Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          riadt vissza, sõt ebben különös kedve is telt, büszke volt
 2     I,   1| Diósszilágyi Samu fõorvosnál. Az különös ember, kitelik tõle, hogy
 3     I,   2|         Mert az nem lehet valami különös mesterség, amihez mindenki
 4     I,   2|    Kálmányból tudom -, hogy ez a különös földink hódas lovával át-átúszta
 5     I,   2|         a rókaprémes mentében?~A különös jövevény gõgösen válaszolt:~-
 6     I,   2|   komolyan hitelt adott neki, és különös pártfogásába vette az agarat.
 7     I,   2|     erdõk felé. Ezen az éjszakán különös gyöngédséggel szorította
 8     I,   2|     birodalmi kancellárnak.) Egy különös alakú pisztolynak a rajzát
 9     I,   2|       volna Budán?” Voltak ilyen különös konzervatív mágnások száz
10     I,   2|     valahogy. A nagyuraknak néha különös passzióik vannak, de azoknak
11     I,   2|           amelynek majdnem olyan különös volt a pályafutása, mint
12     I,   2|        anekdotázni, csakhogy oly különös anekdotái voltak, hogy azoktól
13     I,   2|        nézett nagyot Damjanich a különös kérésre.~- Német Andrásnak
14     I,   2|         elõtt szokták készíteni, különös tekintettel a hazafiságra,
15     I,   2|       gyanánt beszegték a Sándor különös életét. Az elsõ Katalin
16     I,   2|      olyan hírét Sándornak, hogy különös asszonylepkedõ lett volna,
17     I,   2|      rémuralom áldozatát látta a különös hõsben, akit lelkes tósztok
18     I,   2|       megyeház tér megtelt olyan különös õsi dallamokkal, amikre
19    II,   1|       akarsz tõlem? - kérdezte a különös szentet.~- Azt akarom, hogy
20    II,   1|       megengednétek - végezte be különös elbeszélését Thibaut mester. -
21    II,   1|          a kincsein kívül valami különös orvosi titkot is örökölhetett
22    II,   1|  toronnyal~Bizonyisten nem olyan különös dolog, mint amilyennek látszik.
23    II,   2|        lenni”. Aztán meg micsoda különös vasút az, amelyik máris
24    II,   2|        tudta, hogy még ma valami különös öröm éri, mikor a hajnali
25    II,   2|           azért mégiscsak valami különös öröm ér engem még ma - gondolkozott
26    II,   2|       élõ embernek. A réti ember különös madarakat látott a szalmakazal
27    II,   2|       nem barátkozik senkivel, s különös hóbortoknak él a magas kõfalakkal
28    II,   3|         ühümöt a pipa mellõl, de különös örömet nem mutatott. Még
29    II,   3|   szeretem, hogy a csõszön olyan különös formában vesz erõt a megilletõdés.
30    II,   3|         is, hallja. Mert, tudja, különös törvénye volt az én öregapámnak.
31    II,   3|           Duda ugyan nem szolgál különös ismertetõ jeléül, mert csak
32    II,   3|   tartják a szõregi kéményseprõt különös embernek a népek. Mégse
33    II,   3|      csak Cuci, minden nélkül.~- Különös név ez a magáé - mondtam
34    II,   4|          a költõknek bõrnadrág a különös ismertetõje, és rossznéven
35    II,   4|    hozakodnék elõ ilyenkor e két különös csalóval? Hátha a jó Isten
36    II,   4|         gubbaszkodott, az nagyon különös gondolat volt a Szûzanyától,
37    II,   4|          sajátos lelkivilágának, különös társadalmi életének tanulmányozására,
38    II,   4|         hogy ezen a tájon milyen különös kritériumai vannak a hazafiságnak.
39    II,   4|   elgondolkozott.~- Vannak ilyen különös látományai az embörnek.
40    II,   4|   féllábúakat meg a félkezûeket, különös gondolata támadt. Szinte
41    II,   4|        és nézett a napba azzal a különös titokzatossággal, amelyik