Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|           való ruhákat:~- Nézze már apja, miket eszel ki ez a bolondos
 2     I,   1|             fia, s úgy ütötte ki az apja kezébõl az úri kalapot,
 3     I,   1|             kis deáknak, s látta az apja szemében frissnek a halálos
 4     I,   1|         ipszilonos név.~- Mi a maga apja?~Azt is megmondta. Fõjegyzõ
 5     I,   1|           hogy összekoccanunk.~- No apja, ne tüzeskedjen már. Te
 6     I,   2|          utána szaladjanak.~- Tyhû, apja - lelkendezett az asszony -,
 7     I,   2|           mondta az öreg, hogy csak apja õ annak, a halászathoz fogható
 8     I,   2| Gyerekkorában látott õ olyanokat az apja karikatúragyûjteményében,
 9     I,   2|             lehetett a Vilmusnak az apja.~- Hát ahhoz nem tudok szólni -
10     I,   2|          búcsúzott volna is tõle az apja, de Mariskának egyszerre
11     I,   2|      bimbó-száját, és rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye, de csúnya
12     I,   2|      Zebedeus két fiának ki volt az apja?~Azt hiszem, ez egyike a
13     I,   2|    tudhattam volna, hogy neki olyan apja volt, akivel nevezetes kaland
14     I,   2|            K. Szabó Ambrus úrnak az apja uradalmi inspektor volt
15     I,   2|             Honti születés volt, az apja uradalmi ember, s valami
16    II,   1| montpellieri gólya.~~En Jacménak az apja En Pere volt - így mondják
17    II,   1|     galambom, vállalod-e?~A lány az apja szakálla alá bújt, és onnan
18    II,   1|            teljes hûséggel adta elõ apja tragikus halálát. Ez már
19    II,   1|     tisztnek. Zongoraóráról jön, az apja német ember, nyelvmester
20    II,   1|          Nem, ma nem lehet, mert az apja már lefeküdt, hanem, ha
21    II,   2|            is zavarja a lelkeket.~- Apja - néz föl az asszony a tollfosztásból -,
22    II,   2|         bírt evickélni az árból. Az apja azonban, aki a tehénnel
23    II,   2|            hogy akkor ejtette le az apja a köszörûkõre, mikor a tetõt
24    II,   2|             ámulatba esett, hogy az apja rá akar gyújtani.~- Hát
25    II,   2|      fektibül.~- Csakis - intett az apja -, hiszön másképp hogy löhetne
26    II,   3|           hajlamai vannak, mivel az apja harangozó volt, pártját
27    II,   3|           delezéskor a gyereknek az apja. - Negyvennyócban vertek
28    II,   3|            Nem akarta megbántani az apja emlékét, de restellte volna,
29    II,   4|       archoz.~- Soká szalad még az, apja - szabadította ki a pólyát
30    II,   4|         hogy magyar honos volt-e az apja vagy se? Hol az az Isten,
31    II,   4|          azért nem szívelheti se az apja, se a bátyja.~Csakugyan
32    II,   4|             mögött. Kis lelkében az apja kísérlete életre galvanizálja
33    II,   4|      hónapig nyomta az ágyat, akkor apja, anyja, keresztanyja egyszerre
34    II,   4|         nálatok?~- Mög. Az édösapám apja, aki vót, annak az obsitlevelin.~-
35    II,   4|             volt, mert azt várta az apja a mennyország kapujában,
36    II,   4|          neki szegény ember volt az apja, nagyapja, minden ivadéka
37    II,   4|    iskoláznók, s aztán hazaengednõk apja, anyja segítségére? Azt
38    II,   4|            mönjön, no - szólt ki az apja a dunna alul -, û mán könnyebben
39    II,   4|           ajtó mögött, aláteríti az apja rossz katonaköpenyegét.
40    II,   4|         majd ülje le a kölyöknek az apja, aki létrehozta! Én nem
41    II,   4|         egy-inges kis rongyos, akit apja, a béres, még a maga karrierjével