Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        rajta, de édesapám odaintett magához. Azt kérdezte tõlem, mit
 2     I,   1|            nevetett Holló, s erõsen magához rántott.~Az egyik lábam
 3     I,   1|         falubeli rokonom hozott ide magához.~- Kicsoda az a rokon?~-
 4     I,   1|             cimborának is megjött a magához való esze. Mert alig mélyedek
 5     I,   2|        vizében, amitõl az egyszerre magához tért, és elkezdett kurjongatni,
 6     I,   2|            gyöngédséggel szorította magához a hegedût.~- Eltagadtalak,
 7     I,   2|     publikán-madarat közelereszteni magához.)~No, a királyasszony papagája
 8     I,   2|             bíró meg Milicát ölelte magához, s egymás kezét fogva állt
 9     I,   2|             vacsorára invitálja meg magához a betyárt. A Tisza-parton
10     I,   2|             Aztán Laucsikot hívatta magához Andrássy, akkor székesfehérvári
11     I,   2|           ajtóig, de aztán sürgõsen magához parancsolta Rádayt, és kiadta
12     I,   2|           szûr alatt igen szorítván magához a puskát.~- Hát aztán hol
13     I,   2|             a ketten kiszabadulnak, magához veszi suplencnak, s kineveli
14     I,   2|           engem, s azzal édesgetett magához, hogy mindig Rózsa Sándorokat
15     I,   2|         hírét, hogy Kunz tanár urat magához rendelte szolgálattételre
16    II,   1|             tûz, s mikor egy kicsit magához tért a nagy örömtõl, úgy
17    II,   1|             jó ember - ölelte aztán magához, és odább rúgván szép Erippe
18    II,   1|        mindig donna Izabelt hívatta magához, mielõtt En Garcia rázárta
19    II,   1|            a gólyaijesztgetõt, csak magához szorította mind a két karjával.~-
20    II,   1|           inkább ki van ruházkodva. Magához parancsolta Albert Dinninest,
21    II,   1|        szörnyetegtõl. De aki nagyon magához szorítja a kottákat, az
22    II,   1|             való nap azonban a bíró magához hívatta az igaz tökéletességûeket.~-
23    II,   2|         bókot -, de annak is van ám magához való esze, akibe kend tömködi
24    II,   2|        keresem, akit az õsszel vett magához az Isten - emelte meg a
25    II,   2|            én, hogy van a jószágnak magához való esze. Oda mén, ahol
26    II,   2|        semmi hívogatásra. Volt neki magához való esze, idejében meglépett.~
27    II,   2|        énvelem, kérem? - szorította magához az utas a skatulyát. - Olyan
28    II,   3|             bizodalmas löhetök-e én magához?~- Mi tekintetben?~- Senkinek
29    II,   4|       micsoda ijedelemmel szorított magához az anyám.~- Lelkem-gyermekem,
30    II,   4|       belopódzott. Szülém odahúzott magához, utoljára megfésülte a kócos
31    II,   4|             no, mért töreködtünk be magához, tekintetös úr?~- Majd megmondják
32    II,   4|       elereszti a szoknyát. Mikorra magához tér a meglepettségbõl, akkorra
33    II,   4|              és rángatja azt lefelé magához.~- Majd odakint, egyetlenkém,
34    II,   4|             mosolyával, és fölöleli magához a kicsit.~- De Zuginé -
35    II,   4| elvilágtalanodott anyaszívre?~Modol magához ölelte a fekete szemû gyereket,
36    II,   4|            forró volt a feje. Modol magához vette az ágyba, de a sütõs
37    II,   4|            annyit tesz, hogy ha van magához való esze az esernyõcsinálónak,
38    II,   4|           meg, mert az embernek van magához való esze. Az Isten mindenkinek
39    II,   4|          próféta kölessel szoktatta magához a galambot, õ meg csak polyvával.)~-