Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        szelíden megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, mikor
 2     I,   1|              az ember sose tudhassa, minek veheti hasznát.~Éppen a
 3     I,   1|            cirmost a tarisznyából. - Minek találjak én macskát, ha
 4     I,   1|         szerencsét adott a jó Isten, minek szerencsétlenkednénk vele?
 5     I,   1|          Jobb lesz ezt eladni. Aztán minek cipelném én õkegyelmét a
 6     I,   1|         életben nem találkoztam. Hát minek kelljen azt tudni egy istenadta
 7     I,   2|             egy darab követ.~- Aztán minek volna az teneked?~- Fõznék
 8     I,   2|          álmodtatok, mit sirattatok, minek örvendtetek? Kik voltak
 9     I,   2|      parolázni. Hiszön azt se tudom, minek tüsztöljem.~- Majd tudom
10     I,   2|              ami itt következik, hát minek rontanánk meg annak a szavahihetõségét
11     I,   2| tökéletességével eldicsekedett, hogy minek hívják tatárul a kenyeret
12     I,   2|              Milica is a pajtását -, minek hordozza a vállán azt a
13     I,   2|              ne löhetne, tésúr, vagy minek tisztöljem az urat?~- Mért
14     I,   2|            elkáromkodta magát.~- Hát minek néz engöm az úr? Csak nem
15     I,   2|        visszaszóltában kérdezte meg, minek hívják ezt a falut?~- Kripócnak.~
16     I,   2|          kürtöt, dudát, furulyát, ki minek a mestere.~Amikor Györffy
17    II,   1|      megdöbbenve nézett rá.~- Hát te minek örülsz?~- Annak, hogy végre
18    II,   1|             percre, hogy nem tudtam, minek szólítsam a tornyot. De
19    II,   2|               vagyok az irodalomnak, minek urizálnék? Aztán meg nem
20    II,   2|              mándruc tudja kívülrõl, minek hívták a kunoknál a zupás
21    II,   2|         bölcsességgel néz a fiúra.~- Minek möntél, ebadta? Hiszön embör
22    II,   2|           özvegyíteni az asszonyt.~- Minek való az a hiábavaló beszéd?
23    II,   2|      szálljon be! - kiáltottak rá.~- Minek szállnék!~- Elment az esze
24    II,   3|           írni a török császárnak.~- Minek, bácsikám? - nézek a mély
25    II,   3|             fehértói szikbõl. De hát minek hazudnám õsleletnek azt,
26    II,   3|             meg nagyon halad lefelé, minek szaporítanánk a munkát?
27    II,   3|         magyar állampolgárt. Azonban minek mondanék ilyeneket Mihálynak,
28    II,   4|         viseltes kalap a padláson.~- Minek az neked, te Fütyû? - mosolyodott
29    II,   4|            friss szelei söprögetnek, minek jönnél a szemetes utcákra,
30    II,   4|             a cipõd?~- Levetöttem.~- Minek vetetted le? Hol vetetted
31    II,   4|          csak mög tudja mán mondani, minek hívják.~Meg is mondta, morcos
32    II,   4|          való hangosan beszélni. Meg minek szomorítani még azzal is
33    II,   4|          ülésbõl, az ostornyéllel.~- Minek bántja azt a papírt, Illés?~-
34    II,   4|        mondja, annak én azt felelem: minek akkor az egész nagy és költséges
35    II,   4|           eredménynek ennyi is elég? Minek akkor a négyosztályú, a
36    II,   4|           bizonyosan nem tudta, hogy minek hívták a dédapját. A Jánosoknak
37    II,   4|      többinek egy hold is elég volt, minek kellene neki kettõ?~János
38    II,   4|  birtokleformtörvény a neve - de hát minek már azt keresni? Jó keresztény