Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    bizonyosan alszik.~Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt
 2     I,   1|           macska kaparta kívül az ajtót, elõször beeresztette azt,
 3     I,   2|       utána, akárhogy rángatta az ajtót.~- Eressz ki, te kófic! -
 4     I,   2|         nyújtózott, kinyitotta az ajtót, és kinézett az iszalagos
 5     I,   2|           fejedelem rányitotta az ajtót.~- Hé, Kelemen! - döfött
 6     I,   2|     érdekli is. Aztán becsapta az ajtót nagy csattanással, s ki
 7     I,   2| félszemmel. Másik szemük egyre az ajtót leste, nyílik-e még egyszer.~
 8     I,   2|           magát:~- Törjétek be az ajtót!~A három legény nekivetette
 9     I,   2|           a külüfejû, mert még az ajtót is û nyitotta ki.~Nevetett
10     I,   2|           Katira pedig rázárta az ajtót. Hajnalban aztán valahogy
11     I,   2|        ránk törje Sándor bácsi az ajtót.~- Féltötted? Te!~Olyant
12     I,   2|       tanyába, és betaszította az ajtót. A jó ember úgy húzta a
13     I,   2|            a halottra rácsukta az ajtót, és leült az ereszet alatt
14     I,   2|        maga! - vágta rá Sándor az ajtót a bíróra.~Most került sor
15     I,   2|         Hétszámra se nyitja rá az ajtót jótétlélek, mind meghernyósodik
16     I,   2|      kelmeteknek - nyitotta ki az ajtót a szolgabíró -, hogy rakják
17     I,   2|          Ott elkezdte döngetni az ajtót ököllel, aztán folytatta
18    II,   1|       királyra, s õ strázsálta az ajtót reggelig.~Ezt az En Garciát
19    II,   1|           Garcia rázárta volna az ajtót.~- Nini - fogták egyszer
20    II,   1|        nyitva hagyta maga után az ajtót. De itt aztán már igazán
21    II,   1|           királyt! - nyitott neki ajtót Jean Bouret, akinek alázatos
22    II,   1|        öreg szüle, és becsapta az ajtót.~A cár újra megverte a kilincset.~-
23    II,   1|        elsõnek osont be rajta.~Az ajtót maga De Saint-Aulaire úr
24    II,   1|          A lakájok kinyitották az ajtót, és nekigyürkõztek a szörnyeteg
25    II,   1|      tanya asszonyára törje rá az ajtót. Akárhogy volt, az ismeretlen
26    II,   2|          sejtve, rugdostam meg az ajtót:~- Nyissa ki!~- Nono, kérem -
27    II,   2|      mikor az egyik kis állomáson ajtót nyitott rá a kalauz. Nem
28    II,   2|          hajtotta meg hálásan. Az ajtót is a nagylelkû úriember
29    II,   3|            éppen ránk nyitotta az ajtót.~
30    II,   4|        Andrásné rákallantyúzta az ajtót Matyikára, mikor munkába
31    II,   4|        melyik zörgeti majd meg az ajtót? A puli elhallgat, nem jött
32    II,   4|   dolgodra - nyitottam ki neki az ajtót, egy kicsit bosszúsan. De
33    II,   4|         se csapták be elõttünk az ajtót, mert ebben az egyben egyek
34    II,   4|   trécselõ asszonyt, se õrá senki ajtót nem nyitott a temetõszéli
35    II,   4|         elõl hiábavaló bezárni az ajtót. A kék szemû gyerek halt
36    II,   4|       odabent? - verte a csõsz az ajtót.~Nem felelt senki, de valami
37    II,   4|          a kortesek nyitottak rám ajtót. Pedig látja, van itt minden.
38    II,   4|         biztonságba helyezteti az ajtót és az ablakokat. Kell egy
39    II,   4|     fiastul. Azért nyitogattam az ajtót, mondok, mögnézöm mán, ki
40    II,   4|   csakugyan rázárta a gyerekre az ajtót, és kiment lelket látni