Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         hogy nekiadja kóstolóba az arany encsem-bencsemet. Be is
 2     I,   2|         szegedi papucsot, amelynek arany volt a pillangója, igazgyöngy
 3     I,   2|            estig elõ nem keríti az arany pillangós papucsot.~De nem
 4     I,   2|        Kivéve a gyevi bírót!~- Tíz arany útravalót kapjon! - hajtogatta
 5     I,   2|         abban a halomban három kád arany, hat kád ezüst meg kilenc
 6     I,   2|        Dehogynem! Akinek három kád arany van a földjében.~- Azt igön -
 7     I,   2|       megborotválsz: tied a zacskó arany, megveheted rajta a kecskeméti
 8     I,   2|             kegyelmes basa.~- Száz arany, ha szépen megborotválsz,
 9     I,   2|          basa a bokáját -, tied az arany. Hanem most már azt mondd
10     I,   2|          kincstartóhoz:~- Huszonöt arany a fáradságomért, ötvenet
11     I,   2|          még szerencse, hogy az öt arany nem a kocsiút porába potyogott
12     I,   2|           a kopertát.~- Hát a száz arany, földi? - kérdezte a futárt.~-
13     I,   2|           a futárt.~- Micsoda száz arany?~- Aki a levélbe bele van
14     I,   2|            Ezután már csak egy kád arany következik.) Nem lehet csudálni,
15     I,   2|         zsebe, az enyémet meg száz arany húzza. Aki pénzes, legyen
16     I,   2|      szûcsmester volt, õ szabta az arany csillagot piros irhából.~
17     I,   2|      majorban.~Az egyik katona egy arany pénzt szedett elõ a tarsolyából,
18     I,   2|         készült zöld falevél, azon arany betûs nyomás: Éljen dr.
19     I,   2|     kápráztatta el õket. Rajtuk az arany nyomásos zöldlevél: Éljen
20     I,   2|         egy icipici kis skatulyát. Arany a teteje, bársony a bélése,
21     I,   2|       ringott a vízen, mint valami arany halsütõ tepsi. De a hajdúk
22    II,   1|    palotáit, s kapott értük ötezer arany dareikoszt. Aztán a két
23    II,   1|        felkacagott.~- Még négyezer arany van a négy emberem bocskorában,
24    II,   1|      mondtam, hanem ez a folyékony arany, amely többet ér a világ
25    II,   1|        egyik csupa selyem-bársony, arany lúdtollal a csúcsos barettja
26    II,   3|       alatt.~- Möglöhet, de az nem arany. Ez a föld nem termi mög
27    II,   3|            szedte a lélegzetet.~Az arany mérge - gondoltam magamban.
28    II,   3|          valami madárfejet formázó arany díszt, és incselkedve fordultam
29    II,   3|                                    Arany!~Ez kell nekünk, nem a dolog,
30    II,   3|           ezökkel a halottakkal se arany, se semmi, amibe értelöm
31    II,   3|       érhet, mint egy akkora darab arany. Tudják mit? Azt se bánom,
32    II,   3|          száztizenhetes sírban. Az arany ott volt a koponya alatt.
33    II,   3|          rekedten kérdezem, hol az arany.~- A Jakab bácsi tarisznyájában.
34    II,   3|           korában. Másodszor ez az arany nem arany, hanem pirit.
35    II,   3|          Másodszor ez az arany nem arany, hanem pirit. De még annak
36    II,   3|   nyugtassa. Szemre szebb, mint az arany, de nem haszonra való. Se
37    II,   3|       fogadják odaát.~- Hát ez nem arany, emberek - mondom a népemnek,
38    II,   3|         Tessék. Így terem az igazi arany.~Nem mozdul senki. Úgy kellett
39    II,   3|           meg emezt, ni! Hát ez az arany!~- Biztosan tudja?~- Bizonyistennel
40    II,   3|           valamit. Itt az a talált arany?~- Itt ám - ütött a kislajbi-zsebre.~-
41    II,   3| celleculláját. Király a koronáját, arany nádpálcáját, ezüst cigaretlispiccét,
42    II,   3|           a kiszáradt nádaktól, az arany szemû homoktól, a vak sziktõl,
43    II,   3|           Döncõ. Ha király volnék, arany érdemkeresztet akasztanék
44    II,   3|     szegény ember tarisznyáján. Az arany csak villogni akar, és mindegy