Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte az egyet-mását,
 2     I,   1|            ha elég nem volt.~De nem szólt az semmit, hanem úgy kullogott
 3     I,   1|            teknõ alatt. Egyikünk se szólt egy szót se, csak sírtunk
 4     I,   1|           az öröm, de a vasáros nem szólt többet, csak megbiccentette
 5     I,   1|      kiselejtezett limlom.~- Angyal szólt belõled! - ölelt meg az
 6     I,   2|       törölte a tányért. Csak akkor szólt oda nagy megrökönyödötten
 7     I,   2|         király, de szólni semmit se szólt, csak körülhordozta a szemét
 8     I,   2|      elcsendesedett, és egy szót se szólt többet. Csak Parázsó kukkantotta
 9     I,   2|        legokosabb hallgatni. Nem is szólt többet egy igét se, másnap
10     I,   2|         hogy áll a bál?~- Semmit se szólt, kegyelmes basa.~- Száz
11     I,   2|           levélbe.~A kincstartó nem szólt semmit, hanem beletett a
12     I,   2| megváltoztatni.~A királyasszony nem szólt semmit, csak megrázott egy
13     I,   2|     hajókázni a Dunán.~(A sógor nem szólt semmit, hanem egy esztendõ
14     I,   2|            s csak úgy a válla fölül szólt vissza.~- Meg nem süvegelem
15     I,   2|           Petõfi Sándornak hívnak - szólt vissza a deák, és búcsúzóban
16     I,   2|          fulladni.~Kuckó király nem szólt többet, lehorgasztotta a
17     I,   2|        asztalra, hogy Isaszegnél se szólt nagyobbat az ágyú.~- Ej,
18     I,   2|            Szluha.~- Ugyan eredj! - szólt rá hirtelen ingerültséggel
19     I,   2|      bokrétát tartott a kezében, és szólt neki nagyharang, kisharang,
20     I,   2|             már óvatosabb volt. Nem szólt se borról, se kocsmáról,
21     I,   2|          százasért.~Hanem azért nem szólt egyebet, csak megköszönte
22     I,   2|       néminemû világi dolgokra, nem szólt neki semmit, csak megajándékozta
23     I,   2|            Márton, az édesapám, nem szólt semmit e hívságos kérkedésre.
24    II,   1|           se lelkének?~A barbár nem szólt semmit, csak megsimogatta
25    II,   2|          szisszentett egyet, de nem szólt, csak a fejét simogatta.
26    II,   2|           csak úgy a szája sarkával szólt hátra a zászlós bajusz alul:~-
27    II,   2|         falu felé. A réti ember nem szólt az egész úton. Csak mikor
28    II,   2|             a poharát kérnem?~Nekem szólt, de én betakartam a poharat
29    II,   3|    Küsmödihez fogni. Mert akármirõl szólt a terefere, õ mindig ki
30    II,   3|           népeket. Szólni azért nem szólt senki, nem való azzal ellenkezni,
31    II,   3|            jámbor kívánság nem neki szólt volna, hanem a kutyának,
32    II,   3|            kézrõl kézre. Szólni nem szólt senki, csak nézett Döncõre
33    II,   3|      csöndös társ, igen elégedetten szólt ki a szõr közül.~- No, így
34    II,   3|             Döncõ csak úgy futtában szólt vissza olyanformát, hogy
35    II,   3|             találta. Be? Hiszen nem szólt róla senkinek. De meghitel
36    II,   3|             az embereimmel, s akkor szólt közbe Cuci:~- Majd elvezetem
37    II,   4|            kicsit zavarodottan.~Nem szólt, megfogtam a kezét. Hideg
38    II,   4|             gyereknek a cipõ, rá is szólt, hogy topogja le róla a
39    II,   4|           csak ráintett. Az ajtóból szólt vissza.~- Mikor hozhatom?~-
40    II,   4|            mink martonosi embörök - szólt ki egy öreg magyar a szõr
41    II,   4|          bírni.~- Hagy mönjön, no - szólt ki az apja a dunna alul -,
42    II,   4|    szólhattam semmit. Az asszony se szólt, mikor estetájt bejött a