Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|  haragudni, ha öregeknek néznek bennünket. A büszkeség lobbantotta
 2     I,   1|        a tetthelyre taszigáltak bennünket. Csakhogy ott akkorára be
 3     I,   1|         Vízhányóné is meg akart bennünket ajándékozni, pedig õ csak
 4     I,   1|        Cintula Pali megállított bennünket a folyosón.~- Fiúk, ha adnátok
 5     I,   1|    szent szûz oltalmába ajánlva bennünket, engedelmet kért az alkalmatlankodásért.
 6     I,   1|         alá. Ott azzal fogadott bennünket valamelyik szomszéd kanász-fia:~-
 7     I,   1|   tanulságát:~- Akkor szeretnek bennünket igazán, mikor már nem vagyunk,
 8     I,   1|      Maga az elnök tisztelt meg bennünket személyes megjelenésével.~-
 9     I,   2|      hogy a király föltekintett bennünket, de mink nem láttuk a királyt;
10     I,   2|          de hát csak kinevettek bennünket. S ekkor tette meg nekünk
11     I,   2|        rendes embereknek talált bennünket. De még a felesége is igen
12     I,   2|        felesége is igen szívelt bennünket, Cilley Borbála - noha õ
13     I,   2|      esztendõ választana már el bennünket. Különben vagyunk ezzel
14     I,   2|       hogy sült-tökkel törültek bennünket képön, mintha azokat a nagy,
15     I,   2|    hazánk helyett, aki kivetett bennünket magából.~Mindenki lehorgasztotta
16     I,   2|          és õk akarnak kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~-
17     I,   2|     földönfutókká akarnak tenni bennünket.~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~
18     I,   2|    buksi fejét, ahogy meglátott bennünket.~- Gyere Palkó, katonának!
19     I,   2|      istenadta, ahogy meglátott bennünket, de már nem menekülhetett
20     I,   2|         mondtál. Ha oda vezetsz bennünket, akkor másikat is kapsz.
21     I,   2|          akkor az ölébe szedett bennünket édesapám, és elmesélte,
22     I,   2|    amennyire az iskola tanított bennünket, az emberélet útjának felén
23     I,   2|       golyó annyi, hogy kisegít bennünket.~Árvay memoárjai szerint
24     I,   2|        akar most megtorkolászni bennünket, hanem a talján, az ánglius
25     I,   2|      amelyiken dalra tanítottak bennünket. Természetesen magyar népdalra,
26    II,   1|       egy falut, ahol nem ismer bennünket senki, ott házacskát veszünk,
27    II,   1|          ásó, kapa válasszon el bennünket egymástól”.~Ilyen nõt azonban
28    II,   2|      mióta a tatár idekergetett bennünket, hanem a csizmádon meg egészen
29    II,   2|       egynéhányan, bevihetnének bennünket a polgármestör úrhon. Látom,
30    II,   2|         a mester munkába vegyen bennünket. Városon ezt nehéz kivárni,
31    II,   3|       végére. Megállnak, néznek bennünket, tanakszanak. Egy-egy szavukat
32    II,   3|   nagyon is összebarátkoztatott bennünket a közös harag.~- Hozok térképet.
33    II,   3|        gubában részeltet-e kend bennünket?~Jakab bácsi leinti a gyerkõcöt,
34    II,   3|         Másnap nem tisztelt meg bennünket Illés, harmadnap átküldtem
35    II,   3|     kocsikovács nem engedett be bennünket a grifftermõ krumpliföldjébe.
36    II,   3|        úr a temetõt, és fölvesz bennünket napszámba, azt igen szépen
37    II,   4|     hálálkodni, mert megmentett bennünket valami rossztól, amit elkerülhetetlennek
38    II,   4|         õr elé:~- Nem ereszt át bennünket? Maguk tán már akkor lezárják
39    II,   4|       De attól csak átereszthet bennünket?~- Nem lehet, fiatalúr.
40    II,   4|          amért nem eresztett át bennünket.~Persze, csupa ártatlan
41    II,   4|       füstkendõvel kecsegtetett bennünket befelé, jó volna valami
42    II,   4| szittyánk most föl akar karolni bennünket. A mi utolsó nagy fiunkról
43    II,   4|  cifrázd, ne szépítsd: mondj el bennünket olyanoknak, amilyenek vagyunk