Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|              Szalonnát kenyérrel.~- Jaj, gyerekem, a szalonna most
 2     I,   1|             ki, mit hoztam neked?~- Jaj, mit? Tán fürjecskét? -
 3     I,   1|            jó embert a bekecsbõl.~- Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam -
 4     I,   1|             és pedig jó kiadósan.~- Jaj, jaj, jaj, ne bántson!~A
 5     I,   1|           pedig jó kiadósan.~- Jaj, jaj, jaj, ne bántson!~A mosolygó
 6     I,   1|            jó kiadósan.~- Jaj, jaj, jaj, ne bántson!~A mosolygó
 7     I,   1|         erdõig, õ meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!~Kiértünk
 8     I,   1|     egyszerre felkaptam a tollat.~- Jaj! - mondtam. - Inkább írástudó
 9     I,   1|      mezsgyére, eljajdítom magam:~- Jaj, az egyik dinnyém ellopta
10     I,   1|      kivakarja onnan, amit beleírt? Jaj, mennyi bajt csinálnak ezek
11     I,   1|            etettek a szomszédjai.~- Jaj, de kár beléjük tömni azt
12     I,   1|           ösztönével. - Hacsak...~- Jaj, tán megvette már valaki?~
13     I,   1|         csakugyan szaladt hazafelé. Jaj, csak még alva találná az
14     I,   1|             a cikkre felelnem kell. Jaj, mondom, hogy felelhetnék
15     I,   2|        töviben, van ott erdõstül.~- Jaj, dehogy mögyök én oda! -
16     I,   2|             saját neve napján se.~- Jaj, testvér, csakhogy én gyönge
17     I,   2|          ültessék lóra a cigányt.~- Jaj, én csak gyalog kurucs seretnék
18     I,   2|       legalább muzsikáljon egyet.~- Jaj, akkor inkább lóra ilek -
19     I,   2|            vöröskrajcárnál egyéb.~- Jaj, atyámfiai, ilyen a természete
20     I,   2|           el a hálálkodások elõl.~- Jaj, csak a nevét mondja meg
21     I,   2|          úgy dörmögött ki belõle:~- Jaj, dehogy megyek én oda! Gyönge
22     I,   2|          volt neki mesélhetnékje.~- Jaj, fiaim, baj van - bukott
23     I,   2|          vizében nézitek magatokat! Jaj, mi sose szabadulunk innét! -
24     I,   2|            a nagy batyut a hátán.~- Jaj, de kényes ez az öreg Titulász! -
25     I,   2|            elszisszentette magát.~- Jaj, fáj!~- Mögütött? - lobbant
26    II,   1|          érvényes szállóigét, hogy „jaj a legyõzötteknek!”, aztán
27    II,   1|         urát, és azt mondta neki:~- Jaj, édes uram, de csak sajnálom
28    II,   1|      Nicolette asszony a mestert:~- Jaj, édes uram, hátha még az
29    II,   1|      mindkét nemen lévõ fiatalok.~- Jaj, édes uram - ugrott az ura
30    II,   2|             a király árváihoz is.~- Jaj, lelkem Szél ángyó - mosolygom
31    II,   2|          majd föltekintem én azt.~- Jaj, jó ember, csakhogy elkésett
32    II,   2|           apónak kipattant a szeme.~Jaj, de kár, hogy csak álom
33    II,   2| Széngázmérgezés. Nikotinmérgezés... Jaj...~- Nem tesz semmit - mosolygott
34    II,   3|             fenekén markolásztam.~- Jaj, bácsikám, de ebben a házban
35    II,   3|          Nem helyesli a beszédet.~- Jaj, tudja, azt nem löhet, mert
36    II,   3|           ne takarja el az arcát.~- Jaj, akkor meglátják, hogy kopasz
37    II,   3|      kutyahitûnek. Meg is érezte.~- Jaj... - szólalt meg a súlytöbblet
38    II,   3|             tök, ha mög nem veti.~- Jaj, dehogy - méltánylom a harminc
39    II,   4|          összecsapta a két kezét.~- Jaj, de szégyenlem magam, Andriska!