Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          én javasoltam, mert engem úgyis mindig azzal áztatnak, hogy
 2     I,   1|              No, komámuram, ha már úgyis megvetette az ágyát az ebédnek,
 3     I,   1| sakterszakállnak nevezik. S ha már úgyis benne vagyok a zárójelben,
 4     I,   1|          kell már az itt semminek. Úgyis szétrohasztaná az esõ, meg
 5     I,   1|        mint a többi fák! Énelõttem úgyis hiába alakoskodnak, mert
 6     I,   1|        hiába alakoskodnak, mert én úgyis tudom, hogy itt a homokon
 7     I,   2|          mondjam? - kimondom, mert úgyis egy érte a fizetség: nem
 8     I,   2|          mondta csúfolódva -, kend úgyis ösmeri a nagy urak gusztusát,
 9     I,   2|          okosabbat, ha tud. Kendet úgyis a nagy esziért tartja a
10     I,   2|          névelõt, ha már az õseink úgyis életüket és vérüket ajánlották
11     I,   2|            az száz esztendõ múltán úgyis igen mindegy mindnyájunknak,
12     I,   2|       Sándor?~- Tudja mán azt maga úgyis. Mikor Ferenc Jóskát rabbá
13     I,   2|           Nézze már, kolléga, maga úgyis olyan betûféreg, hátha ezt
14     I,   2|          el a herepfedényrõl, amit úgyis mindenki tud róla? Inkább
15     I,   2|        hozzá mitõlünk, mert nekünk úgyis annyi van, hogy nem tudunk
16    II,   1|  viteldíjat az édesanyjával, annak úgyis ez a mestersége, mert halottsirató
17    II,   1|          érted édesanyámmal, annak úgyis ez a mestersége, mert halottsirató
18    II,   1|          szúrát. A szegény emberek úgyis mind téged szolgálnak, mindenféle
19    II,   1|        csak a jó Isten, az meg már úgyis régen tudja.~Mivel abban
20    II,   1|  postakocsira.~- Hiszen visszafelé úgyis a magam négylovas batárján
21    II,   2|          hozzám Szél ángyó. - Mink úgyis tudjuk, hogy maga be van
22    II,   2|         Nézze, neköm mögmondhatja. Úgyis tudom én azt, hogy ezt a
23    II,   2|           hová rakni a szivart. Ön úgyis elfelezte, amije volt -
24    II,   3|        engedhetöm.~- Miért?~- Mert úgyis hiába szögényítené magát.
25    II,   3|           népek. Hiszen annyi esze úgyis van az embernek, hogy egy
26    II,   3|  szétfoszlik a csudamutogató felhõ úgyis!~Jó óra múlva foszlott szét.
27    II,   3|           gondoltam, majd meglátom úgyis, hogy csinálják: hát úgy
28    II,   3|           azt mondja, nem érdemes. Úgyis sok a tószélben a behúzni
29    II,   3|          darabig az igazgató urat, úgyis arra van menésem.~- Hát
30    II,   3|              ásított valamelyik. - Úgyis csak osztraka az mind.~A
31    II,   4|        ártatlan kis lélekért, akit úgyis sarokra nyitott kapuval
32    II,   4|    éjszakát. Oszt jól betakaróddz, úgyis mindég kahogsz.~Imrus az
33    II,   4|           mondok, miért ne vinném, úgyis üres kocsival megyek. Fölrakjuk
34    II,   4|      mondom, mi lenne abból, ha az úgyis koránkelõ tanyai gyereket
35    II,   4|  fölköhögte magát. Ugyan akkor már úgyis kelteni kellett volna, négy
36    II,   4|       ebzárlat is van, elõbb-utóbb úgyis csak szöröncsétlenül járt
37    II,   4|          Gondoltam, magányos embör úgyis mögél. Én most is éltem
38    II,   4|           ember?~Hát mondom, mikor úgyis minden õkörülötte forog,