Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       gyanús név. Mi lesz, mi lesz, méltóságos urunk? Quo usque tandem,
 2     I,   2|              mint az esperes úr, se méltóságos, mint az uraság, hanem ezt
 3     I,   2|        senki nem hallott. Aki látta méltóságos magaviseletét, mikor a jövõ-menõ
 4     I,   2|            piactéri kalandról.~- De méltóságos uram, nem nagyon kell a
 5     I,   2|             Parancsára megértettem, méltóságos gróf úr!~- No hát akkor
 6     I,   2|     statuálni, hanem a Jánoson!~- A méltóságos úr kocsisán?~- Hát persze
 7     I,   2|            Elõbb volna egy szavam a méltóságos gróf úrhoz.~- Mondja, mondja,
 8     I,   2|             nézett nagyot a gróf.~- Méltóságos uram, kénytelen vagyok protestálni.~-
 9     I,   2| spektábilisz.~- Tessék parancsolni, méltóságos uram - nyújtott át a városkapitány
10     I,   2|             beállított a grófhoz:~- Méltóságos gróf úr, házasodni szeretnék.~-
11     I,   2|     ellenzem, édes gyerekem.~- De a méltóságos gróf urat kérném násznagynak.~-
12     I,   2|             meginstálta a grófot.~- Méltóságos gróf úr, keresztelõre készülünk.~-
13     I,   2|        jövendölnek az újságok.~- De méltóságos gróf urat kérném komának.~-
14     I,   2|         beállított hozzá a János.~- Méltóságos gróf úr, úgy nézem én, hogy
15     I,   2|    hallgatni.~- Nem jó lesz ez így, méltóságos gróf úr - csóválta a fejét
16     I,   2|            akkor, ha, teszem azt, a méltóságos gróf úr... el találna múlni.~
17     I,   2|          Ecce! - mosolygott az öreg méltóságos fáradt mélabúval, mikor
18     I,   2|           nem voltunk fölkészülve a méltóságos gróf fogadására.~Széchenyi
19     I,   2|           Széchenyi.~- Akár holnap, méltóságos uram, mert megnéztem tövirõl
20     I,   2|        meghajolt Széchenyi elõtt:~- Méltóságos gróf úr, a bot az enyém,
21     I,   2|          sûrû vendég, hanem a Ráday méltóságos úr is.)~Az öreg betyár úgy
22     I,   2|              Akkor rendben vagyunk, méltóságos fõispán úr - fordult az
23    II,   2|            azon a nyáron sok volt a méltóságos úr és kevés a borravaló.
24    II,   2|       Kikaptunk ma uraságod miatt a méltóságos asszonytól - vágott a fõúr
25    II,   2|   borravalót egy fejbiccentéssel.~A méltóságos asszonynak nagyon kecses
26    II,   2|            arcom elé igazítottam. A méltóságos asszony hirtelen perdült
27    II,   2|          egyszerre mind a ketten. A méltóságos asszony aztán mindjárt rátért
28    II,   2|            újságba.~- Parancsoljon, méltóságos asszonyom.~- Nagyon kedves -
29    II,   2|        borjúdiót uborkasalátával. A méltóságos asszony ugyan egy kicsit
30    II,   2|          ennek köszönhettem, hogy a méltóságos asszony elmenet megállt
31    II,   2|           alkalmat adott rá, hogy a méltóságos kisasszonnyal is kezet szoríthassak.~-
32    II,   2|           múlva pertu voltam minden méltóságos úrral, és minden hölgynek
33    II,   2|         félig megható búcsúztatót a méltóságos úr mondotta, gomblyukában
34    II,   2|      utoljára kísértem el sétálni a méltóságos asszonyt. Szokatlanul elcsavarogtunk,
35    II,   2|           zöld sugár? - próbáltam a méltóságos asszony figyelmét a naplementére
36    II,   2|             szép - mutatott rájuk a méltóságos asszony, aztán hirtelen
37    II,   2|            neve - fordult nevetve a méltóságos asszony a lemenõ nap felé. -
38    II,   3|          cseresznyefát. Mert én ott méltóságos urat is ismerek olyant,
39    II,   3|    szolgálatomra.~- Nekem semmivel, méltóságos uram, mert én ezen a vidéken
40    II,   3|                És ásattak valamikor méltóságos uramék?~Megütõdve nézett
41    II,   3|      felelni illik. Ezt feleltem:~- Méltóságos uram, akkor a krumplit meg
42    II,   3|             alá szánta. Nem igaz?~A méltóságos úr nem mondott véleményt,
43    II,   3|            király, se kegyelmes, se méltóságos, csak egy halljakend kertész