, meg a másik is úr, mi különbség
1391    II,   4|              megenni, mint a másikat. De meg független polgárok ezek,
1392    II,   4|              senkitõl, csak az éhségtõl, meg az ínségtõl, hát mi szükség
1393    II,   4|                  Hogy hívják magát? Így, meg úgy, megmondja a koma a
1394    II,   4|           ránézni is betegség annak, aki meg nem szokta, megszokni pedig
1395    II,   4|                  szívvel, maga merítette meg a vödröt. S csak amikor
1396    II,   4|         kimulattam magam, akkor kérdezte meg tõlem:~- Tán az úr is abban
1397    II,   4|                    Miért kár? - lepõdtem meg.~- Mert kiegyesülhettünk
1398    II,   4|       szomszédokkal, hogy egy kiló sóért meg egy liter petróleumért adjuk
1399    II,   4|            parasztasszony ül a küszöbön, meg egy nagy fehér kuvasz. Nem
1400    II,   4|                  magán.~- Portorigó van, meg cigerillosz.~- A portorikót
1401    II,   4|                   petróleumot, gyufát.~- Meg dohányt, ugye?~- Dehogy,
1402    II,   4|             bizalommal volt hozzám, hogy meg is mutatta a kontóskönyvet.
1403    II,   4|                van velük telerúnázva. Só meg gyufa skatulyánként. Ebben
1404    II,   4|           beszélni.~Sajnálkozva csóválta meg a fejét.~- Tegnap kellett
1405    II,   4|                 mi a csuda. Az este halt meg az uramnak a testvérnénje,
1406    II,   4|               történni.~- Miben egyeztek meg? - kérdeztem hüledezve.~-
1407    II,   4|              arra a pesti izére. Az este meg is történt a halomás, ezt
1408    II,   4|               lelkesedéssel választották meg a független polgárok. S
1409    II,   4|       legtudósabb fiziognómus sem mondja meg, harmincévesek-e vagy ötvenesek.
1410    II,   4|                 akartam tenni, mi maradt meg a felnõttekben abból, amit
1411    II,   4|                 õ kezükben van a csákány meg az ásó, az enyémben csak
1412    II,   4|                  nem adnak semmit, aztán meg az asszonyok kinevetik az
1413    II,   4|             keresztények. A pusztaiakhoz meg minden vasárnap kijön egy
1414    II,   4|                  a háborúban, ette volna meg a fene, aki kitalálta. Szoktak-e
1415    II,   4|                 avul is, javul is. Aztán meg a kalendáriumot is elolvassa,
1416    II,   4|                közül még eggyel se esett meg. Voltak-e már színházban?
1417    II,   4|                De az engem nem vigasztal meg azért, hogy Attilára is
1418    II,   4|          kérdésekre vállvonás a felelet. Meg az, hogy az nagy ember volt,
1419    II,   4|                 megverte a németet. Mert meg merte mondani az igazat
1420    II,   4|        Amerikáról? Sok mindent. Hogy ott meg lehet gazdagodni. Hogy ott
1421    II,   4|              volt, aki a sétálót nevezte meg primum movens-nek - magyarul
1422    II,   4|                is tudok olyan parasztot, meg is nevezem, Bozó Ambrus
1423    II,   4|                   elég, ha írni-olvasni, meg egy kis számolásra megtanítja
1424    II,   4|             sokkal rövidebb idõ alatt is meg lehet tanítani a gyereket!~
1425    II,   4|                  õ mesterségét bántottam meg, azt megnyugtatom, hogy
1426    II,   4|                  is csak az Isten õrizte meg a pedagógiát, gondolom,
1427    II,   4|                 gyereket. (Három tanítót meg is tudok nevezni, akiknek
1428    II,   4|                politikai propaganda nem, meg võfélykönyv és álmoskönyv
1429    II,   4|               vagy miniszterjáráskor van meg a nagy összetestvéresülés,
1430    II,   4|                csak szemre próbálkoztunk meg vele.~Elõadásomban, magam
1431    II,   4|              hetedik öregapjáról, de azt meg bizonyosan nem tudta, hogy
1432    II,   4|               lesz belõlük és szarkaláb, meg keserû lapu és búzavirág,
1433    II,   4|                jegyzõ úr is rábólintott, meg a városból való nagyságos
1434    II,   4|                két holdnak jóllakatni. Õ meg az asszony kettõ; meg a
1435    II,   4|                  Õ meg az asszony kettõ; meg a négy gyerek, az hat; a
1436    II,   4|                  bíró úr, az Isten áldja meg érte, megítélte Jánosnak
1437    II,   4|                   ódával szentelte volna meg ezt a pillanatot, így azonban
1438    II,   4|              palántát, amivel az asszony meg a gyerekek is el tudnak
1439    II,   4|                azzal fizették ki:~- Egye meg kend a földjét!~Mire a földjén
1440    II,   4|              most ez egyszer szabadítsák meg az urak a földtõl. De minden
1441    II,   4|              hogy semmi se termett volna meg benne. A kígyószisz ölesre
1442    II,   4|               maga szegénye lehet? Aztán meg, az igazat megvallva, hiába
1443    II,   4|              mikor földárverés van, mind meg vagytok keveredve, és rálicitálnátok
1444    II,   4|            belesegíthet az asszonyod is, meg a gyereked is, van elég.~
1445    II,   4|               hogy a gyerek enni is kér, meg az adó is harapdálja a jövedelmet,
