Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|        Szegeden, hol urastól, hol ura nélkül. Hogy mit keresett
 2     I,   2|      országgyûlésen is odaállt az ura trónja mögé, s helyette
 3     I,   2|       hordja a koronát a derék jó ura helyett. Hát való az ilyen
 4     I,   2|           csókai bíróné, mikor az ura az oldalára kötözgette az
 5     I,   2|           hívtak. Ugyan volt neki ura is, bizonyos Bodó nevezetû,
 6     I,   2|       fiatalasszonynak, akinek se ura, se embere. Hétszámra se
 7    II,   1|       nagy örömtõl, úgy ugrott az ura nyakába, hogy a két fehér
 8    II,   1|           fogta be szép Erippe az ura száját.~Mikor aztán olyan
 9    II,   1|         szép Erippe kisuttyant az ura mellõl, besuttyant a gazdájához,
10    II,   1|   hegyével csiklandozta éberre az ura szemét.~- Hát nem akarsz
11    II,   1|           üveghintóban járatta az ura, abban is aranypapucsban,
12    II,   1|         asszony kis tenyerével az ura száját. - Csak nem gondolod,
13    II,   1|        Jaj, édes uram - ugrott az ura nyakába Nicolette asszony -,
14    II,   1|             Mit tudom, igazhitûek ura, mondtam-e vagy se? Ha mondtam,
15    II,   1|           alatt. Csak úgy lehetsz ura a lányomnak, ha három esztendõre
16    II,   1|         Mohabim. Én csak a lányod ura és szolgája leszek, de tetõled
17    II,   1|          öregebb lánya, akinek az ura beszegõdött udvari muzsikusnak
18    II,   1|           hogy a világ legnagyobb ura szalutál neki. Egy csöppet
19    II,   1|         párviadalban mentette meg ura becsületét, amivel örök
20    II,   1| tapintattal néztek össze, s a ház ura is rájuk hunyorított, hogy
21    II,   2|         hogy kicsoda a Szél ángyó ura.~A Szél ángyó ura Tilalmas
22    II,   2|           ángyó ura.~A Szél ángyó ura Tilalmas Nagy István. Afféle
23    II,   2|           úgy, hogy: a Szél ángyó ura. Megesett már ez más háznál
24    II,   3|    melyikhez kapjunk.~- Melyik az ura?~- Ez ni - mutatott rá egy
25    II,   4|         hogy magyar honos volt az ura. Mert ha nem az volt, akkor
26    II,   4|     született, akkor már nem volt ura az édesanyjának, és Marika
27    II,   4|         szégyellte magát a halott ura elõtt. Máskülönben nem tartozott
28    II,   4|        asszony õ, de nem a halott ura miatt, hanem a halott kislánya
29    II,   4|          Legalább nem veri meg az ura! - csipognak összevissza,
30    II,   4|          a dohányt. Az uram is.~- Ura is van magának?~- Hát hogyne.
31    II,   4|          ni - kérdeztem -, hol az ura? Derék ember lehet, szeretnék
32    II,   4|       asszony volt, addig, míg az ura megvolt. Csakhogy az ura
33    II,   4|          ura megvolt. Csakhogy az ura nem volt tovább az övé másfél
34    II,   4|         se Julis nem tudta, se az ura. Honnan is tudhatta volna,
35    II,   4|          olyan álma volt, hogy az ura ül a padkán, abban a katonaruhában,
36    II,   4|    nevetik, hogy csókolgatja õ az ura papucsát. Erre Julis is
37    II,   4|          csakugyan csókolgatja az ura lábát, ahogy ott térdel
38    II,   4|   megmondta, hogy az lesz neki az ura, a városi úr elkomolyodott.
39    II,   4|    férjhez megy, azt tartsa el az ura, ne nehezkedjen az államra.
40    II,   4|         is. Én addig, míg a magam ura voltam, bolondja voltam
41    II,   4|       hírt a tanyák közt, hogy az ura március 9-ére virradó éjszaka
42    II,   4|         is meggyújtotta, mikor az ura olyan hadakozással volt,