Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         nagyszerû játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva
 2     I,   1|    köhögéssel segítenek magukon. Utoljára bennem összpontosult a közbizalom.
 3     I,   1|      illusztris egyéniség közül. Utoljára az egyikre ráálltam, a másikra
 4     I,   1|    édesanyámat szidta össze.~Hát utoljára nem a ház lopódott el, hanem
 5     I,   2|           verebet nem nyilazott. Utoljára pedig azok is kerülték már
 6     I,   2|          hánytak, kopját törtek, utoljára egy behemót olasz nekiugrott
 7     I,   2|        akart hivatalt vállalni.)~Utoljára aztán talált a kisbíró a
 8     I,   2|       akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne király. Az pedig
 9     I,   2|         határban olyan nevezetû.~Utoljára aztán észbekaptam, mi lehet
10     I,   2| meghibbant derekát tapogassa, de utoljára legjobbnak látta elnevetni
11     I,   2|        meg nincs több a világon. Utoljára keményen rászólt a fiúra.~-
12     I,   2|      mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára a kisbíró ajánlotta fel
13     I,   2|        tapogatja a fejük búbját, utoljára kiválaszt közülük egyet,
14     I,   2|         hetivásáros napon elüti. Utoljára is úgy kellett ostorral
15     I,   2|       sok fényes ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt a tekintete a
16     I,   2|           zörgette, forgatta, de utoljára neki se kellett. Belesodorta
17     I,   2|          utolsó budai basa evett utoljára Magyarországon.~- No, még
18     I,   2|          perzekútor is, de azért utoljára mégiscsak rávetve Jóskára
19     I,   2|         az idõben azonban, mikor utoljára kaptak beutazási engedélyt
20     I,   2|        igyekszik nagyot álmodni.~Utoljára aztán igazán megharagudott
21     I,   2|    kipergetni minden kalászát, s utoljára se lett több az egész termés
22    II,   1|          tüsszentés lett belõle. Utoljára megkérdezte honfitársait,
23    II,   1|       isteni bölcsességen, amely utoljára mindig diadalt vesz az ördögi
24    II,   1|           aki a Boabdil uraságot utoljára borotválta meg, mikor kiszaladt
25    II,   1|           a szamárka nem mozdul. Utoljára nekiállnak valamennyien,
26    II,   1|       ragaszkodott az ítélethez. Utoljára ravasz fondorlathoz folyamodtak
27    II,   2|    ilyenkor nekem? - fakadtam ki utoljára férfiúi következetességgel. -
28    II,   2|         féllitert kiparancsolni.~Utoljára maradnak az ötvenezresek.~
29    II,   2|    magyar hippológus volt, azért utoljára mégiscsak leesett a lóról.~
30    II,   2|        újság tíz esztendeje járt utoljára a kezében, mikor kaszakövet
31    II,   2|       meg tudott kapaszkodni, de utoljára csak fölért. Megszalonnáztatta
32    II,   2|          fekete mellett, s utána utoljára kísértem el sétálni a méltóságos
33    II,   3|   magáról a zsibogó mákszemeket. Utoljára végigereszt úgy visszakézbõl
34    II,   3|         Nem ért semmit, de azért utoljára mégiscsak diadalt kukorított.
35    II,   3|     ingderékban, a lajbizsebben, utoljára meg azt találta ki, hogy
36    II,   3|   tanácsot kért a kollégáitól, s utoljára mégiscsak magára hallgatott,
37    II,   4|          évemben lehettem, mikor utoljára szundikáltam a szövõszék
38    II,   4|        Szülém odahúzott magához, utoljára megfésülte a kócos hajamat,
39    II,   4|         már csak esõt jelentett. Utoljára aztán elmúlt ez is. A halott
40    II,   4|        rám a szeme sarkával, míg utoljára a lábamba akadt, és hasra
41    II,   4|        biztatták az embert, hogy utoljára fölülrõl lefelé ingatta
42    II,   4|    éjszakárul éjszakára, úgyhogy utoljára már rettegett lefeküdni.~
43    II,   4|    esztendõvel ezelõtt õgyelgett utoljára a földön. Azelõtt Nero császárnak
44    II,   4|           meg Decius császárnak, utoljára pedig Frigyes császárnak.