1446    II,   4|                kiporciózta a városnak is meg az államnak is a magáét,
1447    II,   4|              asszonnyal kísértette volna meg - János már a dohányról
1448    II,   4|                Pál herésébe. Ott találta meg János a malacot, és amint
1449    II,   4|               lekaszálja.~- No - rebbent meg János -, tán fölköszönsz
1450    II,   4|            könnyen üdvözül - állapította meg János meggyõzõdéssel, de
1451    II,   4|               leolvasta Pálnak. A kaució meg a barna homokon levõ kunyhó
1452    II,   4|                találták tökéletesnek, õk meg kiegészítésül gazdasági
1453    II,   4|                 haszontalan, és feleljen meg! - rendelte a város.~János
1454    II,   4|                 ajtón. Pedig nem értette meg. Hogy õt kivethessék a barna
1455    II,   4|               öntöz a maga verejtékével, meg a családjáéval? A leégett
1456    II,   4|              Elég maguknak fogyasztásra, meg vetõmagnak tizenhét métermázsa.~-
1457    II,   4|                 lesz. Megint én szólalok meg.~- Ti mindnyájan jó emberek
1458    II,   4|         anyakönyvbe. Csak akkor esküdött meg az emberivel, mikor a gyerek
1459    II,   4|                  kerülõ úton közelítette meg a pányvával. Mikor az ember
1460    II,   4|                 ember ugyan nem kérdezte meg, miért, de az asszony mondta
1461    II,   4|               várni. Az pedig akkor jött meg, mikor az eperpálinkát kifõzték.
1462    II,   4|              rázta a fejét, de a pálinka meg az asszony szövetségre léptek,
1463    II,   4|                 kocsi a Paliék tanyájáig meg vissza a nagyobbja holmival,
1464    II,   4|              köll szödni.~Míg az asszony meg a lány azzal vergõdtek,
1465    II,   4|             Szentháromság, Kossuth apánk meg a „szolgálati idõm emlékére”.
1466    II,   4|            akarta, mert õ is ott virradt meg a halmon. Ne vegye érte
1467    II,   4|                 mi lesz most már õbelüle meg a gyerekbül, de azok csak
1468    II,   4|                mondani, az öregebbje még meg is cirógatta Julist, s volt,
1469    II,   4|                 hadisegélyt is szavaztak meg neki, mostani pénzben öt
1470    II,   4|                van, hanem kasza, a lábán meg katonabakancsból kanyarított
1471    II,   4|            kanyarított papucs. A kanapén meg mind ott ültek azok a nagy
1472    II,   4|             addig kísértette a halott is meg az élõ is, hogy egy este
1473    II,   4|               háztul. Igaz, hogy a béres meg odaszokott. De úgy, hogy
1474    II,   4|            összejegyesedtek. Már egyszer meg is hirdette õket a pap a
1475    II,   4|          ácsinkózás közben a féllábúakat meg a félkezûeket, különös gondolata
1476    II,   4|             Julison se akadozott már úgy meg a szem, mint ezeknek elõtte;
1477    II,   4|             hanem eridj haza, és gondold meg a dolgot. De ha arra szánod
1478    II,   4|              másik is csak így csinálja, meg a harmadik is, meg a tizedik
1479    II,   4|             csinálja, meg a harmadik is, meg a tizedik is. Ha hadisegély
1480    II,   4|                 hogy így nem hitölhettek meg. Legalább másfél esztendõ
1481    II,   4|                  már nem az asszony unta meg, hanem õ elégelte be az
1482    II,   4|                  amit azért fordíttatott meg vele, mert be akarta ültetni
1483    II,   4|                  kezire az ásó, Julisnak meg már nem való volt ez a kemény
1484    II,   4|            feleséged?~- De olyanforma.~- Meg vagytok esküdve?~- Nem,
1485    II,   4|                  el, amely nem hallgatta meg, amit az Úristen angyalai
1486    II,   4|             kormányzata van a nyárnak is meg a télnek is. Isten melegérõl
1487    II,   4|            embert. Szerencsére nem veszi meg, mert az embernek van magához
1488    II,   4|            világra helyhezett. Az ürgére meg a földibogarakra mély álmot
1489    II,   4|                  tollat növeszt, a pulit meg a vadnyulat melegebb subába
1490    II,   4|                játssza magával a kutyát, meg is vackol neki az ajtó mögött,
1491    II,   4|            széliben, két óra alatt tette meg. A nagyobban gyorsabban
1492    II,   4|                     Anyádnak pedig mondd meg, hogyha ilyen idõben még
1493    II,   4|                   Ez csak az adót futja, meg az árendát. De van ám itt
1494    II,   4|                  induláskor se érdemelte meg, hogy rátegyék a nevét a
1495    II,   4|                  püspök, mert maga tette meg magát annak. Elõször csak
1496    II,   4|          sarkában, s jövendõmondás elõtt meg is gyóntatta a benne hívõket,
1497    II,   4|             akkor már pénzben fizettette meg a stólát. Híres embereknek
1498    II,   4|          szoktatta magához a galambot, õ meg csak polyvával.)~- A Szentlélök
1499    II,   4|                  egész jómódú ember halt meg, a háború után, s a tanyán
1500    II,   4|           elvégezte helyette az asszony, meg a két serdültebb gyerek,