Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| lámpagyújtásig segítette az apámnak Deák Ferencet szidni. Akkor fölkászolódott,
 2     I,   1|          Három Matyi volt a legjobb deák. Ha valami kérdést egyikünk
 3     I,   1|            hiszen nem volt már jobb deák õ se, mint mink. Nem dicsérte
 4     I,   1|          hírt mondtak rólad, Márton deák. Nem lesz már belõled szabó,
 5     I,   1|      szeretettel.~- Mit szól ehhez, deák úr?~- Csúnya jószág, látom.~-
 6     I,   1|           amelyikbe én nagyobbacska deák koromba jártam, sok ablakszemével
 7     I,   1|             oda az embernek.~- Hej, deák úrfi, ilyen kakastejes kenyeret
 8     I,   1|            az én fiacskám is ekkora deák volna már!~Támadi bácsi
 9     I,   1|            volt köztünk a legkülönb deák, fogott az esze, mint a
10     I,   1|        másodikat is kínált, mikor a deák abban se találta meg, amit
11     I,   1|             aztán jött a hatvanhét, Deák fönt járt a császár udvarán,
12     I,   2|            király -, ezt meg Mátyás deák mondja kendnek.~Az lett
13     I,   2|             törvényt!~Ment is a két deák engedelmesen, de kisvártatva
14     I,   2|           háza elõtt, középen a két deák. Fogja az ákom-bákomos papírt
15     I,   2|        õfelsége! - olvassa a kisebb deák.~- Kivéve a gyevi bírót! -
16     I,   2|                          Bujdosók~A deák meggyújtotta a gyertya lángjánál
17     I,   2|               mosolyogta el magát a deák, s nemcsak betette, hanem
18     I,   2|             napszállat hûsében, s a deák félt, hogy nagy nevetség
19     I,   2|             holnapig! - csapta le a deák a pennát. Aztán nagyot nyújtózott,
20     I,   2|           egy kis sírhatnéksággal a deák, s ahogy megállt a tornác
21     I,   2|        lehorgasztotta a fejét, és a deák is lenyelte, amit mondani
22     I,   2|         koppant már az öreg ököl. A deák, ahogy odalépett, el is
23     I,   2|       annyit mondok - vont vállat a deák -, hogy én igenis kakukkot
24     I,   2|      vadgalamb. Azt én is láttam.~A deák ráhagyta, hogy az is lehet.~-
25     I,   2|    kalamárisba.~Motyogott valamit a deák, hogy máskor majd frissebb
26     I,   2|        legényt, aki nagyon alvós.~A deák szügyébe vágta a fejét,
27     I,   2|           és halkan megkocogtatta a deák ajtaját.~- Kelemen fiam,
28     I,   2|             vén Sibriket.~De hogy a deák meg se moccant, a fejedelem
29     I,   2|      félhomályban látni lehetett, a deák nem is volt a szobában.~
30     I,   2|     tisztásra.~A fûben ott hasalt a deák, könyökére dûlve, és míg
31     I,   2|  parancsolta az íródeákját.~- Fiam, deák, írj valami vigasztaló levelet
32     I,   2|        kutyaháziak.~Szót fogadott a deák, hogyne fogadott volna szót,
33     I,   2|        Terézia házatáján. Megírta a deák a levelet, beleírta a száz
34     I,   2|         Mihályt jóllakatta...~Pesti deák volt akkor, innen-onnan
35     I,   2|        közben egy felsõbb osztályos deák szaladt utána, Szalay László
36     I,   2|        László felsõbbosztályos ifjú deák nagyon elszomorodott.~-
37     I,   2|              mosolyodott el az öreg deák. Azon mosolygott, hogy õ
38     I,   2|             hívnak - szólt vissza a deák, és búcsúzóban meglengette
39     I,   2|          nem megy le a pincébe, míg Deák Ferenc azt nem írja Kossuth
40     I,   2|           csak tudja az ilyen jeles deák, mint maga?~- Herepfedény! -
41    II,   2|          legalább ebben az egyben a Deák Ferenc tradícióihoz tartja
42    II,   4|            fiam, szép értelmesen.~- Deák Pétör.~Mintha a magam gyerekhangja
43    II,   4|          olyan nagy áron, de valódi deák nyelven, hogy semmi rövidséget
44    II,   4|         Jézuska - nevetett Imrus, a deák.~- Nem köll neköm a Jézuska -
45    II,   4|            hogy „kendbõl már megint deák lött?”. Járnak-e a templomba?